HongKong, Taiwan, Fülöp-szigetek (2020.)

Avagy HoTaCoBa – mert Ázsia az Ázsia!

Január 8. Budapest

Csak ez a mondat jár a fejemben, másra nem tudok már gondolni, csak, hogy holnap ilyenkor már úton leszünk ismét. Ismét új helyeket ismerünk meg a világból, olyan úti célokat, amiket eddig még nem láttunk, 3 új ország, új konyhák, új világ! Ez vár ránk a következő 3 és fél hétben. Izgulunk? Persze! Minden ilyen nagy út előtt jön a gyomorgörcs…minden meg lett szervezve? Mindenre gondoltunk? Mindig ott leszünk időben, ahol lennünk kell? De minek is aggódni ezeken, hiszen eddig is megoldottunk mindent, bár leginkább csak élvezni kell az utazást. Hogy oldjuk a feszültséget, ma este a Paskál fürdőben relaxáltunk, így holnap teljesen kipihenten indulunk neki az útnak. A hátizsákok készen állnak, mi is, és ahogy kedvenc műsorvezetőnk mondja, „The world is waiting for you!” (Phil Keoghan – The Amazing Race).

Dubai – repülőút

Budapesten gyors csomag feladás, a sorban egy srác kérdezett a beszálló kártyáról, hogy ki kellett e nyomtatni… Krabira utaznak, majd Sri Lankára. Segítettünk, jó gyerekek vagyunk. Ülünk a váróban, olvasgatunk, majd egy régi ismerős betoppan a 80-as évekből… Ki lehet ez… Te TB, nem egy Szomszédok szereplő? Torkán Péter azt mondja a PK. Pár sör, és gin tonic után vettük a bátorságot és megszólítottuk. Kedves Szomszédok rajongók, a hír igaz, tervben van a sorozat folytatása! Beszédbe elegyedtünk.. És ha kitaláljuk a sorozat béli nevét akkor fizet nekünk Dubaiban egy kocsmában egy sört. Majd a közönség segítséget kértük, azaz a körülöttünk ülőket, hogy mi is volt a neve.. Érkeztek a válaszok, végül a Jánosnál lyukadtunk ki. Netet nem lehetett használni. Betartottuk. Most mi itt ülünk a Hard Rock Cafe ban, egy sült édes krumplit majszolunk, varjuk János Pétert, meglátjuk ki fizet!?

A legfontosabb… Amikor beültünk a Hard Rock Cafe ba, a Depeche Mode szólt. Strange Love.

Hongkong 1.nap

Még az Emirates-ről pár szót írnék… Amikor meglátjuk a 380-ast mindig az jut eszembe, hogy ez a gép, ez a két emeletes monstrum hogyan fog felszállni. Simán . Az ülések szélesek, kényelmesek, a hajtómű csendes, sőt a végén olyan puhán tette le, mintha egy pillangó szállt volna le. Az ellátás ismét tökéletes volt, csak ne lett volna ilyen hosszú az út, 7 óra azért kemény.

Hongkongban a reptéren mindenhol útmutató emberek vannak, akik a balfék turistákat a megfelelő irányba terelgetik, immigration, reptéri vonat. Mindenki nagyon kedves és segítőkész volt, pénzváltás, telefon kártya, metró kártya egy pillanat alatt a zsebünkben volt. Expressz vonat hozott be a városba, onnan ingyenes transzfer járatok indulnak a főbb hotelekbe. Klassz. A hotel recepción is nagyon kedvesek, még a recis a saját névjegyét is megadja, hogy ha probléma van, hívjuk őt. Első utunk a kikötőbe vezetett, mert még éppen volt némi fény. A sör választék egyenlőre elég gyengusz, a többségét otthon is lehet kapni, nagy csalódás, de nincs Tiger búza. Kénytelenek leszünk legközelebb Szingapúrba menni. De valahogy majd túléljük, kárpótolnak a finom kajak. Elsőre Ms Vinegar (azaz Miss Ecet) kajáldájába tértünk be, két csípős savanyú levesre. A csípős itt tényleg azt jelenti, hogy leég a pittyed. Az egyikben wonton volt, azaz töltött tészták, a másikban tápióka tészta. Ilyet otthon miért nem lehet kapni? Isteni volt!

Este még kitaláltunk egy extra programot, hiszen még csak 28 órája voltunk fent… Hogy menjünk fel a Victoria csúcsra, ahonnan csodálatos a kilátás az egész szigetre és öbölre. A legegyszerűbb az uber volt, 20 perc alatt fel is értünk. A kilátó ponthoz még egy km séta, és elénk tárult az a látvány ami minden Hongkong képeslapon szerepel. Szavakkal nehéz leírni, hogy itt vagyunk és ezt láthattuk:

 

Hongkong 2.nap

A hongkongi emberek nagyon kedvesek, tegnap az esti fotózáskor is mellénk állt egy pár helyi fotós és kedvesen üdvözöltek, Hi guys, welcome to Hongkong! Jól esett. Ma reggel is majdnem hasonló élményben volt részünk. Gyors reggeli a szállodában, sült tészta, kimchi és zöld papaya salad, majd irány a metró, a ronda házakat akartuk megnézni. Ahogy kiszálltunk, egy járókelő, egy nénike, a PK arcába böffentett egy embereset. Először meglepődtünk, mert igen csak hangos volt, majd kitört belőlünk a röhögés. A ronda házak tényleg rondák, 5 épület a Monster building, azaz Szörny Ház nevet viselik. Mára Hongkong egyik jelképe, de ki van írva, hogy fotózni, videózni, drónozni tilos. Azért nem csak mi voltunk az egyetlenek, akik nem tartották be a szabályt.

Ezután megismételtük a tegnapi hegyi túrát, bár igen szmogos a levegő, így a képek kicsit szürkék.

Ebédre egy kis utcában találtunk egy levelezőt, a PK extra very nagyon spicyra kérte, így a chili krémen kívül extra chilit is kapott a levesbe. Természetesen hősként bekanalazta az egészet. Én is nagyon csípősre kértem, nem fogott ki rajtam sem, meg is dicsértek minket. Nem gondoltak volna, hogy meg tudjuk enni. A helyszín kicsit bizarr volt, piac, kis utcák, körben modern irodaházak.

Délután komppal átmentünk Hongkong szigetről a szárazföldi részre, sétáltunk hírességek sétányán, ami olyan mint Hollywoodban csak itt kéz nyomok vannak. Csodásan sütött a nap, remek időnk volt. James Bond nyomába eredtünk, lefotóztuk a Peninsula hotelt meg a kocsma utcáját az Aranypisztolyos férfi filmből. Hongkong tele van mindenféle designer boltokkal, van itt Loisz Vottyon, Gucci meg Furla, órás boltok egymás hegyen hátán, főleg Rolex, Omega, Radó és társaik. Az óraboltok kirakatát amikor nézegettük, mindig jött valaki, aki hamis Rolexet árult. A piac felé vettük az irányt, eljött a vacsi ideje. Be is ültünk egy helyre, alig tudtunk választani, volt sült galamb fióka, sült disznóbél vagy liba lába szószban. Ezeket nyalánkságokat kihagytuk, sült tésztát, vízispenótot és tintahalat ettünk végül.

Este megnéztük a híres lézeres fény showt, majd visszakompoztunk a szigetre.

Hongkong 3. Nap

Ma elhagytuk Hongkongot és egy új tartományát ismertük meg Kínának, Macaut. Macau az ázsiai Las Vegas, tele kaszinóval és sok kis sárga szorgosan hordja a millió juant a nagy nyeremény reményében.. Persze mindig a casinók járnak jól.

Mivel ez is egy szigetcsoport, így hajóval mentünk, nem is egyszerű hajó volt, csapatta rendesen, speedboat. Becsekkoltunk az országba, útlevél vizsgálata után elkapott minket egy ember, hívjuk Lee nek, rossz angolsággal felajánlotta a szolgálatait, hogy egész nap furikáz minket, pedig csak buszpályaudvart kerestük. Idő hiányában kifizettünk neki egy zsák pénzt, cserébe egy fél napos macaui városnézés lett az eredmény, elkerülve az időrabló bolyongást. Rögtön az óvárosba mentünk, ami régi portugál beütésű, hiszen portugál gyarmat volt. Ez nagy szerencse, mert rögtön belebotlottunk egy nata cakes boltba, azaz a portugál vaníliás sütibe. Be is pusziltunk 6ot tízóraira. Sokkal jobb volt, mint Hongkongban. Régi vár, templom, Buddha szobor, majd jött a nap fénypontja a torony. Fel is mentünk a tetejére gyorslifttel, bungeet most nem vallatunk, sem torony terasz sétát, körbe a parkanyon. Viszont volt csodás kilátás, üvegtető, 338m magasban. Nekünk is jutott azért egy jó magaslati élmény, a 63. emeleten volt a WC, ablakokkal.

Ebédre leves, de előtte kaptunk egy ingyenes előételt, egy mosogatólére emlékeztető, édeskés, körtés, gombás levest. Nem volt rossz, de nem fogunk érte hosszú tömött sorokban állni. Jött a várva várt casinó program, idefele a gépen végig Blackjack- eztünk, készültünk a nagy nyerésre. A Casino óriási területű, és ez csak egy volt a sok Casino közül. Viszont nem volt Black jack asztal, és az általunk ismert póker asztal sem. Így kicsit nézelődtünk, a fél karú rabló is kínaiul volt, megmaradt a pénzünk. Lee aztán kivitt a busz állomásra, mivel vissza már busszal jöttünk, mert a kis sárga mérnökök tervezték egy jó hosszú vagyis 55km- es hidat, melyet tavaly nyitottak meg, 19 Mrd dollárba került. Ez Mo éves költségvetésének a 261szerese. Csak kipróbáltuk, Tibinek ez szakmai feladat is volt, hiszen hidakat épít. 20-30 métereseket. De most már ilyet is tudna. Előre is ment a buszon kicsit videózni, de a sofőr Chang, igen-igen nehezményezte, no no no, this is highway! Kiáltotta a Parancsnokra mérgesen, majd folytatta 80al a száguldást.

Este elmentünk a hongkongi Times Squarre, egy hatalmas pláza, 7 emeleten Gucci meg Vittyon, előtte nagy fényreklámok. Nekünk inkább a wonton sütöde tetszett, volt disznóbél, zúza meg disznónyelv grillen, mi halas gombócot, meg wontont választottunk. Este még befért egy jó leves, meg rizses marhapörkölt kínai módra és még pár darab wonton.

Hongkongi érdekességek

Közlekedés: alapvetően rendkívül szervezett, majdnem azt mondhatnánk, hogy bolond biztos. Minden kiírva, kitáblázva, pl. a metró állomások környékén található helyszínekhez vezető kijáratok pontosan ki vannak írva. A metró egyik végéből nem látni a másik végét és így egy metró megálló is nagyobb, mint fél Pásztó a föld alatt. A villamosok és buszok is mind két emeletesek, és arra mennek amerre nekik menni kell. Mercedesből, BMW és Aduiból itt sincs hiány, de a népautó az csak japán, főleg Toyota.

Nekünk kellemes város látogató idő van, 20 fok körül, de itt mindenki meg van fagyva, előkerültek a téli kabátok, de néha papuccsal viselik. A légkondi mindenhol bömböl, elképzelhetetlen, hogy ne működjön fagyasztó üzemmódban.

Imádjuk a levest, minden nap ettünk eddig, az érdekesség, hogy különféle ágytálkában hozzák, Macaun volt a legdurvább, lásd a fotón. Mint egy bili.

Egyik este sétálgattunk a kikötőben, 10 méterenként volt egy önjelölt karaokes férfi, nő, csoport, kínaiul énekeltek, és szemben táncoló idősödő kínaiak roptak a táncot, teljesen belebódulva a macskazenébe. Mi is megálltunk kicsit, tetszett, hogy itt még van ilyenfajta közösségi szórakozás.

Másik este nem tudtunk elaludni, Tibi kapcsolgatta a tv-t, mibe botlott bele? CSZKA Moszkva – Fradi meccset ismételtek. Az egyik plakáton pedig egy magyar politikus…

Egyéb is furcsaságok is vannak itt, mert a kínaiak nagyon leleményesek, pl pótkocsis bőrönd, vagyis kézi bőröndre rácsatolva még egy kisebb, mint egy pótkocsi. Mivel nagy a város, sokat kell gyalogolni, így a kis kutyákat kutya babakocsiban tolják, néha többet is egyben.

Az út előtt a hírekben azt hallottuk, hogy nagyon nagy tüntetések vannak, inkább mindenki kerülje el a várost. Mi egyetlenegy tüntetővel sem találkoztunk, úgy tűnt, hogy mindenki éli a hétköznapi életét.

Lassan elhagyjuk ezt a remek országot, minden furcsaságával együtt nagyon tetszett nekünk, irány Taiwan!

TAIPEI 1. nap

Kína a maszkok országa, nagyon félnek mindenféle betegségtől, így egy csomóan maszkot viselnek, sőt sok helyen be is mondják, pl a repülőn, vagy metrón, hogy ha beteg vagy, megfáztam, köhögsz, vagy hasmenésed van, azonnal vegyél maszkot, és menj orvoshoz. Ehhez képest mindent megtesznek egy jó megfázásért, a repülőt ma 15 fokosra hűtötték, sőt a városba közlekedő expressz vonatot is. A reptéren úgy fogadták, hogy hőkamera, orvosi csapat, aki egy kicsit is beteg, vagy viccből csinál egy „hapciböfinget” (Nagyfiúk), már jönnek is érte és ketrecbe zárják. Mondtam is TB-nek, hogy nehogy köhögjön, mert akkor azonnal elkapjak. Amíg vártuk a csomagokat még drog kiszagoló kutya is jött és próba szerűen szagolgatta a már megérkezett csomagot. Szerencsésen túljutottunk mindenen, beengedtek az országba.

Rögtön ebéd után néztünk, szokásos leves, most udon tésztával (tegnap sikerült megkóstolni az édeskrumpliból készült tésztás változatot) és wontonnal.

A nap is kisütött, így felmentünk az Elefánt hegyre, hogy megnézzük a 101 tornyot a naplementében. Ehhez olyan 200 méteres szintkülönbséget kellett megtenni, mind lépcsőn, azaz folyamatos lépcsőzés 30 percig. Kemény volt, remegett a lábunk. Az esti képekért meg egyszer fel kellett volna mászni, de inkább megvártuk ott az estét. Megérte!

Itt már végre volt rendes kaja piac, utcákon keresztül sütik a békát, disznóbelet, farkat, mirigyeket, tengeri herkentyűket… Mi mochit ettünk, valami polipos ízét, kardhal pépből készült tempurát, zöldséges kosárkát, és vaníliását. Holnap újabb csodákat próbálunk ki. Természetesen minden csak kínaiul van kiírva, tök jó így választani!

TAIPEI 2.nap

Ma Taiwan északi részét fedeztük fel egy szervezett túrával, így volt a legegyszerűbb sok helyet bejárni egy nap alatt. Az első megállóhely egy nemzeti park volt mindenféle furcsa mészkő képződményekkel, amit a tenger vájt ki. Gomba, gyömbér, női fej alakúak.

2.megallónk Sinfen falu volt, ami arról híres, hogy a turisták itt engedhetnek fel lámpásokat, ráírva valamilyen kívánságukat. Ez egy rizs papírból készült kis hőlégballon, amit belülről meggyújtanak és felszáll az égbe. Mi is akartunk, de megláttuk, hogy a környező erdő tele van a lámpás szemetével, mert nem ég él az égben, hanem lehullik az erdőre. Így inkább kulináris élvezeteknek hódoltunk és ettünk egy sült csirke szárnyat, úgy hogy a csont ki van szedve és sült rizzsel van megtöltve.

Ezután a helyi Niagarát néztük meg, egy csodás vízesést. Tajvan ezen része nagyon zöld, szép hegyek, erdők, különleges növények. Tetszik!

Jihoufen falu volt a túra vége, ez a magashegyi tea földek központja, egy kis falu rengeteg tea házzal és furcsa streetfooddal. Mi ezeket ettük: rák ikrás wonton, kacsanyelv sütve, tintahal hurka, sült mochi, rántott rák, meg végre csapolt helyi sor egy jó kis kocsma erkélyen kilátással a tengerre.

5 körül értünk vissza, majd elsétáltunk a piacra, hogy további érdekességeket együnk. Előétel főtt hurka volt, ami ragacsos rizs és mogyoró keveréke volt bélbe töltve, fermentált retekkel és uborkával. Utána jött az est fénypontja, a stinky tofu, azaz bűzös tofu leves. Ez fermentált (erjesztett) tofu, csípős levesben főzve! A szaga sokkal rosszabb, mint az íze, sőt, kifejezetten finom volt! Ettünk meg wonton levest, meg valami gyömbéres zöld cuccot. Utána az elmaradhatatlan friss mochi a már bevált helyen, ahol ismerősként üdvözöltek minket. A piacon azért nincs túl sok európai arc, sőt leginkább csak mi ketten. Erről az étlapról választottunk:

TAIPEI 3. nap

Ma vonatozunk. Elmegyünk a macskás faluba a 642es helyi vonattal. A peronon egy sípos ember fütyörészik reggeltől estig elemi hangerővel, melynek egy célja van: vigyázz , jön a vonat! Ha a füttyszó netán nem lenne elég mellé ordítozik is, így biztos a hatás. A fényképen a menetrend látható, szerintünk minden teljesen világos!

A macskás falu a hegyekben van, tehát esett az eső amikor odaértünk.. Nem is kicsit. Sétáltunk, láttunk pár macskát, vittünk nekik ceruzát (macska jutalom falat), azt jól befaltak, de mivel kezdtünk csuromvizesek lenni, így inkább vissza vonatozunk a városba. Gyors forró leves rákkal töltött batyuval, gombával és tésztával, na meg sok zöldséggel, igazi ebéd csemege volt. Mivel felhős volt az idő, így technikai dolgokat intézetünk, mint pénzváltás meg mosás.

Odafelé mar láttuk, hogy jó helyen ér majd minket az este, mert egy éjszakai piac volt kialakulóban az egyik utcában. Be is tértünk, de ez nem a szokásos kaja piac volt, hanem a helyiek piaca, főleg húsok, zöldségek, gyümölcsök. Húsok: simán kint a pulton, volt aki még épp az eladni való disznót vagdosta darabokra, egész csirke, kacsa, de a népszerű kacsafej, nyelv es láb is volt bőven, nyersen, otthoni felhasználásra. Halak, tenger gyümölcsei már legalább jégre voltak kiteve. Irigylem a rengeteg fele zöld salátájukat, nem csak fejes meg jég van, hanem 100 fèle növény. Friss mungóbab csira, pak choy, chili. Vettünk is ez utóbbiból, hogy legyen otthonra mag! De úgymond félkész ételek is voltak, egy néni frissen gyártotta a wontont, egy másik standon 30 fele elkészített wontonbol szedtek a helyiek. Mi egy zöld színű levekkel töltött batyut ettünk, nagyon jó volt, kis sült halat, szőlőt, ananászt, TB pedig valami cékla alakú zöldségből készült puffancsot. Kívülről inkább fekete retekhez hasonlított a cucc, de hosszúkás alakú nagy méretű izé nekem édes zellerre hasonlított, mivel nem szeretem, így ezt meghagytam a Pk- nak es inkább befaltam a maradék ananászt.

Taiwanban a mandarin kínai nyelvet beszélik, de regén létezett taiwani nyelv is. A kiránduláson az idegen vezetőnk megtanította taiwani nyelven a köszönömöt, amit leginkább csak az idősebb korosztály ért. Viszont a PK nagyon népszerű lett a piacon, amikor hangos ToSija köszönömmel köszönte meg a chilit vagy amit éppen vettünk. Az árusok meg a szomszéd standra is leadtak a drótot, hogy itt ez a nagyon udvarias fiatalember, aki messzemenő tiszteletről tett tanúbizonyságot!

TAIPEI 4. nap

Ma reggel egy kicsi tovább alvást engedélyeztünk magunknak, így fél 9kor keltünk. Megcsináltam a második életem képét, a Taipei feliratnál. (az első a hongkongi ronda házaknál volt).

Ezt követően a hegyek felé vettük az irányt. 4 km-es kötélpálya vitt fel 300 méterre a város fölé, erdők, növények, jó volt gondolázni, de ennyi. Fent nem igazan volt semmi, csak exkluzív tea boltok és drága éttermek. Egy levest 5000 Ft -ért akartak adni (a varosban 500 ft).

Mivel tényleg éhesek voltunk a nap fénypontja következett, a leves. Hal gombócos wontonos, felturbóztuk chilivel és szója szósszal, tofuval és gombával.

Tényleg csúcspont jött a mai napban, Taipei 101. 500m.magas torony, a kilátó a 89. emeleten van, ide egész pontosan 37 mp alatt repít fel a lift. A kilátás pazar, sőt ki lehetett menni a 91.emeleten egy szabad téri kilátó teraszra is. Pazar! Pár napja Macauban a toronyban szerzett élményünket megübereltük, most a 89.emeleten próbáltuk ki a mosdót!

Este vacsi a szokásos piacon, tintahal, ragacsos rizs, fermentált zöldségek, előtte egy kis rákos wonton, desszertnek az elmaradhatatlan mochi. A mochis bácsi mar jó barátként üdvözölt minket, hiszen 3 este is mentünk hozza kitartóan a finom mochiert. Ma felfedeztünk meg egy érdekességet a piacon, mert azt már megszoktuk, hogy sütnek kacsanyelvet, meg lábat a grillen, de ma nyársra húzott csirke hátsókat is láttunk.. Sőt, az étlapon is rajta volt!

FÜLÖP-Szigetek 1. nap

Az érkezés kicsit hosszúra sikeredett, mivel tegnap éjszakara nem volt már szállásunk, mert a gép hajnal 2kor indult, a tegnapi nap 10 km-es gyaloglásai, csavargásai és az utazások után ma dél körül értünk ide új állomáshelyünkre, ami durván 30 órás ébrenlétet jelent. Fájó szívvel hagytuk ott a mochi hazáját és barátunkat Mochi bácsit. Ma már biztos hiányol minket, mi is őt! Tegnap azért megettük az elmenő mochikat, fejenként 3 és 5 darabot.

A manilai reptér megér egy misét. Cebu pacific airline-al utaztunk, olyan puhán tette le a gépet a pilóta hogy észre sem vettük, hogy leszálltunk. Aztán jött a meglepi. Belépés az országba, kb 100 méteres sorral indult. 4 óránk volt átszállni, de izmos feladatnak látszott. Szerencsére a PK nagyon szimpatikus volt a helyi biztonsági őrnek, így átszólított egy másik, csak helyieknek fenntartott sorba, aztán egy harmadikba, mindegyik rövidebb volt, 10 perc alatt végeztünk. De itt nem ért véget a megpróbáltatás, fel kellett venni a feladott csomagot, hiába voltunk tranzit utasok. Majd legalább 3 csomag ellenőrzésen kellett átmenni, majd leültettek kb másfél órára a pincébe, pedig csak a másik Terminalra kellett volna átjutni. Dubaiban ez egyszerű egy expresszel, ami fél percenként közlekedik, itt várni kellett arra a nyamvadt buszra. Végre jött a busz, ami kiment a reptérről, a közúton vitt át a másik terminálra. Ott volt az aztán az igazi cirkusz maximus, kicsi váró, 5 kapu, millió ember. Aki ismeri a budapesti bádog terminált, hasonló lepukkant, vagy sokkal lepukkantabb, csak harmad akkora a hely. Itt még vártunk másfél órát, majd beszálltunk a kis propelleresbe.

A megpróbáltatások után szerencsésen megérkezünk Coron szigetre, itt 3 éjszakát leszünk. Szállásunk igen egyszerű vendégház, mint egy kollégiumi szoba, de van légkondi, vagy hűtő reaktor, hűtő, ágy, minden ami kell. Maga a falu elég elpusztult, Taiwan után mintha kb 30 évet mentünk volna vissza az időbe. Vagy többet. Ezt leírni nem is lehet, majd csatolunk képeket. Nagy a szegénység, ez látszik, de mégis mindenki jókedvű, mosolygós és kedves. Ilyenkor sokkal jobban tudjuk értékelni, ami nekünk van otthon, amikor látjuk, hogy a világ más táján hogyan élnek az emberek.

Amikor ebédeltünk pont leszakadt az ég (déltől 3ig kb háromszor esett, de úgy rendesen), gyerekek játszottak egy kosárlabda pályán. Nem érdekelte őket a szakadó eső, élvezték a játékot, hemperegtek a vízben, nem szaladtak haza telefont nyomkodni.

Délután pihentünk is, mivel az éjszaka kimaradt, hogy holnaptól átadhassuk magunkat a strandolásnak!

FÜLÖP-Szigetek 2. nap

Iszony meleg van, 30 fok, de 95% páratartalom. Pirkadatkor arra ébredtünk, amire nem is számítottunk, a környék összes kakasa elkezdett egyszerre kukorékolni. De vagy 50…ennyit az alvásról.

Ma motort béreltünk és elmentünk a közeli Cabu beachre. A közeli csak a távolságra igaz, mivel az út egy idő után elfogyott, és köves murvás út vette át a helyét. A strand szép volt, akartunk egy kis színt szerezni, sikerült. Délután meg akartuk nézni a Naplementét a Coron fölötti dombról.  Szupi ötlet volt, 721 lépcső vezetett fel a dombra, kiköptük a tüdőnket mire felértünk, mert a hőmérséklet mit sem változott.

Megjutalmaztuk magunkat két sörrel a szálláson és vacsira egy Koreai étterembe tértünk be, mert már hiányzott a csípős kaja. Pont sikerült két magyar mellé leülni, eddig nem is hallottunk magyar szót az utazáson. Ők csak a Fülöpre jöttek 3 hétre. A kaja isteni volt, tintahal csípős zöldségekkel szószban és rizs, meg kimchis rámen leves. Tényleg csípett, szuper volt, holnap is oda megyünk!

FÜLÖP-Szigetek 3. nap

Kutyaugatás, kakas kukorékolás, flex, hangos zene, mindez vasárnap reggel és 7-től… Na pihenni itt nem lehet. De ma korán keltünk amúgy is, mert hajós kirándulásra mentünk. Fél 9-re jött értünk a transzfer, kivitt a kikötőbe, majd némi fejetlenség, várakozás és tétovázás után meglett a hajónk, mert ilyenkor ezer hajó fut ki turistákkal a fedélzeten, hogy lássák azt a természeti csodát, amivel a Fülöp -szigetek meg van áldva.

A filippínók nem valami nagy szervezők, viszonylag sokat bénáztak, sokat kellett várni, mire végre elindultunk. Először a Kayangan tónál álltunk meg, ami egy vegyes, édes és sós vizű tó, türkiz színű vízzel. Amiből nem sokat láttunk, mert ezer turista úszott benne, narancssárga mentő mellényben. Mert ez itt kötelező, nekünk is abba kellett bemenni, utaltuk. Megmásztunk 300 lépcsőt a szép kilátásért, azért az megérte. Az iker lagúna volt a következő megálló, ugyanaz a helyzet, mentő mellényben ezer turista. Itt már azért kicsit felment a pumpa, mert mi tudunk úszni, a mellény túl nagy volt, semmit nem haladtam benne. Bántuk, hogy nem privát túrára mentünk. Ebéd időben egy nagyon szép kis öbölben kötöttünk ki, a hajó személyzete finom kis ebédet rittyentett, sült hal, pipi és disznót, saláták, rizs, dinnye. Jól belaktunk és végre, a kapitány megengedte, hogy mellény nélkül ússzunk. Nagyon klassz és szép volt, sok kishal, szakadék a tengerben, korallok és egy hajóroncs. Én ezen kívül még a mély úszást gyakoroltam, behajlítottam magam… És nem süllyedtem el. Egy remek videó is tanúsítja majd a mutatványt, én nagyon elégedett voltam magammal, a PK kevésbé.

Korallsziget megálló, és még egy homokos helyi strand megálló volt, úszkáltunk, pancsoltunk, élveztük az igen csak meleg vizet. Délelőtt az idő, illetve a fények nem voltak a legjobbak, mert felhős volt az ég, de délutánra a nap és a sört hordó csónakos ember is megérkezett. Senki nem mert venni, mi nyitottuk a sört, majd egész jó kis bár és hangulat alakult ki a hajón. Voltak velünk angolok, németek, portugál, mallorcai, bolgár, sőt helyi turista is. Szóval nehéz indítás után egy egész jó kis hajókirándulás sült ki az egészből. El Nidon azért majd gyúrunk a privát túrára.

Vacsira ismét a koreai nyert, mert nem tudunk ellenállni csípősnek.

FÜLÖP-Szigetek 4-5. nap

Tegnap nem írtunk blogot, mert sok minden nem történt, elhagytuk Coron cityt és átkompoztunk El nidoba, Palawan szigetre. A kompút 4 órás volt, persze jól kifagyasztottak minket, így még szembetűnőbb volt az a meleg, ami itt fogadott. Ebédre ettünk egy thai tésztát, extra csípős én, majd beköltöztünk új szállásunkra, melynek van egy erkélye, ami néhány pálmafára és az öbölre néz.

Ma motort béreltünk, hogy bejárjuk a környéket és strandoljunk egy jót. Nacpan beachre, mentünk, ahol sok a pálmafa, a homok puha, mint a liszt, a sör hideg, mi kell még? Vettünk egy sört, emberünk egy machetevel bontotta fel, amivel a kókuszokat vagdossák. Majd megláttam, hogy kókusz héjból készült öko pohárban bambusz szívószállal is van ital, gyorsan kértem is egy gin tonicot. Jól nézett ki, sőt finom is volt, mert sok lime -al csinálta, pont ahogy szeretem. A PK el is kért nekem egy kókusz héjat!

Délután átmentünk egy másik beachre, szintén nagyon szép hely volt! Ettünk 2 mangót, mézédes!

FÜLÖP-Szigetek 6. nap

FB-n megismerkedtem egy 4 fős társasággal, szerbek és szerbiai magyarok, velük szerveztünk privát hajós túrát itt El Nidoban. 9-kor indult a hajó, strandos napot terveztünk, de elég felhős volt az idő. Első megállónk egy eldugott part volt, sziklák mögé kellett bemenni, nehezen megközelíthető. A nap is kisütött és a sziklák között a víz is nyugodt volt.

Következő megálló is elég hasonló volt, de kicsit bonyolultabbá vált a dolog a feltámadó szél és a 10 méteres lélekvesztőhöz képest nagyobb hullámok miatt. A hajó kikötött a sziklák előtt, itt egy közel másfél méternél szűkebb résen kellett beúszni a strandra. Az úszást apró medúzák nehezítettek, a kis csípéseikkel. Pár fotó, és videó, majd szeltük tovább a hullámokat egy olyan part felé, ahol csak mi voltunk. A legénység a hullámzó tengeri utazás alatt grillezett és egész pofás ebédet hajtottak össze. Hal, tintahal, padlizsán a grillen, sali, rizs, husi. Mindezt kihordtak nekünk a partra, sőt kis asztalt és lócákat is hoztak. Isteni volt. Kis pihi, ebéd utáni szuszogás, majd mentünk tovább.

Kb 50 perces hullámverés, és el is értük a következő csodás beachet, ahol a délutánt töltöttük. A hullámok azért nem voltak semmik, egy, másfél méteresek, csapdostak a hajó elejét rendesen. A kapitány mondta, hogy tegnap akkora szél volt, hogy többen hánytak. Mi hősök voltunk, senki nem hányt, persze dedalon a jó barátom ilyenkor.

A strand Papaya beach, igazi álomstrand volt, pálmák, puha, fehér homok, türkiz víz, kék ég. A képek önmagukért beszélnek. Ismét kiválasztotta nekem TB az óceán átszelő hajómat, a képen látható ahogy tolom be a vízbe. A kirándulást két gin toniccal zártuk, amikor partot értünk, happy hour volt, hát kihasználtuk!

FÜLÖP-Szigetek 7. nap

A mai napot strandolással töltöttük, az elégetett kalóriák száma közelített a nullához, ma a semmittevés napja volt. Ami azért nem teljesen igaz, mert 7,6 km – t gyalogoltunk, nagy részét a homokos parton, a talpam még mindig zsibog. Holnap utazunk tovább egy másik szigetre, Boholra.

FÜLÖP-Szigetek 8. nap

Megérkeztünk a paradicsomba, Bohol szigetre. A szállásunk legalábbis mindenképpen az! Egy felnőttek részére szóló resort, szép kis bungalók, medence, egzotikus növények. Amikor megérkeztünk a recepcióra, rögtön hoztak két illatos frissítő kendőt, és megkérdeztek, hogy kérünk e egy üdítőt, vagy sört. Kértünk. 🙂 Ebédre thai iszony csípős levest és thai tésztát ettünk, majd kipróbáltuk a medencét. Még hátmasszírozó is van!

FÜLÖP-Szigetek 9. nap

Ma strandos napot terveztünk, így is volt. Reggeli ananász és mangó, majd irány a beach! Pálmák, homok, sőt még egy tengeri csillagot is kisodort a víz. Itt az Alona beach elég zajos, mert rengeteg kiránduló hajó indul útjára a nap folyamán, így ebéd után (a szokásos levesünk, most thai kókuszos és nagyon csípős) visszatértünk a mi kis oázisunkba, a szállásra és élveztük a csendet, a kertet, a medencét, napoztunk, olvastunk, igazi pihenés volt végre! Este piros curry és sült rizs tenger gyümölcsével volt a vacsi. Holnap persze már megint mozgalmasabb napunk lesz!

FÜLÖP-Szigetek 10-11. nap

Motort béreltünk, hogy azzal járjuk be a szigetet, sőt 2 szigetet, mert ahol mi lakunk, az egy pici sziget, Panglao, híddal van összekötve a nagyobb szigettel Bohollal. Első nap Bohol látnivalóit néztük meg, a Loboc folyót, mely zöld színű, partján pálmafákkal. Egy iker vietnámi híd volt a fő látnivaló, ezen nagyon ügyesen átmentünk, még én is! Iszony meleg volt, légyszívesebben csobbantunk volna a folyóban. Ahogy motoroztunk tovább, egy nagy erdőség következett, olyan, mint a Mátra, kb. 5 fokkal volt hidegebb, mint máshol. Nagyon jól nézett ki, mindenki az út közepén fotózkodott, főleg a japán turisták. Mert most, hogy megvolt a hold újév ünnepe, a kínaiak hazamentek, jöttek helyettük a japánok és koreaiak. Főleg ők nyaralnak itt, pár francia, brit, de pl. orosz szót szinte nem is hallunk.

Aztán olyan program jött, amitől nem sokat vártam, mert a képek nem adják vissza a hely hangulatát, a Csokihegyek. Ezek kis dombok egymás mögött, barnás a színük, ezért csokihegy. Viszont tényleg baromi jól néztek ki. Megmásztunk megint 200 lépcsőt az 50 fokban, már teljesen hozzá vagyunk szokva. A látványért megérte!

Az út egyébként végig rizsföldeken át vezetett, nagyon szép volt, sőt még egy falusi búcsúba is belekeveredtünk. Ahogy láttuk, a rizsföldek mentén az emberek is jobban élnek, sok a kőház, sőt volt egy két egész szép is rendezett udvar is.

Az ebéd 3kor jött el, leves formájában, jó csípősen, majd pihi a medence parton… Este itt a parton minden étteremben és kocsmában elő zene van, van amelyik macskazene, van amelyik egész jó, mi egy ilyen jobba ültünk be, volt Metalica, Guns’n Roses, egyéb rockos számok, 11 felé tértünk nyugovóra.

Ma reggel a szokásos reggelivel kezdtünk, ananász és társaival, mangó, mangosztin, rambután. Minden reggel ezt esszük, csak egészségesen. Sajnos otthon nem lehet ilyen finom, édes, lédús gyümölcsöket kapni. Majd irány a motor, és a jobbnál jobb strandok, amit már előre kinéztem a neten. Első pofon az apállyal jött, képeken csodás víz, valóságban nincs is víz, akkora az apály. Következő strand szép lett volna, fehér puha homok, pálmák mindenhol… De a part teljesen beépítve, csak szálloda vendégek használhatják a beachet. Ugyanez a 3. strandon is, így némi motorozás után meguntuk a banánt, visszajöttünk ide Alona beachre, először is ettünk két finom levest a koreai étteremben, rámen és kimchi levest, jó csípősen természetesen, majd itt helyben strandoltunk egy jót. Este naplemente, szintén olyan hibába estünk más turistákkal együtt, hogy nem volt lejárat a strandra, de legalább volt egy móló, ahonnan jó képeket lehetett készíteni.

Vacsi grillezett friss finomságok, padlizsán, édes krumpli, zöldséges nyárs és hal!

 

FÜLÖP-Szigetek 12. nap

Ma pihis strandos napot terveztünk, így is lett. Hivatalosan is elismerjük, hogy öregszünk, mert eddig ha utaztunk, 4 nap alatt 6 napi programot csináltunk, motorozás, túra, hajózás, stb. Most meg azt mondtuk, hogy ne erőltessünk dolgokat… Pihenjünk is. Bevallom nekem ez a tavalyi vietnámi túrából kicsit hiányzott, ott szinte folyton úton voltunk. Most is terveztük, hogy átmegyünk még egy közeli szigetre, de túl bonyolult lett volna, nem volt erőm megszervezni, illetve nem érte volna meg, csak rohanás lett volna az egész. Így ma reggel egy programunk volt, amihez ragaszkodok, egy szép ruhás fotózás, majd szokásos ananász reggeli mangóval, utána pihi a medencében és a parton, olvasás, napozás. Mivel a tengerparton délelőtt 50 fok van és nem mozdul a levegő… Így maradtunk a mi kis oázisunkban a csodálatos növények között, árnyékos helyen.

Délben vietnámi levest kívantuk meg, ez is kihívás volt, mert az étterem egy jo km re volt, 35 fokban izzadtunk rendesen mire odaértünk. A leves persze jó forró volt, meg sok chilit is kértünk, így hiába a légkondi, csak izzadtunk.

Majd tengerpart, strand, olvasás, pihi következett egészen naplementéig.

Vacsira grillezett finomságokat ettünk ismét, majd a szokásos rituálék, egy csapolt sör a Seven Seas bárban, élő zene minden este, majd a szokásos helyen megvettük a reggeli ananászunkat és irány az ágy. Így, hogy nem csináltunk semmit, mégis megvan a napi 10 km gyaloglás!

Itt Boholon, azaz Panglao szigeten sok az építkezés, mellettünk is van egy, meg amikor jöttünk haza 3/4 10kor,akkor is dolgoztak páran valami gödörben. Egy nagy szálloda épül itt, több épülettel… Itt az a szokás, hogy az építő munkásoknak az építkezés mellett építenek egy saját tákolmányos putrit, itt lakik a családjuk is, mosnak, főznek, gyerekek is itt vannak amíg épül a szálloda, sőt, még kakast is hoztak, itt volt kikötve. Ebből is látszik a nagy szegénység, nagy a kontraszt. Van egy csomó luxus szálloda, ugyanúgy, mint Egyiptomban vagy Törökországban, mellette az emberek pedig nagyon szerényen élnek, azaz nagyon szegények. Tegnap falvakon keresztül motoroztunk, kettős a kép, a hegyekben a rizs termelő vidékeken jobban élnek, de a parton nagyon kemény a helyzet. Sok a gyerek amúgy, rengeteg iskola van, 6 körül is motoroztunk, a gyerekek akkor mentek haza a suliból. Sőt, Boholon egyetem is van. Angolul a legkisebb gyerek is beszél, ez itt fontos és hasznos is! Amúgy ahhoz képest, hogy ők milyen szegények, nagyon drága nekünk turistáknak. Az árak megfelelnek az otthoninak, vagy még több. Fura. Holnap még egy nap pihi vár ránk, aztán irany Bangkok!

FÜLÖP-Szigetek 13. nap

Van egy rossz hírünk, véget ért a semmittevés a Fülöp szigeteken, van egy jó hírünk, kezdődik a bangkoki kiruccanás. Utsó nap sportolással kezdtük a napot, ugyanis nekem még mindig nem ment a víz alatti úszás (mély úszás). Egyszerűen nem tudtam behajlítani magam. A szállásnál a medencének volt egy mély része, kb 2 méter, így kiválóan alkalmas volt a gyakorlásra. Szokásos ananász reggeli után, irány a gyakorlótér, azaz a medence. PK megmutatta hogyan kell ezt a mutatványt megcsinálni, és nagy türelemmel trénelt végig, amíg egész jól nem ment a dolog. Persze a medence alját meg nem értem el, cserébe jól kifáradtam, mintha 8 km t futottam volna. Ebedig szinte meg se álltam, de nem jött a kívánt eredmény. Végre ebéd volt, thai kókuszos csípős leves, majd pihenés a strandon, ott gyakorolni nem lehetett, mert a víz max 1 méter, és meleg mint a „p..a”. Inkább csak napoztunk, és megnéztük a naplementét. Visszatérve a szállásra, leütöttük magunkat a medencében, felbontottunk egy üveg chilei bort, átbeszéltük az élet nagy dolgait, majd 2 pohárka után felbátorodva nekiindultam a mély víznek…. És lám lám, akaraterő, bátorság, erő gyűjtés, és máris a medence fenekén voltam, sikerült tenyérrel megérinteni az alját. Ezen felbuzdulva PK közölte, hogy ha megcsinálom meg egyszer, csak akkor kaphatok még bort. Ezért minden erőmet és bátorságomat mozgósítottam, és újra meg újra merültem, nem mindig teljes sikerrel, de néhány próbálkozás után, megint sikerült a mutatvány! Elhatároztuk, hogy többet fogunk úszni járni, és mivel búvár vizsgával rendelkezem, eléggé szégyelltem magam, hogy ilyen alap dolgokat nem tudok megcsinálni, ezért most itt ünnepélyesen fogadom, hogy a vízi próbákat tovább fejlesztem és következő dolog a fejes ugrás lesz, amit elsajátítok!

A nagy sikerélményre való tekintettel jól megéheztünk, vacsira grilles cuccok, tintahal, padlizsán, TB- nek kolbi és pipi nyárs, egy adag pad thai és rizs volt a menü. Búcsú ital a kedvenc zenés barunkban, Seven Seas, meg a zenekartól is kértünk egy számot.

Bangkoki napok

Bangkok olyan sűrű az élet, hogy nem volt időnk blogot írni. Már kicsekkoltunk a szállodából, amíg várjuk a transzfert, van még egy pár óránk, életünket a medence partján tengetjük a tetőn. De mi is történt Bangkokban?

Manilából a gépünk több mint egy órás késéssel indult, így elloptak tőlünk egy csomó időt, így első este csak egy kis piacozásra jutott idő, igazi pad thait ettünk fokhagymás vízi spenóttal. Másnap jött érünk Wili, aki a hivatalos bangkoki sofőrünk, úgy kell elképzelni, mint a Szomszédokban Pista bácsit, nagyon kedves takibácsi, tavaly is vele voltunk egy napos Erawan vizezés túrán, most már direktben őt kerestük meg az utazás előtt, hogy van e kedve fuvarozni minket egy napig. Úti célunk a Pattaya melletti Nong Nooch botanikus kert volt, Tibi már járt ott szinte gyerek korában, 18 éve, nekem meg nagyon tetszettek a fényképek róla. Mivel a kínaiaknak utazási stop van, így alig voltak a parkban szerencsére. Voltak itt elefántok, kaktuszkert, pálmakert, francia kert, cserepekből összerakott formációk, mind mind csodás lett volna, ha a parkot nem nyomták volna tele mű állatokkal. Tigrisek, oroszlánok, disznók, flamingók, mű kutyák, mű róka, mű szurikáta… Iszony giccs volt, alig tudtunk pár jó fotót csinálni. A leghosszabb a dinós rész volt, mert ott a mű raptor és társai meg hörgő hangokat is adtak ki. Szép volt, de kár volt így elrontani a parkot.

Ezek után Wili a tv toronyba vitt minket, egyrészt a kilátást néztük meg, másrészt, le lehetett csúszni a 170 m magas toronyból vagy egy meredek zipline- al, vagy egy kis kétszemélyes lélekvesztővel. Mi ezt választottuk, nagyon vicces volt, de azért amikor ki kellett lépni a teraszról, bele a kis ketrecbe és az himbálózott, azért jött az adrenalin.

Ebedre kimentünk a Pattaya beachre, leveseket enni, utána meg megnéztük a strandot, a víz jó volt és tiszta, a part kicsit zsúfolt, mint Siófok, de itt főleg oroszok nyaralnak. Kb. 5re értünk vissza Bangkokba, köszönhetően az óriás dugónak is. Elszaladtunk az MBK- ba, ami egy óriási bevásárlóközpont itt, gagyi és márkás keverve, de sosem tudod mi az igazi. Sok mindent nem vettünk. Mivel még nem volt elég az adrenalin erre a napra, így felmentünk Bangkok tetejére, egy 310 méteres magas toronyba, Mahanakhon Skywalk, amiben az a poén, hogy van egy üveg terasza, mármint a padló van üvegből. Nos… Két lépcsőfok megy le az üveg felülethez, de még onnan is van egy lépcső, ahonnan már az üvegre lépsz.. Nem mondom, hogy ezt nem félelmetes megtenni…. De alattad ott van a kivilágított Bangkok. Lélegzetelállító. A terasz olyan 20 méter hosszú, végig is sétáltam rajta kétszer. Mindenki fotózkodott, klassz volt!

Jött az este 2. fénypontja, Thipsamai Pad Thai étterem. Egyszer ezt Andrew Zimmern műsorában láttuk a travel channelen, hogy milyen híres étterem. 2015-ben el is látogattunk oda, akkor még nyitott volt és az utcán sütöttek a pad thai, ma már zárt, kígyózó sor áll előtte. Az étterembe tuktukkal mentünk, az is külön élmény volt. Volt is sor, így vettünk két sört a várakozás idejére, kb, fél óra után jutottunk be. Miért különleges? Ők kezdtek el pad thait gyártani legelőször Thaiföldön, 1939ben, a folyón a halászoknak. Minőségi alapanyagokból dolgoznak, a tészta is nagyon finom, rák, tofu, garnéla, szardella van benne, és amikor kész, az egészet egy vékony tojás rétegbe burkoljak bele. Tényleg isteni volt, nem volt óriás adag, de nem is volt drága, főleg, hogy 2018-ban Michelin elismerést kaptak. Vacsi után elmentünk meg a kedvenc kocsmánkba a Hangoverbe, de most nem volt olyan jó kareoke buli, mint tavaly, mi meg nagyon fáradtak voltunk, így egy sör után jöttünk is haza.

Ma van az utolsó nap a nyaralásból, elröppent ez a 3 és fél hét. Wili jön értünk 8-ra, ő visz ki a reptérre. Ma a szokásos weekend marketre mentünk ki apróságokat venni, ebédre ott falatoztunk, majd a szállodában gyors pakolás, szerencsére megengedték, hogy estig a medencénél pihenjünk, így még kicsit tudunk relaxálni indulás előtt. Csak ne ez a borzalmas klub zene szólna!

Hogy is telt ez a 3 és fél hét?

Nagyon mozgalmas és változatos volt, város látogatás, kirándulás, tengerpartok, izgalmak, nem csak a különböző tornyok, hajókirándulások vagy mély úszás tanulás miatt, de tüntetés, vulkán és influenzás izgalmak is voltak. A magyar sajtó szenzációhajhászása egyszerűen borzasztó. Csak néhány szó erről… Mielőtt indultunk, minden a hongkongi tüntetésekkel volt tele. Izgultunk is, gyártottunk b és C tervet, hogy ha nagy a gáz, merre menjünk. Ehhez képest nulla tüntetővel, tüntetéssel találkoztunk, pedig voltunk a sajtó által veszélyesnek tartott helyeken, ahol semmi veszély nem volt, csak a hétköznapi élet, piac, éttermek, bevásárló utcák. Mindenesetre kevesebb turista volt Hongkongban az biztos, mert a szállodát sikerült 25e Ft- tal olcsóbban átfoglalnom indulás előtt, ugyanaz a hotel, ugyanarra a szobára. Aztán jött a vulkán Manila mellett, néztem a magyar híreket, bármelyik percben kitörhet, olvastuk. Azért volt izgalmas, mert Taipeibol Manilan keresztül volt jártunk a Fülöp szigetekre, illetve visszafele is manilai átszállásunk volt. Szerencsére megtaláltam a CNN hírekben a Fülöp -szigeteki szeizmológiai intézet minden napos friss jelentését, így kicsit megnyugodtunk, mert igen, füstölt a vulkán, egyszer fél napra le is volt zárva a reptér, de kb. 3 évente van ilyen tevékenysége ennek a vulkánnak, talán most nagyobb volt a morgás a gyomorban, mint máskor, ezért is volt a kitelepítéses óvintézkedés, de szerencsére nem tört ki. Lehet még ki fog, bár ahogy olvastam gyengül a tevékenység. Majd a koronavírus, ami azért tényleg komoly, itt Bangkokban is megtesznek minden óvintézkedést, minden metró, sky train állomáson van kéz fertőtlenítő, tegnap az étteremben mindenkihez odament egy kislány, mielőtt elkezdte a nép az evést, és mindenki kezét lefújta. Vettünk maszkot is, sokan hordják metrón, reptéren. De ugyanúgy van már sajnos a vírus Német vagy Franciaországban is, Ausztráliában és mindenhol. Mi többféleképpen védekezünk: először is utazás előtt több hónappal kezdtük nyomni a multi vitamint, c vitamint, hogy immunrendszerünk egészséges legyen. Rengeteg chilit eszünk, szintén immunerősítő. Ezen kívül folyamatos kézmosás, fertőtlenítés. Kínában utazási stop van, így szerencsére tényleg nem sok a kínai. Reméljük a legjobbakat és hogy sikerül megállítani a vírus terjedését!

Na de nézzük a legeket!

Legjobb élmény: taiwani kajapiac, üveg terasz Bangkokban, coroni hajó túrák, utazás macaura, boholi medencés szállás, esténként medencézés és borozgatás.

Legjobb kaja: az összes leves, de főleg a kimchi leves Coronon, hongkongi első leves, Taipei első leves és Alona beach kókuszos csípős thai leves, taiwani piacon mochi, és a bűzös tofu is jó volt!

Legszebb strand: El nido Papaya beach

Legmeghökkentőbb embertársunk: bangkoki metrón egyszerre 3 telefonon játszott. A 3 telefon a bal kezében volt, különböző ujjai között, a jobbal pedig nyomkodta a játékokat. Meg akkor is amikor mar le akart szállni, tehát állt… Nem kapaszkodott, a játék nem állhat meg.

A hely ahova visszamennénk: mindkettőnknek Taiwan!

Már tervezgetjük a jövő évi utat… Van egy két befutó! 🙂