100.000 lépés Szicíliában (2022.)

Siracusa

Reggel felhős időre ébredtünk, sőt esőre is számítottunk, ezért vonatos utazás mellett döntöttünk, mégpedig Siracusába, mely Szicília legősibb városa. A vonat állomás 2,6 km-re volt tőlünk, google maps 40 percet írt ki, miért is ne. Csak valahogy azt nem kalkuláltam teljesen bele, hogy az állomás a tengerszinten van, ami ezer lépcsőt, meredek lefelé vezető túraösvényt jelent…. csak mentünk, mentünk, még lefelé és még, így remegő lábakkal érkeztünk meg az állomásra.
Az olasz vonatok pontosak, tiszták, kényelmesek, mindenhol kijelző mutatja, hogy mennyivel megy a vonat (kb. 150 km/h), mi a következő állomás, mikor érkezünk és hová, milyen az idő ott, sőt, ha át kell szállni azt is mutatja, hogy a következő vonatod melyik vágányról indul. Azt hiszem nálunk nagyon sokat kell még ehhez tanulni, fejleszteni.

Mire megérkeztünk Siracusába szakadt az eső, én balga meg nem jó esőkabátot vittem, csak egy nagyon vékonyat, így teljesen bőrig áztam, de nem számított.
A város hangulatos, a központja egy kis szigeten fekszik, ide igyekeztünk mi is, rögtön egy piacba botlottunk, ahogy átmentünk a szigetre vezető hídon. Mit tehet az ember, ha piacon jár? Eszik! Mert olyan dolgokat lehet megkóstolni, amit étteremben tuti nem. Két helyen is falatoztunk, közben meglátogattuk a várat, kiderült, hogy Szicíliában minden hónap első vasárnapján ingyen vannak a múzeumok, várak, így még belépő jegyet sem kellett fizetni.
Azért is mentünk Siracusába, mert szerettük volna látni a türkizkék tengert, ahogy találkozik a magas sziklafallal. Na ez az esőben elmaradt.
Így viszont maradtak a gasztro élmények, de erről később írunk. Vonattal tértünk vissza Taorminába, de azt nem vállaltuk, hogy gyalog menjünk vissza a hegytetőre, egy helyijárat kisbusz 1 EUR-ért repített fel minket a városközpontba. Taorminában már sütött a nap, így a csodás naplementét ismét a teraszról élvezhettük.

A Keresztapa nyomában

Talán a kedvenc napom volt, habár az Etna túrát és a taorminai sétát is nagyon-nagyon imádtam, de ez a nap tette fel az i-re a pontot, vagy a habot a tortára.

De hogyan is látogassuk végig a forgatási helyszíneket, hogy még egy kis délutáni fürdőzés is beleférjen, hiszen ezerrel tűz a nap!
Választhattunk: hop on hop off busz, ami kissé rohanós lenne, vagy inkább béreljünk egy robogót? Naná! Szicíliában vagyunk, legyen a robogó egy Vespa! Nem mérik olcsón, 50 EUR egy napra, Görögországban ezért 3 napra is ki tudunk venni persze nem egy Vespát, hanem valami mást, de most vagyunk itt, élvezzük az életet! Bevallom eddig mindig csak nyáron robogóztunk, most kicsit hűvös volt a motoron, de sebaj!

Első megállónk Forza d’Agro volt, itt forgattak néhány utcai jelenetet, csendes, álmos kis városka a hegyekben, tettünk egy rövid sétát, csináltunk pár fotót, és mentünk tovább a híres Savocába. Eredetileg a Keresztapa Corleonében játszódik, de egyrészt nem akarták, hogy a város neve összemosódjon a maffiával, másrészt Corleone egy elég modern kisváros, nem volt elég régies a film készítőinek, ezért esett a választás Savocára. Gyönyörű környezetben a hegyek között bújik meg a városka, egy meredek szerpentines út vezetett a parkolóig. Tettünk egy jó nagy sétát, egészen körbe a St Nicolas templomig, ahol Michael Corleone és Apollonia esküvője volt a Keresztapa című trilógia első részében. A templom egy kis kiszökellésen áll, varázslatos a környék, kilátással a hegyekre és a tengerre.
Mielőtt meglátogattuk a templomot, Tibi megkérdezte, hogy iszunk-e egy aperol spritzet. Naná, itt az ideje, ennél szebb helyet nem is álmodhattunk volna ehhez a tökéletes italhoz, fent a hegytetőn egy bárban, csend volt, halk zene szólt, narancssárga aperol, zöldellő hegyek, a sziklán a templom és a távolban a sötétkék tenger, végtelen nyugalom, tudnék itt élni. Erre a pillanatra sokáig fogunk emlékezni!
Fotó a templomról, majd végig mentünk a híres „Keresztapa úton”ahol az esküvő után vonultak a filmesek, innen betértünk a szintén híres Vitelli bárba, ez volt a filmben a bár ahol mindig ültek és iszogattak és a villa bejárata.
Tibi megkóstolta a Birra Italát, egy olyan sört, amit csak itt lehet kapni, én pedig egy szicíliai hűvös édességet, a granitát, ami jégkása és gyümölcs összeturmixolva. Nem nagy szám, de itt imádják az emberek, főleg a citromosat, epreset, de kávés változat is van. Miután jót sétáltunk, ettünk, ittunk, irány a tengerpart, gondoltuk megint fürdőzünk egyet, de valahogy hűlt az idő, a verőfényt is felváltotta a szűrt fény, és habár kimentünk a tengerpartra, de annyira nem esett jól bikinire vetkőzni. B program után néztünk.
Az Etnás túrán láttunk egy óriásplakátot, ami az Alcantra folyó melletti Botanikus Kertet és Parkot hirdette, gondoltuk nézzük meg, csak 20 km. A folyó itt is utat tört magának a lávából kialakult sziklákban, a víz mély szakadékban zuhant alá, hol nyugodt, türkiz színben folydogált, máshol kisebb vízesésekben zúgott le, de egy biztos, jéghideg. Ha nyár lenne tuti ide jöttünk volna hűsölni, fürdőzni. Egy egész kellemes túraútvonal visz végig a sziklák mellett, narancs és citromfák között sétáltunk, elképesztően jó illat volt. Több helyen legendákat olvashatunk az Istenekről, az Etnáról, érdekes hely. Aki bátor, lecsúszhat a zubogókon egy műanyag szánkó szerű szerkezet segítségével, vagy éppen canyoningozni is lehet. Nekünk elég volt a séta, naplementében motoroztunk vissza Taorminába.

A fejek

Taorminában (és bárhol Szicíliában) úton útfélen házaknál, erkélyeken mindenhol fej alakú kaspókba ültetnek virágokat. Az ajándékboltok tele vannak kerámia fejekkel, nem értettük miért. Megszoktuk már a citromos motívumot szerte Olaszországban, a csodás színes kerámiákat, olíva bogyó tartókat, olajkiöntőket, tálakat, van is már itthon jó pár belőlük, mert imádjuk, na jó.. én imádom, de fejeket eddig nem láttunk, csak itt, de rengeteget. Gondoltam rákeresek a neten és egy elég érdekes történetre bukkantunk. Időszámításunk szerint 1000 körül, amikor Szicíliát főleg arabok lakták, Palermo arab negyedében egy nagyon szép szicíliai lány mindig virágokat locsolt az erkélyén. Felfigyelt rá egy mór férfi, próbált vele szemkontaktust keresni. A lány is felfigyelt a mórra, szerelem lett első látásra. Boldogan éltek, mígnem a mór bevallotta, hogy nős és családja van, vissza kell mennie a hazájába. A lány megijedt, hogy elveszíti élete szerelmét, másrészt becsapva is érezte magát, így egyszer csak amikor a férfi nála aludt, levágta a fejét. A fejet az erkélyre tette a többi váza mellé, bazsalikomot termesztett benne és a könnyeivel locsolta élete végéig. A bazsalikom burjánzott, Palermo lakói csodájára jártak, így elkezdtek fej alakú vázákat gyártani, azt hitték, akkor nekik és ilyen csodás, bő termésük lesz. Ennyi hát a legenda, igaz vagy sem, ki tudja, mindenesetre Szicíliát rengeteg fej alakú váza díszíti.

Catania

Eljött a mini nyaralás utolsó napja is, szerencsére csak este ment a repülőnk, így volt még időnk megnézni Cataniát.
10-kor ment a vonatunk, Massimo ajánlott egy-két taxist, fel is hívtam egyiket, egyeztettem vele a címet, az apartman nevét. 9.28-kor írt is, hogy itt van. Kimentünk a ház elé, sehol senki. Hívom, mondtam neki, hogy itt nem vagy öreg, kiderült rossz címre ment, mert több ilyen nevű apartman is van a városban. (Nem értem minek diktáltam le neki a címet, ráadásul olaszul mondtam).
A fickó 20 perccel a vonat indulása előtt megérkezett, majd közölte: „-Most gyorsan fogok vezetni, eléritek a vonatot, gyors leszek, de légyszi ne féljetek!” Kapaszkodtam minden kezemmel és lábujjammal ahogy száguldott lefelé a szerpentines úton, levágta a főutat, mellékutakon mentünk az állomás felé, majd a végén mégis egy dugó volt a balra kanyarodás előtt. Megelőzte a sort, mindenkinek mutatta, hogy most ő fog kanyarodni…. szerencsésen elértük a vonatot. Kész Niki Lauda volt. 🙂

Cataniában letettük a bőröndöt egy csomagmegőrzőbe, irány a város, gyalog kb. 20 perc. Tibi 2 jó pontot adott azért, hogy a szállást átfoglaltam Taorminába, ugyanis Catania egy nagy város, nagy forgalommal, az ezzel járó zajjal, közlekedéssel, és jó sok szeméttel az út szélén. A belvárosi rész, a Dóm tér és a Dóm tényleg nagyon szép és hangulatos, a tér közepén szökőkúttal, minden irányban hangulatos kis utcák bárokkal, éttermekkel, ajándékboltokkal. Itt járkáltunk egy darabig, amíg belebotlottunk a híres cataniai halpiacba. Ezer féle hal, rák, tintahal, kagyló, osztriga, ha egy hónapig minden nap halat ennénk, akkor is tudnánk új félét választani. Jó lenne ilyen itthon is. Az utcák fölött esernyősor tette színessé és még hangulatosabbá a piacot. Mivel épp megéheztünk, a piacon ültünk be egy kis étterembe, a gasztro résznél szintén megemlítjük, hogy mit is ettünk itt. Ebéd után jött a botrányos „kaja kóma”, iszonyú álmosak és bevallom fáradtak is voltunk, mert már majdnem 100.000 lépés volt ekkora a lábunkban a 6 nap alatt. Erősen tűzött a nap is, így egy kis pihenésre vágytunk. Korábban arra gondoltam másszuk meg a dóm tetejét, de ez nem éppen pihentető móka, így inkább egy nem túl messze lévő parkban kötöttünk ki ahol kicsit megpihentettük fáradt lábainkat.
Nem maradt már sok hátra a napból, még a kikötőt szerettük volna megnézni, épp bent állt egy holland óriás utasszállító hajó, jól nézett ki. Búcsú a tengertől egy időre és Sziciliától, irány a reptér. Egy kis hangulatos árnyas téren haladtunk vissza az állomás irányába, amikor egy nagyon helyes kocsmába botlottunk bele a fák alatt. Le is ültünk egy utolsó csapolt sörre, Tibi kérdezte a felszolgáló lányt, hogy olasz sör van a csapon? „Nem, szardíniai”. 🙂 A „nem”-nél majdnem kétségbeestünk, hogy csak nem cseh sört kell így búcsúzóul inni, de amikor kimondta, hogy szardíniai, egyből kapcsoltunk: Ichnusa, az egyik kedvenc olasz söröm. Vagyis mint megtudtam, ez sem olasz, hanem szardíniai 🙂 Örömteli búcsú pillanat volt ez, a cseresznye a tortahabon 🙂

Gasztro

Jöjjön a várva várt gasztro része a szicíliai nyaralásnak, felhívom előre a figyelmet, hogy a gyomrot és ízlelőbimbókat izgató jelenetek következnek, így csak ebéd közben, vagy tele gyomorral olvassátok.

Ha nem Etna, vagy Keresztapa túra lett volna, akkor simán mondhatnánk, hogy a gasztro élmények miatt választottuk Szicíliát uticélunknak, persze előre nem tudtuk mi vár ránk, imádjuk az olasz konyhát, de arra nem számítottunk, hogy a szicíliai konyha – habár alapjaiban hasonló, pizza, pasta, risotto – mégis más. Nézzük milyen különlegességeket ettünk vagy láttunk, mi varázsolta el a gyomrunkat, a szívünkön túl.

Reggeli: szívesen esznek a helyiek édességeket reggelire egy tökéletes capuccinoval, mint pl brióst, de ezt olyan módon is fogyasztják, hogy kettévágják a brióst és teletöltik fagyival ( Brioche con gelato). Bevallom ezt nem próbáltuk, mert akkora adag volt, hogy képtelenség lett volna megenni, helyette az isteni Cannoli volt a menő nálunk. Taorminában a falon kívül találtuk meg a tökéleteset a La Pignolata Guiness Cannoli nevű helyen, kedves kiszolgálás, finom hommede cannoli, frissen töltve. Az édességnek a tésztája egy ropogós cső, nem hasonlit semmilyen itthoni rétes-vagy leveles tésztához, a töltelék lágy krém, mely lehet ricotta, ez a klasszikus változat, vanília krémes, pisztácia krémes, csokis, és még jó néhány változat. A végét megszórják pisztáciával, csokidarabkákkal, mogyoróval. Nekem a klasszik, Tibinek a vaníliás volt a kedvence, meg is ettünk egyet-egyet minden nap, hogy legyen energiánk az ezer meg egy lépcsőhöz. A képen egy pisztáciás variáció látható, ezt is megkóstoltuk, nekem túl édes volt, de mivel a pisztácia nagyon népszerű itt, ezt is ki kellett próbálni. Használják édes és sós ételekhez egyaránt.

Említettem a reggeli capuccinót, érdekesség, hogy az olaszok csak reggel isznak capuccinot, a nap további részében az eszpresszóé a főszerep, ebből tolnak 2-3 csészényit. Vagy többet. Azt hiszem ez Olaszország más részein is így van, én nagyon jól tudtam ezzel azonosulni. 🙂
Ha már az édességeknél járunk, meg kell említenem a panna cottát, ez a tejszínes krémes édesség Tibi egyik kedvence, valamilyen gyümölcsös szósszal leöntve. Én sajnos nem ehetem a tejszín miatt, de a gyümölcsöket előszeretettel lopkodtam le róla. 🙂

Massimo jó pár éttermet ajánlott Taorminában, hogy feltétlen próbáljuk ki, mind csillagos 5-öst érdemel. Az ilyen a Da Christina nevű street food -os volt, első utunk ide vezetetett érkezés után, hiszen korgott a gyomor. A kínálat egyszerű, pizzaszelet és arancini. A pizzaszelet nem vékony, nem vastag tésztás volt, de ropogós, finom. De mi is az az arancini. Ötletes szicíliai háziasszonyok találták fel, amikor azon gondolkodtak, hogy mit csináljanak a megmaradt előző napi rizottóval, hiszen a rizottó csak frissen jó. A rizshez adtak valami extrát, spenótot, pisztáciát, vagy éppen sült padlizsánt, majd nagyobb golyókat formáltak a kezükkel, közepébe sajtot tettek, panírozták és kisütötték, vagy forró sütőben, kemencében, vagy olajban. Egyszerű, de nagyszerű olcsó, ízletes, laktató utcakaja. Ettünk ragus változatot is, amelynek a közepében sajt és bolognai ragu van. Ahogy írtam, a pisztácia népszerű, mindenhol lehet kapni pisztáciás arancinit, de nekem talán a padlizsános volt a kedvenc. Szicíliára jellemző, hogy rengeteg padlizsánt használnak, mindenféle módon elkészítve, még pizzára is ráteszik, ezt is megkóstoltuk.

Ha már a padlizsánról van szó, akkor meg kell említenem két isteni ételt, amit eddig nem ettünk olasz kalandozásaink során. Az Etna túrán valahol a hegyekben egy kis helyi vendégházban volt az ebéd, 3 fogásos, nem sajnálták. Előételként a helyi olívabogyó, sajtok és tojáslepény mellett, egy különleges hideg előétel is volt a tányéron, ez a Caponata. Padlizsán, szárzeller, hagyma, pritamin paprika volt megpárolva paradicsomban, ecettel, cukorral és sok -sok bazsalikommal ízesítve. Isteni! A főfogás Pasta alla Norma volt, azaz normális tészta, nem is értettük miért ez a neve, de gondoltuk, hogy itt a padlizsán az alap, ezért normále. 🙂 Hiszen ez is padlizsános volt, paradicsomszósszal és reszelt ricottával a tetején. Nálunk a ricotta egy szemcsés sajt, ott mindenféle keménységű változatban volt, így reszelni valóban is. A tészta pedig mindig al dente, azaz félkeményre főzött, az asztalnál ülő olasz lány azt mondta, hogy csak ilyennek szabad lennie, ez is normale. Ők Firenzéből jöttek Szicíliába, az ő bevallásuk szerint is teljesen más a helyi konyha, mint Olaszország más részein, ők is imádták.
De miért „normális” a tészta? A XV. században egy helyi zeneszerzőnek 3 hónapja volt, hogy megkomponáljon egy komplett operát, mielőtt bemutatták a milánói scálában, a darab a „Norma” címet kapta, nagyon nagy sikert aratott, így azóta ami egyszerű, de nagyszerű, szépen „megkomponált”, az szicíliai szóhasználatban „Norma”. Ez a tészta remek példaképe a normának, valóban egyszerű, de nagyszerű, egy pohár vörösborral kísérve még jobban kijött a padlizsán enyhén füstös íze.

Szintén padlizsános élmény fűződik az Arco Rosso nevű kis étteremhez, aminek a specialitása a bruschetta. Mindenki ismeri az egyszerű változatot, pirítós, rajta kockázott paradicsomdarabkák, bazsalikom, olívaolaj. Arco rossoék ezt tovább fejlesztették és kb. 10 féle helyi speciális változata volt, ebből kóstoltunk meg 4 félét, padlizsános-lazacosat, gombásat, helyi szalámisat (természetesen a szalámi pisztáciás és csípős), és napon szárított paradicsomos articsókásat. Ha rá gondolok erre, most is összefolyik a nyál a számban. Hozzá egy kancsó helyi vörösbor dukált, jól kiegészítette a kissé olívaolajos kenyérkéket. (Jobban szeretjük egyébként a fehér bort, de a szicíliai gasztro kalandokba ez is beletartozott, hogy megkóstoljuk a helyi vöröset, nem csalódtunk, finom, gyümölcsös, nem is hasonlított némely itthoni „kaberné savanyúhoz” 🙂

Pizzaköltemény

Avagy élet a szeletes vagy a hagyományos pizzán túl. 🙂 Ahogy éttermeket keresgéltem a google maps-en Taorminában, rátaláltam a Casa Ciampolira, fotók alapján rögtön nagyon szimpatikus volt, mert a pizza itt valami egészen máshogy nézett ki, mint ahogy megszoktuk. Az éttermet gyorsan meg is találtuk, a fő sétáló utcáról természetesen egy hosszú lépcsősor vezetett fel az étterem teraszáig, narancsfák alatt üldögéltünk szép kilátással egy ódon házra és a sétálóutcára. Nagyon kedves pincérek jöttek, ajánlották a ház épp aktuális menüjét és borát, de mi a pizza miatt mentünk így ragaszkodtunk hozzá. Nem voltunk nagyon éhesek, így egy pizzát rendeltünk (pizza special 20 EUR…), és habár igazán odafigyeltem, nehogy rukkolás legyen, de a sztárséf mégis teleszórta rukkolával. Én imádom, de Tibi nem bírja a speckó ízét, így első dolgom volt, hogy kortyoljunk egyet a nagyon finom, sőt isteni fehérborból, majd megszabadítsam a pizzát minden egyes kis milliméteres rukkola darabkától.

A képen látható, hogy ez nem volt egyszerű feladat, de így legalább én dupla adag rukkolát ehettem. 😉
A pizzatészta meg volt sütve, majd hidegen jöttek a feltétek, füstölt lazac, sült cukkini virág, puha ricotta és a már említett rukkola. Nekem nagyon bejött a pizzának eme különleges változata, még a chef-et, a pizzamestert is bemutatták nekünk. Amikor a poharunk majdnem megüresedett, egy pincér azonnal odapattant és töltött, pazar volt a kiszolgálás. Tibit a rukkoláért egy nagy panncottával kárpótoltuk. 🙂

Piacok és kikötő

Sok Bud Spencer filmben láthattuk, hogy ha jót akarsz enni, irány a piac, vagy a kikötő. Végig ettük Ázsia piacait Bangkoktól, Vietnámon keresztül Hong Kong, Szingapúr és Tajvanon át, ettünk szöcskét, skorpiót, békát, tintahal hurkát, kacsanyelvet, hogy csak egy két igazán ínyencséget említsek, kikötőben ettünk halas vagy rákos szendvicset Isztambulban, Hamburgban, helyi friss fogásból készített ételeket Piraeusban, megannyi strandon, akár úgy, hogy mi válogattuk ki mi kerüljön a grillre a friss fogásból pl. a Fülöp-szigeteken, vagy éppen mi sütöttünk friss halat az óceán parton Mauritiuson. Így amikor belebotlottunk Szicílián is egy-egy piacba, utcai halárusba, már fentünk is a fogunkat, hogy mi kerül a tányérunkra.

Taormina sült tengeri herkentyűk: taorminai sétánk alatt botlottunk bele egy kis halsütödébe, halacska, rák, tintahal a grillen, rántva, helyes kis papírzacsiban adták, Tibi egy kis sültkrumplit is kért hozzá, napközbeni nasinak szuper volt.

Szirakúzába érve sajnos szakadt az eső, egy kávé és sör és némi száradás után folytattuk az utunkat, még a belváros előtt belebotlottunk a helyi piacba. Jobbnál jobb kis sütödék egymás után, mígnem találtunk egy olyat, ahol az asztalon kint volt a kaja, frissen sült dolgok, mini arancini, fekete arincini, ami a tintahal tintájával volt színezve, sült chili, sült articsóka, sajtok, olajban érlelt szárított paradicsom, fokhagymás olívás kenyér, sőt folyamatosan hozták a frissen elkészült ételeket. A metód az volt, hogy választhattunk kis vagy nagy tányért, azt teleszedték nekünk azzal amit kértünk, így igazából mindent meg tudtunk kóstolni amit csak szerettünk volna, természetesen egy kancsó vörösborral öblítettük le az ételt, jól esett hozzá, főleg az esős időben. Egy kis séta a várban, a központban, ahogy írtam, majd visszatértünk ismét a piacra egy másik sütödébe. Itt főleg friss halat, tintahalat és kolbászokat sütöttek a grillen, nagyon jól nézett ki. Egy új technikát is tanultam a hal tökéletes ízesítésére, grillezés közben egy száraz rozmaring csokorral ütögették kenegették, ami előtte olíva olajban ázott. Ilyet mindenképpen fogok itthon csinálni, húsokhoz, halhoz, zöldségekhez is tökéletes pác, fűszer, kenő. Mi tintahalat és grillkolbászt ettünk, mert egy egész hal már túl sok lett volna, de majd legközelebb.

Catania halpiac

Arról már írtam mennyi féle hal, tintahal, osztriga, tengeri herkentyű volt a piacon, tengeri sün is, szerencsére azt már kóstoltuk Mauritiuson, így nem kell még egyszer kipróbálnunk. 🙂 Viszont mivel ebédidőre járt, beültünk egy piacos étterembe, két tésztát választottunk a tenger gyümölcseivel. Az enyém azért volt különleges, mert nem paradicsomos szósszal készült, mint amilyet általában enni szoktunk olasz vidéken, hanem csak olivás szósz, benne koktél paradicsomok. Maga a tészta is különleges alakú volt, természetesen házi készítésű. A Tibié tonhalas tészta volt, de olyan egyedi módon elkészítve, amilyet még soha nem ettünk. Ezen felbuzdulva vettem is egy szicíliai szakácskönyvet, mert sokszor mire ezek a receptek megérkeznek Magyarországra, valami mindig elveszik a fordításban, vagy mi magyarok szeretjük újragondolni, magyarosítani az ételeket. Amire itt felhívom a figyelmet az az előétel, olvastam, hogy itt a szardíniát mindenféle formában fogyasztják, az egyik jellegzetes helyi előétel a „Sarde a beccafico”, azaz töltött szardínia, mégpedig fenyőmag és mazsola is van a töltelékben. Nem gondoltam, hogy ízleni fog a sós tengeri hal az édes mazsolával, de meglepő módon, nagyon finom volt.

Ha már szardínia, akkor megosztok egy tésztaétel különlegességet is, melyet a palermoi mammák készítenek gyakran, szóval tészta, szardínia, édeskömény, főleg a zöldje, mazsola, bazsalikom. Ezt a receptet a Da Christina nevű streetfood kajáldában mesélte el egy eladó srác, vagyis, hogy az anyukája mit szokott készíteni édesköményből. (Onnan jött a téma, hogy volt édesköményes arancini is). Kipróbáljuk!

A végére pedig két klasszikusabb ételt hozok, bár ilyen tésztát sem ettem még eddig, tenger gyümölcse, de sajtszószos tésztával, illetve tenger gyümölcse rizottó, ami meglepő módon paradicsomos volt, nem csak boros. Ezeket az ételeket az utolsó taorminai esténken ettük, egy nagyon hangulatos étteremben, az volt még a különlegessége, hogy mivel nem volt hely terasznak, az asztalok a lépcsőkön voltak. 🙂 A vacsorát itt is a pannacotta zárta.

Amíg írtam a blognak ezen részét éhes lettem, irány a bolt, vegyünk mindenféle olaszos, szicíliai hozzávalókat. Sajnos egy valami nálunk nagyon hiányzik, az a friss és viszonylag olcsó tengergyümölcse.

„Normális tészta” recept

Hogy ne maradjatok recept nélkül, megosztom a Normális tészta receptjét, érdemes elkészíteni. (Ellenőriztem magyar oldalakon is a receptet, de azt hiszem két lényegi dolog marad el, a padlizsán sokkal jobb sütve, mint szimplán párolva, illetve a jó paradicsomszósz alapja a sokáig lassan főzés.)

Szóval kockázzunk fel 1-2 padlizsánt, méretétől függ, hogy mennyit, na meg attól, hogy mennyire vagyunk éhesek. 🙂 Sózzuk le, hagyjuk állni egy órát, hogy a keserű levet kieressze. Tegyünk egy tepsibe sütőpapírt, tegyük rá a padlizsán kockákat egyenletesen, spricceljük meg olívaolajjal és szórjuk meg rozmaringgal. (Lehetőleg ne por változatot vegyünk, hanem a szálasat). Süssük addig 200 fokon, amíg szép pirult nem lesz a héja.

Közben készítsük el a paradicsomszószt:
kockázzunk fel egy nagyobb lilahagymát, olívaolajon pároljuk meg, adjunk hozzá egy-két gerezd fokhagymát, öntsük fel egy üveg olasz paradicsom passátával, adjunk hozzá friss bazsalikomot, sót, frissen őrölt borsot, esetleg olaszos fűszereket, mint oregano, kakukkfű, rozmaring, dene túl sokat.
Forraljuk nagyon lassan kb egy órát. Az ízek hihetetlenül összeérnek.

Tálalás előtt kifőzzük a tésztát, összekeverjük a padlizsánnal és paradicsomszósszal, friss enyhén sós reszelt sajttal és bazsalikomlevéllel tálaljuk. Jó étvágyat! 🙂

Egy szó, mint száz…

…nagyon tetszett Szicília ezen kis része, mert a sziget óriási, szívesen visszatérünk, akár egy hosszú hétvégére is a kulináris élvezetek miatt.
De reméljük hosszabb időt tölthetünk még itt, bejárva a déli és nyugati csodás partokat, városokat, Palermot és Cefalut is.

…az elmaradhatatlan aperitivo 🙂 …..és tényleg megtettük a 100.000 lépést 6 nap alatt, tehát megérdemeltük 🙂