Seychelles-szigetek – a paradicsomban (2023.)

Seychelles – ismét a paradicsomban

Luxus, nagy szálloda, kisestélyi, frakk…. ja nem. Ezek nem mi vagyunk. Napfény, pálmafák, óceán, jókedv, fagyi, rock and roll… csak erre vágyunk. Idén ez az egész éves kemény munka után mindez a Seychelles-szigeteken valósul meg. De mégis hogyan a sztereotípiás luxus képen kívül? Ezt írjuk le ebben a blogban.

Érkezés – kellemes és kellemetlen meglepetések

Turkish Airlines- al repültünk, viszonylag hosszú isztambuli átszállással. A reptér Isztambulban zsír új, kajáldák, kocsmák… Az árak is megvannak persze. Viszont kellemes meglepetés, hogy a sör, ha már drága, legalább 7 dl. A járaton a kaja finom, vacsi és reggeli is volt, az út kb 7 óra. Aludni nem sokat tudtunk, max szunyókáltunk. Érkezéskor minden flottul ment, kamerás beléptetés az országba, ha volt előzetes regisztrációd, csomag is megérkezett szerencsére. Gondoltam helyi busszal elmegyünk a kikötőbe, mert olvastam, hogy lehet, van és közlekedik, mindezt nagyon olcsón… De közölték, hogy aha, oké, csak csomagot nem vihetünk fel… Szuper, így legyen a drága taxi… Kikötő pár km, a taxisnak kb. egy tank benzint kifizettünk…nem baj, igyunk egy jól megérdemelt sört. Mondták mások, hogy hozzunk egy zsák pénzt, igazuk volt, 2 csapolt sör 7000 ft… Sebaj, hideg volt, finom, jól esett.. de kicsit aggódtam, ha ez így megy tovább a költésekkel, nem lesz elég az utazásra szánt zsebpénz. De ez a Seychelles- szigetek. Gondoltuk, hogy amíg várunk a kompra, addig sétáljunk egyet, van idő bőven, felkerestük a közeli bevásárló központot, kb 2 km volt gyalog. Szétnéztünk, kaját is vettünk, mikor indultunk volna vissza, elkezdett esni az eső… Nem baj, csöpög, kibírjuk. Ahogy elindultunk, pár perc múlva szakadt, ömlött, sz@rrá áztunk 3 perc alatt, mert ilyen a trópusi eső, konkrétan nem láttam semmit, mivel a hajamból folyt a fejemre… Hős PK észrevett egy taxit, leintette, majd jól összevizeztük a kocsit, de életet mentett. A kikötőben átöltöztünk száraz ruhába, és átkompoltunk Praslin szigetre. Mert ez az első állomása a nyaralásunknak. A komp út kb egy óra, dedalonnal kibírható.

Az eső épp elállt amikor megérkeztünk, Ryan a taxis várt ránk, előre leszerveztem. Szegény próbálta a lelket önteni belénk, hogy majd holnap jobb idő lesz… De az eső csak esett és esett…

A szállásunkon Zsák és egy aranyos fekete cica (Bambusz) várt minket, ezt a nevet mi adtuk neki. A ház szuper, egy kb 60 nm- es apartman a parton, Grand Anse beach -en, pálmafás kertben. Kérdeztük, hogy hol van a legközelebbi bolt, mert néhány szükséges dolgot kéne venni, pl sört. Zsák felajánlotta, hogy elvisz kocsival, mert bár közel van, de esik. Rendes ember. Este egy sörrel kiültünk még a teraszra, de hamar elaludtunk, mert nagyon fáradtak voltunk.

12 óra alvás után, reggel azonnal kinéztem, SÜT a nap ☀, éljen!!! A tegnapi esőnek nyoma sincs. Zsák olyan rendes házigazda, hogy a hűtő tele van cuccokkal, tojás, lekvár, vaj, kenyér… Így itt helyben reggeliztünk, a csodálatos óceánra néző teraszunkon. Autót is rendeltünk mára, mert 2 nap kirándulni szeretnénk, felfedezni a sziget rejtelmeit. Az autó is megérkezett rendben. Balos közlekedés van, érdekes lesz . Majd irány a part, verőfényes napsütés, használjuk ki. Az volt a jó, hogy a belátható kb. egy km- en senki nem volt, csak mi. Nagy tömeg azért nincs.

Egy kis fürdés után, olvasás közben egy kreol kislány rohant hozzánk, hogy ikszjuzmi, de jött a halas autó, ha akarunk vehetünk friss halat. Naná! Zsák is bőszen integetett, hogy menjünk, ő sem tudta, de halat árulnak. Friss csodás fogás, 2 nagy hal 125 rupi, kb 3000 ft, szuper. Sőt, a helyi kertész meg is pucolta nekünk, profi módon, örök hála érte, két vacsi megvan. Kiszaladtunk a boltba fűszereket venni, citromot, bort és sört, a vacsi mára meglesz. Ebedre a helyi kifőzdében vettünk sült tésztát, egy nagy adag ami kettőnknek elég 2000 ft volt, teljesen jó ár, bármilyen étteremhez képest. Szóval már nagyon örültünk, megpucolták nekünk a grillezőt, kaptunk faszenet is. Sőt, még egy mangót is, amit csak chutneynak lehet megcsinálni, ez holnap lesz a vacsora része.

Délután fürdés, pihi, naplemente… Majd jött az est fénypontja a grillezés. A halat bepácoltuk, fokhagyma, szójaszósz, chilis grillfűszerrel, mellé sali és pirítós volt. Isteni. A friss hal íze tökéletes, nem kell ennél jobb vacsora!

Így telt az első napunk, vidáman, hálát adunk hogy itt lehetünk ebben a paradicsomban, finom friss tengeri herkentyűkkel tölthetjük a bendőt!

Ui: este a kertben előjönnek a rákok… Nagyok… Grillre valók… Még nem tudjuk hogy kéne őket oda csábítani a tűzre.

Praslin-sziget

Ma elkezdtük felfedezni a szigetet, az észak-keleti híres stranddal kezdtük, Anse Lazio-val. Szerencsére itt nincsenek távolságok, fél óra alatt oda lehet érni. A közlekedés balos, ami ad némi kihívást, de a PK ezt teljesen jól megoldja, csak néha törli le az ablakot az index helyett, de ez teljesen normális dolog. Az út a sziget másik oldalára egy trópusi esőerdőn át vezet, pálmák, indák, vízesés, zöld és kanyargós… Persze a dedalont elfelejtettem bevenni, így leginkább egy magasan lévő pontot igyekeztem nézni, hogy ne legyek rosszul… Majd csodás tengerpart, újabb kanyarok és már meg is érkeztünk Anse Lazio- ba. Persze a parkolásért rögtön levettek lével, ez ilyen. A part gyönyörű, most ugyan nagyon hullámzott, de a víz színe eszméletlen, oldalt a hatalmas sziklák… A képeken nincs filter, ez ilyen volt.

Mivel nagyon hullámzott, így nem maradtunk, nem fürödtünk, mentünk tovább a mai napra tervezett második beach- re, Cote d’or- ra. Türkiz a víz színe, fehér homokos tengerpart, pálmák, csoda. Mivel a bendő korgott, ettünk egy pizzát, majd kifeküdtünk egy pálmafa alá. Itt találkoztunk magyar honi ismeretlen ismerőseinkkel, eddig csak online beszéltünk, ők is itt nyaralnak a szigeten, ma érkeztek. Holnap együtt tervezünk egy kirándulást, ezt egyeztettük, meg megismerkedtünk. Szimpatikus pár, szeretnek utazni, világot látni, pont, mint mi.

Sajnos közben jött az eső, ami hazazavart minket… Előtte bementünk a boltba, vettünk a vacsihoz való finomságokat, meg sri lankai sort, nosztalgia. Mire visszatértünk a szállásra, itt is rákezdett a trópusi eső, nyomta ezerrel… Addig mi a teraszon olvastunk, Bambusz, a cica is csatlakozott ehhez a szuper pihenéshez. Eső pont elállt a naplementére, ki is mentünk sétálni és fotózni, jól esett a jó sós levegő és a séta.

Este persze grilleztünk… Zsák is jött megnézni minket, hogy minden rendben van é, és kérdezte, hogy most grillezünk? minden vizes. Pk mondta neki, hogy ne aggódjon, mérnök, minden műszaki nehézséget meg tud oldani

A hal már a pácban úszott, szójaszósz, fokhagyma, citrom, olívaolaj, só, bors, chili és fűszerek. Készült a mangó chutney, friss mangó, lereszelve sóval, borssal kis olívaolajon megsütve, chilivel. Sütés után meg belekevertünk egy kis édes chili szószt. Mellé sali, paradicsom, lilahagyma és chili lesózva. Ez levet eresztett, adtunk hozzá citromlevet, salátát darabokra vágva. Ez a grillezett hallal életünk egyik legjobb kajája volt. A hal vörös vastag húsú, ízletes. Zenét hallgattunk, élveztük a friss tengeri levegőt, a meleget és arra gondoltunk, hogy nagyon szerencsések vagyunk, hogy itt lehetünk!

Néhány érdekesség

Ahogy írtam, ha itt esik, mintha dézsaból öntenék, nincs olyan, hogy szemerkél, kicsit esik. Eddig szerencsére megúsztuk, vagy este esett, vagy éjjel, vagy utaztunk. Persze esős évszak, nem meglepő.

Végre vettünk helyi rumot, Takamaka rum, híres, na nézzük. Sötétet vettünk mert otthon is azt szeretjük, tavaly a mauritiusi nagyon bejött, a kolumbiai isteni, vagy a Zacapa is nagy kedvenc. Megkóstoltuk, kiült az arcunkra a döbbenet, édes, alkohol. Ennyi, mint otthon a Lánchíd rum, vagy épp a sütő rum. Borzalmas. Még jó, hogy csak kis üveggel vettünk. Nem fog megmaradni, fertőtlenítés miatt megisszuk, de nagy csalódás. Lehet itt a fehér rum a jó? Nem adjuk fel.

Na de nézzük inkább milyen csodahelyen jártunk…

Reggel 10-re mentünk át az ismerősökért a szállodájukba, reggel kicsit borús volt az ég, de kezdett tisztulni. A terv egy nemzeti park látogatás volt – ahol a világ legnagyobb termésű kókusza van a Coco de mer, akár 18 kg is lehet a termés – délutánra strandolás. Viszont mivel az ég verőfényes volt, egyöntetűen a strand mellett döntöttünk. Egy luxus golf szálloda előtt kellett parkolni, ide előre be kellett jelentkezni, mert max 30 ember mehet át a szállodán keresztül a partra, így gyors regisztráció és irány a túra… Mert a golfpályákon, hegyeken, völgyeken át vezetett az út a stranding. Itt viszont a lélegzetünk is elállt, olyan gyönyörű volt minden. Fehér homok, puha, mint a liszt, pálmák, sziklák, a víz a kék 50 árnyalatát hozta, világoskék, türkiz mélykék variációi. A habok fehéren csillogtak a hullámzásban, nem győztünk ámulni és bámulni. Azt mondtuk ez benne van a 10 legszebb strandban, amit eddig láttunk életünkben.

Sokat beszélgettünk, fotózunk, napozni, nem mertünk, csak árnyékozni, mert merőleges a napsütés, akár 5 perc alatt is le lehet égni.

4ig maradtunk, így a Coco de mert lekéstük, de minden percet megérte a strandon lenni.

Most vacsira nem grill volt, mert már hal sem volt, meg ahogy mentünk vissza a szállásra, az ég is leszakadt, így a helyi kifőzdében vettünk csirkét, vörös csattogó halból curryt és sült zöldséges balhét. Mindet rizzsel adtak, káposzta salival és sütőtök chutney -val,meg persze jó sok chilit kértünk rá.

La Digue sziget

Tegnap elhagytuk Zsákot és Bambuszt a macskát és átkompoztunk La Digue szigetére. A sziget igen pici, 5 km hosszú és 3 km széles, autó forgalom igazán nincs, csak normál és egy két részeg bicikli. Vagyis itt mindenki biciklivel közlekedik, van még néhány golfkocsi, ami a lusta turistákat szállítja. Az érkezés napján esett az eső, el is szomorodtunk, hogy mi lesz így. Szállásunk egy egyszerű apartman ismét, egy szép trópusi kertre néző terasszal. Ez az a sziget, amit minden Seychelles képeslapon látni lehet, azt képzeltem, hogy ez nagyon extra lesz, de leginkább egy hippi tanyához hasonlít a sok vad biciklissel. 🙂

Reggel: az éjszaka minimum kétszer szakadt le az ég. Érdekes, hogy nem dörög. 10 körül kipucsított a nap, mi is beszálltunk a vad biciklisek közé, arany áron kaptunk két rozsdaboglyát,de itt ez van, kosár legyen rajta. Az a lényeg,hogy a hideg sört legyen hova tenni. Célunk a Grand Anse nevű strand volt és rögtön mellette a Petite Anse. A bicikli út nem volt egyszerű, dombos, lejtős 100% párában. De a látvány miatt megérte, a valaha éles vulkáni gránit sziklák, mára teljesen legömbölyödtek a mindenféle időjárási behatástól, nagyon érdekes. Hullámok, fehér homok, pálmák, itt ilyen a tökéletes strand. Az idő is kegyes volt, napos, vagy szűrt napos, ideális az óvatos barnuláshoz. Átmásztunk Petite Anse- ra is, szószerint másztunk, mert a sziklák túloldalán volt, esőerdős hegyi út vezetett át. Épp időben indultunk haza, 5 körül megint leszakadt az ég.

Turistának 3 fajta lehetősége van kajálni. 1. Megveszed a piacon, boltban és otthon megfőzöd. 2. Megveszed a menzás kifőzdékben, vagy ott megeszed, vagy hazaviszed. 3. Beülsz a méreg drága étterembe, ahol valószínűleg ugyanazt kapod, mint a 2-es verzió szerint, csak nem papír dobozban, hanem tányéron. Mi a 2-es verziót választottuk, egyébként nagyon finom, ázsiai kaja, otthon is ezt eszünk. Nem kell négyszer annyit fizetni érte. Pl. Zöldség curry, sült tészta zöldséggel és hússal, halcurry, zöldséges marha sok chilivel, köretnek automatikusan rizst adnak, káposztát, lencsepürét. Ezek a kifőzdék szinte mindenhol megtalálhatók, itt nem lehet éhen halni, mint Bódi Guszti Thaiföldön.

Visszatérve arra, hogy milyen is a sziget, mert amikor elkezdtem ennek leírását elhagyott az ihlet… Szóval azt képzeltem, ez egy gyöngyszem, ahol minden tökéletes, de ez lakott szigeten nyilván nem lehetséges, hiszen itt is vannak elhagyatott házak, építkezések, pl. most bővítik a kikötőt, illetve szennyvíztisztitó üzem is létesül a szigeten. Ugyanúgy van bölcsi, ovi, iskola, templom, mint más helyen. Kocsma? Na igen, ez kicsit hiányos, mert ami igazán hiányzik nekünk az egy kis éjszakai élet. Kb fel 7-kor besötétedik, vaksötét lesz, közvilagítás sincs nagyon, néhány étterem van nyitva, de mi egyetlenegy kocsmát találtunk csak a szigeten,de nincs elő zene, esti sétány, éjszakai piac stb…

A helyiek jól élnek, nincs szegénység, mint a Fülöp szigeteken, ebben hasonló, mint Mauritius. Persze vannak lerobbant bicik,meg olyan házak is ami nem érdemli meg a tiszta udvar rendes ház táblát, de sokan járnak a helyiek közül elektromos biciklivel. A kormány házakat épít a turistáktól befolyt pénzből, láttunk ilyen telepet, szép, modern lakópark, egyszintes házakkal. Azon azért csodálkozom, hogy hogyan fizetik meg a helyiek amit a boltban lehet kapni, mert minden nap ez nekünk is húzós lenne. Persze amit elveszítunk a sörön, behozzuk a kaján, ahogy már írtuk, kifőzdés módszerrel a kaja kb. 30 euróból kijön egy nap. Azon amúgy nem is csodálkozom, hogy zöldség és gyümölcs drága itt, mert az esőerdős hegyeken és homokos sziklás strandokon kívül más nincs, nincsenek ültetvények, ami van az kókusz, de az rengeteg. Így ittunk ciprusi mangólevet, egyiptomi ananászlevet, és ettünk qatari vanília fagyit.

De mégis mit lehet egy ilyen pici szigeten csinálni? Bereltunk mi is bicit, két rozsdaboglyát kaptunk, persze a magas páratartalom és sok eső miatt ez nem is csoda, hogy ilyen állapotban vannak a bicik. Második nap az első utunk a színes táblához vezetett, le akartam fotózni, mert otthon nekünk is van hasonló. Érkezeskor két óriás teknős fogadott minket, Mango és Papaya. A közeli gyümölcsös bodéból a lány hozott nekik banán maradékot, meg is tudtuk őket etetni, meg simogatni. Nagyon jó élmény volt!

Majd irány a legfelkapottabb, legszebb strand, Anse Source d’argent, ami a Seychelles képeslapok főszereplője. Sajnos az idő felhős volt, így másnap is visszamentünk, mert ez maga a csoda. A strand egy nemzeti park része, gyönyörű kókuszpálmás és hibiszkusszal körbevett út vezet először az ültetvényekhez, farmházhoz, majd a strandhoz. Az óriás sziklák magasodnak föléd, néha át kell bújni alattuk, a látvány lenyűgöző. Érdemes korán menni, hogy elkerüld a tömeget, akik hajóval jönnek át csak egy napra ide megcsodálni ezt a strandot. Reggel és késő délután is meghitt volt a hangulat, csak pár ember lézengett a sziklak között, maga volt a megtestesült nyugalom. Egy kutya is él itt ezen a parton, elneveztük Drónnak, mert minden drónt megugatott.

Tényleg úgy érzed magad, hogy ez egy földön túli hely, nem is a valóság, hanem a Star Wars egyik megépített következő forgatási helyszíne…. Valóban… Sokat gondolkodtunk azon, hogy hogy alakulhattak ki ezek a sziklák az évszázadok sőt évezredek folyamán, nyilván a víz, szél, erózió tette őket olyanná amilyenek, lenyűgözőek, mind formában, mind méretben.

Ebédre visszatekertünk a faluba, a szokásos kis kifőzdebe, kifelé jövet a kertben sok sovány kismacskát láttunk. A szálláson egész véletlenül volt egy csomag macskakaja, így elszaladtunk érte, mert küldetésünk a sovány macskák etetése, otthon és külföldön is. Mire visszatértünk egy idősebb pár ült egy asztalnál, a cicák körülöttük, megosztottak velük az ebédjüket, majd amikor odaadtuk nekik a macska kaját, a nő mondta, hogy ez milyen szép tőlünk. Meg is ismerkedtünk cica etetés közben, mert a végén 7 kismacska és az anyjuk jött elő, olyan 10 hetesek lehettek, ettek, mint a vett malac. A pár Svájcból jött, 3 hónapot utaznak így télen, már nyugdíjasok,van idejük. Az idén bejárták Vietnámot és Laoszt, most 1 hónapot a Seychelles -szigeteken barangolnak, majd Sri Lankara mennek egy hónapra, amiből 2 hetet spa kezelésen vesznek részt. Azt hiszem én is ilyen nyugdíjas éveket szeretnék, már csak Svájcba kell költözöm előtte. Nekik is van otthon több macska, és a kövér, jó húsban lévő macskákhoz vannak szokva. (mint mi). Azt mondta ők is hoznak még a cicáknak enni.

Mahé

Ma elhagytuk La Digue álom strandjait és átkompoztunk a legnagyobb és egyben fő szigetre, Mahera. Ide érkeznek a nemzetközi járatok, így mi is ide érkeztünk, de a sziget felfedezését a végére hagytuk. Az óceán sima volt, sütött a nap hét ágra, így sima volt a komp út. Sokat vártam ettől a szállástól ahol most vagyunk, tudtam, hogy egy ház az óceán partján, szép kerttel, saját parttal, de amikor idértünk, megláttuk és beköltöztünk, olyan mintha mindig is ide tartoztunk volna. A tulaj nagyon kedves volt, mindent megmutatott, elmagyarázott, segített, azonnal idehoztak a mi apartmanunk elé egy saját grillezőt, PK arcára rögtön ki is ült az öröm, hogy eljött az ő álma is, közvetlenül az óceán parton süthet halat, kolbit, minden jó falatot.

Teraszunkról a kilátás szuper, tényleg saját strandunk van, és itt van a közelben, 200 méterre Mahe egyik legjobb strandja a Beau Vallon. Át is sétáltunk, végre olyan beach amit szeretünk, sétány, pálmafák, kocsmák, hangulat. Még egy indiai éttermet is találtunk, megígértük, hogy majd megyünk, bár ma másképp alakult az este.

Mivel reggel korán keltünk, nem volt kedvünk megint sétálni, így a közeli boltban (közvetlen az apartman mellett van) vettünk helyi, azaz kreol grill kolbit, bagettet, csináltunk chilis gyömbéres fokhagymás káposztát hozzá es chilis paradicsom salsát. Óceánparton grillezni mennyei! Dél -afrikai bort ittunk hozzá.

Ami még plusz az apartmanban, hogy lakik itt két óriás teknős. A mai blognak azt a címet is adhattam volna, hogy fújt már le teknős? Mert engem már igen. Tulaj mondta, hogy nyugodtan adjunk nekik enni. Egyébként az egyiket Yoda- nak hívják, a másik Queen Latifa. Gondoltam kiviszem nekik a káposzta maradékot… Elég késő volt már.. Legalábbis nekik, épp alukáltak. Otthon a macskáknak ez nem gond, bármikor tudnak enni… A tekik elé is letettem a káposztát, de az egyikük nem tetszését fejezte ki, hogy felébresztettem, es lefújt, mint Chilike, ha meg akarom fésülni.

Anse Major túra

Ahogy írtam, itt semmi nem terem, török guava levet ittunk, sőt a boltban találtunk magyar körtebefőttet. Frankón magyarul is rá van írva, hogy körtebefőtt.

Az isteni kilátással rendelkező konyhában elkészitettük a reggelit, majd irány a kb 4 km re lévő strand, Anse Major. A leírás könnyű túraútvonalnak hirdeti, 85 méteres emelkedővel. Nem baj a 30 fok, napsütés és 80% pára, gyerünk. Strandcucc és drón bepakolva, indulás. Az út egy darabig a rendes úton vitt, majd amikor elfogyott az út, túra ösvény jelezte, hogy merre kell menni. Egy sarki házban egy ember ült 2 denevérrel, és csábított oda minket, hogy etessük meg a denevéreket. Tibi be is vállalta, én köszönöm szépen kihagytam. Ember erre meg is sértődött, hiszen szerinte a szép denevér olyan, mint egy macska.

Az út egyre meredekebbe vált, a táj holdbéli, az óriás gránit sziklák között vezetett az út, le, fel, megint le, megint fel. Közben megálltunk drónozni, a víz türkiz színű, körben a növényzet sötétzöld. Rengeteg a virág is, van óriási hibiszkusz, bunkóliliom, filodendron és egy csomó olyan növény, amit én szobanövényként ismerek, itt vadon élnek, és nem cserép méretűek, hanem 3-4 méter magasak akár.

Gyalogoltunk, köveken, sziklakon át bukdácsoltunk a 30 fokban, a beígért 4 km és egy órás túra helyett 2 óra 16 perc alatt értünk le és 6 km t mentünk. A strand klassz volt, főleg azért mert egy gyors folyású hűvös patak ömlött a tengerbe. Mivel mindenhonnan folyt rólunk a víz, a hűvös vizet választottuk a meleg tenger helyett, és a patakban fürdőztunk. Isteni volt, ez végre lehűtött minket. 3 korul indultunk vissza, itt 2 lehetőség volt, vagy csónakkal jövünk, vagy bevállaljuk, hogy gyalog. Természetesen mi hősök utóbbit választottuk, nem is volt kérdés. Visszafelé valahogy könnyebben ment az út, lehet azért, mert az ég befelhősödött. Azt nem mondanám, hogy kevésbé izzadtunk. Összesen 320 méter lett a szintkülönbség oda- vissza és 12 km. A nehézsége a turának inkább erős közepes, semmiképp sem lájtos. Milyen lehet akkor amit erősnek írnak le??

Zuhi, pihi után úgy gondoltuk, hogy megérdemeljük, hogy étteremben vacsizzunk. Tegnap már kinéztünk egy indiai éttermet, oda mentünk el. A bibi annyi volt, hogy az pont a városka másik végén van, kb 2 kilométerre. Sebaj, ez még ma belefért, isteni rák curryt és kesudiós panírt ettünk.

A helyiek a vasárnapot általában a parton töltik, így volt ez tegnap is, amikor az indiai étterembe igyekeztünk, fiatalok, idősek, családok, mindenki kint volt a parton, piknikeztek, kaja nagy alutálcákon, és hozzá minimum 8%os sört ittak, vagy a borzalmas 16%osat. Ez nekünk nem is fér a fejünkbe, hogy ebben a melegben hogy lehet ilyen erős söröket inni.

Mai nap a fővárosban voltunk, Victoriaban, amit Victoria királynőről neveztek el. A bejutásnál bevállaltuk a helyi buszt, ami nagyon olcsó, cserébe zsúfolt… Gyakran megáll, de szerencsére így is hamar bejutottunk a „városba”. Idézőjelben, mert azért nem egy Budapest, de még csak nem is megyeszékhely méretű, a központja kb az óratorony, meg 2 utca és a piac. Mi is ez utóbbi miatt mentünk be, mert halat akartunk venni a grillre. Sikerült is, piros csattogó halat és barracudát. Vettünk meg rengeteg zöldséget, olyat is amit nem ismerünk, és pár gyümölcsöt.

A nap további részében strandoltunk, pihentünk, olvastunk, az idő befelhősödött.

Este pedig jött a nap fénypontja, a grillezés. Nagyon sok evvel ezelőtt Balával leforgattunk egy főzőműsort, Főzni öröm címmel, ami akkor nagyon nagy siker volt a kollégiumi tv -ben. Természetesen több híres csatorna is felkeresett minket további részekért, de nem akartuk Jamie Oliver- t lemosni a trónról, így nem folytattuk a sorozatot, kivéve most, különkiadással fog jelentkezni eme tv műsor, innen az Indiai- óceantól. Szójaszószos, gyömbéres fokhagyma krémmel pácolt barracuda készült a grillen a híres grill mester Chef PK jóvoltából, míg én a köreteket raktam össze, paradicsom lilahagyma salsa chilivel és korianderzölddel, házi mango chutney édes Chili szósszal, borsos citromos vajban párolt okra, és grillezett vékony padlizsán olívaolajjal. Mindehhez természetesen dél -afrikai bor dukált, a vacsorát pedig a naplementében az óceán parton költöttük el. Isteni volt azt kell mondjam!

Ma reggel megérkezett a bérelt autónk, egy Roy nevű fickó hozta reggel 9-re,mert itt az ideje a sziget felfedezésének. A nyugati part volt mára a terv, így el is indultunk az ananász reggelink után. Sajnos mivel itt ananász sem terem, ez is import, nem is volt olyan finom, mint Thaiföldön vagy Mauritiuson.

Első állomás a botanikus kert volt, sok helyen jártunk már ilyen helyen, most sem hagytuk ki, mivel szeretjük. Kicsit csalódottak voltunk a végén, mert a belépő nagyon sokba került, de nem kínált érte sok mindent. Amit végre láttunk az a Coco de mer volt, azaz az óriás kókusz, lehetett vagy 20 kilós.

 

A második program az a tea kert volt, egy hegytetőn panorámás teázó, mellette a tea gyár. Ittam is finom citrusos teát, tényleg jó levegőn, kellemes helyen, szép kilátással az óceánra. A gyárat nem látogattuk meg, mert voltunk mar ilyen helyen Sri Lankán, szerintem azt nem lehet überelni, a végeláthatatlan teaföldeket. De ez egy jó élmény volt, egy kis pihenős, leülős megálló a sűrű nap folyamán.

Mivel már dél korul járt, a reggeli leült, ideje volt kaja után nézni. Láttam a gmaps- en, hogy a strandnál lesz kajálda, gondoltam valami jófajta szokásos kifőzde. Olyasmi volt, szegényes választékkal, volt fish and chips, vagy csirke sültkrumplival, vagy hamburger. Én egy vega burgert kértem, PK pedig halat és sültkrumplit. Mondta a fickó, ma nincs hal… Milyen tengerpart ez?? Jó, akkor csirkét. Kapott is… Bundázott csontot, azaz a farhát egy részét. Mit csirkemell, meg comb? Jó a rántott csont is!

A strand csodaszép volt, ez egy majdnem kör alakú, szinte zárt, teljesen védett öböl, így végre nem volt hullámverés, a víz is jó meleg. Sznorkeleztünk is kicsit, de mivel a homok olyan finom volt, mint a legfinomabb iszap, a szél meg fújt, így hiába volt korallzátony, olyan volt kb., mintha tejben úsztunk volna. Amúgy óriás korallok voltak a víz alatt, mint egy méter átmérőjű gomba, érdekes volt, nem láttam még ilyet.

5 körül indultunk vissza a strandról, hogy még elérjük a naplementét, oda mentünk vissza, amerre túráztunk, de most már kocsival, a holdbéli tajon néztük meg, hogy megy le a nap.

Az est fénypontja természetesen a grillezés volt, ma vörös csattogó halat készítettünk, csak bedörzsöltük sóval, borssal, beirdaltuk, oda fokhagymaszeleteket tettünk. A grillen pedig TB citromos olvasztott vajjal kenegette a halacskát. Köretnek a szokásos paradicsomos lilahagymás salsa korianderzölddel és chilivel, fokhagymás zöldbab olívaolajon sütve, meglocsolva citrommal és petrezselyemmel, kínai káposzta, ami kb a római salátához hasonlít, összevágva, adtam hozza reszelt répát, a szósz pedig vörösborecet és szójaszósz keveréke. Azt hiszem elég gourmet menüt hoztunk össze ismét, itt az óceán parton.

Grillezés közben egy világító szempárra lettünk figyelmesek, mert már sötét volt… Egy cica nézett minket, hátha jut neki is valami jó falat. A hal még nem volt kész, de mivel mindig van nálunk macskakaja, egy tányéron hoztam ki neki egy kis szárazat. Megette, türelmesen várta a következő adagot. Hoztam még egy kicsit, majdnem mindet megette, majd angolosan távozott. A tányér még kint maradt pár szem kajával, egyszer csak nagy csörgés…. Egy rák, aki egy csigaházban rejtőzködött, jött és ette a macskakaját. Ezer szerencséje, hogy a grill tűz mar kialudt… 🙂

Mai napot strandolással töltöttük, mily meglepő, a keleti partot akartuk felfedezni. Át is mentünk a hegyen, első megállónk a Seybrew sörgyár volt, mert nagyon szerettünk volna Seybrew pólót. Láttunk embereken, de boltban sehol nem találtunk. Szállásadónk mondta, hogy kereskedelemben nem kapható, repi anyagként szokták osztogatni. Fel is vettük a „céges” pólónkat, instán @travelandbeer_aroundtheworld, TB be is mutatkozott, hogy mi ezek a micro influencerek vagyunk és szeretnénk Seybrew pólót. Sajnos nem jártunk sikerrel, állítólag múlt héten elfogyott…

Szomorúan mentünk tovább a legközelebbi strandra, az eső is elkezdett csöpörögni, az időjárás igazodott a kedvünkhöz. Így nem álltunk meg az előre kinézett strandokon, a sziget déli részén elhagytuk és a keleti partot is, ismét a nyugati körúton találtuk magunkat. Itt egy szép strandra érkeztünk, remek sziklák, tömeg sem volt, olyan 1 km- en max 15 ember. Viszont apály volt, így a víz kezdett eltűnni. Csináltunk pár céges fotót, ha már pólót nem tudtunk szerezni, kicsit pihentünk… Bementem a vízbe, kb 35 fokos volt, mint egy kád fürdővíz. Tudtam, hogy ebben TB nem fog fürdeni, a dagályra még órákat kell várni, így az volt a javaslatom, hogy álljunk tovább, tudok egy jó strandot…

 

Netes oldalakon mindig dícsérik a Four Seasons strandjait, itt Petit Anse a neve. Mivel minden strand nyilvános és ingyenes, így e puccos szálloda is kénytelen beengedni a pór népet a területére, és engedi őket strandolni. Sok kellemetlenséget hallottunk erről a strandról, hogy a nem szálló vendég még egy vizet sem vehet a bárban, hiába szeretné kifizetni, stb. Viszont… A szálloda területén kívül van egy másik hasonlóan csodás strand, az Anse Soleil, mi inkább ide látogattunk el. Milyen jól tettük, mert ez lett az eddigi kedvenc beach-ünk, pálmafák, türkiz víz, kellemes hullámok és kellemesen meleg de egyben hűsítő víz. A parton nem voltak túl sokan. 2 étterem is üzemel itt, ahol szívesen kiszolgálnak mindenkit, ittam is egy exotic beach koktélt, kókusztejes, epres, ananászos helyi barna rumos ízét, egész jó volt, habár nem vagyok egy nagy koktél rajongó, az aperol spritz és a gin tonic- on kívül nem igazán szeretek más koktélt.

Nagyon jól éreztük magunkat itt, holnap is visszamegyünk.

Hazafelé még beugrottunk Eden islandre, ami egy mesterségesen épített sziget a főváros mellett. Luxus apartmanok, pláza és jacht kikötő… Mi a plázában lévő nagy szupermarket miatt mentünk, hátha találunk valami különleges sört, bort… A szupermarket egy Spar volt, szerintem ez el is mond mindent, semmi különleges, cserébe drága. Drágább, mint az apartman szomszédjában lévő kisbolt. Esküszöm ez itt a legjobb a szigeten, minden van és mar barátként üdvözölnek minket.

Ma kaptunk egy kérdést, nem rossz minden nap főzni? Őszintén, alig várjuk az estét és a grillezést, el sem tudnánk képzelni máshogy. Ma barracuda volt a tűzön, gyömbéres fokhagyma krémmel pácolva és szójaszósszal. Mellé a szokásos paradicsomos lilahagymás salsa, sali reszelt répával és borecettel, házi mango chutney, okra lilahagymával párolva, petrezselyemmel és citrommal tálalva, és karela olívaolajon sütve fokhagymával és petrezselyemmel. Bagett volt mellé és dél – afrikai fehérbor. Kitűnő vacsora ismét. Azt hiszem ez az egész út elég gourmet -ra sikeredett, tökéletesítettük a hal grillezést, és igazi kaja kreátorokká váltunk. (Kaja kreátor… Ezt levédetem).

Vissza is mentünk a szuper Anse Soleire, a víz kevésbé volt hullámos, mint előző nap, nagyon élveztük, hogy a lágy hullámok simogatják hab testünket, végre tudtunk snorkelezni is, és láttunk pár halat is, a legszebbek a mini neonhalak voltak, kéken világítottak a korallzátonyon. A nap gyorsan eltelt, nagyon élveztük, hogy a napsütéses jó idő kitartott utolsó strandos napunkon. Hazafelé pont azon gondolkodtunk, hogy mit kéne utolsó nap délután a grillre dobni (ezen az estén helyi kolbit sütöttünk, okrával és salsával), legyen hal, kolbi, vagy menjünk el az indiaiba megint… Gondoltuk mivel még úgy is be akarunk menni Victoriaba, veszünk reggel halat megint a piacon.. Csak macera buszon hazahozni….Utunk egy halászfalun keresztül vezetett, és hogy hogy nem, ezek a jó öreg helyi halászok épp halat árultak. Gyorsan vettünk is egy barracudát, jó nagyot sikerült választani, 1500 ft a került, kb 4 ember is jól lakhat belőle. Emberünk meg is pucolta. Piac is volt a közelben, már épp pakoltak össze, de még gyorsan vettünk okrát, chilit, paradicsomot, hagymát, így lesz teljes az utsó grillezés a paradicsomban.

Ma reggel azzal kezdődött, hogy beszaladtunk a fővárosba, az autót már vissza kellett adni, így maradt a busz. Itt van az apartman mögött a buszmegálló, messzire nem kellett menni. Volt még pár perc a buszig, vagy ki tudja mennyi… Mikor jött egy mikrobusz, kiszólt, hogy Victoria. Az emberek meg szálltak fel, mi is csatlakoztunk, ugyanannyiba került, mint a nagy kék transzformersz busz, azaz 350 ft. Zsír. Kényelmes, légkondi, jó volt ez az ellenbusz. Visszafele mar a kék förmedvénnyel jöttünk… Kanyarok, gáz, fék… De nézzük is, hogy milyen itt a közlekedés, hogyan élte meg PK ezt a kétszer 3 napot, amíg helyt kellett állnia a baloldali közlekedésben. Itt és most szeretnék neki köszönetet mondani (mindjárt bontok is neki egy sört), mert kitűnően vezetett a sok érdekesség ellenére. Én a kanyargós utak miatt természetesen totál rosszul voltam, ahogy szoktam, ezen dedalon sem segített.

PK: „mivel nap, mint nap rengeteget vezetek, alapvetően a közúti extrém helyzetekhez hozzá vagyok szokva, ami itt alap, az a baloldali közlekedés. Magyarul, a kormány jobb oldalon van. Amire nagyon figyelni kell, a honnan melyik savba kanyarodsz és a buszok, nincs fék, nincs index, az csak jön. Első szállásnkon Zsák megmondta a tutit, a buszt ne kövessük, ne előzzük meg, és térjünk ki az útjából ha jön, azaz húzódjunk le. Ezek igen remek tanácsok voltak. A forgalom alapvetően nem vészes, száguldozni nem is lehet, mert az utak kanyargósak, előbb utóbb úgy is éles kanyar jön, hegyek, völgyek, sok egyenes nincs. A sávok szűkek és nincs útpadka, lehet a sáv szélén másfel méteres árok, illetve előszeretettel a szembe jövő a te sávodat használja, mert nem akar elférni az övében. Tsampika ezektől volt igazán rosszul. Simán kitolatnak, kijönnek eléd index nélkül, elsőbbséget nem nagyon adnak, akkor sem, ha neked van. Azért volt udvarias sofőr is, aki nehéz helyzetben kiengedett minket, persze lehet azért, mert látta, hogy „hülye” turisták vagyunk.

Azért vannak meglehetősen furcsa dolgok is, pl sötétben nem kapcsolnak lámpát, vagy mindent felkapcsol ami létezik, beleértve a ködlámpát. Érdekességként előre a tompított mellé betesz egy piros lámpát, azt sem tudod elölről vagy hátulról látod a kocsit. A sziget nem nagy, de nincs mindenhol út, ha észak nyugatról dél nyugatra mész, akkor először át kell menned a hegyen keletre, majd délre, és vissza nyugatra ismét a hegyen át. Így egy légvonalban 15 km re lévő strand kb egy óra. “

Megjegyzés:  mind a két autót egy karcolás nélkül adtuk vissza a kölcsönzősnek.

Az utolsó napra már nem sok mindent terveztünk, pakolást csak és egy nagy grillezést. Délelőtt az eső is esett, kicsit el voltam keseredve, hogy hogy grillezünk így, de szerencsére délután kisütött a nap, lett persze 100% páratartalom, de kitűnő idő a grillre.

Volt még egy kívánságunk, amit mindenképpen szerettünk volna, mégpedig Seybrew, azaz helyi sörös pólót szerezni. Van mindenféle már a gyűjteményben, Tiger, Mythos, Fix, Phoenix, Beer Lao, miért pont a Seychelles maradna ki? Kerestük boltokban, elmentünk a sörgyárba, kérdeztük az apartman tulajt, hogy hol lehetne beszerezni, de azt mondta, csak alkalmakra szoktak gyártani, karácsonyra, húsvétra, és ajándékba adják a nagy fogyasztóknak. Na mi azok vagyunk. Sok sikertelen próbálkozás után Tibi épp a Mythos pólóját viselte, amikor lógó orral ment át a szomszéd kisboltba. A pénztáros lánynak megtetszett a póló, előző nap is megjegyezte, hogy milyen jó a travelandbeer pólónk, majd látta a PK lógó orrát, aki el is panaszolta neki, hogy mi a baj. A lány annyit mondott, hogy PK menjen vissza másnap 4-kor, akkor kezdődik a műszakja, hátha tud tenni valamit az ügy érdekében. És láss csodát, PK visszament, a lány pedig szerzett nekünk két Seybrew pólót. Nem hittünk a szemünknek, megkoronázta a nyaralást ezzel a csodás ajándékkal…mert ajándékba kaptuk! Ilyenek a helyiek, mindent a vendégért!

Délután a napsütésben grilleztünk, ami a legjobban tetszett itt a Seychellen, barracudát pácolva a gyömbéres fokhagymás krémmel és szójaszósszal, nagy adag lilahagymás okra, chilis mangó chutney és paradicsomos korianderes salsa volt hozzá. Mivel viszonylag sok volt a hal, adtunk belőle a szomszéd dán házaspárnak is, akik mind a 10 ujjukat, de még a lábujjukat is megnyalták örömükben, annyira ízlett nekik a művűnk. Cserébe kaptunk desszertnek pár passiógyümölcsöt.

Így ért véget ez a csodás jó két hét, igen kellemes utolsó napunk volt. A napsütés, a grill és a Seybrew póló, mind feltették a pontot az i-re.

MMS – Maldív, Mauritius, Seychelles

Azon szerencsés emberek közé tartozunk, akik mind a 3 helyszínt bejárták már. Bármelyikre is gondolunk, elsőre mindenkinek a luxus, a szinte elérhetetlen jut az eszébe, azt hiszem mind a 3 útleírásnál bemutattuk, hogy lehet ezt másképp csinálni. A maldív esetében persze csak annyi, hogy egyszerűbb szigetet választottunk, de resortot, mert lakott szigetnek annyi a hátránya, hogy nem lehet mindenhol fürdeni, csak a bikini beach-en, illetve nem lehet alkoholt kapni, még a szállodában sem. Nekünk a nyaraláshoz hozzá tartozik, hogy megiszunk a nagy melegben egy sört, vagy a vacsorához bort, a naplementéhez egy koktélt. Enélkül nem lenne igazi az élmény.. el tudjátok képzelni travelandbeer-t beer nélkül? 🙂

De melyik tetszett a legjobban? Hová mennénk vissza legszívesebben? Sokat taglaltuk ezt a kérdést, a válasz persze egyértelműen az, hogy mindenhová, de azért elárulom, hogy van kedvenc.

Ha az árat nézzük, akkor Mauritius a legélhetőbb, hasonlóan a Seychelleshez ott is vannak kifőzdék, ott is tudtunk grillezni, de az alapanyag és a sör árak kicsit barátságosabbak, mint a Seychelles-en. Hozzá kell tenni, ahogy írtuk már, a Seychelles-en nincs semmi, max hal és kókusz, így minden import, Mauritiuson van egy csomó gyümölcs, szőlő, helyi bor, egyéb helyi termékek (nekem nagyon hiányzott most a minden reggeli ananász, de ha nincs, akkor nincs…). Maldív a legdrágább, mert ott nincs kifőzde, vagy grillezés, csak az étterem, így akár félpanzió és fizeted a piát, vagy all inclusive, akkor is nagyon drága. Az árak egyébként felmentek, 5 éve voltunk, most majdnem háromszorosa lenne ugyanaz a resort sziget egy éjszakára, mint akkor volt. Ha ezt veszem 14 éjszakára, akkor egy maldív út, kb duplájába kerülne, mint Seychelles. Mauritius és Seychelles is teret ad az apartmanos szállásoknak, különösen most sikerült nagyon szuper helyeket foglalni, főleg az első és az utolsó helyen. Semmi nem tudja visszaadni azt amit akkor éreztünk, amikor este kiültünk az óceánpartra, és ott grilleztünk, vagy ittunk egy pohár bort.

Viszont amiben verhetetlen a maldív, az a snorkel,vizi élővilág. Sem Mauritiuson, sem a Seychelles-en nem láttunk ilyet, közvetlenül a part mellett, 20 méterre, rája, teknős, rengeteg színes hal, mint egy nagy akvárium. Időjárás szempontjából is a maldív a legstabilabb januárban (bár most sok felhős képet láttam az instán, míg nekünk vakító napsütés volt végig). Mauritiuson lehet ciklon, mint ahogy meg is tapasztaltuk, Seychelles -en meg bármikor leeshet az ég. Ettől függetlenül mind a két helyen sok sok napsütéses órában volt részünk.

Éjszakai élet…na ez sehol sincs, ebben Thaiföld és a Fülöp-szigetek abszolút vezet, itt valahogy hiányoztak este az élő zenés kocsmák, sem Mauritiuson, sem Seychelles-en nem volt. Szállodákban persze van kreol est, Maldívon is volt mindig valami szállodai program, de az nem olyan, mint amit mi kedvelünk.

Közlekedés: Maldívon 800 méter volt a szigetünk kerülete, így nem igazán beszélhetünk közlekedésről. Mauritius előnye annyi, hogy lehet motort bérelni, a Seychelles-en nem. Mind a két sziget balos közlekedés, nem volt baj egyik helyen sem az utakkal, közlekedéssel, csak a szokásos őrület, ami elmondható Budapestről is.

Programok: maldívon a snorkel, naplementés koktélozás az egyedüli program, oda tényleg csak pihenni megy az ember, mi 6 napot voltunk, kb elég is a semmittevésből (előtte Sri Lanka körúton voltunk, így teljesen jó volt a szervezés). Mauritius és a Seychelles is sok programot kínál, főleg túrázás, kilátók, teaföldek, Mauritiuson ott van az állatpark és a séta az oroszlánokkal, ami a kedvenc programom volt, Seychelles-en egy szuper túrát csináltunk meg, mind a két szigeten hagytunk még programokat, ha visszamennénk.

Strandok és természet: egyértelmű nyertes ebben a Seychelles, csodás strandok a legömbölyített sziklákkal, tényleg, mint egy film díszlet, finom homok, pálmafák dőlnek az óceán felé, álom. Mauritiusról ez hiányzik, szépek a strandok, de a hangulatuk nem ennyire megragadó. Sokat autóztunk a hegyeken keresztül, mindenhol sötétzöld buja növényzet, pálmák, virágok, a filodendron a magas fákra rácsavarodva, ez nagyon egyedi, igazi trópusi esőerdős hangulat.

Mindent összevetve, sok gondolkodás és hasonlítgatás után az a hely ahová abszolút visszamennénk, ár-érték arányt figyelembe véve, ami legjobban igazodik a mi utazási igényeinkhez…..

….tádám…

a Seychelles szigetek! Nem azért mert friss az élmény, tényleg mindent összehasonlítottunk, elemeztünk, azt hiszem a szuper szállás választás is közrejátszott, de szeretnénk még többet látni ezekből a szigetekből. Most hármat jártunk be, legközelebb reméljük újabb szigeteket járhatunk be, de az utolsó szállásra Mahe szigetén mindenképpen visszamegyünk!

Elolvastam közben a mauritiusi blogot, és a legekbe első helyre az óceánparti grillezést tettem, sőt, a legjobb kaja címet is elnyerte. Azt hiszem ezt az idén sok este gyakoroltuk és tökélyre fejlesztettük. (14 éjszakából 8szor grilleztünk, 6-szor halat). Hívhatjuk magunkat utazóknak, sörínyenceknek, de most már megérdemeljük a kaja kreátor címet is! 🙂