A déli-féltekén – Mauritius (2022.)

Ha január, akkor irány valamilyen egzotikus, kalandos utazás! 2021-et kihagytuk a covid miatt, bár sokszor megremegett a kezem egy egy jó repjegy kapcsán, majdnem foglaltam Mexikóba, de győzött az óvatosság. A nyáron úgy láttuk, hogy egész jól lehet utazgatni, gyorstetszt, vakcina, bőven elég volt bármelyik európai országba történő utazáshoz. Senki sem gondolt akkor még az omikronra, ami terjed, mint a szélvész.
Így egy szép decemberi napon épp a costa – ricai utunkat tervezgettem, amikor rájöttem, hogy annyira szabad oda a beutazás, hogy minden amerikai ott nyaral, a helyiek pedig ehhez igazították az árakat – amik az egekbe szöktek –  hogy inkább más irányba kezdtem el tekingetni. Tetszett Zanzibár, vagy Mauritius, de Zanzibár csak a tengerpartról szól, nekünk ennél több kell, illetve muszlim ország, így sört sem lehet igazán kapni, max. a szállodákban. Mi jobban szeretjük a rugalmasabb helyszíneket, így gyors megbeszélés után Mauritius lett a befutó. Bevallom az is tetszett, hogy maximális biztonságra törekszenek, a lakosság majdnem 80%-a be van oltva, beutazni csak oltással és friss PCR teszttel lehet.
Az utazás előtt teljesen ráparáztam erre, a covid 50 tünetét produkáltam az utazás előtti két hétben, persze mindig csak abban az 5 percben, amikor erre gondoltam, de szerencsére a tesztünk negatív lett. Így az utazás előtt 1 nappal derült ki, hogy tényleg jöhetünk.
A szokásos gyors pakolás, csütörtök hajnal 6-kor indult a gép Párizsba. Minden bonyodalom nélkül megérkeztünk, volt 8 kellemesnek ígérkező óránk az átszállásra, de kicsit csalódtunk, a párizsi reptér elég alap. Se egy kocsma, bár, étterem, ahol lehetne egy jó csapolt Kronent inni. Szerencsére kevesen voltak, nagy tömegben nem kellett várakoznunk. A nap fénypontját egy japán étterem adta, ráment ettünk. Éttermek helyett voltak designer boltok, PK kedvence Christian Dior is, de Gucci és társai is képviseltették magukat. Tibi mondta, hogy úgy venne nekem egy Hermes sálat… Mondom, á, nem kell, az kb 50e Ft. Benéztünk azért, de ahogy megláttunk pár árcédulát, már fordultunk is vissza, 900 eur- nál kezdődtek a sálak. Értem, hogy szép, meg selyem… De melegünk nem lesz tőle.
Párizsból az Air Mauritiussal indultunk tovább a 11 órás útra, a gép A350-es, szinte új, még nem is utaztunk eddig ilyennel, ismét egy bakancslistás dolog pipa! Kényelmes, a személyzet nagyon kedves, induláskor kaptunk egy eü csomagot, 4 maszk, fogkefe, fogkrém, zokni, testápoló stb, egy kis vászon táskában, szuper. Kaja is finom volt, nem beszélve arról, hogy mauritiusi sör volt hozzá.

1. nap – Keleti-part

Gépünk 11 óra utazás után végre leszállt, becsekkolás az országba, egészségügyi dokumentumok vizsgálata után két út van. Aki nagy hotelbe ment, nekik a hotelben csináltak pcr-t, nekünk már a reptéren. Orros volt, agyig dugták a pálcát. Eredményt nem kapunk, de pár órán belül hívják a szállást, ha gond van. Mikor végre kijutottunk, egy taxi várt ránk Tsampika & PK felirattal. 🙂 Gyorsan a szállásra repített minket.
Mauritiusról mindenkinek a finom homokos tengerpart, pálmafák, luxus resortok jutnak az eszébe, de mi szerettük volna megismerni az országot egy kicsit más szemszögből is, a kultúrát, az embereket, ők hogyan élnek, mit esznek, stb.
Mauritius a 60-as évekig angol gyarmat volt, még II. Erzsébet is volt Mauritius királynője. Ma már Köztársaság az államforma, hivatalos nyelv az angol és a francia. Mindenki beszél ezen a két nyelven, sőt kreolul és hindiül is sokan. A lakosok indiaiak leszármazottjai, nagyon kedves emberek.
Hogy mi tovább lássunk a szállodák adta luxuson, első szállásunkat egy kis halászfaluban foglaltam, egy egyszerű apartmant, óriási terasszal, ahonnan látjuk a tengert. Érkezéskor pihentünk kicsit, majd beszereztük a tökéletes nyaraláshoz a hozzávalókat, helyi sört, bort, sőt egy üveg rumot is vettünk, ami Mauritius egyik fő terméke. Ebédre bedobtunk egy sült tésztát egy kifőzdében. Sok kis bódé és kifőzde van itt, nagyon nincs kiírva mi a kaja, általában sült rizs, tészta, vagy valamilyen curry. A kedvenceink. A kajához kaptunk chili szószt, itt ez rendesen csípős. Sőt, a szakács meg adott nekünk egy paradicsomos chilis salátát is, isteni volt. Délután strandoltunk, pihentünk, még igencsak fáradtak voltunk, illetve a fülledt meleg idő is megviselt minket nagyon.

2. nap – Keleti-part

Sokáig aludtunk, kialudtuk az időeltolódást, 10 körül a szokásos trópusi reggeli, ananász, mini banán, majd motorra pattantunk és ha szombat, akkor piac. Kb. 10 km- re lévő falut, azaz kicsit nagyobb helyet akartuk megnézni, Central Flacq a neve. Betértünk a nagy piacra, azzal a céllal, hogy ma olyat csinálunk amit sosem szoktunk: főzünk. Az apartmanunkban adott minden feltétel. De először is tízóraizzunk, helyi finom kajákat sütöttek, mi vettünk 3 izét és egy palacsinta szerű cuccot, amibe zöldség krémeket tettek, jó chilisen persze, 210 ft volt.
Majd vettünk a vacsihoz sok chilit, okrát, vékony padlizsánt, koriandert, hagymát, paradicsomot, pak choyt és rákot. Ezeket hazahoztuk, bedobtuk a hűtőbe, majd irány a strand, Belle Mare.  Ez itt a keleti part legszebb strandja.
A jó, hogy egy nagyon hosszú beach, az útról egy erdőn keresztül lehet behajtani, annyira tetszett. Az erdő után a pálmafás homokos strand. A tenger türkiz, a nap süt, a helyiek kijöttek a családjaikkal a partra, otthon megfőztek, és kint megették, sajnos nem hívtak meg minket. A gyerekek csobbantak, a felnőttek pihentek az árnyékban. Vagy mini kukacra vadásztak. Mit is jelent ez. Nyugodtan fürödtünk az indiai óceánban, amikor egy család jön, apánál egy lapát. Bakker ezek minket fognak agyonütni. De szerencsére tovább haladtak, majd az öreg a tengerből kivett egy lapát homokot, a család köré gyűlt és apró, szinte szemmel nem látható kukacokat gyűjtöttek. Megijedtem, hogy vacsorára lesz, mert ahhoz több ezer kellene a kicsi kukacból, de megnyugtattak, hogy horgász csali. És valóban, egy kis flakon alja meg volt töltve a kukaccal, ez lógott a horgászok nyakában, és ezzel csaliztak. Sajnos egy mobi dicket sem láttunk.
Pár óra múlva épp kezdett a bendő korogni, amikor jött egy árus friss ananásszal, de jól tette. Rögtön be is nyomtunk egy egy friss lédús ananászt. Isteni.

5 körül indultunk vissza, zuhany, kis hűsölés és jött a nap fénypontja, főzzünk! A konyhában  500 fok, sebaj. A menü: chilis rák vajon, okra, padlizsán, pak choy és koriander sütve, saláta pedig lila hagyma, paradicsom, koriander és sok sok chili lesózva. El kell mondjam, isteni kaja volt, helyi borral és agyonütve helyi rummal.

3. nap – Keleti-part

Ma elkezdtük az igazi nyaralási csavargást, gyors reggeli után motorra pattantunk, irány a kék vízesések. 6 lépcsős vízesés egy hegy alatt, nem kitáblázott, felkapott turista célpont. Egy óra motorral és máris a legfelső szintnél voltunk, de nem igazán tudtuk megközelíteni, mert egy kóbor kutya anyuka védte két kis aranyos kölykét minden betolakodó elől. Amúgy is láttuk, hogy ez a vízesés teteje, mi az aljához akartunk eljutni, ahol fürdeni is lehet. A kiskutyák nagyon aranyosak voltak, de mi folytattuk utunkat, hamarosan láttuk, hogy több autó parkol, azaz itt tuti lehet valami. Így is volt, meredek úton ereszkedtünk le gyalog a vízeséshez, néhány helyi család és pár turista társaságában. Szinte szikla mászónak éreztem magam, annyira kellett kapaszkodni, de lejutottunk sikeresen. A látvány csodás, vízesés zúdult a magasból, alatta egy kis tó, aminek a vize végre hideg! Szuper volt egy jó hűsölésre!

Megtaláltuk a vízesés további szakaszait is, de már nem mentünk le, irány a strand. A cél Blue Bay volt, azaz kék öböl. Elég népszerű strand itt a környéken. Vasárnap lévén az összes helyi erő kint strandolt, felnőttek, gyerekek. Mivel éhesek voltunk, egy helyi büfében vettünk levest, hal, zöldség, és sajtgombóc volt benne, kértünk hozzá chilit. A tulaj mondta, hogy nyugodtan üljünk le hátul, két műanyag szék és egy lóca volt az étterem tök jó volt.

Uzsira meg egy kis gyümölcs, fürdés és napozás volt a program. A nap itt nagyon durván éget, közel az egyenlítő. Hazafelé még egy 1 perces zápor is elkapott minket, de nem volt vészes.

Vacsi… Itt mellettünk van egy kis étterem, ami elég menő, nem a helyi kis kifőzdék. Oda foglaltunk asztalt ma, megérte. A menü csapolt sör!, rák és csirke curry, nekem pedig polip curry volt, rizzsel, salival. Nagyon finom kaja volt, ajándékba pedig kaptunk helyi rumot, amibe friss maracuyát tettek. Isteni finom volt! Ezt itt nagyon jól nyomják. Finom maga a rum is, hát még ha friss gyümölccsel kombinálják!

4. nap – Keleti-part – hajókirándulás

Reggelire a szokásos gyümölcs kombót ettünk, ananász, dinnye és mini banán. Majd ma egy közeli szigetre mentünk át speed boattal. Dedalont vettem be előtte, de nem volt vészes. A hajóst már ismertük a kifőzdéből, minden áron ránk akart tukmálni privát hajóutat meg homár ebédet 50e ft ért, de nekünk csak egy sima taxi kellett a szigetre. Az út 10 percig tartott. A sziget nagyon szép, napernyők, pálmák, beach bár, a két szigetet összekötő csatorna, a vize jó meleg, imádtam.

Épp letelepszünk egy árnyas helyre, megisszuk a megérdemelt kezdő sört, mikor jön egy kedves helyi fiatalember, udvariasan bemutatkozott, hogy ő Coco a helyi halász és épp egy vödör tengeri sünt fogott, vigyázva az itt lévők biztonságára, hogy bele ne lépjenek. De ha már így összegyűjtötte társadalmi munkában, akkor eladja, mert ez egy finom, ínyenc csemege. Van nő, meg fickó, kóstoljuk meg mind a kettőt, mert más az íze. Mennyit kérünk? Egy kilót? Hogyne, hiszen az osztrigát is „imádom”. De addig dumált, hogy azért egyet egyet megkóstoltunk. Ez a rövid tüskés változat, a hosszú tüskés mérgező, szóval ne egyétek meg ha ilyet láttok. Felvágta, megcitromozta, mi meg szépen kikanalaztuk. A lány édes, a fickó sós, az jobb volt. Az árus üzleti érzéke kitűnő, hiszen bármilyen ehető herkentyűt el tud adni igazi sales-es.

Egy mellettünk lévő angol fickó is megkóstolta, neki biztos nem lett a kedvence, de ő is hős volt. Nem igazán tudtunk párhuzamot vonni a most megkóstolt sün és a régebben megkóstolt szöcske, kukac vagy skorpió között, még idesorolnám a kacsanyelvet is, mint minden utunkon kipróbált undorító kaját. Tulajdonképpen egyik sem volt rossz, egy biztos, mindegyik jobb, mint a pacal.

Pihi után a helyi kocsmát fedeztük fel, sajnos csapolt sör nem volt, nagy csalódás. De azért a fotó kedvéért ittunk egy üvegeset

Vacsira a helyi kifőzdébe mentünk, már összepakoltak, székek az asztalok tetején, de azért megkérdeztük, hogy nyitva vannak e, természetesen! Étlap nincs, feltettük a következő kérdést, mit lehet enni. Volt sült rizs, meg sült tészta, ennyi, nekünk pont szuper volt, kb. 6 perc alatt el is készült frissen, Nejlonka néni hozta az ételt, fokhagymás ecetet és chili szószt. Jól belaktunk, isteni volt, és pont harmad annyiba kerül, mint a tegnapi étterem, igaz itt nincs csapolt sör, sem rumot nem kaptunk ajándékba, de finom, egyszerű és nagyszerű kaját ettünk!

5. nap – Grand-baie

Egy gondolat még tegnapról: amikor a szigeten letelepedtünk egy fa árnyékában, mondtam a PK -nak, hogy én megyek a vízbe, ő a parton maradt mert épp nagyon izgalmas rész volt a könyvében… A parton alig voltak emberek, a vízben pedig senki, csak én. Én és a kék és zöld minden árnyalatban pompázó Indiai Óceán. A nap ragyogóan sütött, a partszakasz kb. egy kilométeres volt, és sehol senki, csak én és a végtelen tenger. Ezt a pillanatot örökre az emlékezetembe véstem.

De nézzük a mai napot, szállást váltottunk, átjöttünk a kis halászfaluból egy nyüzsisebb részre, Grand- Baie, nagy öböl a hely neve. Taxival jöttünk át, sofőrünk családi storykkal szórakoztatott minket az úton, ő is nagy chili rajongó és termesztő, plusz imádja a rumot. Itt is egyszerű a szállásunk, egy tágas apartman, a nappalija vagy 40 nm. De ami a lényeg, az a kilátás az erkélyről, az öböl itt van előttünk pár lépésre egy szép homokos stranddal, pálmafák nyújtóznak némi árnyékot adva. Mivel nagyon kellemes idő volt ma, gyenge szél fújt, kicsit pihentünk a teraszon, majd bementünk a városba, mert Tibi idefelé látott egy nagy szupermarketet és feltétlenül meg akarta nézni a sör kínálatot. Nem is csalódott, namíbiai sörrel gyarapodott a készletünk.

Ebédre thai tésztát ettünk egy Michelin csillagos helyen, busz a tengerparton mindenféle jó kaját árult, amikor rendeltünk a fickó a busz háta mögé vezetett minket, két asztal volt letéve a homokba egy nagy fa alá, közvetlenül a parton. Máshol ilyen tengerparti ebéd a luxus kategória

Mivel délután 4kor értünk vissza a szállásra, gondoltam ideje végre fürdeni egyet, kellemes a víz itt előttünk. Rajtam kívül két helyi kisgyerek volt a vízben, meg pár idősebb ember napozott… Nem volt az a nagy tömeg. Az estét pedig mi is öregesen töltöttük, mert annyira csodás itt a terasz, hogy ültünk, olvastunk, hallgattuk a víz lágy morajlását.

Az állatvilágról szólnék pár szót. Kicsit más, mint otthon…. Ahogy eljön a naplemente, azaz inkább egy órával előtte, nagy fekete madarak kezdenek el röpködni mindenfelé és sok. De ha jobban megnézzük őket, nem is madarak, hanem denevérek. Madár is rengeteg van, mindenféle hangokat adnak ki, főleg hajnalban, hogy ne tudjál aludni. Viszont szépek, csatolok egy kicsit homályos képet egy teljesen sárga madárról. Ami pedig a kellemetlenebb részét illeti az állatvilágnak, sajnos sok a nagyon apró hangya, ma már szúnyoggal is találkoztunk, azok is aprók, cserébe a csótányok nagyok.

6. nap – Grand-baie

Motort béreltünk ismét és elindultunk felfedezni a sziget északi részét, első állomásunk egy botanikus kert volt, égig érő pálmák, bambuszok, csodás növények, nagyon tetszett!

Majd a piros templomot néztük meg, nagyon jól mutat a piros tető a türkiz tenger előtt!

Egy közeli strandon akartunk fürdeni, de viszonylag sokan voltak, sebaj, visszajöttünk az apartman előtti strandra, itt 4-en voltunk összesen a szomszédainkkal. Kanadából jöttek, náluk – 35 fok van, 3 hetet melegszenek itt a trópusi időben. Egyébként már nem olyan vészes az időjárás, pont olyan, mint otthon nyáron, napközben 30 fok, este 24 körül, szóval vagy mi szoktunk hozzá, vagy jobb lett az idő.

Este még elmentünk naplementézni, nagyon szép volt!

7. nap – Grand-baie

Tegnapi blog kicsit rövidre sikeredett, mert későn kezdtem neki, de ma bepótoljuk hosszabban.

Írtuk, hogy az emberek itt nagyon kedvesek, pl épp most egy kedves fiatalember, a PK, helyi rumot hoz nekem így vacsora után, hogy segítse az emésztést… Na de, az emberek itt nagyon beszédesek, taxisok mindig beszélgetnek, lett is itt egy jó ismerősünk, Kevin, aki taxizik, motorbérléssel foglalkozik, ő visz majd minket a következő szállásra is. One man show. Ma a motor parkolóban az őr is elkezdett beszélgetni, hogy mi milyen nyelven beszélünk egymással, mondtam magyarul, erre ő rögtön mondja, hogy football, azt hittem Puskást fogja emlegetni, de nem, a mai magyar focit… Mutatta a telefonján, hogy mindent követ, mikor lesz Fradi meccs. Őrületes. A rendőr is megállított minket ma, jogsit és biztosítást kért, amíg ellenőrizte, megkérdezte, hogy tetszik -e a sziget, hogy érezzük magunkat, stb, majd további jó nyaralást kívánt. Egy percig sem éreztem, hogy rendőri ellenőrzés van.

A sziget egyébként a 60-as évekig angol gyarmat volt, II. Erzsébet még volt Mauritius királynője. Most már Köztársaság, pénzneme a rupia. Sok minden megmaradt az angol időkből, tea ültetvények, az angol nyelv ismerete. Sokféle ember él itt, kreolok, indiaiak, kínaiak és franciák, vallásuk főleg hindu, de vannak muszlimok, keresztények is, és milyen jól megélnek ezen a szigeten. Kifejezetten jól élnek, főleg ha összehasonlítom pl. a Fülöp szigetekkel, vagy Sri Lankával, normális házakban laknak, egy két negyed kifejezetten gazdag, igényes. Sok a beruházás, társas házak épülnek, a fővárosban pedig van egy pár torony épület is. Szóval olyan jól élhetőnek tűnik.

Jelenleg nagyon kevés a turista, hiába vannak óriás golf resortok, sajnos kevés a vendég. Ez persze nekünk jó, mert a strandon kevesen vannak, persze sok étterem zárva is van emiatt, de még így is jó. Nem halunk éhen

Ma főleg strandoltunk, elmentünk egy közeli csodás strandra, ebédelni meg a fővárosba, indiai kaját ettünk a kikötőben. Délután még több strand, alakul a színünk is. Este meg egy buszból vettünk sült rizst rákkal, kebabos bagettet és jó csípős papaya salátát. Most itt pihegünk a kaja után.

8. nap – Grand-baie

Ma társadalmi életet éltünk, nézzük hogy is alakult a nap. Tervek szerint reggel fürdés az apartman előtt, délután a közeli Mon Choisy beach volt a terv. Régen mindig strand felfedező voltam, pl Görögországban egy nap 2-3 strandot is bejártunk, hogy többet lássunk. Ma már ez kicsit átalakult, a kevesebb néha több elven, így volt ez a mai nap folyamán is.

De kezdjük a reggelivel, mert az is megér egy szösszenetet. Szokásos lédús édes ananász, mézédes mangó… és sárkánygyümölcs. Ettünk már ilyet, de sosem ízlett, de minden országban adok neki egy esélyt, mert olyan szép. Ciklámen külső, kis zöld levél félékkel, belül vagy fehér, vagy ciklámen mákos. Most is nagy várakozással vágtam fel, PK szerint édes cékla azért megettük, fő a rost. Gyors reggeli után már 9-kor mentünk a vízbe az apartman előtt, nagy beszélgetésben voltunk az új kedvenc könyvünkről, Nala a mentett macska. Igaz történet, egy bicis fickó, aki épp körbetekeri a földet, megmentett egy macskát Boszniában, és azóta a cica vele utazik, elől a bicin egy kosárban. Zseniális macska és gazdi!

…. Egyszer csak valaki ránk köszönt, jó napot! Egy idősebb pár úszkált a tengerben, bocsánat, óceánban, igazából rajtunk kívül senki nem volt az öbölben. Ők is ott laktak a közelben egy apartmanban, már 6 éve járnak ide a szigetre minden télen, általában októbertől áprilisig. Most csak december végén jöttek, mert nagy volt a bizonytalanság, de most is áprilisig maradnak. Már nyugdíjasok, de mellette dolgoznak, egész évben erre spórolnak, hogy ide eljussanak. Hasonlóan gondolkodnak, mint mi, fő az utazás, nem kell Mercedes vagy BMW, sőt Audi sem, meg új ruhatár, repjegy legyen, az a lényeg. 2 órát beszélgettünk a vízben, közben jól kiáztunk, bevallom jól esett egy kis társaság, eszmecsere.

Gondoltuk napozunk max. 40 percet, mert tűzött a nap ezerrel, de nem bírtuk csak szűk 30 percig. Ebéd időben elintéztünk pár technikai dolgot, pénzváltás, vásárlás, ebéd, azaz tom yum leves a szokásos buszunknál, és mivel annyira élveztük a strandot az apartman előtt, délutánra is ott maradtunk, privát beach volt, messze környéken nem volt senki. Délután már kimerészkedtek a szomszéd luxus apartmanból is, egy 10 éves forma kisgyerek kihajózott egy gumi motorcsónakkal, és a szokásos idősebb társaság is beült az árnyékba. Kutyájuk Miska, aki élvezi amikor bejön a vízbe, majd kint megfürdik a homokban. Nagyanyja tátott szájjal nézte, szólni sem mert, pedig szigorú menyecske.

Mellettünk van egy beach bár, még sosem voltunk, így utolsó este kipróbáltuk, volt csapolt sör, sőt búza, sőt málnás búza, szinte olyan jó, mint a Hoegaarden.

Majd az est fénypontja következett, kitaláltuk, hogy grillezzünk, mert van ám itt grillező. Kardhal szeletet vettünk, meg a buszban készíttettünk 2 papaya salátát, vettünk dél -afrikai bort. És mint az urak, kitettünk egy asztalt és két széket a partra a homokba és itt ettük meg életünk egyik legfinomabb és legromantikusabb vacsoráját. Annyira jó volt, szavak erre nincsenek, csak az érzés ami megmaradt.

Kanadai szomszédaink is grilleztek egy nagy halat, ők az erkélyen ették meg. Pont olyan szomszédok, mint otthon Janiek, szeretnek inni és hangosan zenét hallgatni. Mi is fent ültünk már az erkélyen, emésztettük a halat, amikor a szomszédok a mini ordibátorral épp a partra tartottak, és meginvitáltak minket is. Levittünk egy kis maradék fröccsöt, leültünk, és jó két órát eldumálgattunk Kanadáról, ki hol járt már, mik a tervek. 4 gyerekük és két macskájuk van, egész évben keményen dolgoznak saját vállalkozásban, de januárban elmenekülnek a mínusz 30 fokos tél elől a nyárba. Jó fejek voltak, igazi vidám népség!

Ez volt az utolsó napunk Grand Baie -ban, azaz a Nagy öbölben, ennél jobbat kívánni sem lehetett volna!

9. nap – Flic-en- flac

A zárakkal nekünk mindig meggyűlik a bajunk. 2011-ben Cipruson Tibi kizárt minket az erkélyre kb. az 5. emeleten, valamivel kipiszkálta a zárat, azt hiszem bicskával, mert épp gyümölcsöt ettünk. 2014-ben Koh Samuin a bungallón 3 zár volt, pont azt zártam be, amihez nem volt kulcs… Takinénit kellett hívni, hogy visszajussunk a bungalóba… 2019. Vietnám, az egyik szálláson beletörtük a kulcsot a zárba, este volt már, jött egy kis vékony helyi gyerek, aki próbálta megbuherálni, majd a PK kb erőből benyomta az ajtót.

Este Tibi zárja be az erkélyajtót, belülről is csak kulccsal lehetett bezárni, majd az egész zár kicsusszant az ajtóból és rajta maradt a kulcson. Szuper. Vissza nem lehetett nyomni, darabjaira hullott a zár. A gáz az volt, hogy a fürdőruháink kint száradtak feltekerve a korlátra, igy Pk a medence tisztító rúddal vadászta le őket, mivel mi az első emeleten voltunk. A lényeg, hogy meglett.

Reggel Tibi visszavitte a motort Kevinnek, majd együtt jöttek vissza taxival az apartmanhoz, hogy elvisz minket a következő szállásra. Közben én szóltam az indiánus kislánynak, hogy mi történt, mondta, hogy megnézni, majd hívta a managert. Manager azt mondta, hogy fizessünk 800 rupit, mert eltörtük. Akárhogy is számolunk, az 6000 ft, 16 sör… Kevin is ott volt, ahogy beszéltünk a lánnyal, és a háttérből rázta a fejét, hogy nehogy fizessünk. Kevinnek elég szeles a feje, maszk is volt rajta, PK- val még jelbeszédbe egyedtek, hogy max. 500, de csak rángatta a nagy fejét, hogy nehogy fizessünk. Neki elmondtuk mi történt.

Majd Tibi átvette a telefont a kislánytól, magyarázta a tulajnak, hogy nem eltörtük a zárat, csak tönkrement. Közben Kevin hevesen integetett, hogy majd ő beszél vele. Kreol nyelven elmagyarázta, hogy mi történt, ő pedig egy hozzáértő fickó, a kislány pedig nem egy műszaki zseni, így két perc után téma le volt zárva, nem kell fizetni. A kislány elnézést kért, hogy rosszul magyarázta el a managernek, hogy mi történt, fátylat rá mehetünk.
Kevin egész úton szórakoztatott minket, elmutogatta melyik hegy miről kapta a nevét, volt asszony hegy, hajjal és didkókkal, King Kong hegy is. Megtanította, hogy ha a házaknál ki van teve egy egy zászló, melyik szín mit jelent, kik laknak ott. Láttuk a miniszterelnöki konvojt, szeretik az elnököt, mert rengeteg a beruházás, új utak, hidak. A közlekedés tényleg elég jó a szigeten, igaz balos, de jó minőségű utak, autópályák, egy szavunk nem lehet. Megmutogatta az iskolákat, az oktatás és az egészségügy ingyenes, minden kis faluban van kórház, nem kell TB t fizetni. Új kórházak is épülnek, itt nem messze egy fül orr gégészeti speciális intézmény is. Sajnos most kevés a turista, kb 150e, máskor a januári főszezonban 1m turista van.

Ilyen jó beszélgetések mellett érkeztünk meg Flic en Flacra, ez az utolsó szállásunk, 6 éjszaka. Nagyon szép bungalók egy csodás kertben, van medence is. Itt tényleg élvezzük a teljes óceáni panorámát, hallani a hullámok zaját, ahogy törik a zátonyon. Minden percét élvezzük a napsütésnek, a nyaralásnak!

10. nap – Flic-en- flac

Még a tegnap estéhez tartozik, hogy elmentünk vacsizni, egy szuper fás udvarban volt egy thai étterem, hangulatos világítás, csapolt sör… Rendeltünk is vacsit, piros curryt, de ahogy leültünk, éreztük, hogy a betonból süt a meleg, szinte forróság volt a szabad levegőn este. A kaja sem volt tökéletes, a sör pedig nem elég hideg, cserébe elég sokat fizettünk.

Este a szállodában kreol est volt, nagyon tetszett a zene is, sok dobbal és a tánc is.

A mai napot a strandon töltöttük, mert vasárnap van, ilyenkor hétvégén a helyiek is kirajzanak és mindenhol sokan vannak, így legjobb a szálloda előtt a vízben. Jó meleg is volt ma, sütött a nap ezerrel. Ebédkor kitaláltuk, hogy menjünk el a közeli bódékhoz enni.

A lényeg, hogy a szakács halat ajánlott, fokhagymás mártással, krumplival, salátával. Isteni finom volt. Mivel a covid óta tilos az ilyen kifőzdék korul leülni enni, így két saját készítésű tálcát kaptunk, még virágnak meg gyertyának is volt rajta kialakított hely. A szakács egyébként bár énekes volt a járvány előtt, de a hely bezárt és ezt a kifőzdét találta ki. Szerintem bejött, mert hétvégén azért sok helyi van ezen a strandon.

A szálloda előtt csendes volt a part, este jött több helyi, és a széles homokos részre feldobtak pár strandropi pályát és jó meccseket játszottak. Jó volt nézni, hogy mindenki a strandon volt és sportoltak, játszottak, fürödtek a népek.

11. nap – Flic-en- flac

Ismét motorra pattantunk, mert egy nagyon jó programra készültünk, séta az oroszlánnal. Ez egy közeli parkban van, óriás erdős terület, van afrikai szafari, teknősök, bob pálya, és a nagy macskák részleg. Innen indult a séta, Ronaldino vezette, pont úgy nézett ki, mint a focista. 12 ember volt, Ronaldino egy fotós és két oroszlán felügyelő, meg a két oroszlán. Ronadino viccelődött, hogy a rádión két éhes oroszlánt kért, de azért nagyon nem izgultunk. Szuper volt igy közelről, ketrec nélkül látni ezeket a hatalmas cicákat, többször meg is lehetett őket simogatni, és rengeteg fotó készült. Volt, hogy egymással elkezdtek játszani, mint otthon Chili meg Lecsó. Nyekkentek, fülest adtak egymásnak, csak itt nagyban ment a játék. Életünk egyik legjobb elmenye volt! Utána a karakálokat néztük meg, szintén vadmacska, be is mehettünk hozzájuk. Sajnos nagyon meleg volt, így nem jöttek játszani, de nagyon szépek voltak.

A nap többi részében motoroztunk, le egészen a sziget deli csücskére, ott akartunk strandolni, de olyan nagy szel fújt, hogy inkább csak ettünk és visszajöttünk.

Estere indiai volt a menü, nem csalódtunk, végre olyan csípős volt, ahogy mi szeretjük. A pincér meg is kérdezte, hogy megfelelt e, igen nagyon!

12-13. nap – Flic-en- flac

Mauritius egy pici sziget az óceán közepén, időjárása trópusi, ebben az is benne van, hogy bármikor jöhet egy trópusi vihar. Sokat esik az eső, ez látszik a növényzeten is, mert nagyon zöld sziget. Novembertől áprilisig van nyár, amikor jó meleg van, de csapadékosabb, a többi hónap a tél, amikor max 28 fok van, de kevesebb a csapadék, de akkor is előfordul. Kicsit izgultam, hogy milyen időnk lesz a két hét alatt, mert az is benne van, hogy minden nap esik, de szerencsére egy délután volt felhős idő csak, 10 perces záporral. Többi napon napos, néha egy egy felhő eltakarta a napot, de az pont arra volt jó, hogy ne égjünk le. Az uv igy is magas itt. Azért arra számítottunk, hogy előbb utóbb jön valami vihar, ami ma meg is érkezett, egy ciklon halad el a szigettől északra kb 150 km-re, szerencsére nem itt van a központja.

Keddre harangoztak be az esőt, de mivel reggel jó idő volt, így gyorsan elmentünk még sznorkelezni egyet. Gondoltunk közel úszunk a zátonyhoz. Láttuk, hogy ott már nagyobbak a hullámok, nem is akartunk addig kimenni, csak hogy legyen már kicsit mélyebb a víz, ne csak egy méter. Van uszonyunk, tepertünk is kifelé, de olyan áramlat volt a vízben, ami nagyon megnehezítette az úszást és az irány tartást. Pont láttunk egy halrajt, majd úgy döntöttünk, hogy húzás kifelé. A víz csak derekig ért, tehát gyalog is kimehettünk volna, veszélyes nem volt, csak úszni nem volt jó.

Ebedre kisétáltunk a chef -hez levest enni. Különböző gombócokat tesznek forró fűszeres vízbe, újhagyma, chili es kész a szuper leves.

Az emberek a délutánt a strandon töltötték, kihasználták a vihar előtti perceket.

Igazából tegnap csak szellő fújt, néha csöpörgött, ma délre ért hozzánk legközelebb a ciklon, most erős szél van es esik. Igy pihenünk, olvasunk, varjuk, hogy kimehessünk enni. Ha nem sikerül, akkor majd eszünk itt a szállodában. Gond egy szál sincs

14. nap – Flic-en- flac

Csütörtökön délelőtt folytatódott az eső és a szél, de délben már nem bírtuk tovább és kimerészkedtünk, az eső is csak néha néha esett már. Láttuk a vihar károkat, hatalmas fákat csavart ki a szél, az egyik egy kajás bódét is megemelt. Le is fotóztuk, később a helyi újságban is láttuk ezt a fotót.

Ebedre betértünk egy kis étterembe, sokat nem akartunk enni, így kértünk ketten egy pizzát. Épp megettük, amikor látjuk, hogy két ismerős arc nézi kint az étlapot… A kanadai szomszédok az előző szállásról. Tibi szólt is nekik, hogy hey canada, nagyon megőrültek nekünk, be is jöttek egy sörre. Megint jót beszélgettünk, most ők is egy nagyobb hotelben voltak, de azt mondták az előző szállás sokkal jobb volt és az utolsó hetükre oda mennek vissza. Telefonszámot is cseréltünk. Más érdekesség nem nagyon történt, a szél még mindig erős volt, nagyokat sétáltunk azért, simán meglett 12ezer lépés.

15. nap – Flic-en- flac

Ez az utolsó napunk, a gép csak este indul, így kihasználtuk azt, hogy napos felhős idő volt reggel, és kimentünk napozni, meg kicsit fürdeni az óceánban. Bár nagyon hullámzott és az áramlat is erős volt, így inkább csak mártózásnak mondanám, mint igazi lábolgatós furdozesnek.

Szerencsére a szálláson maradhattunk egészen 6ig,amikorra jött értünk a taxi, így kihasználtuk az utso napot. Délben elmentünk egy nagyot sétálni, és tanakodtunk, hogy mi legyen az ebéd. Gondoltuk eszünk a chef -nel egy halat, de még nem heverte ki a ciklont, nem volt nyitva. Második ötlet a kínai volt, de amikor elmentünk az indiai előtt, szinte egyszerre mondtuk, hogy együnk itt. A néni is megismert minket, hogy mi vagyunk azok, akik nagyon csípősen szeretik az ételt. Gondoltam utolsó nap valami különlegeset eszem, így a sziget 3 kincse nevű ételt találtam magamnak, majd a néni mondta, hogy miért nem 4 kincs, mert az sokkal ízletesebb, főleg, hogy utolsó napunk van, engedjem meg magamnak ezt a luxust. A 4 kincs: tintahal, kagyló, rák, és homár! Miért is ne? Úgy is szerettem volna homárt enni, hiszen sokkal olcsóbb, mint itt Európában. Az étel maga volt a mennyország, a fenti tenger gyümölcsei meg voltak sütve és kurkumás chilis kókuszos szósszal voltak leöntve. Ilyen finom indiai ételt, még sosem ettem. Csodás zárása volt a mauritiusi utunknak.

Délután még megpróbáltunk bemenni az óceánba, de akkora hullámok voltak, hogy csak bokáig mentünk. A medencében még kicsit lehűtöttük magunkat, pakoltunk és irány a reptér.

Összegzés

Leszögezhetem, hogy sokkal jobban tetszett a sziget, mint vártuk. Mit vártunk? Ha itthon beütöd a keresőbe, hogy Mauritius, rögtön kijönnek a csodás pálmás strandok, medencék, koktélok, a luxus. A sziget ennél sokkal több, élhető, kedves emberekkel, jó az életszínvonal, ugyanúgy vannak bevásárlóközpontok, szupermarketek, mint itthon, kis kifőzdék, nagyobb éttermek, valóban szép strandok, nem csak luxus nyaralásra alkalmas a sziget, hanem olyanra, amit mi szeretünk, robogót bérelni, érezni nap és szél melegét a bőrünkön és szabadnak lenni. Ha éhesesek vagyunk nem kell a szállodában befizetni a félpanziót, vagy all inclusivet ot, mert úton útfélen ott vannak a buszok, ahol mesteri konyhát vezetnek, jó áron. Nem kell szálloda (valahogy nekünk az is túlon túl kötött és feszengős), bérelhetünk apartmant, közvetlenül a parton, hallgathatjuk a saját zenénket, akár grillezhetünk is. Szóval jókedv, boldogság, napsütés, óceán….és ciklon. Számítottunk rá, ahogy írtam, összesen annyit sajnálok, hogy elvett 2-3 napot, amikorra még látnivalók felkeresését és hajótúrát terveztem, de sebaj, van miért visszamenni. Remélem sikerült átadnom ebben a részben, hogy mire gondolok….mert ezt sokan nem értik. Hazafelé a reptéren/gépen találkoztunk több magyarral, van aki Mexikóból jött, van aki szintén Mauritiusról, természetesen mindenki 5 csillagos all inclusive resortban nyaralt, és nem értették miről beszélünk. Mi így nyaralunk, mások másképp, nincs ezzel semmi baj.

Nézzük a legeket.

Először is minden nap annyit sétáltunk, hogy 10-12ezer lépés simán megvolt, néha több is.

Legszebb part: Trou aux biches beach, itt volt a legszebb a tenger színe.

Legjobb szállás: Grand Baie apartman, csodás kilátás, grillező és a part csak egy lépés

Legjobb kaja:

3. hely: Chef és a halfilé fokhagymás szószban, bár vetekszik a másik buszos kajával a Grand Baieban, a tomyum levessel. Mindkettő ízletes, isteni volt.
4. hely: indiai étterem, 4 kincs a homárral

1. hely: kitaláljátok?

Legjobb élmény:

2. hely: séta az oroszlánokkal és a karakál. Annyira jól meg volt szervezve a séta, a vezető vicces volt, konkrétan tényleg sétáltunk a két óriás cicával, láttuk őket egymással játszani, húst enni a magasból, közben folyamatosan gondoskodtak erről, hogy legyen elég fénykép mindenkiről. Zseniális volt. A karakál pedig egyszerűen szuper cica, kicsit nagyobb mint az itthoni két tigris.

1. hely: grillezés a parton, az apartmannál, kivinni egy asztalt és két széket az óceánpartra, felbontani egy üveg dél-afrikai bort, és csodálatos kardhal vacsorát elkölteni, miközben az óceán lassú hullámzását hallgattuk. Gondolom így az is megvan, hogy melyik kaja van az első helyen 🙂

Csodás két hét volt, köszönjük Mauritius! Visszatérünk!