Laosz, Thaiföld

Thaiföld és Laosz – új kalandok (2015.)

Megosztotta author-avatar
Dátum: 2015 január 9.
Thaiföld és Laosz – új kalandok (2015.) bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

2014-ben utaztunk először közösen Ázsiába. Az út minden napja csodálatos volt, tele meglepetésekkel, gyönyörű tájakkal, modern, nyüzsgő városokkal, smaragd-zöld tengerrel, gazdag víz alatti világgal. Megkóstoltuk Thaiföld és Malayzia különleges ételeit, beleértve a jó ropogós szöcskét, vagy éppen a grillezett békát, és a híresen büdös gyümölcsöt a duriant. Már azon az utazáson elterveztük, hogy amint lesz lehetőségünk, visszajövünk, mert Ázsia megunhatatlan! Így született ez a blog, ismét Ázsiába utazunk!

Készülődés

Pásztó, Hungary

2014-ben belekóstoltam Ázsia ízeibe, Tibinek már a 3. thai útja volt, de nekem az első találkozás az ismeretlennel, azonnal beleszerettem. Sokan kérdezték, miért olyan jó, miért jobb, mint Olaszország, vagy Görögország…hát azért, mert annyira más! Más az étel, az emberek, a szokások, még az angol nyelv is más. (Pl. a James Bondot egyszerűen képpó-nak ejtik. 🙂 )
Bangkokban már az is elég látnivaló, ha csak csavargunk az utcán, és megkóstoljuk a helyiek által készített kajákat, amikről néha azt sem tudjuk pontosan micsoda. 🙂 Ettünk békát, szöcskét, különleges gyümölcsöket, még a durian fagyit is megkóstoltuk.

Tavaly egy utazási iroda szervezte meg a programunkat, Bangkok, Phuket, Kuala Lumpur volt az úti cél. Mindent a saját ízlésünk, kérésünk szerint terveztek, szerveztek meg, igen jól sikerült. Emirates-el, Bangkok Air-el utaztunk, szép szállodákban laktunk. Fakultatív programokat, merülést magunknak szerveztük. De felbuzdulva azon, hogy mi is képesek vagyunk ezt megszervezni, az idén belevágtunk teljesen önállóan a szervezésbe.
Lelkesedésünk még nagyobb volt, amikor az Emirates nyár elején bejelentette, hogy októbertől Budapestről is indítanak járatokat Dubaiba, így amikor augusztusban közzé tették a bevezető akciókat, az elsők között voltunk, akik jegyet foglaltak. Tehát a „nagy” jegyünk viszonylag hamar megvolt. 🙂

Szeptemberben elkezdtük rászervezni a programokat, hova menjünk, mit nézzünk meg a 3 hét alatt. Szóba került Kambodzsa, Vietnám, Laosz, Krabi, Phi Phi, Similan szigetek, Phuket, Samui…
Számtalan terv és kalkuláció után a következő útvonal mellett döntöttünk: Bangkok-Kwai folyó-Bangkok- Laosz (VangVieng és Luang Prabang) – Krabi – Samui. Fontos volt, hogy a végén legyen 6-7 napunk kipihenni az első két hét fáradalmait. 😀
Krabi és Samuiból pedig rengeteg kirándulási lehetőség van, Phi Phi, Railay beach, Ang Thong, Koh Phangan….
A belföldi járatokat gyorsan lefoglaltuk, sikerült nagyon jó akciókat találni, és a szállások is hamar megvoltak az agoda és a booking segítségével. Mindenhol igénybe tudtunk venni legalább 20% early booking kedvezményt. Általában 3-4 csillagos szállásokat választottunk, nincs szükségünk luxusra, inkább a jó helyszínekre törekedtünk, legyen a szállás a folyó parton, tengerparton…stb.

Karácsonykor nekiláttunk a programok megszervezésének, azaz, hogy milyen látnivalókat kell megnéznünk, nehogy kimaradjon valami. Utána néztünk, hogy mennyibe kerülnek a transzferek, hogyan jutunk el Vientianeból Vang viengbe, Krabiról Samuira, milyen ételeket ne hagyjunk ki Laoszban és hogy hol lehet búvárkodni, snorkelezni, kajakozni…

Január 8…..végre lefixáltuk a programot, tegnap volt még egy kis szállás módosítás, egyik helyen egy éjjel több, máshol egy éjjel kevesebb, ezt is nagyon könnyű módosítani bármelyik foglalós rendszerben.
Most már csak a pakolás van hátra, de azt rutinosan megoldjuk. 🙂
Csomagok: tavaly két nagy bőrönd, egy kis gurulós bőrönd kézipoggyász és egy hátizsák. Amikor megérkeztünk Bangkokba végighúztuk a 3 bőröndöt a hotelig…azt mondtam, hogy ezt soha többé….így karácsonyra egymásnak szép hátizsákokat vettünk. 🙂 Az biztos, hogy kényelmesebb lesz a cipelése, főleg, hogy az utazás elején csak 1-2 éjszakát töltünk mindenhol…kérdés, hogy elfér e minden amit szeretnénk vinni. 🙂
De szerintem ezt megoldjuk, már leszoktam én is a felesleges cuccok cipeléséről. 🙂 🙂 🙂

Eljött a nagy nap! 🙂

Lassan teltek a percek egészen szilveszter óta, de itt vagyunk, január 22-e van. Még pár óra és indulunk! Szinte vizsgadrukkom van, hogy amiket hosszú hónapokig gondosan megterveztünk, hogyan fog sikerülni….a vonat úgy indul a Kwai folyóhoz ahogy azt olvastuk, a buszok ott lesznek e Laosz fővárosában, vagy hirtelen kell utat szerveznünk Vang Viengbe??…és van még néhány kérdéses pont, amit helyileg hirtelen kell megszerveznünk…bár ahogy magunkat ismerem, megoldjuk. 🙂
Szerencsére mind a ketten jól beszélünk angolul és kiválóan mutogatunk…de a Thaiok vagy a Laok is jól beszélnek majd? Olyan nagy a kulturális különbség az európai és az ázsiai emberek között, annyira máshogy gondolkodunk, hogy talán nem is a nyelvi nehézség az egyetlen amivel meg kell küzdenünk, hanem a mi felpörgött gondolkodásunkat kell kicsit lelassítani, és hagyni, hogy magával sodorjon a nyugalom, a vidámság, a mosoly.
Persze minden utazás olyan lesz, amilyenné mi magunk tesszük.

Ha pozitívan állunk hozzá, apróságokkal nem foglalkozunk és kiélvezzük minden pillanatát, akkor rossz nem lehet!

A pakolás kész, már csak néhány apró részlet van hátra a kézipoggyászunkba. A pakolás során csodálkoztam, hogy az a sok cucc, amit kipakoltunk, hogy elviszünk, minden befért a két hátizsákba. 12 kiló az enyém…sehová nem mentem még ilyen könnyű csomaggal még egy hétre sem. Reménykedem, hogy minden bent van, ami kell. 🙂 Persze minden másra ott a mastercard. 🙂

….

Itt ülünk a reptéren, minden flottul ment, csomagokat feladtuk, ellenőrzésen átjöttünk pár perc alatt. Minden a tavalyihoz hasonlóan alakul 🙂 azaz egy Edelweissel nyitjuk az utat, pont, mint tavaly Bécsben. 🙂
2. utam Bangkokba! Most erre koccintunk!
Várjuk a kapunyitást, a gép farkát látjuk innen az ablakból. Az idő szürke és esős, de reméljük hamarosan a napsütésé lesz a fő szerep!
Puszi mindenkinek, legközelebb már csak Bangkokból jelentkezünk. 🙂

Repcsik

Dubai:
nagyon sima utunk volt Bp-ről Dubaig, még turbulencia sem volt egyáltalán. Az út kb 5 óra volt, jó hamar ideértünk, volt, hogy 1027-el jöttünk. Folyamatosan enni és inni hoztak a gépen, az ebéd után pedig próbáltunk kicsit szunyókálni, már amennyire lehet ülve. A kaja nagyon finom volt, kettőből lehetett választani, volt csirke curry és bárány. Csirkét kértünk a curry miatt, de mivel a gép hátuljában ültünk már csak bárány volt. Hát jól jártunk, bárány ragu volt zöldbabbal és krumplipürével, nagyon fincsi volt. Előételnek tonhalsali, desszert pedig egy karamelles vaníliás krém volt. Sör kétféle volt a gépen, Heinekken és Budweiser. Mind a kettőt megkóstoltuk.
Természetesen az utat egy Henessyvel indítottuk :)Dubai airport óriási-Megígértem egy Heinekent szerető kollégámnak, hogy a Heineken Lounge -ban iszunk egy sört (mivel ez a kedvenc söre), meg is tettük…aranyáron. Meg is kérdeztem a pincért, hogy ez az összeg milyen valutában van feltüntetve… természetesen a dirham és a dollár is a számlán volt, csak a szemem káprázott a nagy összeg láttán. 🙂 Aztán gondoltuk megkeressük a kapunkat, ami A18. Metróval hoztak ide a C kaputól, nagyon modern. A reptéren mindenféle ember van, arabok, európaiak, ausztrálok, kínaiak…ki tudja még. Kerestünk egy ülőhelyet kapu közelében és mihelyst leültünk, egy órás robajra lettünk figyelmesek, egy ember egy bazi nagy galambot eresztett el….megszakadtunk a nevetéstől….a mellettünk ülő hölggyel együtt. 🙂 🙂 :)Várjuk a beszállást…és a következő 6 órát Bangkokba. Már csak a tavaszi tekercsre és a tom yum levesre tudunk gondolni. 🙂

1. nap: Bangkok

Rendben megérkeztünk, kicsit előbb is a vártnál…persze a Thaiföldre való belépés még most sem olyan egyszerű, hiába, hogy nem kell vízum. Majdnem egy órát álltunk sorban az útlevél ellenőrzésnél, és hogy belepecsételjenek az útlevelünkbe.
A szállást gyorsan megtaláltuk, a reptérről vonattal lehet bejönni a városba, (ez az airport link, egy magasvasút. 45 thb egy jegy), majd metróra szálltunk. A központi pályaudvarnál kellett leszállnunk, ahogy elkezdtük nézegetni a térképet, hogy merre menjünk, rögtön segítőkész tuktukosok lettek ránk figyelmesek. Be is vállaltuk a meleg és a csomagok miatt, így a végső pár 100 métert egy tuktukkal tettük meg.A szállodánk a kínai negyed közepén van, rögtön egy kis bárral kezdődik az utcafronton, ahol csapolt sört adnak, Changot. És ráadásul happy hour van szinte egész délután. 🙂
A szoba kínai stílus szerint van berendezve, szép színes mindenféle alakú rizslámpákkal, egy óriási ággyal.
 A mosdó a szobában van…és két csap van rajta…meleg és hideg. De a vizet keverni nem lehet 🙂 A fürdőben van egy kalitka madarakkal, szerencsére csak díszlet. 🙂

Mai utunk célállomása a nemrég a tv -ben bemutatott Streetfood sorozatban a bangkoki Maha Chai road on lévő étterem (Thip Samai), ahol világhírű  a pad thai. Mielőtt elindultunk, kipihentük az út fáradalmait a hotel előtti kis bárban, kihasználtuk a happy hourt, azaz egyet fizet, kettőt vihet. 🙂
Majd elkezdtünk sétálni és gondoltuk, hogy ami szimpatikus lesz, megesszük. Rögtön találtunk is egy jó levesező helyet, ahol 4 perc alatt felszolgálták a csípős thai szószos levest, benne halgombócok, zöldségek és rizstészta. Több kevesebb séta után a fent említett étterem is megvolt, egy egyszerű nyitott helyet kell elképzelni, sőt az utcán is voltak asztalok és kiszolgálás. A Pad Thait is az utcán sütötték óriás wokokban. Még időben mentünk, mert utánunk már nagy sor állt asztalra várva. Hát tényleg nagyon finom volt!
Aztán úgy döntöttünk, hogy visszasétálunk a hotelbe, mert holnap hosszú nap lesz és mi már több, mint 30 órája talpon vagyunk. Na jó…desszertnek még tavaszi tekercset ettünk. 🙂 Holnap folytatjuk az evés ivást gyaloglást 🙂

2. nap: Bangkok – piac, séta, naplemente

Mai nap egy óriásit sétáltunk Bangkokban, de hogy hogy is kezdődött 🙂

Tegnap este próbáltuk ébren kihúzni amíg csak tudtuk, de 9-kor kidőltünk, 40 órát voltunk fent. Tibi felébredt fél 5 kor, hogy nem tud aludni,  kicsit netezett, én aludtam tovább. Fél 7-kor mondta, hogy mindjárt mehetünk reggelizni. Majd felébredtem, hogy de világos jön be, ez a Tibi úgy hagyta a lámpát a fürdőben, de jól a fejemre tettem  egy párnát, hogy a fény ne zavarjon. Majd arra ébredtem, hogy nem értem, hogy miért kell egy szállodában reggel 7-kor már porszívózni…és mérgelődtem….rá is néztem az órára, 10.15 perc volt….azonnal ki az ágyból, gyors arcmosás és futottunk reggelizni, mert 10.30-ig volt reggeli, és nagyon szomorúak lettünk volna, ha ki kellett volna hagyni, hisz alig vártuk!
2 asztal volt thai kajáknak, mi a wonton szekciót választottuk, én szinte csak rákkal töltöttet ettem, de volt nagyon puha tésztába töltött disznós is, na és édes, vaníliás, vagyis a custard bun.

Gyors reggeli után elindultunk a Chattuchak piacra. Én vegyes érzelmekkel mentem, mert hogy otthon sem szeretem a piacot, illetve tavaly Phuketen sem tetszett a városi piac. De minden ellenérzésem ellenére, ez tök jó volt. A Chattuchak a város szélén van, hétvégi piac, területe, mint fél Pásztó. Metróval mentünk ki, a jegy oda vissza 700 Ft volt/fő. Kb, mintha otthon a Blaháról kimennénk Budaörsre, csak messzebb. A metrók tiszták, van olyan állomás, ahol takarítanak, ellenőriznek, csak utána lehet beszállni.
A piacon mindent lehet kapni, kaját, fűszert, mindenféle ruhát, élő nyulat, mű kutyát, virágot, és egy csomó kacatot. Vettünk magunknak pólót, chilit, kókuszt 🙂
Piacozás után a Lumpini parkba mentünk, ez olyasmi, mint a városliget, tavakkal, pálmákkal. Több szabadtéri konditermet is láttunk, az egyikben olyan gépek voltak, amivel saját súlyoddal lehet edzeni, a másik hagyományos súlyzós, de kb. 50 éves gépekkel.
Volt egy pálmapark is, ahol óriás vastag törzsű pálmákat fotózhattunk, ölelgethettünk.
A parkos pihenő után plázába mentünk. Azt hittem, hogy van egymással szemben két nagy pláza, de volt vagy 5 egy helyen. Egy darab olyan volt, mintha a westendet és az arénát egymás mellé tennénk, majd 5ször egymás tetejére. Selfie rudat akartunk venni, azt vettük meg. A plázában amelyikbe mi bementünk nem boltok vannak, mint nálunk, hanem inkább standok. Az MBK -ban pl egy emeletet a telefonok foglalnak el, eszméletlen volt…millió telefon…csoda, hogy tudnak választani.

A plázát hamar meguntuk, nem nekünk való…kimentünk a folyópartra (skytrainnel és hajóval) és beültünk abba az étterembe, ahol tavaly is voltunk. Két levest kértünk, Tibi tom yum levest, kókusztejes volt, én Thai szószos curry  levest kértem. Kihozták, megkóstoltam, irdatlan csípős volt. Úgy egyeztünk meg, hogy felénél cserélünk….és bár bírom a csípőset, de mégsem tudtam eljutni a feléig 🙂

Vacsi után kicsit kiültünk a folyópartra, megvártuk a sötétet, lefotóztuk a Wat Arunt, majd mentünk az éjszakai piac irányába.
Tavaly is voltunk már itt, tudtuk az utat. Útközben egy fickó pont öntötte ki egy zsákból a chiliket, megálltunk megnézni, majd odanyújtott nekünk egyet. Én beleharaptam, semmi gond nem volt, majd Tibi bekapta a maradékot….egy kis idő után azt hittem, hogy leég a fejem. Az árus jól kinevetett, majd elárulta szomszéd árusnak is, ő is nevetett.
Hazafelé a királyi palotában még egy thai zenés táncos előadásba is belebotlottunk, készítettünk pár képet.
Enni itt ettünk a „Hungária” körúton, ahol lakunk. Ez egy négy sávos út, de este a kajaárusok és az emberek elfoglalnak belőle egy egy sávot. Szóval már nem a leállósávon ettünk, hanem az első haladóban. 🙂 Étterem pincérrel. Vagány!
Thai tésztát ettem ismét, Tibi szingapúri tésztát, mindezt vaslapon sütötték meg, és szolgálták fel. Fincsi volt!
Hazafelé vettünk még egy mangós rizst, azt már itt fent a szobában ettük meg. Holnap indulunk tovább a Kwai folyó felé.

3. nap: Wang Po és a Kwai folyó

A tegnap előtti 13 órás alvás után nem jött álom a szemünkre, hiába sétáltunk egész nap…. maradt az éjjeli kuvikolás, alig vártuk a reggelt. 🙂
5.45 kor kelés, futás le reggelizni. Na de 6.30 tól volt reggeli. így nem kaptunk semmit. Irány az állomás. A recepciós bácsi nagyon kedves volt, intézett egy taxit, aki minden áron el akart minket hozni Kanchanaburiba, de mondtuk, hogy elég lesz az állomásig vinnie minket. A jegyet flottul megvettük, kemény 800 Ft-ért per kopf, egy 4 órás útra., amiből 5 és fél óra lett. Mondtam Tibinek, hogy első osztályra kérje a jegyet…de a jegyárus mondta, hogy ez egy hétköznapi vonat…hát tényleg az volt. :)Na de mivel gyomrunk üres volt, az állomással szembeni piacon elkezdtünk reggelit keresni….valami friss cuccot akartunk, de ez inkább zöldség piac volt…de találtunk egy nénit, aki frissen sütött éppen banánt, meg is rohamoztuk, kértünk 5 darabot, de egy vájdlinggal szedett…majd vettünk még két csomag pucolt friss ananászt, hogy a diétánkat fel ne adjuk…120 Ft volt egy adag.

A vonatra várva meg is reggeliztünk, de mivel a néni a kóstolót a saját kezével nyújtotta át a sült banánból, így ideje volt egy gyors fertőtlenítésnek, kívül, belül.
A vonat igazi fapados, szó szerint. Fa. Amint a képeken is látható. De légkondi működik, lehúzott ablak, és plafonra szerelt ventilátor teljes komfortérzetet biztosít. 🙂 Az ablakot nem addig lehet lehúzni, mint otthon, hanem totál, de elég hozzáérni és leesik magától.
A vonaton viszont teljes ellátás van, nem hagyják éhen halni a jó népet. Hoztak sült csirkecombot, gyümölcsöket, üdítőt, sült és főtt tojást szósszal, sőt, újságpapír és nejlonba csomagolt tésztát is hoztak.

A vonat másfél órás késéssel befutott Wang Pho állomásra (a közlekedési miniszter nem mondott le 🙂 ), közben átmentünk a Kwai folyó híres hídján és a világháború alatt készített viadukton.
Megérkeztünk, gondoltam lesz egy csomó taxi és tuktuk, ami csak arra vár, hogy elvigyen minket a szállásra….de a kezem beleért a bilibe, hátizsák fel, és a láb mindig kéznél van..séta….33 fokban 2 km elég jól esett…ja és sör nélkül, mivel a 11-17 ig tartó sör szünetet kőkeményen betartják a boltban, Ezek nem tudják milyen szomjasnak lenni. 🙂
Szumma szummárum maradt a víz….

A szállás a dzsungelben van a meredek folyóparton, csendes, csak a majmok és a madarak zúgnak…na jó, naplemente után a szúnyogok is….Motort béreltünk és elmentünk a Sai Yok Noi vízeséshez.

Sikerült egy kései ebédet elfogyasztani 240 Ft /kopf a vízesés lábánál, szokásos sült tésztát ettünk.
Hazafelé vacsira vettünk frissen sülteket, kolbit, oldalast, pipiszárny, fürjtojás, rizs, sült chili, chili szósz, káposzta, kemény 800 Ft ot költöttünk erre. Betértünk a 7/11 be is, ami a helyi CBA, feloldották a sör tilalmat….

A vacsoránkat a naplemente után az erkélyen költöttük  el, két sörnek kinéző fröccs társaságában néhány szúnyog baráttal.

Holnap irány vissza Bangkok :)…és a sky torony.

4. nap: Elefánt hátán és Bangkok tetején

Bangkok felé ülünk a vonaton, bőven van idő blogot írni….több, mint 5 óra az út. A thai vonatok szuper pontosak, másfél órával indultunk később, de ezt itt pont leszarják. :)Az út elvileg 4 óra…menetrend szerint, azaz 17.35-re van kiírva Bangkokba, ha fél 8-ra ott leszünk, nyerők vagyunk.

Tegnap amikor a fapados vonaton szenvedtünk Wang Pho felé csupa olyan gondolatom volt,
hogy minek jöttünk ide, lettünk volna inkább még egy napot Bangkokban, vagy elég lett volna a híres hídig elmenni, mert onnan még két órás vonatút volt a mi célunkig…de legalább Tibinek legyen meg az öröme…gondoltam. De az egész értelmére tegnap este és ma reggel/délelőtt jöttem rá. Este a vacsorát a szállás erkélyén költöttük el, ahogy már írtam, a folyóparton, ezer madárfüttyel a dzsungelből….és végre csend volt és nyugalom. Nem kellett a légkondi zajára elaludni, végre kinyithattuk az erkélyajtót és kellemes hűvös levegő jött be rajta.

A madarak reggel fél 6kor megint rákezdtek a dzsungelénekre, fel is ébredtünk, de fél 7kor sikerült visszaaludni egészen 8ig. Kellemes hűvös volt a fák között reggel is.
A reggelinket a szálloda folyóra néző teraszán ettük meg, előző nap megkérdezték, hogy mit kérünk, sült rizst választottunk disznóhússal. Volt kávé, meg üdítő is.

Reggeli után felpattantunk a motorra (ja, tegnap elfejtettem írni, hogy motor bérléskor nem kérték el hozzá a jogsit, vagy hogy van e A, B, C, X kategóriás engedélyed, hanem csak megkérdezték, hogy tudsz motort vezetni? 🙂 ) …szóval az elefántparkba mentünk egy jó kis elefántolásra. Ehhez egy nagy erődítmény van építve fából, ahova fel kell menni, alá teszik az elefántot, így lehet ráülni. Jött velünk egy hajcsár is, aki néha olyan nagyot koppintott szegény elefánt fejére, hogy megijedtünk. Egy idő után lepattant az elefántról, kezébe vette a fényképezőgépemet és csinált rólunk egy csomó fotót. Pózoltatta is az elefántot, beleállította a folyóba, meg is kellett neki fordulni…minden irányból készített képet. Vettünk az elefántnak üzemanyagot is, egy nagy fürt banánt. Az volt a vicces, hogy amikor megkapta az elsőt, utána már csak a banán kellett neki, nem akart haladni. Persze jót nevettünk rajta.

Elefántolás után elmentünk a régi hídhoz, ez nem a hírhedt/híres kwai híd, hanem a folyóval párhuzamosan, sziklafalba épített fapilléres híd. Majd vissza a szállásra, felkaptuk a cuccainkat és ki az állomásra. A recepciós hölgy nagyon kedves volt, éppen indult autóval a városba és elvitt minket, hogy ne kelljen cipekedni. Egy fickót várt, aki hozta a kocsit, mondta, hogy 10 perc és itt lesz. Mivel nem jött felhívta, és így magyarázta el nekünk a szitut: „he has stomac, and pou pou pou”, amit annyit tesz, neki van gyomra és épp a WC-n ül. 🙂 De csak odaért, még időben. 🙂

Az állomáson megvártuk a felfelé menő vonatot és lefotóztuk az előbb említett hídon. Bőven volt még időnk kajálni, be is tértünk egy helyi „étterembe”, ahol kb 5 kaja volt az étlapon. Rizses csirke, de kérheted disznóval is, aztán csirke rizzsel, de eheted disznóval is, aztán volt sült rizs, amit kérhetsz csirkével vagy disznóval, meg volt fokhagymás csirke rizzsel, amit kérhetsz disznóval….szóval nem mentünk el az étlapon.

De Tibi a bejárathoz hívta a pincér=szakácsot, ahol voltak kint képek thai felirattal és rámutattunk két szimpatikusat, azaz összeegyeztettük a képeket az étlappal. Így mindjárt helyére került minden. Amit kaptunk: thai tészta természetesen nekem, Tibinek egy csirkés rizses piros szószos étel citromfűvel. Ahhoz képest, hogy egy kisgyerek volt a pincér egyben szakács, finomat készített. Volt még ott egy öreg is, aki megkérdezte, hogy kérünk e vizet, mi sűrű fejrázás közepette kértünk egy nagy sört. Erre ő elszaladt a boltba és hozott egyet. Szerintem ez megért 5 Michelin csillagot, a kaja is nagyon finom volt!! Egy kis tálban volt összevágva zöld és piros chili, lime, hagyma ecetes lében, ezt tettük rá, nem kicsit volt csípős.

Most meg várjuk, hogy a vonatunk tovább haladjon Bangkok felé, már fél órája itt állunk, lassan este 8 sem lesz ebből…pedig ma megyünk a sky hotelbe.

….2 és fél órás késéssel, este 8 kor meg is érkeztünk…nem szarakodtunk BKV-vel  (Bangkok Közlekedési Vállalat, mert hajózni, és 3 -féle skytrain és metróval kellett volna menni), inkább megalkudtunk egy rosszarcú taxissal, akiről kiderült, hogy Schumacher vére folyik benne, mert fél óra alatt elrepített minket a Baiyoke Sky hotelbe, félőrült módjára közlekedett Bangkok utcáin.

A hotel 83 emelet, + a terasz. A reci a 18. emeleten volt. Izgultam, hogy egy ilyen puccos hotelből majd kinéznek minket a hátizsákkal, de szerencsére sokan érkeztek így. Bejelentkeztünk, és valamiért szimpatikusak lehettünk, mert a szobánkat „upgradelték”, ami annyit jelent, hogy a sima szoba helyett, amit foglaltunk egy lakosztályt kaptunk a 24. emeleten.  A lényeg, hogy a lakosztály kb kétszer nagyobb, mint a pesti lakás, vagy inkább 3szor…a kilátás, lélegzetelállító, a modern Bangkokra. Gyors csodálkozás után átöltöztünk csinibe, és elindultunk legelni.

Tudtuk, hogy van egy jó pár indiai kajálda a helyszínen, kicsit más ízre vágytunk, mint a thai. Rögtön találtunk 3-mat. Sör ugyan nem volt, nagy hiba, de azt mondta a pincér, hogy kárpótol minket remek kajával. Rögtön kaptunk egy zöld bazi csípős szószt, és mártogatós ropogóst. Rogan josht rendeltünk, ami bárány fűszeres szószban és Colombo curryt, ami szintén bárány volt, de kókusztejes fűszeres szószban. Fokhagymás, hagymás kenyér, zöldséges rizs, raita (uborkás, joghurtos cucc). Mivel nagyon éhesek voltunk, befaltuk egy levegővel….sőt, mivel látták, hogy Tibi a zöld chilis szószt nagyon bírja, kapott még egy adagot. Nem fizettünk többet, mint otthon egy indiaiban, pedig Bangkok elit negyedében voltunk.

Vacsi után felmentünk, hogy skybar -ozunk, de förmedvény zene szólt, viszont volt előtte egy előtér, ahonnan remek fotókat lehetett csinálni. Sőt, felmentünk a forgóteraszra, kb 250 méter magasra. Kész körpanoráma, és meg sem kell mozdulni. 🙂

Ez elég király volt!

A thaiokról:

mindenki nagyon kedves itt, és tényleg sokat mosolyognak. Ha megállsz egy térképpel a kezedben bárhol, akkor jönnek és segítenek, és nem csak azért, hogy rád sózzanak egy tuktukot. Egyáltalán nem erőszakosak szemben az arabokkal. Sőt, ha valakinek borravalót adsz, nagyon hálás érte. Pl az elefántos hajcsár fiúnak adtunk 800 Ft-nyi borravalót, és úgy örült, hogy az elefánt fejét simogatta a pénzzel. (Az araboknál ugyanez tevegelés után úgy játszódott le, hogy amikor odaadtam a pénzt, a srác megkérdezte, hogy nincs több? Hát erről ennyit….)

A legtöbben nem beszélnek angolul, pl olyan étteremben sem, ahol turisták vannak, vagy max a minimumot, víz, sör, egy kettő. Aki beszél angolul, azt is nehezen értjük a kiejtésük miatt. Ma a pályaudvaron a várakozás közben elég sokat beszélgettünk egy thai fickóval, talán neki volt a legjobb eddig a kiejtése.

Nem ritka itt, hogy a hőmérséklet 35-40 fok körül van, elmondta, hogy a thaiok 20 fokban már fáznak és 3 kabátot magukra vesznek. Vágynak Európába, havazásba. Ők leginkább Japánba mennek nyaralni, ha egzotikus helyre vágynak, mert közel van és egy hosszú hétvége alatt sok minden belefér. Thaiföldre az oroszokon kívül sok maláj és indonéz és jár, mivel Thaiföld szabad ország és nem muszlim, a nők is ledobják magukról a kendőt, fittyet hányva a muszlim vallásra, szórakoznak, alkoholt isznak.

A thaiok kis emberek, a szálláson olyan alacsony volt a fürdő ajtó, hogy Tibi 5-ször verte be a fejét…aztán már mondogatta magának, hogy „fejre vigyázni”. 🙂
Thaiföldön egyébként rengeteg a szemét, mindenhol eldobálva, ez nem nagyon izgatja őket. Ennek egyik oka, hogy nagyon kevés a szemetes, így ők máshogy oldják meg. Írtam, hogy a vonaton folyamatosan hordják a különféle kajákat, újságpapírba, nejlonzacskóba becsomagolva. Sokan vesznek, esznek, majd a dobozt és a nejlont egyszerűen kihajítják az ablakon. Döbbenetes. (Egyébként mindent nejlonba csomagolna, duplába, vagy triplába! ) Nagy a társadalmi különbség az emberek között, itt is vannak akik szép új építésű házakban laknak, de sokan fából és nejlonból épített kunyhókban.

A közlekedésben is nagy a kontraszt, a metro és a skytrain eléggé high-tech, tiszta, sűrűn jár, gyors, légkondi ezerrel, kivetítők mindenhol, térkép, a térképen zöld pöttyel jelzik hol vagy éppen. Ezzel szemben a helyijárat busz katasztrófa, olyan, mint egy busszá alakított teherautó, fa ülésekkel. Általában csak helyiek használják, nincs kitéve a megállókban, hogy hova megy.

Tipikus autó a Toyota, ebből sok olyan fajta van, ami nálunk nem is ismert. Maga közlekedés egy rendezett káosz, eleve bal oldali…egy tuti, nem vezetnék benne…mármint Bangkokban. Na jó, Firenze sem jobb. 🙂

Sport: minden kis faluban megtalálható a már említett kültéri konditerem. Végül is meleg van, nincs is jobb, mint a szabad friss levegőn edzeni, vagyis izzadni a prérin. 🙂 Az egyik faluban olyat is láttunk a vonatról, hogy volt egy beton placc, előtte egy kis emelvény, thai popzene és ment az aerobic.

5. nap: érkezés Vang Viengbe

Nincs is jobb, mint egy jó reggeli futás a reptéren….

A hotelben a reggeli fantasztikus, frenetikus és csodás volt….mérnöki szemmel, 120 méter hosszú asztalon szolgáltak fel reggeliket a 78. emeleten kilátással a városra. Volt európai, thai, olasz, kínai, japán….minden mi szem szájnak ingere. Itt mindenki jól lakhat! Tojást kb. 10 félét sütöttek, volt leves, rizs, 20 féle kenyér….gyümölcsök, sorolhatnám. A lényeg, hogy volt Tibi kedvence a custard bun, ami egy puha gombóc megtöltve vaníliás tojáskrémmel. Egy darab rizses sushi félét evett, meg 9 ilyet. 🙂 A vége az lett, hogy én is megkívántam 2-őt, így a készletet kiettük. Nálam elmaradhatatlan az ananász, minden nap eszek, így ma reggel is. Friss, édes, lédús. Isteni!
Gyors kijelentkezés után rohanás az airport linkhez, ami magasvasút a reptérig. A gépünk 9.45 kor indult, kb 8ra kint voltunk.

De….ez nem egy ferihegy. Kb 5 emeletet kellett felmenni az indulási oldalig…a csomagokat gyorsan leadtuk, utána jött az ellenőrzés, ami már hosszabb volt, de még ez is flottul ment. Amire nem számítottunk, hogy az országból való kilépés is egy tortúra, nem csak a belépés. Kígyózó sorok…mire túljutottunk és megnéztük a táblát, hogy honnan indul a gép, last call volt, azaz utolsó hívás. Természetesen a legmesszebb lévő kapuhoz kellett menni, így felvettük a nyúlcipőt és futás. De elértük szerencsére!!

55 perc repülés után landoltunk Vientiane-ban Laosz fővárosában, itt flottul ment minden, a vízum, a belépés az országba, a csomagok felvétele nem volt összesen 20 perc.
Izgultam, hogy hogyan jutunk majd el Vang Viengbe, mert ezt otthonról nem tudtam lefoglalni, illetve pontosan megtervezni, mert nem volt róla igazán jó infó a neten.
Vang Viengbe el lehet jutni busszal, vagy taxival. Mivel az idő pénz, a taxit választottuk. Ahogy kiértünk a reptérről, rögtön volt egy taxis pult, befizettük, jött a sofőrünk, és indultunk is. Igaz, 60 dollárral többe került, mint a busz, de kb 5 órát spóroltunk vele, így a délutánt már Vang Viengbe, a hegyek között, a folyó partján tölthettük pihenéssel, napozással.
Az utak állapota katasztrófa, tele kátyúval, lyukkal, nem tudok mást mondani, mint ultragáz. Csodálkoztam, hogy a kocsi nem esett szét…legalábbis nem esett ki a kerék. Sofőrünk egy kedves lao fiú volt, van egy 22 napos kisfia, sokat dolgozik. Nem csoda, hogy Forma 1-es pilóta módjára faltuk a kilométereket. A beígért 3 óra helyett 2,5 óra volt az út. Nagyon jól beszélt angolul.

Vang Vieng: legszívesebben csak ülnénk egy sörrel az erkélyünkön szemben a folyóval és a hegyeket bámulnánk..ja ezt is tesszük. 🙂

Vacsira helyi kaját vettünk, sült lao kolbit, saslik, és papaya saláta. Ami csípős szószos (chili, paradicsom, lime, halszósz és ismeretlen fűszerek), mozsárban őrölve, a papaya, meg mint egy káposzta szelve. Ez helyi specialitás, külön figyelmeztetik a helyieket, hogy csípős, vigyázat. Hát….inkább nagyon finom volt!

Holnap tubing, azaz a folyón csorgunk le egy felfújt traktorgumin… a folyó lassú folyású, kb 1 m mély….de a hegyek között kanyarog.  A megfelelő pólókat már megvettük hozzá. 🙂

És most is az erkélyen ülünk, mellettünk kb ausztrálok Doors számokat nyávognak, már nem szomjasak. 🙂
Nasinak vettünk helyi chipset, csípős tengeri moszat. Végül is jó…azaz egész jó!

6. nap: Blue lagoon es tubing

Vang vieng olyan, mint Szlovéniában Bovec vagy a Bohinji tó környéke és a Száva, csak Laoszban. 🙂

Reggel Tibi ébresztett „fé nyóckor”, hogy felkelt a nap, fotózás van. Épphogy felkelt a nap a házak mögött, kattintottunk párat álmosat a hajnali fényben, majd visszadőltünk aludni. 9 felé végleg feltámadtunk, ismét fotózás a szép fényben, majd irány a falu, reggelizni. A központ kb. 1 percre van tőlünk gyalog, így nem kellett megerőltetni magunkat. A reggeli friss bagett volt, nekem omlettel, Tibi csirkés sonkásat evett.
Laosz francia gyarmat volt 1954-ig, így a francia hatás megmaradt. Ez két dolgon látható, építészet (majd a következő postban képekkel is alátámasztom), illetve bagett képében jelenik meg. Bagettet kettévágnak, megmelegítik egy vaslapon, mellé sütnek omlettet, sonkát, bacont, hagymát, fokhagymát, amit kérsz.

Bagettbe bele a cucc, csípős szós és kész is. Persze megkérdezi, hogy majonéz vagy ketchup….persze szó sem lehet róla, szigorúan Lao csípős szósz; így az igazi.
Reggeli után béreltünk egy tuktuk-ot és elmentünk vele a kék lagúnához. Itt mindent lehet csinálni, aktív pihenés. lagúnába ugrálni különböző magasságokból, canopyzni, vagy a lusták (mint én) egyszerűen csak a lagúna vízi hintáin hintázni. Tibi ugrott mindenhonnan, minden szintről.
A megfáradt ugrálóknak (vagy hintázóknak) a laok gyékény szőnyegeket készítettek ki, hogy azon pihenjenek, napozzanak.
2 óra pihi után jött értünk a  fuvar, irány a fő attrakció, a tubing. : )

Tuktukkal elvittek minket a folyó mentén feljebb 4 km-rel, ott vízre szálltunk, azaz traktorgumiba és a lassú sodrású folyón lecsorogtunk. Mellettünk a magas hegyek, alattunk a zöld folyó, mellettünk a parton kocsmák sokasága,  kezünkben egy sör, irány lefelé!
Egy szimpatikus kocsmánál kikötöttünk, pótoltuk a folyadékot és csorogtunk tovább. A kocsmáknál a fáradt tubingozókat szimpatikus fiatalemberek segítették ki, azaz a folyó közepébe egy vizes palackot dobtak madzagra kötve, azzal húzták ki a gumikat.

Ez egy életre szóló élmény volt! Kb 3 óra alatt tettük meg az utat, néha kézi evezéssel is be kellett segíteni, mert megállt a folyó alattunk.
Kikötés után egy jó forró zuhany, mert bár a víz 20-22 fokos volt, azért alapvetően hűvös volt.

Gyors melegítés kívül belül, mint megtudtuk a belül, az Lao whiskeyt jelent, rizsből főzve.
Vacsi után néztünk körül, grillezett saslik, lao kolbi, csirkecomb, és a már szokásos csípős papaya saláta, és kaptunk egy adag ragacsos rizst is. Az étrendünk teljesen testépítős, rizs, hús, zöldség. És vettünk egy azt hisszük gyümölcsöt is, aminek olyan az íze, mint otthon a füge-datolya-naspolya keveréknek.
Még egy palacsintával azért letoljuk. 🙂

Holnap irány Luang Prabang!

7. nap: Luang Prabang – világörökség része

Ma reggel viszonylag korán keltünk, mert indultunk Laosz egy újabb városába, Luang Prabangba.
Így egy gyors reggeli, a szokásos bagett, Tibinek csirke, sonka, sajttal, nekem omlettel volt a menü. Összepakoltunk és irány a minibusz. Az indulás fél 9-re volt tervezve, de sikerült 3/4 órát csúszni. Luang Prabangba az út magas hegyeken keresztül vezet, szerpentines úton. 4 órát tartott, mire ideértünk. Néha elfogyott az aszfalt út alattunk, de ez nem jelentett problémát.
A városkán látszik, hogy francia gyarmat volt, elsősorban a francia gyarmati építészet hagyta ott a kézjegyét szinte minden házon. Nagyon érdekesek itt az épületek, az alsó szint általában beton, a felső szint fából készült. Az ablakok kazettásak, néha boltívesek.
Laoszban a két nagyváros (a főváros Vientian és Luang Prabang) és környékén nagyon szép házakban élnek az emberek, ezek az előbb leírt stílusúakban, a szegényebbek faházakban élnek, a legszegényebbek a hegyi falvakban pedig cölöpökre épített bambusznád házakban.(A bambuszt kilapítják és úgy építik meg belőle a falakat). A házak között szimpla föld van, azért is állnak cölöpökön, hogy monszunkor a sár ne mossa el ezeket.
Az emberek legfőképpen mezőgazdasággal és turizmussal foglalkoznak, illetve az ezekhez kapcsolódó szolgáltatásokkal (utaztatás, bolt üzemeltetés stb)
A mezőgazdaságban zöldséget termesztenek, sok sok rizst, marhát tartanak és disznókat. Sok a baromfi is, ezeket fura nagy szellős kosarak alatt tartják. Előfordult olyan is, hogy strandoltunk a folyó parton, hátunk mögött meg vonult a tehéncsorda. Vagy az idefelé úton egy disznó kóborolt az út mentén.Amikor megérkeztünk rögtön vettünk egy sört, mert már több, mint 30 fok volt, felkaptuk a zsákokat és elindultunk megkeresni a szállást. Laoszban inkább egyszerűbb vendégházak vannak, nincsenek puccos hotelek. Mi is ilyenben lakunk, a terasz a Mekong folyóra néz. Előttünk pálmák, kávézók, éttermek. Sétáltunk egy nagyot a városban, most kis pihit tartunk, aztán jön az éjszakai piacozás.
Mosást adtunk le, kb 400 Ft ért mosnak ki egy kg ruhát. És még ettünk egy csípős levest is, laoszit. Meg vettünk egy csomó gyümölcsöt, mindjárt megkóstoljuk.A gyümölcsök finomak voltak, főleg a mézédes mangó, meg a guava. Ilyen finom, puha, lédús mangót még sosem ettem. Nem olyan fűszeres ízű volt, mint otthon azok a kemények, hanem ahogy a Madagaszkár 2-ben mondják, mézédes. 🙂
Pihentünk egy kicsit, mert kimerített minket a meleg idő, majd irány a piac.Itt ilyenkor este lezárják a fő utcát és tömérdek árus megy ki és kínálja a portékáit, ajándéktárgyakat, pólókat..a végén pedig egy hosszú kajás szekció van. Itt vacsiztunk, tavaszi tekercs volt az előétel, utána Tibi evett kolbit, oldalast ragacsos rizzsel, én egy rizstésztás zöldséges tálat választottam tofuval. Utána kipróbáltunk pár édességet, de annyira nem jöttek be.Még annyi, hogy az időjárás itt nagyon fura, nappal 33 fok, este 14. Vangviengben kb 12 volt. Ahogy lemegy a nap, rohamosan hűl a levegő, a leghidegebb 12 fok hajnalban van. Vangviengben faházban laktunk, ott nappal, ha otthon voltunk légkondi kellett, este nagy takaró. Itt kőházban lakunk és nappal is szuper hűvös van. Remélem este meg nem fog annyira kihűlni.Holnap irány a vízesések!Turisták Laoszban: főleg japánok, ausztrálok, néhány brit és francia. A japánok már kora reggel takarják az arcukat, nehogy nap érje őket. Beöltözve járkálnak a 30 fokban. Úszni egyik sem tud, érdekes volt Vang Viengben, hogy egy ázsiai turista sem tubingolt, inkább kajakoztak, mind vezetővel és úszómellényben.
Itt LP-ban sok a francia, sőt, sok minden franciául van kiírva. Van két-tannyelvű iskola is.

=

8. nap: Luang Prabang – Vízesések

Laosz: BeerLao, az emberek beszélnek angolul, nincs kosz, szemét, de vannak szar utak, kátyúk, gödrök, csípős levesek, rizspálinka, Mekong, pálmafák, Namkhong sör, bagett, édes mangó….
…és a vízesések.Ma a szálláson, a Mekong parton volt a reggelink, tojás, bagett,csípős szósz, gyümölcs. A laoszi kávé nagyon finom, önmagában sem keserű, cukor nem kell bele…eddig tejport azt tettem, de holnap kipróbálom tisztán. 🙂
Béreltünk egy motort a mai napra, miután a közlekedés változatosságképpen itt jobb oldali, így nem okozott problémát a honnan hová milyen irányban kanyarodunk kérdése.
A forgalom nem tragédia, ez nem Thaiföld, de azért észen kell lenni, ugyanis az index használata itt is csak szórványosan fordul elő.Első állomás a Mount Phoussi volt, ami a város közepén egy nagy hegy. Ide gyalog kellett felmenni, 328 lépcső vezetett fel. A kilátás megérte, láttuk a várost és a Mekongot felülről.
Utána egy vízeséshez vezetett az utunk, ami fura volt, hogy egy falun keresztül lehetett oda jutni, és már a faluba való behajtásért lehúztak minket 5000 KIP-pel (160 HUF). Jött a következő pofon, vízeséshez vezető út a következőképpen néz ki: le kell menni a folyóhoz, jegyet venni a long tail boat-ra, a révész elvisz a folyón felfelé kb 1 km -t, kirak a vízesésnél, az ember megnézi, majd a révész visszaviszi. Mivel mi nem vagyunk kezdő versenyzők, akiket át lehet vágni könnyen, a google earth-ön kinéztünk egy hidat, gondoltuk a rév pénzt megspóroljuk, 20e KIP (ami 2 sör ára, 675 Ft) . A partról visszafordultunk, és tudtuk, hogy jobb oldalon kellene lenni az útnak, de út sehol. Így vissza a folyópartra, pénz kifizet….és hajrá….majd észleltük, hogy híd sehol, így megnyugodva folytattuk utunkat. (A révész szakma Laoszban nagyon jól menő lehet, Rolex órát viselt az öreg.) A vízeséshez megérkezve harmadszor is elkérték a tovább engedés díját, a belépő díjat. A vízesés kicsi volt, mivel száraz évszak van, így nem sokat időztünk, de azért szép volt.
Visszafelé úton, hogy a szakmát se hagyjuk ki, útépítésbe botlottunk. Itt nem szórakoznak, se forgalom terelés, se tábla, se közlekedés irányítás. Oldd meg bammeg. 🙂

Mivel 1 körül járt, gondoltuk itt az idő egy jó levesre. Leparkoltunk egy szupermarket előtt, ahol a parkolós bácsi egy hullámpapírra rajzolt „5555” számú parkolójegyet adott – lásd a fénykép. Nem kellett fizetni érte 🙂 A parkoló bácsi javára legyen írva borzasztó kedves volt, mert a zárban felejtett slusszkulcsot távozásig megőrizte, és odaadta. Ja és beszélt angolul.
Egy kiváló levest is ettünk, friss chilivel, rizstésztával, zöldségekkel, húsgombóccal, fejenként 300 Ft-ért, és nem volt kis adag.

Irány a következő vízesés: belépő ugyan itt is volt, 500 Ft/kopf, de az élmény lélegzetelállító. Csodás kis teraszos vízesés medencékkel. A képek önmagukért beszélnek.
Igazi fotós feladat volt, hol besütött a nap, hol nem, próbáltuk a vízesés folytonosságát a képeken is bemutatni. A víz hideg volt, így csak térdig merészkedtünk, de voltak akik fürödtek benne, vagy éppen fejest ugrottak.

Miután visszatértünk LP-be jöhetett egy jól megérdemelt sör a teraszon, majd irány a piac és a vacsi. Különféle tésztákat ettünk, curryt és kis kolbászkát, ami furán édes volt…mint egy forraltbor…vagy cefre. 🙂

Laoszi kalandozásunk véget ért, holnap irány Bangkok és Krabi. Nem bántuk meg, hogy Laoszt betettük az útitervbe, nagyon jól éreztük itt magunkat, ahogy Vastagh Csabi mondaná: „kiváló választás” 🙂

És még egy érdekesség: Vang Viengben él a Jóbarátok láz. Számos kocsmában megy a Jóbarátok akárhányadik része, angolul, angol felirattal vagy éppen Lao felirattal, nem számít, a kocsma tele, legyen nappal vagy este…ha nem látom, ezt nem hiszem el. 🙂
Ilyenkor feltesszük a kérdést, ezért minek VangViengbe menni?? 🙂

9. nap: Krabi – Ao Nang beach

Ma egész nap utaztunk, így nem sok érdekesség történt, persze azért próbáltuk a mai napot is feldobni valamivel.
Reggel Luang Prabangból jöttünk egy légcsavaros kis géppel, Bangkok Air-el Bangkokba, majd Air Asiaval Krabira. A lényeg az volt, hogy amíg a Bangkok Air a Suvarnabhumi reptérre érkezett, az Air Asia a Dong Muangról indult, ami a város két ellentétes végén van. Így airport linkkel bementünk a városközpontba, a Baiyoke Hotel környékére, ott megettünk egy jó indiai kaját, majd taxival mentünk ki a másik reptérre.Bangkokban a taxit kétféle módon lehet intézni, vagy megkéred, hogy kapcsolja be a taxiórát, vagy megalkudsz vele. Mi ez utóbbit választottuk, nagyjából tudjuk, hogy kb mennyi lehet az út ára, és addig keresünk egy taxist, amíg az el nem visz. Az órát senki sem hajlandó bekapcsolni, így azzal nem fáradunk.A Krabi reptérre egy előre rendelt transzfer jött értünk, kb. 20-30 perc alatt itt is voltunk a szállásunkon, ami a part mentén van AoNang beachen.
A hotel egyszerű, inkább kollégiumi feeling, főleg a recepció és a folyosó, de a szoba sem extra. A légkondi 25 fokra lehet állítani, és kész, hangja, mint egy traktor.Gyorsan kiszaladtunk még a városba egy welcome csapolt sörre és enni valamit. Pont egy jó kis koncertbe botlottunk, így kicsit elidőztünk ott, egy helyi rock banda játszott ismert számokat. A kaját így nagyjából elbuktuk, egy szendvicsre és egy palacsintára azért még találtunk egy sütögetős nénit.Holnap strandolás!!!

10. nap: Pihenés és long tail boatok – Ao Nang

A mai napot pihenésre szántuk, hiszen elkezdődött az „igazi” nyaralás a tengerparton.
Gyors reggeli után (ami 6 féle választható tojásból állt, kávé, pirítós, bacon, gyümölcslé és friss ananász….bár nekem holnap az is elég lenne, ha 3 adag ananászt hoznának) felpakoltuk a strandcuccot és irány a strand. A hotelünktől kb 100 méterre van, így sokat gyalogolni nem kellett.
Útközben befizettük a holnapi túránkat a Phi Phi szigetekre. Ezt nagyon várjuk, mert tavaly kimaradt, csak merülni voltunk a Phi Phi környékén, de a Maya Bayt nem láttuk, így most feltétlen el kell mennünk oda.A strandon végre hódolhattam egyik kedvenc időtöltésemnek, a long tail boat-ok fotózásának, ami magyarul hosszú farkú hajót jelent. Szerencsére sok áll itt az Ao Nang beachen, mivel ez után a strand után vannak olyan öblök, amelyek csak vízi úton érhetőek el, mint a Ton Sai Bay, vagy a Railay.Ez utóbbit mi is meglátogatjuk majd egyik nap. Itt óriási sziklák vannak, közöttük a strand. Még régen láttam ezt egy Amazing Race-ben, nagyon megtetszett. Sokan járnak át ezekre a strandokra, illetve este sokan jönnek be Ao Nangra az ottani szállodákból. Készítettem kb 500 képet a csónakokról, nem lehet eleget. 🙂
Női szemmel így készíts long tail boatot. Vegyél deszkákat, csinálj belőle egy hosszúkás hajótestet. Aggas rá mindenféle díszes rongyokat és tegyél rá zászlót. Majd ha diesel autód van, szereld ki belőle a motort, de vedd le a borítását is, úgy jó, ha olajos, zsíros, és lógnak ki belőle a madzagok. Ezt tedd a hajó végébe, majd dugj a motorba egy rozsdás vascsövet, annak a végére egy propellert, és meg is vagyunk, mehetsz hajózni. A képeken mindez látható. :)Fél 3 körül megéheztünk, ettünk egy tavaszi tekercset és egy thai tésztát.
Majd vissza a strandra….a levegő kb 32 fokos, a víz 30 a szélén, beljebb 28 körül van. Egyszer amikor bementünk Tibi rálépett egy halra, és akkorát ugrott a vízben, hogy csak úgy fröcskölt körülötte….én nagyon elkezdtem nevetni, hogy hogy megijedt egy snecitől (ő azt hitte a kedvenc állata volt, egy sz@rok rája), én meg elképzeltem szegény snecit, amint oldalt fekve alukál, Tibi meg rálép a nagy lábaival.. Folyt a könnyem annyira nevettem. :)Este volt még egy kis naplementés fotózás, melynek mottója: „mi lehet jobb annál, ha a kedveseddel ülsz egy ázsiai naplementében egy jó hideg thai sörrel a kezedben!!” :)Majd vacsi egy thai/indiai étteremben. Ma thai ettünk, mégpedig zöld és „hot” curryt, bár a zöld csípősebb volt, mint a csípős curry.  Ezt még egy palacsintával lenyomtuk.Holnap Phi Phi!

11. nap: Hajó kirándulás a Phi Phi szigetekre

Reméljük mindenki látta a PART című filmet Leonardo Di Caprioval a főszerepben és emlékszik a fehér homokos partra, meg a csipkés hegyekre körben a tengereben. Ma ennek a felderítése szerepelt a napirenden.
A kirándulást Ao Nangon fizettük be, rengeteg iroda kínál mindenféle kirándulásokat akár 1000 baht-tól 2500 baht-ig, széles a kínálat.A hajókirándulásra speedboattal mentünk, azaz magyarul ez azt jelenti, hogy kva gyors hajó.
(Hogyan készíts speed boatot: vegyél egy hajót, se nagyot, se kicsit, olyan jó közepeset. Tegyél a végébe legalább 2 db 250 lovas motort, de ha van 3, az sem baj. Tegyél a közepére egy ládát tele jéggel a sörnek, vegyél be 2 szem dedalont, és mehetsz is hajózni)
Odafelé olyan 80-al repesztettünk, nem voltak vészesek a hullámok, de a dedalon azért jól jött (nekem).Az első megállónk a Bamboo island volt (Bambusz sziget). A víz gyönyörű zöld színű volt! A japánok a parton is mentőmellényben közlekedtek…végül is a homok is lehet veszélyes. Szerencse, hogy a Chang család is velünk volt, így átvészeltük eme nehéz perceket röhögés nélkül….de azért egy két mosoly csak sikeredett.10 perc újabb hullámokon való pattogás után megérkeztünk a Kék Lagúnába, ami zöld. Ide csak dagálykor lehet behajózni, mert nagyon sekély a víz. Ez a nyílt tengertől egy teljesen hegyek által körbevett terület.
Ezután mentünk a híres Maya Bay-be, ahol a Part című filmet forgatták. Ez az öböl a Phi Phi szigetek egyik tagján, Phi Phi Lei -en található. Sajnos az iszonyú tömeg miatt ez egy kicsit csalódás volt, mert emberek voltak mindenhol, egy rendes képet nem lehetett csinálni. A homok,  finom és fehér, mint a liszt!
Majd a nagyobb Phi Phi szigeten Phi Phi Don -on kötöttünk ki. Itt volt az ebéd egy étteremben, szokásos rizs, csirke, zöldségek és dinnye.
Ebéd után következett a snorkelezés, két helyen kötöttünk ki, ekkor a hajóról lehetett beugrálni.

A halaknak kekszet szórtunk a vízbe, odagyűltek körénk. Rengeteg színes hal volt, mint egy nagy akváriumban, sűrűn tele hallal. Klassz volt. A hajón kb 30-an voltunk, ebből összesen 8-an tudtunk úszni. Kivétel nélkül mind európaiak.

Még majd megyünk vacsizni, reméljük lesz tavaszi tekercs! Volt tavaszi tekercs, sőt egészség napot tartottunk, ettünk rizst, papaya salátát (itt nem volt olyan intenzív ízű, mint Laoszon), grillezett tengeri herkentyűket, rákot, halpogácsát és tofut. Azért, hogy ne legyen minden olyan egészséges, a végén letoltuk egy palacsintával.

Este pedig egy jó kis bulizós estét csaptunk, koncerttel, sörözéssel – Boogie Bar a legjobb! 🙂

12. nap: Railay beach és nyaraló élet

Ma strandolós napot tartottunk. Itt Krabi térségében 4 nagyobb beach van, Nopharat Tara beach, Ao Nang (ahol mi lakunk), Ton Sai bay és Railay. Utóbbi kettő csak hajóval közelíthető meg, így reggel befizettünk egy long tail boat-ra, ami 10 perc alatt átvitt minket. Ez egy nagyon szép sziklákkal tarkított strand, sekély zöld vízzel. Itt is lehet mindent csinálni, kajakozni, hajókázni, sőt, ez a sziklamászók paradicsoma (persze nem láttunk egyet sem, 35 fok volt ma), vagy lehet éppen csak lustálkodni, napozni olvasni és élvezni a kb 30 fokos vizet. Mi ez utóbbit választottuk, meg akartuk alapozni a színünket Koh Samuira. Azt hiszem, sikerült is, szép barnák vagyunk. 🙂

Kedves Olvasóink!

Én mint Tsampika párja eddig megbújtam a háttérben és csak a lektori teendőket láttam el, de ma igyekszem a tapasztalatainkat vidám formában megosztani Önökkel, így én fogom a következő sorokat papírra vetni.

Sajnos, nem sajnos most 4 napra lecövekeltünk Krabin, ezért annyi kaland esemény nem történt velünk.

Ma kaptam dicséretet egy helyi asszonságtól ami rendkívül jól esett. Beültünk a kóter előtti kis kifőzdébe enni délután egy levest. A kóter nevet a szálloda belsőjéről adtam neki, mivel tényleg kollégiumra hasonlít (a lépcsőház és a folyosós felépítés miatt). Kértünk két levest egy kókuszosat, én meg egy csípős savanyút, megy egy sört. A savanyú az rendben volt, de csípősség az a kanyarban se volt. Tettem bele rendesen -nem keveset- még Tsampika is szörnyülködött. Megkevertem szép piros lett. Thai mami meglátta elkezdett kézzel-lábbal mutogatni hogy ez nagyon „szpájszi” lesz meg stb. Egy picit megijedtem, ha már ő szól lehet tényleg erős lesz, de aztán visszaszóltam hogy no-no jó lesz ez. Bazi forró volt, én meg utálok várni még kihűl, ezért elkezdtem kanalazni. Egy torokgyulladás majdnem végén vagyok, és még azért kicsit köhögök, és az erős egy-két falatig – kortyig irritálja a torkom, de utána nem számít milyen erős. Óvatosan halkan próbáltam meg köhögni, nehogy a mami letromfoljon, hogy én megmondtam. No ezt nem akartam hallani, mert akkor a mamiban összeomlott volna a messzi nyugatról érkezett  bazi erős kaját bíró hős, délceg lovag eszménye. Szerencsére nem hallotta meg, sőt azt a pár köhintést se, amikor félrenyeltem. Egyébként nem volt annyira erős, kb. az otthoni Gyuszi baacsi féle erőspaprikához hasonlítanám. Megettük a leveseket, jött mami és a szavaiból azt hámoztam ki hogy remek igazi thai lehetnél édes öcsém, gratulálok hogy meg tudtad enni. Ez igazán jól esett egy helyi lakostól. Nem utolsósorban még Tsampika is lopott egy kanállal és megerősítette, hogy ő is evett már erősebbet. Ezek után gyorsan elhúztunk a kajáldából mert a thai mai zene eccerűen olyan borzasztó, hogy értelmes ember 5 perc után idegrohamot kap.

Ez ilyen: dobgép nagyon egyszerű ritmusára artikulátlan hangok összessége, kb. a 80-as évek Commodore 64 játékainak a stílusa. Tényleg kiborító.

Mára ennyi, klasszikus thai vacsorát tervezünk, tavaszi tekercs, thai tészta és ragacsos rizs mangóval.
Vacsi megvolt, sikerült a fenti menüt megenni, kiegészítve egy kis sült tofuval és egy fél ananásszal. Az ananászt itt nagyon ügyesen meg tudják pucolni, külön technikájuk van rá. Egy fél darab 160 Ft -ba került, isteni finom édes, lédús.
Utána egy búcsú sör a Boogie Bar-ban, és jöttünk vissza a kóterbe pakolni, holnap irány Samui. 🙂

13. nap: Koh Samui – érkezés

Végre elérkezett a 4. nap Krabin, negyedszer választottuk ugyanazt a kitűnő menüt reggelire, azaz tükörtojás egyik fele megsütve, vagy mindkét fele, 1 v 2 piritós, gyümölcs vagy nem gyümölcs. 🙂 De ananász mindig volt.
Azért jó volt a kóterben lakni, én bírtam. 🙂 Tibi is! Eszünkbe jutottak a kollégiumi évek.
Samuira az utat egy helyi utazási irodában fizettük be, ők szervezték meg az egészet, ez ott teljesen természetes, hogy Krabiról mennek tovább az emberek Samuira, Koh Panghanra, vagy Koh Taora.Miután leadtuk a kulcsot a portán a nevelőtanárnak, megjött értünk a transzfer, és elindultunk Samui felé. Először egy kisbusszal Krabi városába, onnan 3 órás nagybuszozás a kikötőbe, majd egy óra komp a szigetre. De alapvetően minden flottul ment.Megint kifogtuk a sziget idiótáját, aki idetaxizott minket a szállodába, úgy ment, mint egy paréj.
Előzött, jött szembe egy motoros turista, szerencsétlen lehúzódott az út szélére amennyire csak lehet, és felemelte a jobb lábát fejmagasságba, jelezve, a taxis égbekiáltó pofátlanságát, és veszélyes vezetési stílusát.
A háztól házig fuvar 4400 Ft-ba került, a fenti megoldással, tizede egy repülőjegy árának, illetve fele egy Ferihegy- Zugló taxi utnak, ami 8e Ft. Kb 270 km -t tettünk meg.Megérkeztünk a szállodához, a Lamai beach-re, a nevem kint van a mai welcome táblán. 🙂 Kedvesek!
Egy szép bungalót kaptunk, a második a tengertől….ez klassz, körbevéve mindenféle növénnyel és szúnyoggal. 🙂 A szúnyogok akkorák itt, mint egy ló…Tibi már vagy 5-öt kinyirt…
A baj az, hogy nincs net, valami hiba van, holnap jön a szerelő, így most egy vezetéket dugtunk be a hallban a laptoba…itt még több a szúnyog….Megérkezéskor a minibárt kifosztottuk, nagyon meleg volt, úgyhogy pótolni kell a készleteket a tescobol.
Természetesen megint belebotlottuk a 11-5- ig tartó alkoholmentes időszakba, így csak mangólevet vettünk. De ettünk egy finom levest is útközben.
Majd megmártóztunk a tengerben….”a hullámmedence 5 perc múlva üzemel”….ja nem, itt mindig üzemel.. 🙂 Nem is kis hullámokkal! Még méteres is akadt köztük.A szomszéd hotelben épp egy esküvő volt, a másik szomszédban meg válás. 🙂
csak vicc.
Figyeltük az esküvői fotózást a hullámok közül, de nagyon béna volt..csupa megszokott, hagyományos képek.Ha én lettem volna  a fotós, tuti, hogy beküldtem volna őket a habok közé valami nehezített feladatra.Most megyünk vacsizni, szétnézni.

14. nap: Samui (ananász, hullámmedence, masszázs)

A tegnapiakhoz egy kis kiegészítés:
1. Első ténykedésem a szálláson rögtön az volt, hogy kizártam magunkat a bungalóból, mert 2 zár van, egy alsó és fölső…a fölsőhöz van kulcsunk, és murphy törvényei szerint sikerült mindjárt az első alkalommal az alsót bezárni, ami automata kilincs. Szerencsére találtunk egy kóbor takinénit betörőkulccsomóval, de az a 200-as szobákat nyitotta, nem a 300-asokat (csak megjegyzem, hogy a Kóterben Ao Nangon is a 302-es szobát kaptuk, meg itt is, így nem kell sokat tornáztatni az agyunkat) De takinéni mindent elintézett, megszerezte a kulcsot. Így nem kellett a hét hátralévő részét ugyanazon büdös zokniban és pólóban eltölteni a teraszon.
2. Érkezésünkkor nem volt net, ahogy már írtuk…ez egy elég nagy rosszpont a szállodának. Tiszta ideg voltam, hogy térerő ezerrel, de korlátozott a kapcsolat. Idegrohamomban odarohantam az ágy melletti kis asztalhoz, hogy a kib….ott routert újraindítom. De a sajnos a routernek nézett tárgy egy papírtartó volt egy kiálló radíros ceruzával. 🙂 🙂 🙂 Lásd a képen. Ez a jelenet Tibi minden napjának kezdetét vidámmá teszi. 🙂 3-szor panaszkodtam a recepción, kértem, hogy indítsák újra a rendszert, de ma szerelőt hívtak…és lám lám, lett net. Gondolom újraindított mindent.3. Vacsi: sétálgattunk azon gondolkodván, hogy mit tömjünk a búránkba, mindenáron utcai thai kaját akartunk enni, de a 3. indiai étterem hirdetését látva kitűnő ár-érték arányt fedeztünk fel, fele, mint Bangkokban, és több a kaja. (Bónuszbrigád). Ráadásul rendkívül kedves invitálásban volt részünk. Ennek ellenére gondolkodási időt kértünk, megígértük, hogy visszatérünk. Az utca kaják rendkívül jók voltak, nem drágák (olcsóbb, mint Krabi, pedig ez egy elitebb sziget; sőt az éttermi kaja is olcsóbb). Mindennek dacára szinte eccerre mondtuk és gondoltuk ki, hogy irány az indiai. A kaja:
– előétel samosa: ez egy kis gúla alakú krumpli, borsó, fűszerek, zöldségek bundában kisütve kétféle szósszal, zöld chilli és édes mangó.
– főétel: csirke tikka masala és egy speciális csípős fura nevű indiai curry
– köret: két adag fűszeres sáfrányos rizs, fokhagymás lepény 2 adag
– ital: 2 Chang (kérdezte a fickó, hogy üdítőre cseréljük e, de gyorsan ráztuk a fejünket, hogy NONONO, eszedbe ne jusson!És mindez 490 THB (azaz 4000 Ft) kva csípősen (nekem ez volt eddig a legcsípősebb kaja), mondtuk a pincérnek, hogy igen, lehet szpájszi, azaz csípős. Igen jól laktunk.
Ez volt a menü, kértünk hozzá fertőtleníteni 2 indiai rumot. Finom volt!
Fizettünk, az étteremből kifelé nagy kézrázások velünk, hogy megettük a kva csípőset, megígértük, hogy visszatérünk; de Tibi odasúgta a fülébe, hogy „nem is volt olyan csípős”. Emberünk széles mosoly közepette javasolta, hogy legközelebb kérjük Indian spicy stílusban, azaz indiai erősen, közben kezét dörzsölgetve, ami nekünk a következőt jelentette: „visszajössz te kis hülye, olyan erőset kapsz, hogy leég a hajad”.
Tibit ismerve ő a következőket gondolta: „visszajövök és megint HŐS leszek!”
Mit ad Isten, ma a Tescoba mentünk üzemanyagért (italért…mangólé….), a piacon belebotlottunk az indiai pincérbe (aki egyébként India Punjab tartományából származik), motorról integetett nekünk széles vigyorral, a két nyugati hősnek és nagy Good evening Sir felkiáltással köszöntötte a HŐSt! Szerintünk megvette a piac legerősebb chilijét, készülve a legközelebbi alkalomra. 🙂 🙂 🙂

Mai nap:
kíváncsisággal indultunk reggelizni, hogy kapunk e mást, mint tojást. 🙂 Szerencsére igen, bár későn mentünk, a pult majdnem kiürült, de volt még rizs, chilis csirke, valami thai husi és még bundi kenyeret is ettünk, szigorúan csak egyet, a nosztalgia kedvéért. Ami a lényeg, hogy a reggeli a parti étteremben van, így a tenger hullámzását nézhetjük reggeli közben.

Ma strandos napunk volt, napozás, hullámmedence, ami ma erősebb volt, mint tegnap, jó méteres hullámok is csapkodtak. Egy be is fordított a víz alá, nem volt vész, csak a bikini felsőm ment tele kaviccsal…nem tudom hogyan. 🙂 Tibi nem látta, pedig most estig röhögne rajtam. 🙂
Az időjárás itt szeszélyes, délben felhők gyülekeztek, mi meg beneveztünk egy nagy sétára a part déli része felé. Addig addig mentünk, amíg csapolt Singhát nem találtunk. Szerencsére a nagy sör itt nem fél liter, hanem egy kancsó.
Sétáltunk kb 2 km t oda vissza, de ez olyan vádli tornát jelentett a süppedős homokban, mint 5 km futás. Mivel megéheztünk, ettünk egy nagy frissen pucolt ananászt ( a fickó egy éles késsel ninja harcos módjára szélsebesen ehetővé varázsolta, öröm, volt nézni) és két óriás tavaszi tekercset.
A nap kezdett visszatérni, így lehuppantunk a napágyakra. Én gondoltam egyet, hogy megfáradt lábamat meg is masszíroztatom. Közvetlenül itt a szálloda előtt van egy masszázz sátor, kértem is egy thai masszázst, kb 2e Ft egy óra. Megtaposott, megtekert, majd kinyújtott, könyökével, talpával nyomkodott….nagyon jóóó volt!! Még még még!!

Pihi után elmentünk vásárolni. A Tescoba menet csúnya felhők gyülekeztek, egyébként az időjárás jelentés is esőt ígért. Nem gondoltuk, hogy lesz belőle valami, de visszafelé a piacnál be kellett húzódni, mert egy jó kis zápor kerekedett belőle. Így Tibi megehette a napi 5. furcsa alakú palacsintáját is, ami vaníliás vargánya fejre hasonlított. Lásd kép.
Nekem annyira nem jött be, de Tibi hajlamos kienni a készleteket…mivel visszatérő jó vevő volt a mai nap folyamán harmadszor, így egyet ingyen is kapott.

A vacsi még előttünk áll, mivel megint egy kis zápor csapott le. De úgy néz ki, most már vége, lassan a holdat is látni….a páratartalom így 90%-ra emelkedett.

15. nap: Samui – kókuszfagyi

Mai reggeli: tom yum leves rizzsel. Ki akar már tojást enni!! És helyi rántott pipimell csípős szósszal, na meg az elmaradhatatlan ananász depó.

Intéztük a mosást, 240 Ft/ kg…ezért kár lenne nagy bőröndöt 3 heti ruhával húzni vonni…ja, ha ráfizetünk 40 Ft- ot, még ki is vasalják. Szuper! 🙂
Következő napirendi pont a motorbérlés volt, egy szép piros Hondát sikeredett. Tibi megkérdezte, hogy milyen motort szeretnék, mondtam neki, hogy pirosat. 🙂 Jogsit itt sem kértek, csak megkérdezték, hogy motoroztunk e már Thaiföldön.

Először a nagypapa sziklához mentünk el, a képeken látható, hogy miért kapta ezt a nevet. 🙂 Jól tartja magát az öreg.
Majd észak felé vettük az irányt.

Első megállónk egy kilátó volt, ahol mennyei kókuszfagyit árultak. Hogyan készült:
1. friss kókuszdió kettévág
2. öntsd egy edénybe a levet, a friss puha belsejét kapard ki, majd töltsd vissza a fél kókuszba
3. rámold bele a kókuszfagyit (ami minden nap frissen készül)
4. tegyél rá amit a vendég kér (reszelt ananász, banán, rizs, kandírozott gyümi, mogyoró)

Mi rizst és ananászt kértünk.
Az összhatás isteni! Ettünk már kókusz fagyit sokszor a fagylalt hazájában, Olaszországban is, de ez valami elképesztően finom. Én nem vagyok nagy fagyis, legtöbbször csak a Tibiéből lopok mikor nem figyel oda, most is így akartam, de most igenis kértem az 50%-át!!!
Kókuszfagyi után egy halászfaluba mentünk, szép házak, csodás pálmafák és strandok, holnap visszatérünk egy hosszabb látogatásra.
Kimentünk a reptérre is megnézni a felszálló gépeket, mivel itt közvetlen a futópálya mellől lehet fotózni.

A reptér nagyon frankó, mert nincs üveg, teljesen nyitott az egész. Bambusz és fa, a tetején hullámlemez és pálmalevél. Teljesen környezetbarát.
Mivel 32 fok volt, szervezetünk strandot kívánt, Chaweng beach lett a cél, ez itt a legnépszerűbb, legbulisabb, legzajosabb partszakasz. Odafelé vettünk ebédre wontont csípős szósszal és custard bunt. Béreltünk két napágyat, kértünk két sört.
A tenger, mint egy szoboszlói felújított hullámmedence felturbózva. Brutál hullámok….

3 körül kezdett borongani az idő….ekkor gondoltuk visszajövünk a mi helyünkre, Lamaiba. Útközben vettünk uzsonnát, mangót, mangosztint, és Tibi kedvenceit, édes golyót, és édes golyót. Lásd a képek. 🙂
Uzsonna és pihi a szálloda strandján, és egy kis leskelődés a szomszéd hotel esküvőjén.

Most megyünk vacsizni, thai curry lesz a menü…és utána egy torony!! Holnap meglátjátok mi az! 🙂

Torony elmaradt, mert túl sok volt a kaja, kicsit jóllakattak minket az egyik étteremben. Kértünk kis levest (tom yum és tészta levest), és két curryt, de akkora adagot hoztak, hogy alig fért be. Csípős is volt ám rendesen. Tibi megint a legcsípősebb curryt kérte, a végén azért csak elfogyott mindent, és megint elismerték a teljesítményét.
Vacsi után beültünk az ír kocsmába egy csapolt Tigerre, koncert is volt. Ír kocsma, thai zenekar, szingapúri sör!
A zenekarnak thai gitárosa volt, úgy tépte a húrokat, mint egy igazi rocker. (csaj) Jól szólt a Black Sabbath is….és a One way or another.

Hazafelé kedvenc indiai éttermünk épp zárni készült, el is hagytuk, de Tibi észrevette a pincérünket, aki éppen papírokat gyártott és bekiáltott neki, hogy good evening.
A pincér feltámadt papírjaiból és széles mosollyal üdvözölve minket behívott egy italra és beszélgetni. Én indiai teát kértem, Tibi egy sört. Az indiai tea forró, gyömbérből és kardamomból készült tejjel. Hát nem gondoltam volna, de nagyon ízlett.
Mesélt a családjáról, 2 gyereke van, az étterem egy barátjáé, aki beteg lett, és most ő csinálja helyette, csak jövő márciusban fog hazamenni a családjához.
Megígértük neki, hogy vasárnap ismét ott eszünk, és nagy harcot vívunk egymással, az indiai konyha kontra Tibi. Valaki győzni fog, a chili, a szakács, vagy Tibi. Addig mindenki edz ezerrel!

16. nap: Samui (wonton)

Reggeli: Szokás szerint végig néztük az érdekesebbnek tűnő tálakat aztán az egyikben végre wontont fedeztünk fel. Illetve először csak Tsampi. Ezt onnan tudom hogy testével elzárta az utat, és nyomatékosan megkért, hogy az étterembe befelé vezető utakat én zárjam el, még ő Rodolfó keze ügyességét megszégyenítve kilapátolta a wontonokat. Mondanom se kell, hogy ez idő alatt a szemei szikrákat szórtak, így senki meg sem próbált közelíteni a wontont tartalmazó tál felé. Főleg akkor mikor elordította magát: „Ez az enyiméé!” Jó hogy nem tették! Nekem körülbelül 8db jutott neki 5db, de kaja közben jobb a békesség alapon , még 3-at odaadtam neki, nehogy szakításra való okot adjak. Mivel mindet megszereztük a tálból, még azért futott egy kört a személyzetnél hogy pótolják a készleteket. Sajnos már nem volt , így utólag bebizonyosodott, a harcot megelőzendő bölcs dolog volt felajánlani egy részem. A jövőnkre nézve még jól jöhet, mint mentőöv -Wonton: rákkal, darált hússal töltött főtt tészta, magyarban a derelyéhez hasonlítható (csak gömbre hajtva és nincs rajta az a hülye égetett przéli)

Reggeli után pár technikai elintéznivaló volt, lefoglaltuk a holnapi hajókirándulást, elmentünk a mosott ruhákért, és foglaltunk ma estére asztalt a szomszéd szálloda vacsora partyjára. Északra mentünk, először egy kilátóban álltunk meg a rocky beach-nél, csodás pálmák, sziklák, kék tenger.
Utána a halászfaluba mentünk. Itt francia stílusú házak, rengeteg étterem található, nagyon hangulatos kis falu. Rögtön megálltunk fürdeni, finom homokos part, pálmafák, és végre nem Hajdúszoboszlón, hanem Bogácson érezhettük magunkat a hullámoktól mentes, jó meleg vízben. Mikor megéheztünk tovább álltunk, kerestünk egy jó levesező helyet. Szerencsére találtunk is, és felfedeztük az étlapon a wonton levest. Ugyanaz, mint reggelinél, csak levesbetétként, jó sok zöldséggel. Isteni volt!
Ebéd után ismét strandolás,napozás, egy igazán egzotikus parton, pálmafákkal. Ismét esküvők, egy japán és egy orosz.

Vacsi: életünk  egyik legjobb kulináris élvezete, a thai konyha remekeit felvonultató kiállítás és zaba. A szomszéd szálloda udvarán volt megterítve a medence és a tenger között, oldalt svédasztal és frissen sütögető szakácsok.

Amit ettünk: először is leves, csirkés kókusz és tom yum, majd egy laza cápa steak, csirke satay, öntetek. Jött a sült tészta, Tibinek piros curry….a nap fénypontjaként pedig grillezett tengeri cuccok: kétféle kagyló, kétféle rák, cápa, barracuda, tintahal, polip. Mennyei volt!
A desszertet is megkóstoltuk, itt volt reszelt édes répa (azaz nem tudom mi, de erre hasonlított), zöld zselés édes izé, fehér kókuszos zselés izé, és gyümölcsök.
Közben akusztikus gitárzene, thai tradicionális műsor, koktél show és tüzeskedő show. Jó volt, romantikus volt, a kaja nagyon finom! Nem beszélve arról, hogy mivel a szomszédban volt, így nagyon messzire sem kellett hazavonszolni tele hasunkat.

17. nap: Angthong hajókirándulás

Ma korán keltünk, mert befizettünk egy hajókirándulásra az Angthong nemzeti parkba. Gyors reggeli után jött is a transzfer, elvitt minket a hajó kikötőbe, ott pedig nagy hajóra szálltunk. Ez a nemzeti park közel van Samui szigetéhez,kb 1 óra hajókázás után meg is érkeztünk, több száz nagy szikla emelkedett ki a tengerből.
Mi két szigeten álltunk meg. Az elsőn egy smaragdzöld tó fölé lehetett felmenni a kilátóba több száz lépcsőn, ráadásul a lépcsőfokok jó magasak voltak, így a combizmainknak ez jó kis edzés volt. A kilátás csodaszép volt, mind a tóra, mind a tengerre. Aki nem a kilátót választotta, ők kajakra szálltak és megkerülték a szigetet. Kilátó után fürdés, majd vissza a hajóra. Itt ebéd várt minket, igen kiadós, mindenféle finomsággal.
Ebéd után egy újabb szigeten kötöttünk ki, ahol az álompart volt látható, fehér homok, puha, mint a liszt, pálmafák és zöld tenger.Itt is fel lehetett menni egy kilátóba, ezt meg is tettük, a képek önmagukért beszélnek.
Jutott még idő egy kis fürdésre is.
Hazafelé igen nagy hullámok voltak, így a hajó majdnem dupla idő alatt tette meg az utat vissza Samuira.
Mai kedvenc útitársunk egy orosz néni és a férje voltak. Mása szőke szépség, műcickókkal, botoxos szája, műszempilla, vörös lábujj körmök, műtött orr. Igazi gyári lány. A férjével az öltözékük olyan volt, mintha megnézték volna a Vouge magazin legújabb számában, hogy mit kell felvenni egy hajókiránduláshoz, hát sikerült is egy majdnem kisestélyit. 🙂
A nagy hajóról úgy jutottunk ki a partra, hogy a hajó mellé állt egy kis long tail boat, abba kellett átszállni, majd irány a part. Mása amikor ezt meglátta, akkor sértődötten visszavonult a nagy hajó fedélzetére a Louis Vuitton táskájával együtt, ami nélkül egy hajókirándulás nem is igazi hajókirándulás. 🙂 Szása kijött a partra, de a második szigetre már ő sem merészkedett ki. Így teljesen megérte nekik ezt az utat befizetni.
Mi mindenesetre jól szórakoztunk.Este hazaértünk, és kiderült, hogy az utcánkban vasárnapi piac van, le van zárva. Tettünk egy gyors kört, néhány wonton és Tibinek egy custard bun le is csúszott. Betértünk kedvenc motorkölcsönzőnkhöz, hogy akkor kéne a motor (persze láttuk, hogy a kijárat el van zárva és nem tudjuk kihozni a motort), de gondoltuk, hogy megkérjük, hogy korán reggel nyisson ki a kedvünkért….erre emberünk mondja, hogy délután már áttolták a motort a szállodánk elé, mert jeleztük tegnap, hogy ez nekünk holnap kellene….hát nagyon meglepődtem ezen a segítőkészségen és bizalmon!! (előző nap valóban jeleztük, hogy szeretnénk a motort majd, de sem foglalót, semmit nem hagytunk ott) szóval lehetne tőlük tanulni kedvességet és hozzáállást a szolgáltató iparban!

Vacsizni a kedvenc indiainkba mentünk, ez volt Tibi nagy megmérettetése a chilivel. Át is adom neki a szót:
Tartottam indiai barátunktól, de azért gondoltam nem csinál mérget mert az egyik félnek sem jó.
Ahogy Yoda mester mondta vala: „A jövő ködbe burkolózik”. Így mentünk az indiaiba. Barátunk már messziről észrevett, és fehéren világító fogsora mutatta a helyes utat. Én hátranéztem tettem a hülyét, mint aki nem érti, majd magunkra mutattam. Még jobban mosolygott, majd beinvitált minket, és leültetett. Kértük a megérdemelt sörünket, majd jött az előétel csípős mentás, és mangós szósszal. A csípőset berámoltam, majd kaptam még egyet. Elkezdtem kanalazni, és változatosságképpen sikerült félrenyelnem azt a csípőset. Azt hittem szét ég a torkom. A pincér észrevette, és hozott egy hideg vizet. Mondhattam én hogy félrement….
Majd megjött a főétel: Sáfrányos rizs, fokhagymás lepény, joghurtos raita, Tsampinak Jaipuri csirke, nekem Methi csirke. Eljött az igazság pillanata.

Én Tsampiét kóstoltam meg, mivel az enyém után nem éreztem volna annak a csípősségét. Nagyon finom volt. Aztán jött az enyimé. Nem volt bazi erős, de azé jó volt. Az én és az indiai konyha eme remekének és személyem közti csatának az lett a vége , hogy mindenki nyert!!! Miért? Mert én meg tudtam enni, nem is volt annyira észvesztően erős, a másik oldal azért nyert, mert én még ennyire finom indiai fogást az életben nem ettem még, pedig sokszor voltam már indiai étteremben. Leírhatatlanul finom volt. De tényleg! Ezt tolmácsoltam a pincér barátunknak, aki nem győzte megköszönni a dicséretet. Kértem írja le a receptet, illetve kedden utolsó napunkon hagy nézzük meg a konyhában hogyan készül a fogásunk. Azt mondta később a receptet a szakács nem adja oda, a második kérésünknek megpróbál eleget tenni. Meglátjuk, de itteni utolsó vacsoránk nem is lehet máshol csak ott. Ezzel az indiai konyha véglegesen az első helyen áll mind Tsampi, mind az én ízvilágomban

18. nap: Koh Phangan és Mae Nam beach

A mai nap kicsit kettősre sikeredett, de igyekeztünk jól alakítani.

Tegnap elhatároztuk, hogy a mai nap elmegyünk a szomszédos szigetre Phanganra. Koh Phangan a telehold partyk, félhold partyk szigete, állandóan buli van, habparti, hajós party….stb. Mi inkább a szép strandok miatt mentünk.
A túrát magunknak szerveztük meg, motorral a kikötőbe, onnan át komppal, majd ott is motor bérlés fél napra. Minden flottul ment, a komp időben indult, motort is találtunk 5 perc alatt, az alku is jól sikerült. Elindultunk bejárni a szigetet, a dél-keleti részt néztük ki előző nap a neten, csodás strandokkal, belógó kókuszpálmákkal. A gond csak az volt, hogy egyik helyen sem lehetett lemenni a partra, mert mind magánút volt,  behajtani tilos táblák, magánterület stb stb. Vagy éppen hotelek és resortokba ütköztünk.

Két helyen sikerült lemenni a partra, az egyik szintén egy bungalós terület volt, keskeny parttal, sok sörösüveggel, ami az előző napi buliból maradhatott meg, ez annyira nem tetszett, ami jó volt, az egy kötélhinta, ami bement a tenger fölé. A másik parton, ahová sikerült behajtani, halászcsónakok voltak, és a halászok éppen bogozgatták a hálójukat….így itt sem maradtunk.
Kb 10 lehajtásos próbálkozás után meguntuk a banánt. Tibinek támadt az ötlete, hogy hagyjuk a francba az egészet, ne csesszük el az egész napot céltalan motorozással, irány vissza Samui a következő komppal. Így is tettünk.
Motorunk itt várt minket a kikötőben, így felpattantunk rá és elmentünk a kedvenc északi partszakaszunkra, Mae Nam beach-re.
Útközben egy gyors ebéd, tésztaleves és sült tészta, majd pihi és napozás a parton.
Uzsi: ananász nekem, sült kukorica Tibinek.
Csak este jöttünk vissza a szállásra.

Vacsi ma thai volt: tavaszi tekercs és sült tészta….nem lehet megunni 🙂

Holnap még egy utolsó strandolás vár ránk, még barnulhatunk egy kicsit, aztán megyünk haza, letelt a 3 hét. 🙁

19. nap: Bang Po Beach

Mai nap volt a búcsú strandolásunk, kitűnő időnk volt hozzá. Motorral mentünk el a sziget észak nyugati részére, ahol napsütés és nyugodt tenger várt ránk, a szokásos kókuszpálmákkal.
Előtte reggeli volt a szállodában, ma édes savanyú pipi és rizs. Strandolás előtt megálltunk a halászfaluban pár fotóra, és Tibi nagy szerencséjére egy custard bun -t készítő árus is jelen volt, rögtön vettünk is kettőt.
Pihenés, napozás, sörözés, üvegtsztaleves ebédre, ezek jellemezték a mai napot. Igyekeztünk megszerezni a kívánt barnaságot.
Este az indiaiban volt a búcsúvacsink a szigettől, készítettünk egy közös képet a tulajjal is. A végén ittam masala teát, tejjel készül…nagyon finom volt!! Tibi indiai rumot kapott ajándékba.A motort ma visszaadtuk, holnap komppal megyünk tovább, majd Bangkokba repülővel, onnan pedig haza.

A motoros közlekedés nem egyszerű itt a szigeten, nem volt jobb tavaly Phuketen sem, nagyon észen kell lenni. Az autós thai sofőrökről már több ízben írtunk. A képek közé feltettem pár érdekes járművet, azaz elrettentő példát, hogy mivel kell megküzdeni az utakon.
Sokszor 3-4 ember ül a kismotoron, természetesen egyik fején sincs sisak. A gyerekek általában elől ülnek vagy inkább állnak, láttam olyat is, hogy anyuka motoron vezet, baba korú gyermeke elé kötve egy hordozóban. Sajnos azt nem tudtam lefotózni, de a kedvencem az volt, amikor elől két gyerek, mögötte apu vezet, mögötte anyu ül, egy egy térdén egy egy gyerekkel.
A másik brutál dolog, amikor egy kisplatós autón a platón a szerszámok között emberek ülnek, vagy a képen látható módon 20-30 ember áll a platón…és mennek dolgozni, vagy éppen haza. Biztonsági öv??
Na és a gázpalackok tetején és mellett utazó emberekről nem is beszélek…..
Természetesen indexet senki nem használ rajtunk kívül, vagy ha mégis, akkor tuti nem arra indexel, amerre kanyarodni fog, vagy csak úgy indexel és nem is kanyarodik. Este addig mennek lámpa nélkül, amíg látnak, azaz sötétig.

Nem pazarolják az energiát a lámpa használatára. Útkereszteződéseknél minden kismotor előre, ha zöld a lámpa, mindenki megy amerre lát, az autók között.
….és persze nekünk mindezt nehezíti a bal oldali közlekedés.
Minden elismerésem Tibinek a biztonságos vezetésért ezeken az ismeretlen utakon.
Persze biztos meg lehet szokni ezt a káoszt is, de azért idő kell hozzá.

Szívesen szoknánk még pár hétig, de letelt a nyaralás….sok szép és kalandos élménnyel és képpel térünk haza.

Persze a következőt már fejben szervezzük, tervezzük….na jó, következő 3mat. 🙂

20. nap: Utazás hazafelé

A tegnapi és mai nap főleg utazással telt. A szállodában az utolsó reggeli a parton sült tészta volt, megturbózva gyömbéres pipivel. Mire az asztalhoz értem már a kávémat is megkaptam, tejjel, ahogy szeretem. Egy hét alatt megjegyezték.

A szálloda egyébként a végletek szállodája, csodás helyen van, buja növényzettel, a parton étterem, masszázs. Központi elhelyezkedésű, a recepciósok és az utazásszervező hölgyike (Zai) nagyon kedvesek. Foglaláskor írtam nekik, hogy parthoz közeli bungalót szeretnénk, azt is kaptunk, a másodikat. A takarítással volt igazából a legtöbb bajom. Pipere cuccot csak kérésre raktak be a szobába, a víz a zuhanyból hol jött rendes nyomással, hol nem. Néhol fura volt a vakolat….szóval nagyon kis javításokkal ezt szuper szállodává lehetne tenni, minden adott hozzá.

Hogy rendben elérjük a 11 órás kompot, rendeltünk egy privát taxit, szerencsére a sofőr teljesen normálisan vezetett. Az első ilyen 🙂
A komp átvitt minket a szigetről a szárazföldre, másfél órás út volt, majd buszra szálltunk, szintén másfél óra alatt eljutottunk a reptérre Nakon si Thammaratba. Megismerkedtünk egy olasz, milánói házaspárral, nekik is letelt a nyaralás. Arról beszélgettünk, hogy ők mikor mennek haza, hogy lehet bejutni a városba…stb. A vicces az volt, hogy ők nem nagyon beszéltek angolul, csak pár szót, mi is kb 50 szót tudunk olaszul, majd a francia nyelvvel próbálkoztunk. 🙂 A reptéren volt még bőven időnk, Tibi mondta, hogy ne kajáljunk, majd csak Bangkokban, de mind a ketten éhesek voltunk, így benéztünk egy étterembe. Oké, hogy kis reptér, de a kaja olcsóbb volt, mint a tengerparton. Ettünk egy csirkés tavaszi tekercshez hasonló sült izét, két wonton levest és Tibi az elmaradhatatlan custard bunt.

A repülőút egy jó óra volt, és megérkeztünk a Dong Muang reptérre. A terv az volt, hogy
taxival bemegyünk a Baiyoke Sky hotelhez , itt egy kisebb szállodában letesszük a csomagot és gyalog átmegyünk a Central World plázába vásárolgatni.

Mikor megláttuk a reptéren a taxi sort, akkor gondoltuk, hogy oda nem állunk be, mert éjfélre se lesz taxink, viszont pont ment egy busz a legközelebbi skytrain állomásra (1A, nem tudtuk, hogy van ilyen). Így gyors döntés után irány a skytrain. 20 perc alatt odaért. Skytrainnel közvetlen a plázához mentünk, a bangkoki beszámolókban már leírt pláza komplexumba. 10 perces hátizsákos gyaloglás után elértük a plázát, hőmérséklet kb 35 fok, iszonyúan fülledt. Út közben találkoztunk egy seagway-en közlekedő turista rendőrrel, aki adott egy kártyát, hogy bármilyen attrocitás esetén őket kell hívni. Nem tudta, hogy ez az utolsó napunk, de jó tudni, hogy van ilyen.

A pláza csalódás volt, egyrészt nem volt csomagmegőrző, másrészt pont olyan volt, mint egy otthoni pláza a szokásos márkaüzletekkel. Semmi Thaiföldes feeling. Így gyors döntés után utunkat az MBK pláza felé vettük, ahol már korábban is voltunk. Persze gyalog ez egy 20 perces séta lett volna a zsákokkal, skytrainnel ugyan két megálló, de átszállásos, így a tuk-tuk mellett döntöttünk.800 Ft-ért (azaz két pesti buszjegy ára), és már ott is voltunk az MKB-nál. A pláza környékkén nagy élet volt, a kirakodósok már kint főztek, a pláza előtti udvaron thai boksz meccs volt.

Volt csomagmegőrző is, ingyenesen! Az MBK pláza nem csak üzletekből áll, hanem inkább standokból, mindenféle áruval. Pl volt egy szint, ahol csak ékszerek voltak. Megvettük amiket meg akartunk, majd gondoltuk bedobunk egy vacsit. Két szint van tele éttermekkel.

Mi a Fifth Food Avenue helyet választottuk, ahol szintén kajás standok vannak, mindenféle nemzet konyháival, természetesen thai, de van japán, indonéz, vagy akár olasz és görög sarok is. A bejáratnál kapsz egy kártyát 1000 bath-al, ha vásárolsz, ezt kell odaadni és lehúzzák. Minden kaja 7 perc alatt elkészül. Kifelé a pénztárnál van a fizetés. Tibi egy japán kaját választott, valami husi, alatta hagymás rizs, meg egy leves szerű valami, meg szósz. Én indonézt ettem, szószos pipi, rizs, csípős szósszal. Nagy adag volt és finom is. Csapolt sör is volt, japán Asahit és thai Singhát ittunk. Asahit még soha nem ittunk csapolva!!
Kaja után irány a skytrain és a reptér. Itt két átszállás, előtte jegyek nmegvétele, de olyan a bangkoki közlekedés, mintha Pesten közlekednénk, már nagyon benne vagyunk. Két hosszú metróvonal van és két skytrain vonal, plusz a reptéri skytrain. Ezek keresztezik itt-ott egymást, át lehet szállni.

A metrónál műanyag tokent kapsz, a skytrainen kártyát. Befelé lehúzod ezeket, kapu kinyit, áthaladsz, kifelé bedobod a készülékbe, kapu kinyit,áthaladsz. Csalás kizárva. Egyszer fennakadtam a csomagok miatt a kapun, jött az őr és kérdés nélkül kiengedett a nagyobb kapun.

A reptérre direkt korán érkeztünk, 3 órával indulás előtt, hogy tudjunk még vásárolni. A vonat a mínusz 1 szintre érkezik, innen az ötödikre kell felmenni, ez az indulási oldal. (Nem éppen egy Ferihegy, el lehet tölteni az időt a mozgólépcsőkön). Az Emirates-nél kigyózó sorok, de egy óra alatt minden ellenőrzésen túljutottunk. (Csomagfeladás, kijelentkezés az országból és kézipoggyász ellenőrzés).
Aztán jött a meglepi…akartunk a vámmentesben thai whiskeyt venni, meg sört. De közölték, hogy nem tudunk, mert Dubaiban szállunk át és ezzel a tranzittal nem lehet alkoholt vásárolni. Azaz a sört megvehetjük, de meg is kell innunk a reptéren, vagy a repülőn. Hát mérgünkben nem vettünk semmit, de gyorsan beültünk egy pub-ba egy utsó csapolt sörre.

Megoldás azért született: Dubaiban a 2-szeri kézipoggyász és detektoros ellenőrzés után találtunk egy boltot, ahol azért sikerült beszerezni némi különlegességet, ha nem is thait. 🙂 Így nem megyünk üres kézzel haza.

Dubaiban a reptér óriási, vannak A, B, C kapuk. A-ból a B és C-be vonattal lehet átmenni. Mi kicsit elkolbászoltunk, ahogy nézegettük a vámmentes boltokat, nem mentünk át a vonattal, de követtük a C jelzést, mivel a budapesti gép a C46ról indult. Egyszer csak leértünk egy alagsorba, ahol közli a fickó, hogy ok, mindjárt jön a busz, ami átvisz a C-be. Hát tök jó élmény volt, busszal ingyenes reptérbejárás. Elhaladtunk a rengeteg A380-as előtt, akik vártak a beszállásra, láttuk, hogy hogy teszik be a gépbe a cateringet (ellátmányt), hogyan teszik fel a csomagokat…jött a Boeing 777-es parkoló…mindez hajnali fényben…még be is fizettem volna egy ilyen kirándulásra, de így tökéletes volt!

Most az Emirates Dubai- Bp járatán ülünk, felszálláskor láttuk a reggeli Dubait, Burj al Arab ot és a Kalifa tornyot is.

Az út 5 óra 20 perc, és reggeli és ebéd is van. Ha Thaiföldön nem híztunk meg,
na majd itt! 🙂

Újra itthon

Egy kis összegzés:
jó volt, nagyon jó volt, bármikor visszamennénk!Kb 20e km-t tettünk meg 21 nap alatt repülővel, busszal, vonattal, hajóval, komppal, motorral, tuk-tukkal, és gyalog. 3 ország, 6 repülőút, 6 helyszín, 7 szálloda és két kalandot kereső, utazni és egymást szerető ember.Bangkok az örök kedvenc, az örökké élő, mozgó, nyüzsgő város a maga furcsa szagával, a fűszerek, az utcai kaják illata és a szmog keveredik a levegőben némi csatornaszaggal. De mégis jó! Megunhatatlan!A Kwai folyó és a környék dzsungel hangulata, az elefántolás az egyik legjobb élmény volt!A tengerpartok gyönyörűek, most eljutottunk tényleg paradicsomi strandokra, ahol a kókuszpálmák a víz felé hajlanak, a homok finom puha. A Maya bay felejthetetlen, Railay beach sziklái és Ao Nang esti naplementés hangulata páratlan.És nem utolsósorban Laosz: mind a ketten örülünk, hogy Laoszt választottuk kiegészítő országnak, sokban más, mint Thaiföld, de azért dél-kelet ázsiai vonásokkal, kis franciás beütéssel, nagyon egzotikus volt…és főleg tiszta!Na és a legek: (már ha lehet ilyenről írni, mert minden pillanatát élveztük az ottlétnek!)Legjobb élmény:
Laosz, Vang Vieng tubing

Legjobb szálloda:
Kwai folyó mellett a dzsungelben (farönk bútorokkal, csend és nyugalom, éjjel jó hűvös, hajnalban a madarak hangja, a reggeli a folyóparton)….és azt hiszem ez volt a legolcsóbb szállásunk.

Legjobb reggeli:
Baiyoke sky hotel tetején reggelizni 83-on pazar kilátással az ezerféle választékból

Legjobb thai tészta:
Bangkok, kínai negyed, útszéli étterem, serpenyős pad thai (nekem); Samui Mae Nam beach rattan bútoros kis étteremben (Tibinek)

Legjobb vacsora:
Samui, Pavilion hotel, tengerparti svédasztalos tengeri vacsi

Legjobb indiai:
Curry Pot Lamai (és a legjobb fej tulaj!)

Legjobb napunk:
MIND!

A nyaralás vicce:
„router”, és a kis sneci amire Tibi rálépett 🙂 – a „sneci” egy nagy bazi lapos hal volt: persze hogy összefostam magam, aszittem tüskés rája, vagy valami szúrós valami.- (T)

Legszebb helyek:
Kuang Si vízesés (Luang Prabang), Nam song folyó naplemente a csipkés hegyekkel (Vang Vieng), Luang Prabang házak, és a Mekong part alkonyatkor, kilátás a Kwai folyós szállodából, Samui északi partján a strandok (Bang po, Mae Nam és Bophut beach, Ao Nang naplemente Krabi)

Legjobb feeling:
kiülni Vang Viengben egy sörrel az erkélyre és nézni a lemenő napot a pálmafákkal és a csipkés hegyekkel; Samui strandon amikor jön az ananászos ember és friss ananászt pucol, majd megehettem; és az, hogy az út olyan lett, amilyennek megálmodtuk, megszerveztük, amilyennek szerettük volna.

Minden klappolt, minden flottul ment!!! Megérte a sok előzetes készülődés, utánajárás!

Jövőre ismét egy csodás országból jelentkezünk! 🙂

Nagyon reméljük, a terv már nagyban összeállt.

Ui. „Véleményünk szerint a turista nem egyenlő az elmegyek egy országba és meresztem a seggem a 4* vagy 5* szálloda medencéjének partján  című történettel. Egy országot és kultúrát nem lehet megismerni, ha nem vegyülsz el közöttük, főleg a piacon.” (T)

 

 

Előző Sri-Lanka és Maldív-szigetek (2018.)
Vissza a listához
Következő Olíva és kenyér – Puglia (2023.)

Kapcsolódó bejegyzések