Sri-Lanka és Maldív-szigetek (2018.)

Avagy hideg sör a paradicsomban

Jó pár évvel ezelőtt utazásokról beszélgettem egy nagyon bölcs emberrel. Megosztottuk egymással tapasztalatainkat, én főleg a görög szigetekről meséltem, mire ő majdnem minden storymra egy ázsiai példát hozott. A beszélgetés kezdett kicsit bosszantani, hiszen minek Ázsiába rohanni egy csodás tengerpartért, amikor itt vannak nekünk a görög szigetek csendes türkiz öblei, vagy Olaszország több kilométer hosszú gyönyörű homokos strandjai. Európa maga a történelem és a művészet hazája, Athén, Róma, Párizs, megannyi látnivaló. A svájci hegyek vagy az olasz Dolomitok csipkés csúcsai hívogatják a túrázni, síelni vagy az aperolozni vágyó turistákat. Így joggal tettem fel a kérdést a beszélgetés végén „miért pont Ázsia??” A bölcs ember erre csak ennyit szólt: „Mert Ázsia az Ázsia!”

……és ismét itt vagyunk 3 év kihagyás után én és a bölcs ember újra Ázsiába utazunk immár harmadszor. Fenti jelmondatot akkor értettem meg, amikor 2014-ben először volt szerencsém Ázsiába menni. Thaiföld és Malaysia volt az úti célunk, 2015-ben visszamentünk Thaiföldre és ellátogattunk Laoszba is, mely talán Ázsia egyik legkülönlegesebb országa lehet, bár igen sok még a felfedezni való. Miért szeretjük annyira? Mert minden más. Más az éghajlat, az emberek, a kultúra, a táj, az ételek, még az angol nyelv is más. Soha nem tudhatod, hogy amikor felkelsz, milyen csoda fog Rád várni aznap, legyen az egy szép templom, folyó, óriás pálmafa, egy frissen pucolt lédús ananász, vagy éppen olyan étel, amit még soha nem kóstoltál. Sok -sok tervezgetés után ismét erre a csodás földrészre esett a választásunk, hátizsákok előkészítve, holnap útnak indulunk, úti célunk Sri Lanka és a Maldív szigetek. Izgulunk, legalább annyira, mint amikor először keltünk útra ilyen messzességbe. És ahogy Phil mondja a kedvenc világ körüli utazós valóságshownk elején (The Amazing Race):

The world is waiting for you! (A világ Rátok vár!)

Good luck! (Sok szerencsét!)

Travel Safe! (Utazzatok biztonságban!)

GO!!! (Indulás!!!)

Függetlenség napja

…… hol is kezdjük, csapjunk a közepébe és kezdjük a legelején. Jó egy év álmodozás után 2016. májusban lefektettük az utazásainkat biztosító adórendszer gyökereit, mely megfelelő alapot biztosított arra, hogy 2017. nyarán a tervezés átcsaphatott konkrét szervezésbe. Októberben vettük meg a repülőjegyet, ami már azt jelenti, hogy onnan nincs visszaút. Tavalyi görög nyaralás alatt bölcs Parancsnokunk megalkotta a Nagy Utazási Szabálykönyvet, melynek a 34. szabálya kimondja jelen utunk alapgondolatát, azaz: „Fő a jókedv!!!” Ezt az indulás előtt két korty 15 éves konyak és egy fergeteges Depeche Mode koncert biztosította.

Két remek barátunknak köszönhetően kijutottunk a reptérre, a taxi árából inkább sört veszünk. 🙂

Qatar Airways-el repültünk Dohán keresztül, a fedélzeten a prémium márkájú Camus konyakhoz a pocsolya ízű Heineken – t szolgálták fel. Fintorogva, de azért megittuk. Gondoltuk, hogy érkezésünkkor talán egy benzinkútnál a pocsolya ízt kiöblíthetjük a szánkból, de nem így lett, a taxis mondta, hogy nincs nyitva semmi, akkor még nem is sejtettük, hogy nagy a baj. Gondoltuk a szállodában végre koccinthatunk a megérkezésünkre…. de sajnos rossz hírt kaptunk: sör nincs. Helyette Függetlenség napja van és két welcome víz várt, minket a szobában. Alkoholt ma egész nap nem ihatnak, éljen a nemzeti ünnep… és a turistákat is ezzel szívatják. Maradt a gyömbér sör, ami finom, de alkoholmentes, kellemesen csípős. Tibinek ez a teljes nap egy kész gyötrelem.

A Függetlenség napja felvonulással, légi parádéval, este koncerttel és tűzijátékkal jár. A nap tűzött ezerrel, sétáltunk az óceán parton, kis utcákban, tóparton, hindu templomban, vettünk ebédre helyi banánt, ami harmadakkora, mint ami otthon kapható. Délután egy kis medencézés, ránk vár még a vacsi és megnézzük, hogyan mulatnak a helyiek a Függetlenség napi buliban.

Tegnap olyan sokkoló volt a nap, hogy nem is írtunk az első benyomásokról. Amikor leszálltunk a repcsiről rögtön megcsapott a párás meleg és a tipikus fűszeres ázsiai illat. Pálmafák, fikusz félék, kellemes szellő. Szállodànk egy sok emeletes épület a város közepén, mi a 12. emeleten kaptunk szobát, kilátással a városra és az óceánra. Reggeli a 8-on, inkább kontinentális, de azért első reggel találtam zöldséges rizstésztàt és dhalt, ami egy lencséből készült szószos étel.

Medence és bár a 26. emeleten, de mit sem ért az egész, ha csak szörpöt adtak. Vacsira egy előkelő indiai étteremben voltunk, a neve Mangó Fa, még az úti könyvünkben is ajánlott, nagyon jó étteremként szerepel. Ezt csak megerősíteni tudjuk, főleg a puding ízlett Tibinek, még vagy 6 belefért volna. Nekem az íze fura volt, a tej szerintem bivaly vagy kecske lehetett, olyan utóíze volt, mint a brindzának. Vacsi után megkérdeztük a recepcióst, hogy lesz -e tűzijáték, ha már egyszer Függetlenség napja van. A válasz szigorú NO volt. Mit ad isten, kimentünk a helyi Városligetbe, ahol sri lankai folklore műsor volt, majd 9-kor az égre néztünk, és elkezdődött a várva várt tűzijáték. Ittunk egy helyi limonádét, lime lé, víz (nem palackozott), jég, só és bors. Hűsítő volt, de nem tudtuk mi vár ránk másnap reggel, mivel nem palackos vizet ittunk, és még fertőtleníteni sem tudtunk. Szerencsére megúsztuk!

Ha TB boldog, mindenki boldog!

Mai napon elhagytuk Colombot, a déli parton Unawatuna óceánparti üdülővároska felé vettük az irányt. A szállodánál fogtunk egy tuktuk – ot, kirepített minket az állomásra. Éppen reggeli csúcs volt az utakon, tuktuk, autó, busz, 4 sávon 6 sávban, de a közlekedésről majd később, ez még csak a kóstoló volt. Gyerekek fehér egyenruhában indultak iskolába. Egy öregnél vettünk egy sri lankai zászlót, jó lesz arra az esetre, ha tüntetés lenne, vagy itthonra, ha sri lankai kaját főzünk majd nyáron, akkor lesz mit ünnepélyesen felvonni a zászlótartó rúdra.

A vonatra másod osztályú jegyet kértünk, szuper volt a másod osztály, volt „légkondi” meg kényelmes ülés. 🙂 Gondoltam megírom onnan a blog tegnapi elmaradását, de Tibi csak ennyit mondott: „Tsampi élvezd az utazást!” Annyira élveztem, hogy 20 perc után be kellett vennem egy dedalont. 🙂 Rázott, zötykölődött, himbálózott a vonat. A mozdonyunk iszonyatos csattogással kezdte húzni a szerelvényt, ami arra utal, hogy a kétütemű diesel motor egyik hengerének kipufogó szelepe sérült, vagyis a henger a szelep mellett kifúj, ez tipikus probléma, a motor teljesítménye csökken. (Még, hogy nem vagyok műszaki ember!! 🙂 )

Jó 3 órás út után érkeztünk meg Unawatunába. A vonat út egyébként tényleg szép helyeken vitt, pálma és banán erdőn keresztül végig a part mentén. Láttuk hogyan élnek a helyiek, többnyire nádból és kókuszpálma levélből épített házakban, a gazdagabbak kőházakban.

Az óceán csodás itt, jó meleg kb. 28-30 fokos. Ebédre helyi ételt ettünk, kottut, egy fickó egy grillen zöldségeket sütött, tojást, tésztát, majd az egészet összekeverte, és két fémlemezzel apróra vagdosta. Jól megszórta chilivel és még adott hozzá chili szószt. Tibi nem csak a tésztát, de a csípős szószt is bekanalazta, a helyiek csodálattal nézték a hős idegent, aki még náluk is jobban bírja a chilit. Utána két kókuszos tallérral szorítottuk le a kaját. A helyiek az ételeket kézzel eszik, ezt is kipróbáltuk, 4 ujjukat összeszorítják, ezzel merítik fel az ételt a tányérról, majd a hüvelyk ujjukkal betolják a szájukba. Megspórolják a sok evőeszköz mosogatását. Kipróbáltuk, de nekünk egyszerűbb kanállal, vagy villával, így a továbbiakban a hagyományos itthoni módszert alkalmaztuk.

Ma már nincs sörtilalom, reggel kicsit izgultam, nehogy ma valami Függetlenség napja after party legyen, így megkóstoltuk a helyi Lion sört, ami egy könnyű lager. Egy nagyon kedves magyar párral is találkoztunk a parton, ők már túl vannak a Srí Lanka körúton, holnap mennek haza. Ilyenkor én örülök, hogy mi még csak az utunk elején járunk. Nagyon jóban lettünk, megosztottak velünk egy csomó tippet-trükköt, pl, hogy hogyan ne verjenek át minket a sörboltban.

Fotóztunk egyen kutyát is, Sri Lankán minden kutya pont ugyanígy néz ki, nincs más típus. A kutya és a macska itt kóbor állat, nem tartják háziállatként őket.

Làbnap

Tegnap estét úgy zártuk, hogy vacsira ettünk egy helyi rotit, ami hajszálvékony rizspalacsinta megtöltve valamivel, TC sonka, tojás és sajttal kérte, én diétasan ananász, banán és csokival. Ezután kifeküdtünk a partra és hallgattuk az óceán muzsikáját.

Ma reggelire megettük a jól megérdemelt hideg ananászunkat, olyan jól esett, hogy holnap is ezt eszünk. 🙂

A magyar új barátaink ma hazamentek, így 10 órakor vittünk nekik egy búcsú sört. Sört itt csak a sör/alkoholboltban lehet kapni, aminek biztonsági szintje megfelel egy bankénak, körbe van rácsozva, az italt egy lyukon adják ki. Pont olyan, mint otthon a k&h, mindig át akarnak verni a sör árával. Mivel magyar barátaink felvilágosítottak az árakról, így már nem esszük meg a nokedlit, egy sörért 200 Ft-nyi rupit adunk és kész, bármennyit is kérnek. Itt minden szabad áras, azaz semmi nincs kiírva.

Kedvencünk a tuktuk, gyalog itt senki nem közlekedik, de olyan árat kérnek sokszor 2 km- ért, mintha legalább Bangkokba akarnánk eljutni. De mi csak egy fél bkv jegy árát vagyunk hajlandóak kifizetni. 🙂 Keményen alkudunk, addig mondjuk az általunk elfogadható árat, amíg a tuktuk-os bele nem megy.

Ma a Wijaya beachre kirándultunk. Homokos partokon sziklákon vezetett az utunk, míg nem egy csendes lagúnához nem értünk. A víz ott kb 32-33 fokos volt. Napozás közben arra lettem figyelmes, hogy kb. 20 ember ritmikusan követ valamit a vízben, a többiek pedig goproval rohannak be a vízbe. Szerencsére nem a nagy fehér bálnát üldözték, hanem egy méteres teknőst. Holnap is megyünk teknős lesre, akkor már nálunk is lesz víz alatti és feletti felszerelés is.

Ebéd házi készítésű sült rizs és tészta csirkével és a tenger gyümölcseivel… Már magában az étel is csípős volt, de mi rátettük az extra chilit is. Ismét hősök voltunk.

Vacsira egy hal étterembe ültünk be, a pincér nagyon megörült nekünk, mert már délelőtt hívogatott minket a gyalogtúránk közben, lefoglalta nekünk a legjobb tengerparti asztalt. (Nem mintha, sokan lettek volna). A menü királyrák volt, rizzsel, krumplival, salátával, szószokkal. Nagyon nagyon finom volt!

… és miért is lábnap? Itt nincsenek járdák, az úton sétálni nem biztonságos, így mindig a parton közlekedünk mezítláb a homokban. Mai nap is több kilométert tettünk meg, vádli és comb edzés kipipálva, plusz a pedikűröst is megoldottuk egyúttal.

Egy őrült tuktuk- os naplója

A szokásos reggelink, (azaz ananász) után házhoz jött a tuktuk-unk, benne Judit és a párja Kura, aki sri lankai. Judit fél évet tölt itt főszezonban, utána otthon dolgozik fél évet, vidám természetű, jópofa csaj, magyaroknak szervez kirándulásokat főleg a környéken, a sört szereti. 🙂

A helyi férfiak öltözéke itt nagyon egyszerű, ing vagy póló, hozzá egy hosszú szoknya szerű valami. Délben ha meleg van, akkor marad a szoknya, a póló lekerül. Persze inkább az idősebbek öltöznek így, a fiatalok farmer és pólóban vannak. De hiába Sri Lanka a ruhagyártás egyik központja, rengeteg márkás ruhát készítenek itt, a helyiek mégsem vásárolhatnak ezekből, mindet exportra gyártják, nagyon ritkán jutnak igazi márkás cuccokhoz és nagyon drágán.

Kirándulás Judittal és Kurával: első megállónk a japán béke pagoda volt, ahonnan csodálatos kilátás nyílik Galle-ra (a déli rész központja) és az óceánra. Utána Boossa elhagyatott strandjára mentünk, ahol végre beleülhettem a hőn áhított gumihintába, ami egy ferde pálmafára volt felfüggesztve. A vicces majmozós, hintázós képek után Hikkaduva beachre mentünk megnézni a cuki óriás teknősöket. 4 is kijött a part közelébe, meg lehetett őket simogatni, etetni. Fürödtünk, tízóraiztunk, tojásos, halas, zöldséges tekercseket, meg egy lencsés tallért. Majd jött a valóság, megnéztük a 2004- es cunami emlékére létrehozott múzeumot. Sri Lanka volt a 2. legjobban érintett ország 3 óriási hullámmal.

Délre indultunk tovább, megnéztük az ország egyik ritka természetes tavát, a Kogalla tavat, betértünk egy fűszerkertbe, vettünk pár helyi fűszert, chili magot is! Aztán mentünk a kígyókhoz egy kígyóbefogó családhoz. Ideges fehér kobra volt az első amit megmutattak nekünk, majd jött amit vállra lehetett venni. A közönségből senki nem vállalta a nyakba vételt, kivétel a hős PK, aki megmutatta, hogy őt nem akármilyen fából faragták. Én is követtem a példáját, mert nem maradhatok le, mivel már ki vagyok nevezve megbízott parancsnok helyettesnek. Egy a gáz, hogy nincs kinek parancsoljak. 🙂

A kígyóknál még egy extra nem várt program is volt, az udvaron több ősrégi autó és motor állt, TC ezeket is nagy érdeklődéssel tanulmányozta át.

A túra legfontosabb része jött, TC nagy álma teljesült, Kura átadta a kormányt a Parancsnoknak. Mint aki mindig is tuktuk- ot vezetett azonnal úgy betörte, mint ahogy a lovakat szokták a rodeón. Mintha mindig is ezt csinálta volna sri lankai módra, mindenkit ledudált! Video örökítette meg a nagy eseményt.

Jött Galle fort, az erőd, a naplementét pont lecsúsztuk, de a világítótorony így is szép volt és várt ránk az 5 csillagos vacsora az Indian hot nevű étteremben. Vajas csirke, ördög csirke, kesudiós rizs, naan kenyér, mango lassi és gyömbér sör volt a menü. Isteni volt!

Unawatuna parton ittunk meg egy búcsú sört Juditékkal, szuper nap volt!!

Sri Lanka körút

Aki Sri Lanka- ra jön, biztos, hogy részt vesz egy pár napos körúton, hogy a csodás strandokon kívül a sziget belső részét is megismerje. 7 hely kapta meg a világörökség része címet.

A reggeli szokásos ananász után jött értünk a túraszervezőnk Gama, aki egy helyi utazási iroda vezetője, vele egyeztettem le hónapokig a programot. Nagyon szimpatikus, jókedvű, kedves, sri lankai ember. A részletek megbeszélése után jött értünk egy elég új Toyota Allion, sofőrünkkel, Madawa-val, majd útnak indultunk a sziget belseje felé.

Útközben tízóraira betoltuk a szokásos tojásos tekercset és zöldséges rotit, közben Madawa ellátott minket a sziget tudnivalóival. Sri Lanka, korábbi nevén Ceylon, az Indiai Óceán gyöngyszeme, csepp alakú sziget közel Indiához. 1948. február 4-ig angol gyarmat volt (na a február 4-et jól megjegyeztük már korábban…). 4 féle vallású ember él együtt a szigeten, nagy részük buddhista, de vannak muszlimok, hinduk és keresztények is. Jól megférnek egymással. Az ország igyekszik mindent megtermelni amire szükségük van, de hiába vannak kókuszpálma erdők, még kókuszra így is szükség van. A kókusznak minden részét felhasználják, szinte minden ételük tartalmaz vagy kókusz reszeléket (mint a lapos kenyerük a roti), illetve a legfőbb nemzeti ételük a curry, melyet készítenek húsból, zöldségből, de még gyümölcsből is, természetesen kókusztejjel. A kókuszdió héjából teáscsészét csinálnak, vagy akár ékszert, a kókuszpálma leveléből pedig tényért, vagy éppen háztetőt.

Utunk során sajnos előbb utóbb az autópálya elfogyott, jött a hagyományos egyszer egy sávos főút, mely néha hajmeresztő volt. Az utak királyai itt a buszok, a következő tények itt mind igazak: nehezek, nagyok, sokan vannak, tőlük tényleg félni kell, nem húzódnak le, nem kerülnek ki, csak jönnek. A duda ha nem lenne, közlekedés sem lenne, sötétedés után a duda szerepet átveszi a fényszóró villogtatása. Ez a fajta közlekedési morál európai szemmel katasztrófa és kibírhatatlan. Az út kb kétszer egy sáv +fél sáv a gyalogosoknak, bicikliseknek, melyen sokszor 3- 4 jármű osztozik…. és mindig a busz nyer.

Szállásunk a dzsungel közepén van, egy kis szálloda, szerencsére mi egy bungalót kaptunk egy bambusz és egy hibiszkusz fa között. Mert itt a hibiszkusz az fa, olyan nagy. Sok olyan növény van, amit otthon mi szobanövényként tartunk, azok itt kint élnek a szabadban és bokor méretűek.

Útközben egyébként kókusz pálma erdőn vezetett át az utunk, lenyűgöző volt! Hogy a helyet kihasználják, a pálmák alá ananászt, fahéj bokrokat vagy kesudió fákat ültetnek. Megálltunk egy helyi zöldségesnél is, ettünk piros banánt, ami kicsi, édes és fűszeres, egy friss lédús édes ananászt, és egy „soursop” nevű gyümölcsöt, ami kívülről zöld volt és tüskés, de ahogy szétszedtük, belül, mint egy vizes mosogatórongy állag, viszont édes, lédús, ízletes! (A neten azt olvastam, hogy ez a graviola fa gyümölcse és a legfrissebb kutatások alapján, azt mondhatnánk a soursopról, hogy egy igazi csodaszer. Olyan anyagokat tartalmaz, ami ha egyszer bekerül a szervezetbe számos daganatos sejtet elpusztít.) Holnap folytatjuk az egzotikus gyümölcs tanórát. Ma még egy sziklába vájt buddhista templomba mentünk el, érdekes volt, Madawától sokat tanulhattunk a buddhizmusról, mely inkább egy filozófia nem pedig vallás. Buddha azt mondja, hogy mindig két út van az ember előtt egy döntésben, egy jó és egy rossz. Az, hogy milyen emberré válik az ember, a döntései határozzák meg. Náluk nincs menny és pokol, hisznek a lélekvándorlásban. Ha az ember élete során a rossz utat választja, akkor valamiféle rossz állattá fog újjászületni, ha a jó utat, és mindig a jó utat, akkor az újjászületések után eljuthat a Nirvánába, mely minden buddhista célja.

Vacsi itt volt a hotelben, mindenféle curry, a retekből vagy éppen gyümölcsből is képesek curryt csinálni.

Egy remek nap – Réka torna és Norbi update

Igen korán keltünk, 6 óra körül nem értettük, hogy mi van a tetőn, jégeső esik? A macskák nem ilyenek, kutya nem megy a tetőre, mi lehet ez??? Egy ötlet maradt, a majmok. Ezt túlélve gyorsan megreggeliztünk és útnak indultunk fél 8-kor Sigirya felé. Sigirya egy 300 méter magas szikla, mely valami középkori szappanopera helyszíne volt, Kasszába király kinyírta a saját faterját a királyságért, virágzó birodalmat hozott létre, majd őt is kinyírta a tesója, aki hazaugrott Indiából, mert inkább a trónt szerette volna, mintsem Indiában nyaralgatni. Persze addig is falta az életet, 600 ágyasa volt. A szikláról pár szót: a szikla alatt lévő csatorna, medence és szökőkút rendszer mérnöki pontossággal épült és a mostani esős időszakokban, mikor bőven van víz működik. Van még egy titok, amiről senkinek fogalma sincs, a szikla tetején több medence is van, ahova annak idején felpumpálták a vizet. De hogyan???

1200 lépcsőfok, 32 fok, tűző nap, de mi hősök megtettük az utat és feljutottak a csúcsra, ami minden pénzt megért!! A kilátás lenyűgöző!

Következő programunk egy helyi skanzenszerű hely volt, bivaly vontatta szekéren érkeztünk a helyszínre, majd csónakkal vittek a faluba, rizsföldeken keresztül. Sok helyi növényt is láttunk, pl. papaya, mangófa, kesudió fa, padlizsán, ami zöld, mert itt a lilát máshogy hívják, tamarind, óriás zöldbab, tápióka, banán ültetvények, fára épült vadász lesek, hosszú farkú óriás mókus. Itt a vadász leseken nem puskával zavarják el a vadállatokat, hanem tűzijátékkal… Mekkora bulihely! ..mert a buddhisták nem bántják az állatokat. Bemenetünk egy vályogházba, aminek kókusz pálma teteje volt, ahol kezdődött a kaja buli. Köles roti és kókusz sambal (kókusz körözött) volt a menü, frissen szedett banánnal. Inni pedig koriander teát kaptunk, frissítő volt! Ez volt az előétel, majd jött az ebéd egy tavi hajókázás után, és a chili show. Ebédre falusi fogásos voltak, különböző cserép edényekben tálalták, tányérnak tavirózsa levelet kaptunk: rizsnyák, vadab saláta, kókusz izé zöldség, dhal, banánvirág curry, tápióka curry, csípős hal, sült hal. Mindet megkóstoltuk, minden nagyon finom volt, csak Tibinek nem volt elég csípős… kért még chilit. 4 zöld chilit kapott, ekkor már ferde szemmel nézték rá. Ebből még én is benyomtam egyet, semmi extra. A helyiek kaptak az alkalmon, hogy akkor majd most jól megmutatják ennek a sehonnai idegennek, hogy milyen az igazi chili. Hősünk szedett még egy kis zöldséget, kért egy kis sót, aztán nekilátott. Mindenki körénk gyűlt és csodálkozva nézték a hőst, akinek búrája semmiféle elváltozást nem mutatott, sőt! A kotu után ismét bizonyította, hogy legény a gáton. Az otthoni általunk főzött chili krémek után ez semmi!

Utolsó program mára az elefánt szafari volt, egy több, mint 30 éves dzsippel egy hatalmas nemzeti parkot jártunk be, sok madárfajt és még több elefántot láttunk. A legjobb része a legeslegvége volt, amikor láttunk egy elefántcsordát és a lemenő nap fényében fotóztuk egészen közelről, majd kifelé menet csodáltuk a tájat a naplementében. Mintha az afrikai szavannán jártunk volna, előbukkantak a fák sziluettjei, ahogy a nap megsütötte őket. Kifelé menet egy jól megtermett hím elefánt éppen vacsoráját intézte az út közepén, elzárva ezzel a dzsipek útját, de nem nagyon zavartatta magát. Hosszas eszegetés után odább cammogott az útról, a konvoj elment, majd visszament falatozni.

Önkormányzati választások

Mire akarunk ezzel kilyukadni? A Függetlenség napja után 6 nappal ma ismét egy rendezvény, önkormányzati választások, azaz megint nem lehet sört kapni. Szerencsére a bölcs ember tegnap bevásárolt, így javaslatára 3 sört bespajzoltunk, előre gondolva a mai ínséges napra. Ha netántán valaki idevetődik: a hindu, a keresztény, a buddhista és a muszlim mind megtartja egymás ünnepeit, akár vonatkozik rá, akár nem, viszont mind alkoholtilalommal jár.

A majmok szokásos ébresztője és reggeli után elindultunk Pollanaruwába, ami egykori főváros volt, most romváros, ahhoz képest elég jól megmaradt több hektárnyi területen keresztül: királyi palota, kolostorok, piactér, tavak, Buddha szobrok, kitette az egész délelőttöt. 34 fokban és hosszúnadrágban, mivel abban kellett menni…. Izzasztó volt. Sok turista társunk sajnos nem tartotta be az alapszabályokat, amelyek mindenhol ki voltak írva: templomba (még ha csak rom is)  ne menj be kalapba, rövidnadrág tilos, ne fényképezkedj Buddha szobornak háttal. Számomra ez az alapvető tisztelet hiányát jelentette. Mi minden esetben megkérdeztük Madawát mit szabad és mit nem. A sok nem viselkedő turistát néha rendre utasította, jól tette!

Délután egy fűszerkertet néztünk meg, láttuk hogyan terem a mangó, vanília, szerecsendió, fahéj, szegfűszeg, ananász, bors, lime, kakaó, kokain, curry. Mindegyikről elmondták, hogy a gyógyászatban mire használják őket, melyik mire jó, meglepő. Nagyon sok mindent a növényekkel kezelnek, ezért a sri lankai nép viszonylag egészséges, legalábbis sok öreget láttunk. Madawa nagymamája is több, mint 100 évig élt, persze mindent magának termelt meg, és használta az ayurvédikus gyógyászatot. (Elterveztem, hogy otthon én is beszerzek egy könyvet.) A végén volt egy gyógynövényes váll és karmasszázs, nagyon élveztem! TC addig kapott egy langyos gyógynövényes teát, ő nem élvezte. 🙂

Utunkat folytattuk tovább Kandy-be, a város előtti 10 km maga volt a káosz, ez egy vezetéstechnikai pokol. Egy motoros meg is karcolás az autónkat, amiből kisebb fajta gubanc alakult ki, mert nem akarta elismerni a hibáját. Itt nem volt betétlap, 5 perc alatt szóban rendezték.

A hotelünk várakozási felüli, az eddigi legjobb talán, családi hotel a Kandy fölötti hegyen, kilátással a völgyre, alattunk a medence, bármikor lehet fürdeni a pálmák alatt, ezt meg is tettük vacsi előtt.

Vacsi helyi étel, csirke curry rizzsel, dhal -al, padlizsánsaláta. Szuper volt! Kaptunk hozzá extra chilit is, de a Parancsnoknak ez már semmi! De, hogy mennyire nem erősek az itteni paprikák ezt én is meg tudom erősíteni. 🙂

Elefántürülék és drágakő

Mai első programunk az elefánt árvaházban kezdődött, megnéztük az elefánt etetést, de ami sokkal érdekesebb volt az az, hogy az elefántokat levitték a folyóhoz fürdeni. Fröcsköltek, elmerültek, felborultak a vízben. Én egy egész napot ott tudtam volna tölteni, szerencsére volt ott egy kocsma étterem, ahol lehetett sört és kávét inni. Kiprobáltam a sri lankai kávét, gyenge és törökösen főzik, de finom.

Megnézhettük azt is, hogyan hasznosítják újra az elefánt ürüléket, papírt készítenek belőle. Onnan kezdték, hogy milyen növényeket eszik az elefánt, majd frankón ott volt egy tálban a k@ki. 🙂 Egy kis üzemben mutatták meg a technológiát, nagyon vicces volt!

Mivel már túl sok fánis program volt, Madawa TC- nek kedvezett a következő programokkal, betértünk a Nemzeti Vasúti Múzeumba. Megnézhettük a vasútépítés történelmében fellelhető eszközöket, régi mozdonyokat, vasúti kocsikat. Aztán olyan múzeum jött, amit el sem hittem, sri lankai útépítési múzeum. TB repesett az örömtől! De nemsokára én is repestem, mert a drágakő múzeum jött!! Nagyon híres sri lankai drágakő a Zafír, kb. 4 színárnyalatban bányásszák, megnézhettük hogyan készülnek a gyűrűk és vásárolhattunk is. TB- től ismét kaptam egy csodás gyűrűt, világoskék zafírral, ez a te vagy a mindenem gyűrű!

A fárasztó délelőtt után jött a megérdemelt pihenés, a hotel medencéjében egy sörrel a kezünkben a pálmák alatt.

Este visszamentünk a városba, megnéztünk egy kulturális tánc műsort, majd a Fog templomba mentünk egy buddhista ceremóniára. Azért Fog templom, mert Buddha fogát őrzik itt, magát a szentélyt is láthattuk, bár jó sokat kellett rá várni, mert óránként csak 5 percre nyitják ki az ablakot. Nagyon érdekes élmény volt!

Vacsi a hotelben, egy finom kissé paradicsomos zöldség levest hoztak, majd a szokásos curry rizs dhal… De mivel már tudják, hogy szeretjük az erőset, így vágtak rá kb. két marha erős chilit…. Kemény volt, de megbirkóztunk vele! Ez mind azért történt, mert a jó sofőrünk elhintette a jelmondatot: ezek bírják az erőset!!

Tealand

Reggel 8-ig majdnem mindennel végeztünk, első programunk a királyi botanikus kert volt. Pálmakert, óriás bambuszok, kis tó, folyópart, függőhíd, rengeteg virág, orchidea ház, királyi pálma út, és denevér sugárút volt a látnivalók között. A denevérek a nagy fák lombjain laknak, és természetesen fejjel lefelé lógva alszanak. Kicsit veszélyesnek tűnt az ilyen fák alatt átmenni, de rájöttünk, hogy fejjel lefelé lógva nem üríthetnek, mert akkor saját fejük bánná! 🙂 A tűlevelűeknél kinéztük az idei karácsonyfánkat is, a plafont majd kicsit ki kell vágni, mert olyan 20 méter magas, de jó lesz!

Sok fát híres emberek ültettek, walesi hercegek, Gagarin, II. Miklós orosz cár, királyok, és Tito. De hogy ő mit keresett itt??? Egész délelőttöt eltöltöttük itt, de talán 2 nap is kevés lett volna mindent megnézni. Nagyon tetszett ez a program!

 

Utunkat a teaföldek felé vettük, de előtte TB kedvenc ebédjét ettük, tojásos tekercs és roti. Mivel TB mérnök ember igen igen szereti a gátakat, ezért Madawa elvitt minket a Kotmale gáthoz, amit megnéztünk. Ezután indultunk tovább Nuwara Eliyaba, útközben megálltunk a Ramboda vízesésnél. Fölcaplattunk a vízeséshez, mely 109 méter magas, rengeteg lépcsőfok, 30 fok, 100% pára, majd megdöglöttünk, a víz folyt rólunk, de a látványért nagyon megérte. Hős parancsnok megmártózott a jéghideg vízben!

Majd jöttek a hegyek, teaföldek, 1848 méter magasra jöttünk fel, itt nyoma sincs a tengerparti kánikulának, 19 fok van. Teagyárat is látogattunk, ahol részletesen elmondták, hogy hogyan készül a tea, nem egyszerű, nagyon sok a kézi munka benne, főleg a szedése nagyon nehéz munka, amit kizárólag nők végeznek. A tea egy cserje, amit 5 évente metszenek, mert amúgy fa lenne, és hetente szedik róla a friss leveleket. Minden teaszedő napi kb. 20 kg levelet szed le. Majd szárítják, fertőtlenítik és aprítják a leveleket. A szálas tea a legjobb minőségű, a szinte por a legrosszabb. Mindent exportra gyártanak, sajnos a hazaiaknak csak a por jut. A teagyár parkolójában TB -nek nagyon megtetszett egy felújított vaj színű tuktuk, rögtön beszélgetésbe kezdett a tulajjal, majdnem megalkudtunk rá. 🙂 De a végén annyit sikerült elérni, hogy az öreg megengedte, hogy fotókat készítsünk a kis járgányról.

Este egy érdekes élményben volt részünk, TB kiment a hotel konyhájába sörért (mert csak ott van hűtő), a szakács épp nekikezdett a vacsorának és megengedte, hogy megnézzük hogyan készül a csirke curry, dhal és egy meleg zöldség köret, sőt, TB Séf be is segíthetett neki! Nagyon nagy élmény volt!!! Akkor még nem tudtuk, hogy minden vendég ezt kapja vacsira, így jó csípősre csináltuk!! 🙂

Tea tea és tea

A sri lankai hegyekben több ezer hektáron keresztül teaföldek vannak, ahol asszonyok szedik a tealeveleket a hét minden napján, kivéve vasárnap. A teát a britek hozták Sri Lanka-ra, de a szingalézek nem akartak éhbérért dolgozni, így a britek betelepítették a tamilokat Dél-Indiából. Nuwara Eliya (kb. mint nálunk Ózd) nagyon szegény vidék, szinte mindenki ültetvényeken dolgozik, amit keresnek azt elisszák, még a nők is. A reggelt egy ózdi autós túrával kezdtük, mivel tegnap csak a szegény részeket láttuk, ma elmentünk a gazdag brit városrész felé is. Villák, gyarmati stílusban épül házak, angol kertek. A legtöbb régi brit épület ma hotelként működik. 2200 méterről elkezdtünk lefelé csorogni, kanyar kanyar hátán, rajtam még a dedalon se segített.

Szeretünk film forgatási helyszíneket meglátogatni, és érdekes módon a Híd a Kwai folyón című filmet Sri Lankán forgatták… Meg is kerestük a helyszínt, sőt, találkoztunk egy volt szereplővel is, aki akkor 9 éves volt és dzsungel fiú szerepre volt beosztva. Ő vezetett körbe minket. A folyón volt egy szép vietnámi híd is, TC es Madawa rá is mentek. Én is fel akartam, de a kanyarok már úgy összerázták a gyomrom, hogy nem kellett még több imbolygás.

A kis pihenőnkben megnéztünk egy old timer kiállitást, 50 éves Morris, Porsche, Pözsó 203, Bentley…

Néhány tojásos tekercs és roti után búcsút intettünk Madawanak szuper sofőrünknek és idegenvezetőnknek, aki a 6 nap alatt barátunkká vált, sok jó helyre elvitt minket, olyanokra is, ami nem szerepeltek az előre fixált programban így azt hiszem teljesen elégedettek lehetünk a túrával. Búcsút intettünk a szigetnek is egy rövid időre, hiszen indultunk tovább egy másik sziget csoport felé: jöjjön hát a várva várt Maldív!!!

Egy lakott szigeten töltöttük az első éjszakát, mivel későn érkeztünk, transzfer már nem volt a maldív resort szigetre. Ők muszlimok, alkoholt nem isznak, és turisták sem ihatnak. Megörültünk, amikor mégis megláttuk a Holstein feliratot a hűtőben, de kiderült, hogy alkoholmentes…

Tigris és cápa

Az átmeneti szállásunk elhagyása után visszavittek minket a reptérre, ez nem egy megszokott otthoni közlekedési csomópont, ahol busz meg a vonat találkozik egymással, hanem repülő meg hajó és hidroplánok. Háromnegyed óra hullámokon való zötykölődés után, meg a dedalonnak köszönhetően megérkeztünk a paradicsomba.
A bölcs embernek valóban igaza volt, a színek itt olyanok, amit csak photoshop képes elérni, türkizkék tenger, vakítóan fehér homok, zöld buja növényzet, pálmák, csak napszemüvegben lehet kibírni, mert a homok tényleg vakító, és olyan finom, mint a liszt!
Gyors kipakolás után jött a szigetkör, teljes 800 méter a szigetünk kerülete, melynek során felderítettük az all inclusive ellátás adta lehetőségeket.
Ekkor jött a meglepi, a szigeten lecserélték a rossz Heineken sört a szingapúri Tigerre, mely az egyik kedvencünk és csapolva nem minden nap jut hozzá a szomjas ember. (Előzetesen érdeklődtem a szállodától, hogy milyen csapolt sört mérnek, és azt írták, hogy San Miguel és Haniken….) 🙂
Mivel a sziget tényleg kicsi, a szigetkörök közben mindig ugyanabba a kocsmába botlunk bele. 🙂
Cuki pipikék is laknak itt, valami gém féle lehet, folyamatosan halásznak a csőrükkel. Ahol gyülekeznek, ott kis fekete cápák is gyülekeznek és kergetik a kis halakat, vadásznak. Nagyon aranyosak, nem bántanak. 🙂 Sznorkelezni is lehet, a korallzátony, tele színesebbnél színesebb halakkal.
A kaja nagyon finom, mindig van látványkonyha, szuper itt, ez tényleg a paradicsom!

Némó nyomában vagy cápamese??

Hajnalban kijöttünk megnézni a napfelkeltét, ami elmaradt, mert felhős volt az ég. Láttunk helyette sok aranyos vadászó pipikét, itt volt a kis halakból álló halraj is és 5-6 cápa. (Most amikor írjuk a blogot itt a strandon este ugyanez a helyzet, madarak sorban állnak, cápák is ideúsztak, de nagyon beszariak).
Épphogy beértünk a bungalóba az eső elkezdett esni, de nem kicsit, 10 perc volt, de rengeteg…. kis szünet, gyorsan elszaladtunk reggelizni… majd megint eső. Nem tartott sokáig, jött a varázslatos napsütés!
Sokan pihenni jönnek a szigetre, magyarokkal is találkoztunk, 2 hétre jöttek….
Szóval amíg mindenki pihen, mi nyomjuk a szigetköröket, fotózunk, majd ha melegünk van akkor jön a snorkel vagy elásom TC-t a homokba. 🙂 De kihagytam a kezét, hogy tudjon sört inni. 🙂
Az a jó ebben a szigetben, hogy nagyon szuper korallzátonya van rögtön itt a bungi előtt. Tudjátok, hogy imádjuk felkeresni a filmek helyszíneit… ez itt most vagy a Némó nyomában, vagy a Cápamese, nem tudjuk. Rengeteg hal, sőt, ma tekit is láttunk. TC minden kajakor kicsempészik egy kis kenyeret az étteremből, majd irány az óceán és jöhet a halak etetése. Fantasztikus, mint egy akvárium. Kék, sárga csíkos, narancs, színjátszó, bármilyen hal. Az egyik piros az ujjamat is kajának nézte, belecsípett 🙂 ugyanígy TC ujjába… biztos azt gondolta : „adjad már hülye” 🙂 🙂 🙂
Naplementekor még láttunk ráját is.

Fogak

Ma reggel felvettük a Hawaii ruhánkat és elindultunk egy újabb fotózással egybekötött szigetkörre. TB ilyenkor mindig húzza a száját, de láthatjátok, hogy egész jól néz ki abban a gúnyában! Nem is beszélve a hajpántos vagány fotókról. Mivel a nap ezerrel tűzött, rohantunk a vízbe megetetni a népet, mivel Némó világa megunhatatlan. Ilyenkor olyan halraj gyűlik össze, hogy alig látjuk egymást. Egyszer csak megjelent a főnök, egy nagy bazi piros hal, volt vagy 80 centi, a fogai is hasonlóak az enyémhez… és közelített a kamera felé. Még TC is megtartotta a tisztes távolságot. Következő fogas barátunk egy muréna volt, olyan 2 méteres, még gyerek 🙂 Fölé úsztunk, követtük az útját a korallzátony szélén.

Délután romantikusan kéz a kézben sétálgattunk a parton, a kishalak raja a part mentén gyanútlanul úszkált a vízben, mikor megjelent két vadász, kicsi cápulik és a pipike. Kamera bekapcs, hátha lesz valami…. és lett. A cápa elkapott egyet, a többiek úgy megijedtek, hogy szinte repültek a víz fölött.
Késő délután épp fürdünk a 30 fokos vízben, elindulunk kifelé, ismét a halraj, majd kettőnk között átúszik egy hal, ami nem cápa. Amikor rájöttünk mi volt az, még a szőr is felállt a lábamon… egy barracuda. De ez is beszari volt, elúszott.
Este 7 körül épp iszogatjuk a szokásos gintonic és cuba libret, hogy megjöjjön az étvágyunk a vacsihoz, amikor arra lettünk figyelmesek, hogy a kis halak a víz fölött szinte a levegőben csapdosnak, küzdenek az életükért. A Blue Lagoon bár közönsége lerohant a vízhez es próbálta mindenki megörökíteni a ritka pillanatokat, a cápa szinte a homokban úszott. Szerencse, hogy mi pont az első sorban ültünk!!
Ha már az állatokról beszélünk, akkor vannak itt rákok, akik mindig párban járnak és csigaházakban élnek, denevér, akitől kiráz a hideg, jujujj madár, akitől TC teljesen kivan, mert a károgásával ébreszt reggel, van pár légy, szerencsére szúnyog nincs.
Naplementét eltakarta a felhő, de mégis csodás képet készítettünk.
A vacsinál ma maldív est lesz, reméljük tanulunk valami új receptet.

Egyet tanultunk, a vacsi eszméletlen jó volt! 5-ös skálán 6-os!! Azt, hogy miket ettünk nem tudjuk, mert teljesen ismeretlen nevek voltak, de a favoritok a következők: tonhal golyók, kétféle, csípős és nem csípős. Egészben sütött fűszeres tonhal, es sült kókusz golyók vanília szósszal. TC sorrendje : vaníliás és kókuszos süti (olyan állagú, mint egy kemény puding, no tészta, halgolyók….. és a többi nagyon finom kaja! A pincérek népviseletben, fehér póló, fehér hajkötő és fekete szoknya. Mind úgy nézett ki, mintha beverte volna a fejét és be lenne kötve. 🙂

Azt imádjuk a legjobban a szigetben, hogy mezítlábas, azaz mindenhová lehet mezítláb menni, még az étterembe is. Itt mindig mindenki papucs nélkül és bikiniben közlekedik. Max a vacsihoz öltöznek fel az emberek, na akkor sem szmoking, csak kis nyári ruha, fiúknak rövid nadrág póló, de a legelegánsabb „cipő” az a lábujjközti gumipapucs, vagy az sem. 🙂

A legszebb nap

Miért is a legszebb? Mert ma voltak a legszebbek a fények reggeltől estig.
Délelőtt még végrehajtottunk egy fotózást, aztán elmentünk 10 körül a vízi bázishoz, mivel terv szerint már el kellett volna mennünk repülni (parasailing). Tegnap sajnos ez kudarcba fulladt, mivel felhők jöttek, így elromlottak a fényviszonyok.
A felszállás délre volt kitűzve, így a kb. másfél órányi időt a szomszéd Blue Lagoon bárban ütöttük el. Elkészültek a szokásos sörös képek.. meg iszony meleg is volt, fürödtünk és élveztük a napot.
Délben hajóra szálltunk, felvettük a mentőmellényeket és beülő hevedereket. Szembe szélbe fordultunk és az ernyő ilyenkor simán a levegőbe emelkedik. Természetesen mindent megörökítettünk, az eredményt majd láthatjátok.
Délutánt az óceánban töltöttük, snorkel ( megetettük a halakat) és fotózás a csodaszép fényekben.
Végre a héten először tiszta naplemente fotózás következett, az első sorban ültünk, a víz a lábunkat mosta a hideg sör és a gin tonic meg a torkunkat.
Ekkor TB letérdelt elém és feltette a nagy kérdést…. melyre minden lány vagyik: „Tsaaaampiii, hova utazunk jövő télen?” A program 5 perc alatt összeállt, finomítani otthon fogjuk. Mert Ázsia az Ázsia!!!
A szigetlakók olasz vacsorát varázsoltak a svédasztalra. (Nem is értjük miért svéd asztal a svéd, mikor olasz kaja volt…). Sajnos az olasz zenei estet lespórolták legnagyobb bánatunkra.
Vasárnap TB megitta a búcsú söröket és elhajóztunk a szigetről. Nem vagyunk nagyon szentimentálisak, de azért most kicsit elpityeredtünk, fájt a búcsú a paradicsomtól, leszámítva az éjszakánként folyamatosan jajgató madarat.
Másfél napunk van még Sri Lankán, többek között a varázsszekrény tartalmának frissítésére, még egy utolsó napozásra, és TB kedvenceink az elfogyasztásara, mint tojásos tekercs és roti. De az egész ananász is rajta van a mai menün.

Negombo

Este érkeztünk meg nyaralásunk utolsó előtti helyszínére a negomboi óceánpartra. Rögtön felfedeztük, hogy két beer shop között lakunk, az egyik egy Tiger és Anchor szaküzlet, a másikban minden kapható, így sikerült bevásárolni a hazaútra is.

Végre egy napot pihenéssel töltöttünk, ez nem volt jellemző az előző két és fél hét alatt, napoztunk, és az édes semmittevés volt a legfőbb program. Kiültünk a homokba 2 Tiger sör társaságában, hátsónkat az óceán sós vize mosta, eljött előttünk egy pár, a fickó ránk nézett, és ennyit mondott: Real beachlife, azaz ez az igazi strand élet!

Annyi rontott csak az élményen, hogy sajnos a partszakasz nagyon szemetes, nem értjük miért nem vigyáznak arra amilyük van, főleg ha az ilyen szép! A naplemente is csodás volt, este pakolás, és másnap irány a reptér.

Utolsó nap

Hogy egy kicsit meghosszabbítsuk a nyaralást, fél napot még Qatar – Dohában töltöttünk, nem csak a tranzitban, hanem kimentünk a városba egy szervezett túra keretein belül. 2,6 millióan laknak Qatarban, 8% külföldi vendégmunkás. Szükség is van rájuk, mert Doha egy nagy munkaterület…mindenhol építkezés építkezés hátán, legyen az út, felhőkarcoló vagy bevásárlóközpont.  3 része van, az üzleti negyed, csillogó üveg, nagyon magas épületekkel, tele 5 csillagos szállodákkal, a „Pearl”, azaz „Gyöngy”, ami a jachtkikötő köré épült marokkói stílusú modern negyed, luxus apartmanokkal, bevásárlóközpontokkal és további hotelekkel. Az üzletek itt mind a világmárkákat képviselik, nincs turkáló vagy 100-as bolt, de még közért sem. De van egymással szemben Ferrari és Rolls Royce szalon. Itt erre van igény, nem kenyérre, meg parizerre. 🙂

Harmadik rész ahol a helyiek laknak, csodálatos luxus villákban, palotákban. Itt található a régi piac is, ahová betértünk és volt fél óránk szétnézni. Volt itt repülő szőnyeg, cica, kutya, nyúl, élelmiszer, fűszerek, keleti csemegék. Vettünk is ezt azt.

Ezek után nem várt ránk más, csak a maradék több, mint 5 órás hazaút a hóba és hidegbe.

Itthon

Hideg van és latyak mindenhol, legszívesebben indulnánk vissza a jó melegbe! Egyik nap magyaráztam egy sri lankai teaárusnak, hogy itt milyen a tél, nagy szemekkel nézett rám, és kérdezte, hogy hogy tudunk kimenni az utcára. Mondtam, hogy ilyenkor télen itt a viselet nagykabát, csizma, sapka, kesztyű….és még mindig nem értette, hogy az arcunk akkor hogy nem fagy meg. 🙂

A sri lankaiak szinte mind ismerik Magyarországot, nem csak a turisták miatt, de ott is híres a pálinka, illetve mindenkinek magyar Nokia telefonja van…még mindig. Ami tetszett, hogy szinte mindenki jól beszélt angolul, a brit gyarmatosításnak legalább ez volt az előnye. Ma is népszerűek az angol nyelvű iskolák, sokuk külföldi nyelvtanulási lehetőséggel is kecsegtet. Viszont az angol helyesírásra nem sok figyelmet fordítanak, gyakori, hogy hirdetőtáblákon a legegyszerűbb szavakat is elrontják, (mint pl: market – marcket), de a legdurvább egy hotel cégére volt óriás betűkkel a hotel fronton, Rani Beach Resort helyett, csak simán „Resot”…és látszott, hogy ezt nem ma tették ki. Hozzáteszem ez egy elég menő hotel volt medencével az óceán parton.

Jöjjenek a legek. Ez az utazás extrán élménydús volt, nagyon sok nevezetességet, látnivalót néztünk meg, plusz a Maldív….nem is nagyon lehet mit mondani, de azért megpróbáljuk:

Legjobb élmények: 

Snorkelezés a maldív -szigeteki korallzátonynál, csodás színes halak között

Megmászni Sigirya szikláját és letekinteni onnan a mélybe

Elefánt fürdetés az elefánt árvaházban

Vonatozni Sri Lankán

Végtelen teaföldek között autózni

Sri lankai falunap: megkóstolni a helyi ételeket, gyümölcsöket, látni hogyan éltek régen, katamaránnal hajókázni

Maldív: naplementében iszogatni

Kígyófarmon kobrát nézni, kígyókat nyakban, hajon, fejen, kézben tartani….

Tényleg nem lehet felsorolni, annyi élmény ért minket és mindegyik szuper volt! Ismét megismertünk egy új kultúrát, több új országgal gazdagítottuk az utazási térképünket. Ez sokkal több volt, mint egy szimpla nyaralás, a rengeteg infót még most is dolgozzuk fel, a fotók és a videók segítenek emlékezni minden apró részletre. Jövőre nagyon szeretnénk újra hátunkra venni a nagy zsákokat és Ázsia egy újabb csodás szegletébe utazni!