Strandok, kaja és cicák – Halkidiki (2022.)

Hogyan indult? 

„Akkor augusztus végén szerintem menjünk el Ausztriába, még alig fedeztük fel a szomszédokat. Wolfgangsee jó lesz? Olyan gyönyörű! Lehet túrázni, hajózni, úszni, nagyon jók a kempingek is”

„Tsampi, te biztos, hogy oda akarsz menni? Szeptember elején nem lesz már egy kicsit hűvös?”

„De, de akkor majd keresek szállást, ne menjünk kempingbe. Basszus, 200 EUR egy éjszaka egy egyszerű apartmanban.. na ne.”

„Hiányzik már Görögország, jó muszaka, meg pastitio, egy jégideg csapolt Mythossal. Keressél inkább valami olcsó repjegyet! Szaloniki is jó lesz, meg valami közeli strand.”

Így jutottunk el Thessalonikibe, innen pedig a Halkidikire. Mert Thessaloniki közelében azért nagyon szép strandok nincsenek, habár nagyon élénk, jó hangulatú város, olcsó, de kitűnő kajával, ha az igazi görög strandokat akarjuk látni, érdemesebb délebbre látogatni, mégpedig a Halkidiki félszigetre. A félsziget 3 nyúlványból áll, Kassandra az első, Sithonia a második, és a szerzetesek lakta Athos a harmadik egy 2000 méter magas heggyel a végén nyúlik magasan a tenger fölé. Mi a középső nyúlványt választottuk, Sithoniát, mivel TB ragaszkodott a naplementés oldalhoz, így Neos Marmaras kisvárosra esett a választásunk.

Olcsó vagy drága egy hetes görög út?

A repjegy 60e Ft volt kettőnknek (2022), tekintve a mai üzemanyag árakat ez elég baráti, volt benne két fedélzetre vihető poggyász és egy egy kisebb hátizsák. Volt 20.000 wizz pontunk, így még barátibb lett a repülés. Thessaloniki Kalimaria városrészben foglaltam szállást az első éjszakára, 41 EUR volt egy kis apartman, azaz szoba, ágy, hűtő, fürdő, pont tökéletes volt arra, hogy ott aludjunk, 200 méterre a tengertől és a városrész központjától. A reptér és a Halkidiki buszpályaudvar közelében volt,így a reptérről helyijárat busszal mentünk be, a jegy fejenként 1,6 EUR volt. Séta, sörözés, vacsi, és végre jó mély parlagfűmentes lélegzetvétel, minden pénzt megért nekem. A helyi streetfoodos helyen ettünk, viszonylag nagy étterem, fél adag gyros tál, grillezett haloumi sajt, 3 grillezett peperoni szerű erőspaprika és 2 sör 22 EUR volt. Baráti. Íme a fél gyros tál adagja…nem tudom ki tud megenni egy teljes gyros tálat.

Másnap innen indultunk tovább a mi kis városkánkba, busszal, 13 EUR volt egy jegy, előre online meg lehetett venni, még itthonról, kényelmes, zsír új busz, korrekt tájékoztatás a buszpályaudvaron (a Halkidikire menő buszoknak külön pályaudvaruk van), kis kajálda, ahol reggeli péksütik, kávé, üdítő, szóval minden volt ami kellett. Napi 4 járat megy, mi már reggel fél 10kor leléptünk. Jó két óra buszozás után Neos Marmaras utcáit róttuk, kicsit előbb szálltunk le, mint kellett volna, de így rögtön megtekinthettük a városközpontot, hátizsákkal, dombra föl, dombról le, majd még egyszer, mert Marmaras két hegyre épült város, egy lapos utcája nincs, vagy felfelé mész, vagy le. Gondoltam is, hogy itt lépésekből, far és vádli edzésből nem lesz hiány! 🙂

Mi az egyik strandnál laktunk, így a strand pár lépés volt, az első gyrosos és a pékség is, de nem kellett órákat gyalogolni a központba sem. A szállás 55 EUR volt egy éjszakára, ahogy írtam a strandnál, tengerre néző kis apartman egy kb. 8 apartmanból álló házban. A házhoz tartozott 8 macska, ebből egy kifejezetten barátságos, minden este velünk grillezett, vagy éppen csak benézett hozzánk, Zoleenak neveztük el. Sőt, 24 órás őrség is volt, na nem azért, mert olyan nagy veszélyben lettünk volna, de a tulaj idős anyukája is ott lakott, néha kiült az őrbódé elé, ott őrködött, vagy a lenti nagy közös teraszon olvasott, este 10-kor meg már csukta be a kaput. A teraszon kívül volt egy jópofa grillező is, amit előszeretettel használtunk 2 este is.

A megérkezés örömére ittunk egy sört, elmentünk ebédelni a strandon egy étterembe, olivabogyók, musaka, pastitio és grillezett erős paprika volt a menü, erre valahogy rákattantunk. A nap pihenéssel, fürdéssel és napozással telt, este pedig egy jót sétáltunk a városban.

Visszatérve a költségekre, azért elég baráti áron volt a szállás, semmi luxus, csak ami kell egy jó szálláson, innentől kezdve pedig mindenki annyit költ, amit a pénztárcája enged. Egy átlagos kaja főétel, sali, sörrel vagy borral olyan 35 EUR, a legdrágább kajánk 59 EUR volt kettőnknek, de erről majd később. Persze lehet homárt is enni minden nap, de Michelin csillagos éttermek itt nincsenek. Gyros 3-4,5 EUR-ig van, nem a mérettől függ, hanem attól, hogy hol eszed, egyébként mindig mindenhol minden óriás adag. Sör a boltban 1-1,5 EUR, csapon 4-5 EUR a fél liter. (Milánóban 2019-ben a kis üveges Moretti került ennyibe.)

Este kissé lehűlt az idő, jött egy kisebb vihar, egész éjjel szakadt az eső, de nem szegte a kedvünket, mert másnap elég hamar kisütött a nap, így irány a strand, szerezzünk színt! Ebédre egy óriás gyrost ettünk ketten, salival, bőven elég volt kettőnknek. Nagyon sok program nem volt ezen a napon, este elmentünk kivenni egy motort, nagyon jó erős motort kaptunk, mellyel másnaptól elindultunk a félsziget felfedezésére.

Vacsira egy autentikus görög helyre ültünk be, családi étteremnek tűnt, nagyon kedves pincérekkel a csodás tengerparton, a marmarasi öbölre nézett. Előételnek kaptunk faszénen pirított görög kenyeret, meglocsolva olívaolajjal és fűszerekkel, főételnek grillezett halat rendeltünk és shrimp saganakit, ami fűszeres paradicsomos lében rák, tetején feta sajttal. Ismét egy kedvenc kaja született, isteni! Mellé egy kis kancsó bor, ajándéknak pedig egy nagy tál gyümölcs jött, dinnye és szőlő. Ismét nem léptük át a 35 EUR-t fizetéskor. (Tuti elszámoltak valamit) 🙂

Felfedezés

1. nap – keleti part

   Észak felől támadtunk, így az első megállónk Agios Nikolaos kis hegyi falu volt. Sétáltunk egyet, sok látnivaló nem volt, de a főtér mögötti kis utcában nagyon jót reggeliztünk. Természetesen helyi reggelit, azaz Bougatsát. Réteslap van megtöltve vagy édes-vaníliás krémmel, vagy éppen sós feta vagy kefalotiri sajttal. TB az előbbit, én az utóbbit választottam. Az édeset még megszórják porcukorral és fahéjjal is. (Egyik nap még Marmarasban a közeli pékségben Tibi mondta, hogy nem kér rá porcukrot (süsüport), sem fahéjat. Majd a kislány megkérdezte, hogy kávét kér? Tibi mondta, hogy nem, nem szereti. A kislány teljesen kikelt magából, hogy hogy lehet így élni?? Se cukor, se fahéj, se kávé? Milyen élet ez!? 🙂 )

Irány a strand, hiszen ezért jöttünk, egy elég jó beach-et választottam, ahol még én sem voltam eddig, Lagonisi a neve. Már Görögországban is egyre több helyen vannak a strandon napágyak, beach bar, de természetesen van hely a törölközős strandolásra is. Ahogy öregszünk, mi is többször bérelünk napágyat, mert a derekunk jobban szereti, így tettük itt is. A napágy általában 8-10 EUR egy napra, vagy van ahol ingyenes, csak fogyasztani kell legalább 4 EUR értékben. Szerintem ez korrekt. Kivettük a napágyat, kellemesen fújt a szél, a víz türkiz színben pompázott, a pincér hozta a hideg sört, mi kell még? Olvastunk, napoztunk, élveztük a napot. A pincér srác nagyon kedves volt, TB meg is jegyezte, hogy ilyen kedves emberekkel rég találkozott, mint itt a Halkidikin.

Amikor megéheztünk tovább álltunk, mert délutánra egy másik strand volt betervezve, gondoltuk útközben harapunk valamit, és mi is lehet jobb, mint egy friss gyros. Az út mentén találtunk is egy kajáldát, gyorsan kértünk két sört és gyrost, és ezt a csodát hozták:

Azt hiszem a nyaralás egyik fénypontja volt ez, most is folyik a nyálam, ahogy a jéghideg korsón olvad a jég és izzik a pohár. 🙂 A strand egy általam ismert strand volt, 2008-ban még szinte elhagyatott, a fehér gömbölyű és mindenféle alakzatú sziklák között bújik meg két öböl, mára már népszerű beach, főleg a kisgyerekesek körében, mert lassan mélyül. Ezért tehát pont sokan voltak, vagyis rengetegen, az előző beach sokkal jobban bejött. Kicsit fürödtünk, napoztunk, fotóztuk a sziklákat, és elindultunk vissza.

Út közben mondtam TBnek, hogy volt egy nagy zöldséges az út mentén, álljunk meg dinnyét és barackot venni. A tulaja egy hippi volt, leguánt tartott egy óriás terráriumban a bolt közepén. Mivel tudtuk, hogy hamarosan eljön annak is az ideje, hogy grillezzünk, beszereztük a salihoz való paradicsomot, hagymát, majd TB rákérdezett, hogy chili van -e. Persze, volt a nagyobb hosszúkás pepperoni fajta. A hippi mondta TBnek, hogy kóstolja meg. A hős természetesen beleharapott egyet, majd mondta, hogy nem vészes. Én is haraptam, nem mondom, hogy egy carolina reeper, de azért kellemesen csípett, pirult a fejem. A hippi feje meg zöldült, hogy az ő híres erőspaprikáját még egy lány is megkóstolta csak úgy magában, rögtön előhúzott egy másik fajtát, hogy kóstoljuk meg. Az is oké volt, csípős, de nem fej leégetős. Emberünk csodálkozott egy kicsit, majd vagy 8 darab chili paprikát ajándékba adott nekünk, mert kiálltuk a tesztet. 🙂

Este a közeli kis hegyi faluban akartunk vacsizni, mert egyrészt onnan csodás a naplemente, másrészt meg gondoltuk, hogy ha a tengerparton inkább csak tengeri herkentyűs ételek vannak, akkor hátha itt lesz kleftiko vagy stifado. Sajnos csalódtunk, mert még igazán olyan kedvünkre való kaja sem volt az étlapon, így visszamentünk Marmarasba és a szállás melletti utcában lévő hangulatos kis étterembe tértünk be. Mivel ez nem a központban volt, így nem zsúfolt, nekünk tetszett. Kagyló saganakit kértünk és a pincér ajánlására TB keftedest evett, ami görög fasírt szerű, leöntve paradicsom szósszal. Előétel egy nagy adag grillezett feta volt. Egy kancsó bor, ismét 40 EUR alatt maradtunk, de degeszre ettük magunkat. Pincérünk azt is elmondta, hogy azért nem találunk kleftikot és sifadot, mert azok inkább téli ételek. Krétán, vagy más helyeken ahol több a bárány, ott nyáron is népszerű. Megtudtunk olyan infókat is Görögországról, hogy hol mit érdemes enni, mert hiába ugyanaz a görög konyha, de az ország különböző tájegységein, vagy szigetein mégis különböző lehet.

Nyugati part:

2. nap ismét motorra pattantunk, egy klassz gyümölcstál reggeli után, a mai napra egy strandot terveztem a sziget dél-nyugati részén. Kicsit sikerült elkavirnyálni, ugyanis ezernyi földút vezet a híres Tigánia beach bárhoz, egy kis kerülővel, de meglett. Na jó, mire odaértünk már mind a ketten nagyon türelmetlenek voltunk és nem értettük, hogy miért motorozunk már több, mint egy órája egy 40 km-re lévő beach-re. Amikor megérkeztünk, kicsit csalódottak voltunk, mert nagyon fújt a szél és eléggé hullámzott a víz, annyira, hogy a fürdés itt nem lett volna a legkellemesebb. TB mondta is, hogy minek jöttünk ide, messze is volt, összerázott a motor….de amikor meglátta a beach bart, teljesen felvillanyozódott, annyira tetszett neki. Itt mindenképpen innunk kell egy sört Tsampi! Hát ezért jöttünk ide! Elnyerte a legjobb hangulatú beach bar nevet, a képek magukért beszélnek! Háttérben az Athos hegy.

Hogy fürödni is tudjunk aznap, visszamentünk a nyugati partra Toroniba, egy kellemes kis üdülőfalu, éttermekkel és apartmanokkal. A víz simogatta a bőrünket, mint a selyem, a part viszonylag gyorsan mélyült, így remek lehetőség volt a szabad tüdős merülés gyakorlására. Ebédre light kaja, TB polipot evett, én grillezett padlizsánt fetával és citromos fokhagymás mártással, 40 eur alatt természetesen.

Következett a nap fénypontja, grillezzünk! Reggel a halas boltban vettünk rákot, halat, ezenkívül chili ment még a grillre, isteni vacsi volt a tengerre néző teraszon. A tulajnak vittünk egy üveg pálinkát, cserébe kaptunk tőle egy üveg házi bort, ezt iszogattuk a remek vacsihoz. Zolee is jól lakott belőle, meg is hálálta TBnek azzal, hogy vacsi után odaült az ölébe egy kis simogatásért.

Ismét a nyugati part

3. napján a felfedező túrának a sziget nyugati oldalán maradtunk, igazából keleti oldali terveim voltak, de mivel ott minden nap nagyon hullámzott a víz, maradjunk a kellemes nyugati részen. Olyan 20 km-re mentünk csak a motorral, isteni part, víz, napágy 10 eur, de amiért mindenképpen megérte, hogy a napágyon kívül babzsákok is voltak kitéve a strandon. Ki is próbáltam egyet, onnantól kezdve ki se akartam kelni belőle. Annyira kényelmes, olvasni, napozni, aludni, bárhogy nyomod, teszed, fekvés, ülés, kitűnő a hátnak, imádtam! Ebédre megettünk vagy 5000 kalóriát, mert a halbolt melletti pékségbe mentünk reggeliért, és vettünk egy jó pár görög sütit, csokisat, vaníliásat és sima diósat, persze mind leöntve a szuper cukormázzal, így alig bírtuk megenni. Nem is lettünk éhesek, csak késő estére. Természetesen a szabadtüdős merülést tovább gyakoroltam, kb 3 méterig már le tudok menni, azaz fel tudom hozni a homokot a tenger aljáról, éljen,siker!!! Nagyon örültem neki, mert ez egy kitűzött célom volt erre a nyaralásra! (Eddig egyszer sikerült lemennem vagy 160 centire) 🙂

Strandolás Marmaras környékén

Pénteken gondoltunk egyet, és mivel már nem volt motorunk, átgyalogoltunk Marmaras másik strandjára, ami a város teljesen másik oldalán van, kb 2 km gyalog. Meglepetésre a napágy ingyenes, csak fogyasztani kellett a strandon, Paradiso beach a neve. Nem ez volt a legszebb strand, mert kicsit kavicsos a széle és bent is köves amíg bemész, de nem kellemetlenül, nem kellett tengeri cipő. Csodák csodájára itt is volt babzsák, csak ezt kértem, napágyat nem, ebben töltöttem a napot. Délben TB is áttért a babzsákra, belátta milyen kényelmes 🙂 Na meg persze vizsgáztam merülésből, maradt a 3 méter, mert itt elég sekély volt a víz, ehhez is elég messzire kellett beúszni. TB persze mindenféle műúszó attrakcióval kedveskedett a víz alatt, néha nagyokat nevettem a figurákon. Ebéd, na az itt nagyon különleges volt, töltött tintahalat kértünk, mely meg is volt grillezve, quiona, feta, kagyló, petrezselyem, fűszerek, ez volt a töltelék. Körülötte egy citromos fokhagymás mártás, és sali hozzá. Nem gondoltam, hogy tartjuk a keretet, de ez is csak 35 Eur volt. (Mondhatjátok most, hogy ha kiszorozzuk akkor azért ez szép summa forintban, de az árakat inkább az előző évek görög/olasz/horvát árakkal hasonlítom össze és nem a forint elértéktelenedésével. 2 éve, vagy 5 éve is kb ennyiért ettünk Görögországban, igaz akkor Kyklád szigeteken voltunk, ott biztos feljebb mentek az árak. Ha olasszal hasonlítom, akkor hasonló vacsikat ott 80 eur alatt nem lehet megoldani).

Este egy búcsú sör a naplementés törzshelyen, majd irány a közeli étterem, ahol már voltunk egyszer. Gondoltuk, utolsó esténk, együnk nagykanállal, és kérjünk tenger gyümölcs tésztát. Erről gondolhatjuk azt, hogy ez egy egyszerű és olcsó kaja, de ilyen helyeken azért nagyon extrán meg tudják csinálni, érezni a tenger sós ízét a kagylón, rákon, a görög napsütést a paradicsomon. Amikor megrendeltük, a pincér visszajött még egyszer megkérdezni, hogy tuti ezt kérjük, mert ez a legdrágább étel az étlapon, mi mondtuk, hogy utolsó esténk, ezt kérjük! Az étel fenséges és isteni volt, bár sokat kellett rá várni, mert mindent nagyon frissen készítettek el, addig eliszogattunk egy kis fehér bort. Azt kell mondanunk, talán ez volt a legjobb tenger gyümölcse tészta amit valaha ettünk. Desszertnek isteni sajttortát kaptunk ajándékba. Meglepetésre, a vacsi 59 eur volt, tavaly Riccionében hasonló étel, tengerparton szintén 100 EUR-t kóstált.

Utolsó nap

Eljött az utolsó nap, reggelire bepusziltuk a maradék gyümit és fetát, majd 11ig még a strandon olvastunk, szívtuk magunkba a napsugarakat. 12.30 kor indult a busz Thessalonikibe. Sajnos már a buszon voltunk, amikor a wizzair írt, hogy késni fognak, ha előbb írnak, maradtunk volna még strandolni. Sebaj, így Thessalonikben ettünk egy jót, grillezett sajttálat grill zöldségekkel, és gyros hamburgert, ami nagyon különleges gyros volt, és itt már a szokásos kereten belül maradtunk a fizetséggel.

Összességében milyen volt? Sokkal jobb, mint amire számítottam. Én már jártam Görögország ezen részén 2005 és 2008-ban, akkoriban nagyon sok magyar jött ide autóval, busszal, hűtőládákkal felpakolva, fagyasztott kenyérrel… Marmarasban nem volt sok magyar, inkább román, bolgár és szerb vendégek voltak. Jellemző, hogy mindenki kocsival jön, ezért nincs is sok motor kölcsönző. Viszont az éttermekben nagyon sok javulást tapasztaltam 2008. óta, mert akkor a hagyományos görög ételeken túl, szinte semmilyen különlegesség nem volt, most pedig azt hiszem új görög gasztronómiai élményekkel lettünk gazdagabbak! Mindenképpen visszatérünk jövőre, ha nem is Sithoniára, de a Halkidiki egy másik nyúlványára, Kassandrára.