Hosszú forró nyár – 3 országban (2022.)

Megosztotta

Tsampi

Dátum: 2022 augusztus 12.

a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Ha jól emlékszem, volt egy ilyen filmsorozat is a 60as években… De azt hiszem most tényleg hosszú és forró nyarunk volt. A majd fél évszázados (persze csak 29 évet vallok be) életem alatt nem is emlékszem, hogy ilyen tartósan 40 fok legyen. Mit is csináltunk eddig a nyáron? Nézzünk egy rövid összefoglalót.

1. Balaton – május

Szülinapomra Tibi egy nagyszerű repüléssel lepett meg, a budaörsi reptéren, PO2 repülővel, amely egy nyitott kétfedelű repülőgép a 40-es 50-es évekből. Nem mondom, hogy nem féltem, amikor felszállt és remegett az egész gép, de sikerült megnyugodnom, a gépnek is, és szépen siklottunk a Duna fölött. Klassz élmény volt!

Ezután irány Boglár, Tibi főnöke odaadta a kecóját, egy kis lakás, közel a part, az éttermek, az időjárás és a tó vize is alkalmat nyújtott egy kellemes nyár elejei fürdőzésre. A boglári strand széles fövennyel rendelkezik, a víz világoskék és tiszta volt, kellemes 25 fok. Esténként a naplemente is csodás volt a partról. A strandon természetesen a szokásos hal- és lángossütők sorakoztak, mivel még csak május volt, nem volt minden nyitva, de ez nem is volt igazán fontos nekünk. Volt egy egész jó kis bár is a parton, már nem retro stilusban, hanem mai modern, színvonalas bár, illetve volt egy jó kis olasz étterem is, ahová minden este visszatértünk vacsizni.

Az egyik napot túrázással töltöttük, mert nem csak Badacsonyban vannak ám pincék, hanem a Boglár fölött is. A táj mini Toszkána, búzamezők, szőlő, borászatok. Csak a toszkán villák hiányoztak. Felmentünk egészen a kilátóig, visszafelé pedig betértünk a Pócz pincésztbe ebédelni és bort kóstolni. Ebédre helyi tálat kértünk, kolbi, sonka, sajtok, mind helyi termelőktől. Fincsi volt.

Megegyeztünk, hogy visszatérünk, de nem nyáron, hanem majd csak ősszel, szüretkor.

2. Bosznia, Split

Júniusban, pünkösdkor megejtettük a szokásos mamszis utat, most egy elég komoly road trip-et terveztünk, Bosznián keresztül Horvátország és ott 2 nap pihi. Jó sok kilométer és több órás utazás után érkeztünk meg a körút első állomásához, Jajce, ami a vízeséséről híres. Voltunk már itt jó pár éve, akkor az útról lehetett megnézni a vízesést, ingyen. Természetesen Bosznia is fejlődik és vonzza a turistákat, így a vízesés alá egy komplett kilátót építettek, természetesen ezért már belépő díjat is szedtek. Viszont klassz volt, mert teljesen le lehetett menni a vízeséshez, arcunkon érezhettük a hideg víz permetet, ami szuper volt a 35 fokban.

Második megállónk az én személyes kedvencem, a vízimalmok voltak. Ma is működnek, de inkább már csak turista látványosság, nem őrölnek semmit, viszont nagyon klassz a malmok között a vízben sétálni, sokszor el is ázott a cipőnk, de nem érdekelt, mert annyira meleg volt.

Az ebédet kihagytuk, de egy jó kávét nem, a folyó mentén egy úszó étteremben álltunk meg egy kávéra, körülöttünk a magas hegyek, alattunk a csodás zöldes-kék folyó, fantasztikus látvány volt, de már alig vártuk a kb. 10 órás utazás után, hogy elérjük az első napi úticélunkat, Mostar városát.

Szállásunk egy szuper lakás volt az óvárostól pár lépésre, parkolóval, ami fontos, mert nem sok ilyen apartman van. Az udvar, azaz a bejáró nagyon szűk volt, lehet én még ma is ott tolatgatnék, hogy be tudjak állni, de Tibi nagyon ügyesen megoldotta. A mamszik az egész napos út után kicsit fel akartak frissülni, meg pihenni, mi pedig kirohantunk a városba, mert bár ez a 3. mostari látogatásunk, az Öreg Hídról még nem volt egy normális napsütéses képem, valahogy mindig későn értünk oda, vagy épp felhős időben. Most tűzött a nap, a hőmérő 35 fokot mutatott, így egy kis kocsmát találtunk a legjobb helyszínnek a fotózásra, két jéghideg csapolt sör társaságában. Mivel izzadtunk, a sör gyorsan lecsúszott, mentünk is vissza a mamszikért, hagy élvezzék ők is a csodás kilátást ebből a kocsmából. Így is lett, pár perc után visszatértünk velük, aperol spritzet és gin tonicot ittunk, és rendeltünk egy helyi alapanyagokból készült előétel tálat. A tál különlegessége a bosnyák lángos volt, ami kisebb, mint a magyar, nem olyan olajos, nagyon könnyű tésztája volt, jól belaktunk. Megnéztük a Neretva folyó fölött a naplementét, sétáltunk egyet még vacsi előtt, már sötétedett amikor beültünk vacsizni a híd alá, na nem a susnyásba, hanem egy nagyon menő étterembe. Szimpatikus idősebb pincér ajánlott mindenfélét, halat, grill kolbit, mellé salik, krumpli, és a egy vegetáriánus grill tál, sör, kis kancsó bor, minden nagyon finom volt, nem is tudtunk mindent megenni. Kértem a számlát, mondta, hogy csak cash-ben tudok fizetni, így EUR-ban kértem, mivel bosnyák kunának híjában álltunk, azaz nulla volt. Hozza a számlát, 72 pénz, készítem a 72 EUR-t, nem-nem, ez kuna, 34 EUR. Na ezért éri meg Boszniában nyaralni, végre egy ország, ahol még olcsón ehetünk akár a legbelvárosibb étteremben is. Olaszországban könnyen összehozunk egy 80-100 EUR-s számlát ketten…no comment.

Reggel nem keltünk korán, de mégis időben indultunk, első tervünk a csodás kis falu Pocitelj volt. Kis muszlim falu, köves szűk utcákkal, várral és egy mecsettel. Sajnos az út le volt zárva útfelújítás miatt, így akármerre is kerültünk képtelenség volt odajutni, így sajnos le kellett mondani róla. Na nem baj, jöjjön az egyik kedvenc vízesésem, a Kravica. Vasárnap volt, így tömeg is volt, ezt is kiépítették, belépő díj, parkoló, de megéri bemenni. Gyalog vagy kisvonattal lehet lemenni a vízeséshez, mi hősök a gyaloglást választottuk. A víz 26 méterről zúdul alá, és kb 120 méter széles a medence. Fürdeni is lehet, sokan meg is mártóztak, mi csak a lábunkat áztattuk a kristálytiszta vízben. Kis hűsölés után (mert megint 35 fok volt), irány tovább Horvátország, Split. Itt is egy apartmant béreltünk, 2 hálószoba, konyha, ebédlő és nappali és egy óriási terasz, ami a tengerre és a kikötőre néz, azaz minden nap láttuk kikötni az óceánjárókat, amik Splitbe érkeztek. Régen el akartam már jönni ide, mert sokszor voltunk Horvátországban, de Split eddig kimaradt. Mivel a nap égetett, első utunk a strandra vezetett, a városi strand gyalog is megközelíthető volt. Sokan voltak, nem is ez a legszebb tengerpart, de hűsölésre pont jó volt.

Következő nap ismét forró reggelre ébredtünk, a reggelihez egy cica is mellénk szegődött, elneveztük Pan -nak egy helyi sör után. Pan ezek után minden nap velünk evett, délután, este, reggel, mindig jutott neki egy-egy finom falat. Mivel tudtuk, hogy Split sétánya gyönyörű, így az öreglányokat, izé….fiatal hölgyeket egy hosszú sétára invitáltuk a belvárosba. Valóban mesés a pálmasor a tengerparton, mögötte az ódon épületek, katedrális, kis tér, mi pedig a halpiacra igyekeztünk, meg kellett venni az esti grillre valót, valamilyen rózsaszín halat vettünk, és rákot. Amíg Tibi visszasietett az apartmanba a halakkal, mi a hosszú és fáradalmas gyaloglás előtt inkább ittunk egy jó kávét a sétányon a pálmák árnyékában.

11 körül irány a strand, Splittől nem messze van egy nemzeti park, ahol egy csodás öböl is található, itt vetettünk tanyát egy fél napra és élveztük a tengert. Az idő szűrt napos volt, így nem égtünk le, de egy kis színt szereztünk. Mikor már elég volt a strandolásból visszamentünk az apartmanba, a sportosabb társaság még egy 5-6 km-es gyalogtúrát is bevállalt a kikötőbe. Mindehol szeretem megnézni a yachtokat, vitorlásokat, volt is itt bőven. Mivel még mindig rekkenő volt a hőség, így egy sör is jól esett, természetesen egy kikötői kocsmában, hol máshol.

Este meggrilleztük a reggeli szerzeményeket, isteni volt a hal, omlós, szinte vaj ízű, talán az egyik legjobb hal, amit eddig ettem.

Hazafelé várt ránk a jó hosszú út másnap, le akartuk rövidíteni az utat, hogy nem állunk be a balatoni m7 forgalomba… út szempontjából jó volt, de a bosnyák – horvát határon vártunk vagy 2 órát, az nem kellett volna.

3. Sopron

Ugye milyen fura, hogy már a második magyarországi helyszínt említem? Tibi a covid miatti elmaradt szülinapokra ismét egy repülős meglepivel készült, most egy Sopron közeli reptérről, ezért úgy döntöttünk, hogy mivel a Szép kártyánk még mindig bírja, miért is ne aludjunk ott Sopronban. Csütörtökön meló után indultunk, egy kis panzióban foglaltunk szállást, klassz erdős területen, a Koronázási domb mellett, innen egy jó 10 perc volt a belváros gyalog. Este viszonylag későn értünk oda, megittunk egy hideg welcome sört egy két kocsmában a főtéren, majd egy remek steak étteremben találtunk egy nagy teraszos helyet, ahol szuper kaját ettünk. Közben pedig szétizgultuk a vizes VB lányok vízilabda elődöntőt.

Reggel viszonylag korán keltünk, mert várt minket egy újabb izgalmas kaland, repülés egy autogiroval. Ez egy olyan repülő szerkezet, ami hasonlít a helikopterre, de mégsem az. Nagyon biztonságos, mert képes levitorlázni ha valami baja lenne a motornak, a teteje pedig teljesen nyitott. Nagyon érdekes és izgalmas volt, én repültem elsőnek, elrepültünk az Eszterházy és a Széchenyi kastély fölött, egészen a Fertő-tóig, nagyon nagy élmény volt! Tibi is repült utánam, neki is nagyon tetszett. Ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor a 4 „kisrepülős” repülési élmény közül, talán ez volt a legkülönlegesebb, ez tetszett nekem a legjobban. Köszi Tibi ismét!

Úgy gondoltuk, hogy ha már itt a határ egy köpésre, miért is ne menjünk át Ausztriába. Első utunk egy boltba vezetett, épp sör akció volt, kb 60 cent volt minden dobozos sör, mi is vettünk egy rekesz Puntigamert, meg más egyéb söröket. A helyiek úgy vitték a sört, mint nálunk covid idején a lisztet meg a cukrot, de itt van eszük az embereknek, mert mit is lehet csinálni liszt és cukorból? Édes csirízt… a sör pedig legalább oltja a szomjat a 38 fokos melegben és ugye folyékony kenyér. 🙂 3-4 rekesz söröket vittek az emberek, a bevásárló kocsik alján direkt van egy sör tárolásra alkalmas kihajtható rész, mondhatni itt a boltok is fel vannak készülve a nagy fogyasztókra. Itthon jöttünk rá, hogy mekkora balekok vagyunk, mert 60 centért igen csak vehettünk volna még mi is egy-két rekesszel, hiszen a kánikula még hetekig tartott.

A tó partján ebédeltünk, majd irány a strand. Nagyon szép füves -fás terület, meglepő, hogy kánikula ellenére nem voltak sokan, pedig péntek délután volt. A tó vize igen sekély volt és forró, így inkább a hidegebb medencét választottuk hűsölésre és pihenésre. Volt hát dögönyöző, csúszda, bugyogott itt ott a medence, nekünk a lényeg volt, hogy jól hűtsön. Mikor a felhők elkezdtek gyülekezni, mi is összeszedtük magunkat, és irány vissza Magyarország. Ismét egy jó séta a városkában, kis előétel és aperol spritz, a vacsorát már a szálloda teraszán ettük meg, mert vártuk a vihart, ami nagyjából elmaradt, csak a szél erősödött meg.

Másnap haza, így telt a soproni mini hétvége, kifejezetten tetszett a város, szerintem még visszatérünk.

4. Njivice – KRK

Ha július közepe és az évfordulónk közeleg, akkor irány KRK!

Évek óta Baskára járunk, a sziget csücskébe egy kis kempingbe, közel a parthoz. Szeretjük, kényelmes, a strand jó, a városka is jó, esténként grillezünk, iszogatunk, élvezzük a mediterrán klímát és sós levegőt. Ebben az évben valami újra, másra vágytam, szívesen visszamentem volna Baskára is, de amikor kolléganőm Njivicében nyaralt és megmutatta a kilátás az apartmanból, azt gondoltam, nézzük már meg ezt a helyet, hátha még jobb, mint Baska. Leteszteltettem vele a kempinget is, közben én is megtaláltam a neten, és ide foglaltam helyet.

Csütörtökön munka után indultunk, ahogy szoktunk, már annyi rögtön Njivice előnyére vált, hogy közelebb van, kb 45 percet spóroltunk, mert a sziget elején található, a 2. falu. A kemping óriási területen helyezkedik el, az első két sorban mobilházak vannak, volt olyan, aminek saját medencéje volt. (Meg is kérdeztem mennyi egy éjszaka, egy ilyen kis vityillóban, 600 EUR…4 személyes. Öhöm….) Jó nekünk a sátor is. Klassz nagy sátorhelyet kaptunk, nem lógtak a szánkba a szomszédok, sőt, még tengeri kilátásunk is volt. A part csak pár lépés, mivel nyugatra néz, így naplementés, melynek kifejezetten örültünk. Első este sátorállítás, berendezkedés, séta a kempingben, van itt zenés bár, pizzéria is. Gyorsan be is vágtunk egy pizzát, mert már korgott a gyomor természetesen csapolt sörrel.

Másnap az volt a fura, hogy nem ébredtünk fel reggel 7-kor, mint ahogy általában a kempingben szoktunk, mert egyrészt csend volt, másrészt a sátrunk még árnyékos részen volt, így nem volt ezer fok bent. Reggel elintéztük a bevásárlást a közeli Malinskában, ahol nagy van egy nagy Plodin, csak a legszükségesebbeket vettük, grillcucc, sör, bor. Na de hol tároltuk? Eddig mindig béreltünk hűtőt a kempingben, de mivel itt nem volt ilyen lehetőség, így vettünk magunknak egy kis tábori hűtőt,nagyon klassz, csendes, minden elfér benne ami éppen szükséges. Estig a cuccok ki is bírták. A napot a szokásos Zala beach-en töltöttük, imádjuk a hűvös vízét a nagy melegben! Este kisétáltunk a városkába, helyes kis kikötő színes csónakokkal, végig éttermek, pub-ok, nagyon hangulatos a sétány. Sőt, fagyi fesztivál volt, bár a PK jobban örült volna sörfesztiválnak, így még koncert is volt minden este, amit oda lehetett hallani a kempingbe. Egészen kimentünk a városka széléig, ahol nagyon helyes parti kocsmák árulták a jéghideg csapolt sört és koktélokat, innen csodáltuk a naplementét. Egy jó tanács az ide utazóknak, bármilyen meglepő, de kunát kell vinni, mert kártyával a kocsmákban nem lehet fizetni. Este grillezés, kolbik, sajt,kukorica, sali, szuper kaja volt.

Szombat reggel irány a halpiac, Malinska városkában volt ez, meg is találtuk rögtön. Csodaszép halak, rákok, kagyló, tintahal, be is spájzoltunk ez esti paellához. A napot a strandon töltöttük, színt kellett szerezni és gyakorolni a víz alá merülést, mármint nekem. A strand kicsit más mint Baskán, mert nem egy hosszú partszakasz, hanem 3 öböl van, az egyik a város felé néz, ez nagyon sekély, így itt leginkább a kisgyerekes családok foglalták el a partot. A második öböl gyorsabban mélyülős, ez volt a mi helyünk. Gyakoroltam is a merülést, de valahogy nem ment. Lehet túl mély vízben kezdtem el és megijedtem tőle. Este a naplementét is az öbölből néztük. Elkövettem azt a hibát, hogy az esti boromat nem hűtöttem be, sőt voltam olyan balga, hogy a sátor előterében hagytam, amit a délutáni nap 58 fokosra melegített. Szóval forralt bort ihattam volna, de ki akar meleget inni 35 fokban? Az sem jó ötlet, ha így beteszem a hűtőbe, így gondoltam, hogy a tengerben először lehűtöm 22 fokosra, majd jöhet a hűtő csodatévő képessége. Szóval, bor a tengerben, kövekkel kitámasztva, ülünk mögötte, csodáljuk a naplementét, mikor egy magyar család 3 gyerekkel érkezik, látszik, hogy akkor jöttek és próbálják felfedezni a helyet. A két nagyobb fiú a vízben, a kislány a szélén, örömében hangosan felkiált: „apaapa, nézd mi van itt, nézd mit találtam neked?! Ezt úgy a partra sodorta a víz?” …majd rohan az üveg felé, hogy a kövek közé gondosan beszorított boromat mindjárt kiveszi és odaadja az apjának. Mögüle a morcos néni (azaz én) legkedvesebb, de mégis szigorú hangomat elővéve: nehogy kivedd :). Apa rögtön kapcsolt, elmagyarázta a kislánynak, hogy a bor a nénié és csak okosan hűti a tengerben. Huh, majdnem pórul jártam. 🙂

Vacsi paella és az említett hányatott sorsú bor. Meg kell hagyni, isteni lett, sokkal finomabb, mint itthon, benne a tenger sós ízével.

Vasárnap meg volt hirdetve, hogy a kempingben is lesz halpiac, szuper, nem kell autózni. Előtte gyorsan elsétáltunk fotózni párat a városban, visszafelé a reci közelében lett volna a halpiac, de kiírták, hogy sorry, de ma még sem. Irány Malinska, a szokásos halas néni. Tibi parkolót keresett, én már be is ugrottam a boltba, láttam, hogy van friss tonhal, abból kértem egy jó szeletet, pár rákot és tintahalat. Persze amikor számolt, akkor rájöttem, hogy kevés lesz a kunám, mert azt nem nagyon vittünk. Odaadtam az összes pénzem, jó pár kuna még mindig hiányzott, előkotortam a maradék aprót, a néni meg mondta, hogy ok így, na tűnés. 🙂 Cserébe jövőre is nála vásárolunk.

A nap a szokásos strandolással telt, a víz jó, a sör hideg, mi kell még egy jó strandos naphoz? Naplementére ismét a városba mentünk egy jéghideg PAN-t inni, mert valahogy az volt becsípődve, hogy azt kérnék a csapról, találtunk is PAN-os kocsmát a parton, persze csak kp-s. Nem is értem. Megoldottuk azért, fel vagyunk ilyen vészhelyzetekre is készülve. A nap fénypontja a halas vacsi volt, csodák csodájára ismét paella, mert megkívántuk. Lehet e überelni a tegnapi élményt? Igen! Miért? elkészítettük ugyanúgy a paellát, csak megspékeltük frissen grillezett tonhallal. Legjobb paella amit valaha ettem!

Miniszbink sajnos ezzel sajnos végetért, de nem szomorkodtunk, mert este még tüzijáték is volt, így búcsúztattuk idénre a horvát nyarat. Visszatérünk!