Szingapúr, Malaysia, Vietnám, Thaiföld (2019.)

Megosztotta

Tsampi

Dátum: 2019 január 11.

a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Készülődés

Emirates, Qatar, Turkish, Karib-tenger, Nepál-India, Thaiföld? A szuper családi adórendszerünknek köszönhetően ismét elutazhatunk messzire, tökéletes évzárás és évkezdés így januárra, egy munkával teli év után. A legnagyobb siker, hogy kifestettük a házat, önerőből, saját két, azaz négy kezi munkával! De merre is menjünk, tettük fel a kérdést még júliusban, amikor elkezdődtek a legnagyobb légitársaságok első repülőjegy akciói 2019-re. Az utazáshoz az ötletek tárháza végtelen, ennek csak az idő és az anyagi korlát szab határt. Így a dobogó harmadik helyén Nepál-India kombó végzett, még várat magára ez az út, de lehet már nem sokáig! A legnagyobb favoritunk Hong Kong és kínai Guilin város környéke is csak második helyezést ért el, habár nagyon szeretnénk ide elmenni, mert a magas csipkés hegyek alatt kanyargó Kuj folyó és a csillogó rizsföldek látványa csodás lehet, de egy gyors időjárás ellenőrzés után rájöttünk, hogy ez nem januári program, inkább kora ősszel érdemes ide ellátogatni. A matek azt bizonyította, hogy ismét Thaiföld lehet a legjobb választás, habár már voltunk itt kétszer, de vannak még kiaknázatlan helyek és látnivalók, mint az Erawan vízesés a Kwai folyó partján, jó pár sziget is helyet kapott a tervekben, mint Koh Chang, az elefántok szigete, vagy Khao Lak csodás tengerpartja, ahonnan el lehet hajózni a vakítóan fehér homokos és különleges sziklákkal tarkított Similan szigetekhez. De mivel megfogadtuk a Dalai Láma tanácsát, azaz „minden évben utazz el egy olyan helyre, ahol azelőtt még nem jártál”, így máris azon gondolkodtunk, hogy milyen új helyszínnel tudnánk kombinálni a thai utat. SZINgapúr ideális választás, high-tech városállam a maláj félsziget déli csücskén, gazdag ország, nagyon jó közbiztonsággal, felhőkarcolókkal és rengeteg zöld területtel. Sok-sok érdekes programból választhat a turista, például az óriás világító fák, az óriáskerék, ami a világ második legnagyobb óriáskereke, botanikus kert, vidámpark, kínai és indiai negyed, de itt készítik az általunk egyik legjobban kedvelt sört, a Tigert is. Szingapúrból Kuala Lumpurba, azaz MALajziába utazunk, itt már jártunk, de szívesen visszatérünk egy délutánra, estére, hogy ismét együnk a Jalan Aloron, azaz a kaja utcában, ahol legutóbb óriás grillezett békát ettünk, durian fagyit és megnézzük a tornyok előtti vízi játékot. Egy kis nosztalgia.

De mit jelent a címben a VI? Amíg én a legjobb repülőjegyekre vadásztam, TB a földgömb helyett a google earth-öt pörgette, mígnem rátalált a következő képre :

….VIetnámban. A hely neve Mui Ne, Vietnám déli részén található, vörös és fehér sivatag közvetlenül a tengerparton. Rögtön tudtuk, ezt látnunk kell! Addig addig keresgéltünk tovább Vietnámban, míg oda jutottunk, hogy a thaiföldi programot szinte teljes egészében lecseréltük Vietnámra, hiszen soha nem jártunk még itt, és szebbnél szebb helyeket fedeztünk fel. 4 helyszínt választottunk, reméljük jó döntés lesz! Haza TAjföldről jövünk, Bangkokból, ott is eltöltünk néhány napot, mert már nagyon hiányzik a város nyüzsgése, hangulata, illetve pár olyan programot illesztettünk be itt, melyre már régóta vágyunk, mint a MaekLong vasúti piac, vagy Nong Noch botanikus és fűszerkert. Esténként pedig járjuk Bangkok utcáit, utcai kaját eszünk és élvezzük a forgatagot.

Itt és ott

Itt: sok sok centi hó hullott az elmúlt napokban, igazi téli hideg idő van. Ebből szabadulunk ki egy kicsit a nyárba, muszáj pótolnunk a D vitamint. Hátizsákok bepakolva, útra készen, nemsokára indulunk a reptérre. Izgulunk? Mindig, ha ilyen nagy útra megyünk!
Ott….azaz itt 🙂 …és eljött a nagy nap! A reggeli szokásos szerencse konyak elfogyasztása után taxiba pattantunk, kimentünk a reptérre, felültünk a repülőre és röpke 16 óra után megérkeztünk Szingapúrba. Csupán 35 fokkal van melegebb, mint otthon. A reptérről busszal távoztunk a szálloda irányába, az első benyomások rendkívül kedvezőek voltak, tiszta, zöld, rendezett. Az autópálya szinte egy botanikus kertet szelt ketté, pálmák, óriás fák, páfrányok. Első dolgunk volt, hogy sör után néztünk, hogy hol lehet kapni, szerencsére nem értek kellemetlen meglepetések, mint tavaly Sri Lankán, sört mindenhol lehet kapni. Nagy dilemma volt még, hogy hol együnk? Kínai negyedre esett a választás, nem csalódtunk, csak egy kicsit. A kajákat kép alapján kiválasztottuk, de az éhség nyomására az egyik fogásnál csak addig jutottunk, hogy „csirke”. Mikor a kaja kijött kicsit csalódva szembesültünk, hogy piros fűszeres lében úszó csirkelábak. 🙂 Ízre jó volt, állaga kevésbé és nem lehet vele jól lakni. Szerencsére a többi fogás töltött tésztabatyu volt, rákkal, disznóhússal. Még az édesség, a szokásos tojáskrémes gombóc várat magára, de majd holnap. Ettünk viszont friss érett mangót, ami még véletlenül sem hasonlít az otthon kapható mangónak nevezett zöld izére. Így 30 óra ébrenlét után eltesszük magunkat holnapra!

Halbőrchips

Kissé kótyagosan vágtunk neki a mai napnak, mert a pár óra alvás nem volt elég. Séta a Szingapúr flyerhez, ami az itteni óriás kerék. Az időeltolódás az egy dolog, de mínusz 3 fokból eljönni a 33-ba, kell egy kis idő, amíg megemészti az ember, a 80%-os páratartalommal együtt. A flyer 160 méter magas, a legnagyobb Ázsiában, második legnagyobb a földön. Minél magasabbra megy az ember, annál lenyűgözőbb!! Alattunk a Forma 1-es pálya, a Marina bay, a hatalmas botanikus kert, és nem utolsósorban a híres szálloda. Mindezek után jó nagy sétát tettünk a parkban, van egy úgynevezett observation skyway, azaz egy út a levegőben, mely az óriás fák alatt kanyarog, itt sétáltunk, fotóztunk. Az óriás fák mű fák, tele ültetve növényekkel, lenyűgöző! A nagy melegben megszomjazik az ember, sőt meg is éheztünk, így Kis-Kínába vettük az irányt. Elmaradhatatlan a tavaszi tekercs és a tésztabatyu, 2 eddig ismeretlen kínai sör társaságában. Hogy ne maradjon el az édesség sem, ma ananászt vettünk és finom édes indonéz tápióka sütiket, azaz kókuszba forgatott színes „takony”. 🙂 Végül is ízlett. A nap meglepetése igazi gourmet finomság ínyenceknek: chips halbőrből…. de ez már nekünk is túlzásnak tűnt, inkább majd egy finom, ropogós szöcske valahol. A nap fő programja következett, a Tiger sörgyár. Útközben támadt egy briliáns ötletem, hogy rövidítsük le az utat…(mely később nem bizonyult annyira briliánsnak)… A szingapúri közlekedés alapvetően egyszerű és átlátható, de a vonat utáni busszal akármelyik irányba indultunk, nem arra sikerült kilyukadni, amerre kellett volna. Az egyik közlekedési applikáció ajánlotta, a baj az volt, hogy rossz helyre lőtte be a sörgyárat, többet itt nem használjuk! Majd egy óra össze vissza buszozás után feladtuk, szerencsére a technika nem hagyott cserben, a helyi uber alkalmazással hívtunk egy sofőrt, aki a sörgyárba repített minket De azt is megtanultam, hogy a navigáció TB feladata, így inkább többet nem ötletelek. Közben megízleltük milyen egy helyi zápor. Ez olyan, mint nálunk otthon egy kéthetes aszály utáni mindent elsöprő zivatar, azaz ömlik az eső. Ezt mi pont az autóban töltöttük, így nem volt gáz. Az eső egy jó fél óra volt, már ismét a napsütésé a főszerep! A sörgyárban sörkóstoló, Tiger búza igazi meglepetés, nagyon finom! A nap kérdése is megszületett: ki tud felbontani egy üveges sört egy sapkával?? Mi már biztos!!

Vacsira ismét China Town, tavaszi tekercs, pekingi kacsa és zöldséges rizstészta volt a menü. TB nagyon szeretett volna még custard bun-t enni, azaz tojáskrémmel töltött gőzgombócot, de a hely bezárt, mire odaértünk, így az este további részében erről álmodozott. A Marina Bay be mentünk még ki, megcsinálni a tökéletes éjszakai fotókat az öbölről.

Világító fák

Mai napot Szingapúr luxusvilágában kezdtük a Marina Bayben, a híres szálloda alatti bevásárlóközpontba tévedtünk, ahol Gucci, Cartier, Louis Vuitton és társai puccos boltok töltik be a fő szerepet. Mi csak egy nappali fotót akartunk készíteni az öbölről, de minden metro megálló egy kis külön városba, bevásárlóközpontba vezet be. Így jutottunk ide. Fotózás közben megpillantottuk a kedvencünket, a kókusz fagyit, kókusz héjban. Ajándékba kaptunk két kis kókuszvizet, a fagyi is isteni volt. Mivel a hőmérséklet 30 fok fölött volt, irány a strand, ami itt egy külön kis sziget, lanovkával lehet átmenni, van itt aquapark, sőt a Universal Studio vidámparkja, ahová csak azért nem mentünk be, mert csak egy hullámvasút van, ez nekünk kevés 🙂

A hely hangulatos, pálmafák, szökőkutak, kis ösvény vezetett le a strandra. A homok fehér, a pálmafák a víz felé dőlnek, nagyon tetszetős. Csak a lábunkat mártóztattuk meg, mert bikinit nem hoztunk, hiszen a mai napra még sok program várt ránk. A kis tengeri pihenő után kis India felé vettük az irányt. Szingapúrnak ezer arca van, van ahol mi lakunk, mint a 12. kerület Budán, van a kínai negyed, van indiai negyed, van a városközpont a magas toronyházakkal, a tengerparti rész és a bevásárlóközpont rész. Persze sokkal több része van, amit itt nem tudok most felsorolni, ezek csak amerre jártunk. Az indiai negyed: tényleg olyan, mint India, zsúfolt piaccal, sok sok indiaival….itt néztünk némi ebéd után, mert már 3 óra körül volt. Találtunk is egy helyet, ahol a helyiek ettek, tikka masalát és tandori csirkét kértünk, kaptunk hozzá rizst, valamilyen zöldség curryt és csípős szószt. Kértünk két sört is a kajához, mondtuk a pincérnek, hogy ne erőset hozzon, hanem normált. Csak sikerült neki két 8%-osat hoznia. Tibi egy ideig próbálta győzködni, hogy no strong, normal, a gyerek bőszen bólogatott, és mondta, hogy ez nagyon finom sör. 🙂 Aztán beletörődtünk sorsunkba, maradt a strong…. közben arra gondoltunk, nem baj, nincs nálunk a belső fertőtlenítőnk a metaxa, így jó lesz a 8-as sör. 🙂

Az ebéd finom volt, sőt nem is volt árban sem vészes, mert itt Szingapúrban egyébként mindent arany árban mérnek sajnos. Délután a pláza negyedbe mentünk, több West End méretű pláza egymás mellett, után, végeláthatatlan sorban. Majd jöttek is a boltok, Versace, Gucci és társai…. Egy kis utcába is betévedtünk, ami a régi Anglia hangulatát mutatta, kis kocsmákkal, éttermekkel. Itt be is tévedtünk egy helyre, ahol legalább 100 féle sört lehetett kapni. Happy hour volt, azaz egy áráért adtak kettőt, kértünk is két koreai finomságot. A tulaj mindenáron rá akart beszélni, hogy igyunk Pilsnert Urquellt, mert nagyon büszke volt arra, hogy cseh sör van a csapon, de mondtuk, hogy az nekünk nem kuriózum, bármikor ihatunk. 🙂 A kupak gyűjteményünket azért sikerült bővíteni pár kupakkal. Este pedig nem volt más hátra, mint visszamenni a Gardens by the bay -be és megnézni az óriás fák fényjátékát. Az attrakció 3/4 9kor volt, sokan siettek, hogy elérjék. A fák alatt körgyűrűk vannak, az emberek ezekre feküdtek ki, sőt a beton placcokon is emberek feküdtek a fák alatt, és élvezték a fényjátékot. A fényjáték nagyon megható volt, híres operákra a fák különböző színekben pompáztak, mint egy tüzijáték… volt a Carmen és az olasz pizza dal, a többit sajnos nem ismertem fel, hiányosak az opera ismereteim, de végig arra gondoltam, hogy mennyire szerencsés vagyok, hogy itt lehetek, és este 9kor a 30 fokban, januárban Szingapúrban nézhetem ezt a csodát a Szerelmemmel együtt. Szép befejezése volt a szingapúri túránknak, holnap irány Kuala Lumpur egy rövid megálló erejéig!

A tettes mindig visszatér a helyszínre

Gyors reggeli után futás a buszhoz, ami Szingapúrból repített röpke 7 óra alatt Kuala Lumpurba, ahol 2014-ben már jártunk. A busz nagyon helyes kis szemétdombról indult, ez volt Szingapúr thai faluja. Az ülések nagyon kényelmesek voltak, nem a szokásos busz berendezés, hanem széles, tágas ülések, 4 helyett csak 3 egy sorban, ennek köszönhetően az idő egész hamar eltelt a buszon.

Itt mivel csak egy délutánunk volt, a legfontosabb programokat kellett besűríteni, így rögtön vettünk egy sört, mert megörültünk, hogy itt is lehet kapni Tiger búzát. Majd rohantunk az 5 Westend méretű bevásárlóközpontba, hogy felüljünk a hullámvasútra. Ismét nagyszerű élmény volt, 2 kört is mentünk. Ezután az ikertornyokhoz siettünk, amelyek még mindig lenyűgözőek. Egy alkonyatos fotót akartunk csinálni, közben vettünk még két búzát és kerestük a legjobb helyet hozzá. A tornyok előterében van egy kis tó, mellette egy kis pancsoló gyerekeknek. Átmentünk oda, hogy letelepedjünk egy padon, majd a szigorú biztonsági őr néni közölte, hogy ez a hely csak gyerekeknek és szüleiknek van fenntartva, így odébb húzódtunk, a pancsoló területén kívüli fövenyre. Én a gépet állítgattam, TB ledőlt és elkortyolt egy sört, mikor éles sípszóra lettünk figyelmesek. Az őr néni a túlpartról fontoskodva sípolt, hogy TB nem fekhet a már hozzá nem tartozó fövenyen, csak ülni szabad. 🙂 🙂 🙂 Azért nem adtuk fel, a fotókat elkészítettük. 🙂 Megvártuk az esti fény és vízijátékot is, de ezt egy röpke zápor kissé elmosta.
Mivel már majdnem éhen haltunk, így a kínai negyed felé vettük az irányt metróval, bár a metro egy plázában volt eldugva, mindenféle útjelző tábla nélkül, végül csak meglett. Kínában az élet még tartott, mindenhol sütöttek, főztek. Mi egy agyagedényes csirkés rizst választottunk, pak choy salátával, szuper fűszerezés, kellemesen csípős volt, a szánkat körbe égette. Aztán átültünk a szomszédba egy chilis darálthúsos tésztára, majd az egészet leöblítettük egy kis mangóval és rambutánnal. Hazafelé még vettünk egy búzát, hogy jól aludjunk. Holnap már Vietnámból jelentkezünk!

Az utazás legfontosabb szabálya

Azaz mindig legyen nálad wc papír. Ez már sokszor beigazolódott, de ma különösképpen, ez mentette meg a Parancsnokot, hogy egy egész tekercs volt nálunk, különben nagy baj lett volna a reptérre vezető úton, épp a központi pályaudvaron. Így szerencsésen és tiszta ruhában ideértünk Vietnámba, 2 óra repülés után. Vietnám a meglepetések országa. Szingapúr után még szerencse, hogy elmentünk egy napra Kuala Lumpurba, ami koszosabb és kevésbé rendezett, de Vietnám maga a káosz. Szingapúr és Kuala Lumpur után lassan, de biztosan elindultunk csökkenő irányba a tisztaság és rendezettség kérdésében. Viszont vannak örömet okozó jelek is, például, a reptéren kívül azonnal jéghideg sörhöz jutottunk. A kosszal fordított a sör ára, minél nagyobb a kosz, annál olcsóbb a sör. 🙂 Szingapúrban egy fél literes sör 1200 Ft volt, KL-ben 600 Ft körül, itt 120 Ft. Import sör persze itt is drágább, de nem vészes. Importnak nem a „henikent” tekintjük, ahogy itt mondják, hanem pl. kaptunk a kedvenc laoszi Beerlao-t is. Bevásároltunk az elkövetkezendő pár napra, 277.000 ding dongért vettünk sört. 🙂 Ez kb. 3000 Ft-ot jelent. Milliomosok vagyunk!!! Ding dongból! Ebédre levest ettünk, végre igazi vietnámit! Minden ellenére Vietnám az egyik kedvenc országunk lett, imádtuk az itt töltött idő majdnem minden pillanatát!

Pár szó a közlekedésről: TOTÁLGÁZ!!!

motoros annyi, mint égen a csillag, 70 -80 éves mamik is vígan motoroznak, ami egyébként tök jó
a zebrán való átkeléskor meglehetősen észen kell lenni, mert a gyalogos nem létezik, nem a féket, hanem a dudát nyomják
néhány helyen van közlekedési lámpa, de a piros szín, csak tájékoztató jellegű, és nem megállító hatású
volt olyan kereszteződés, ahol gyaloglámpa csak az egyik oldalon van, pirosan nem, csak zölden világít néha
az utak minősége majdnem „tökéletes”…a hullámvasúthoz, akkora bukkanókkal, hogy az ember nyaka törik
este a motorosok fele nem kapcsol lámpát… hisz minek? Ők látnak.

Arra gondoltam, hogy ebben a városban kb 5000 embert azzal foglalkoztatnak, hogy motorral keringjenek a város utcáin….tuti. Irtó nagy a forgalom, fel és alá. Mondtam TB-nek, hogy remélem, ez éjszakára alább hagy. Azt mondta: van ám éjszakai műszak is.. 🙂 Remélem akkor csak max 2000-ren nyomják ezt….
Az oroszok….annyian vannak, mint az oroszok. Sok helyen a felirat is orosz, orosz szórólapokat kapunk, oroszul szólítanak meg, ez nekik a trópusok, mint nekünk Horvátország, eljönnek Vlagyivosztokból és a környékről egy kis melegért. Szintén érthető.
Egy kis utcában lakunk egy egyszerű hotelben, itt helyben kb 4-5 hely van, ahol masszázst kínálnak, főleg láb és talp masszázst. Mivel eddig minden nap 17 km-t gyalogoltunk, így a lábam igen fáradt, gondoltam, hogy megajándékozom magam egy ilyennel, amíg Tibi sziesztázik a szobában. Na most annyit mondhatok, hogy a vietnámi masszázs nem tréfa és szórakozás, nem olyan finomkezűek a masszőrök, mint otthon, néha azt hittem, hogy felordítok. Nem volt elég az erős masszázs, a kb 40 kilós vietnámi fiú még egy ceruza szerű bottal egy két pontot is megnyomott a lábamon…. kínok kínja. Majd jött a meglepetés rövid nyak masszázs, majd olyan saller hátulról a fejemre, hogy csak kamilláztam, majd elkapta a nyakamat és kiroppantotta mindkét oldalra. A meglepetésektől szóhoz sem jutottam. A fél óra kínzásért 100ezret kértek, azaz 1200 Ft-ot. De a hatás megvan, teljesen kipihent vagyok. 🙂
Az egész város este egy nagy kajapiaccá alakul, főleg egyszerű beülős éttermek, az éttermek előtt kis kirakodóvásár a kajákból, halak, rákok, homár, kagylók, csigák, minden a tengerből…lavórokban vagy akváriumban úsznak, ezeket grillezik, főzik, párolják….amit csak kér az ember. Az egyik étterem előtt, még egy sült krokodil is volt. Mi is egy ilyen helyre ültünk be, tavaszi tekercset kértünk tenger gyümölcsével, illetve rizslapba betekert és kisütött rákot, utána grillezett BBQ tintahalat ettünk pak choy salátával.
Holnap folytatjuk tovább a kulináris élvezeteket! ….és megint elmegyek masszázsra 🙂 Nem adom fel!!!

Vicces vietkongok és a Parancsnok hős tette

Ma reggel ismét esős időre ébredtünk, kicsit szomorúak voltunk, hogy nem süt a nap, nem tudunk menni fürdeni és napozni. B tervünk a közeli Vinepearl sziget volt, ahol van paraszt hullámvasút és bobpálya, gondoltuk szórakozunk egyet. Még itt lenne egy napunk, de az időjárás nem tetszett, így reggeli után gyorsan átfoglaltuk a vonatjegyet holnapra Mui Ne-be. A vietnámi vasút nem szarozott sokat, kb fél óra alatt itt volt az új jegy. Nem volt az, hogy foglalj újat és fizess még egyszer, pikk-pakk elintézték. Szállást is foglaltunk az eredeti helyen plusz egy napra, csak egy kérdést tettem fel, de máris mondták, hogy már rég lefoglaltuk nektek a 18-át is. Ennyi, itt így megy. Az eső után végre láttuk a napot, kimentünk egy -két sörrel a partra, hogy jobb kedvünk legyen….majd gondoltuk fogunk egy taxit, ami elvisz a lanovkához. Út közben ránk rontott egy vadmotoros, meglehetősen udvariasan, érthető angolsággal, tetszett a mosolyunk és felajánlotta idegenvezetői szolgálatait. Beszédbe elegyedtünk, majd meg is egyeztünk vele, hogy ő és a cimborája a mai napra a sofőrünk lesz és megmutatják az igazi Vietnámot. Motorral. Kicsit izgultunk, látva az itteni közlekedést, de tudtuk, hogy nincs más lehetőségünk felfedezni a környéket. A megbeszélt időpontban Men és Op a szálloda előtt vártak minket, fejünkre tettük a bukósisakot és már indultunk is. Út közben eszembe jutott az Elrabolva 1, 2, sőt 3. része is, bár gondoltam, hogy a rozzant motorral messzire úgy sem juthatunk, hiszen Hanoi még 1268 km. 🙂
Megálltunk fotózni egy szép öbölnél, egy halászfaluban, majd jött a vízesés, ahová Op is felkísért minket. Útközben egy teherautó elakadt a sárban, két 40 kg-os vietnámi gyerek, két ausztrál segítségével próbálta kitolni az iszapból, de a kocsi csak visszagurult. Akkor a hős Parancsnok is beállt az ausztrálok mellé, és hipp-hopp, a kocsi kint volt a sárból! Szép munka! A vízesés és a folyó nagyon csodás volt, hasonlít a Bohinjska Savahoz, kár, hogy nem volt nálunk gumimatrac. Elidőztünk itt egy kicsit, majd kérdezte a két sofőr, hogy ennénk -e vmit, TB rávágta, hogy Pho-t, azaz levest. A két cimbi szemében rögtön nagyot nőttünk, és elvittek az egyik helyi levesezőhöz, ami életünk levese volt, és nagyon olcsó.
Visszafelé még megnéztünk egy Buddha templomot és a híres sziklákat, fotóztunk és visszatértünk Nha Trangba. A két sofőr egész úton nagyon vidám volt, sokat nevettek, így mi is, jó napot okoztak nekünk!! Szerencsére biztonságosan motoroztak, mondtam is nekik, hogy safety first, azaz első a biztonság, és hogy lassan. Persze vannak itt olyan dolgok a közlekedésben, ami európai szemmel hihetetlen…. pl átmentünk minden piros lámpán, ahogy tegnap írtuk, az tényleg csak ajánlás. Az út végig 2×2 sáv volt, de volt, hogy a dupla záróvonalon előztek minket, vagy hogy tehenek feküdtek és bóklásztak az út közepén. A dupla sáv mellett van egy fél leállósáv, volt, hogy ott szembe jöttek motorral….bár az igazi félelmetes az volt, amikor mi mentünk ott szemben… de ez itt normális. A közlekedés teljes káosznak látszik, de mégsem láttunk balesetet. A sofőrünk azt mondta, hogy Vietnámban 92m ember él, és 89m motor van…. Gyerekek azzal mennek iskolába, 10-12 évesen, és viszik a kisebb testvérüket. Tehát megszokják, mi nem tudjuk. 🙂
Vacsira tavaszi tekercset, nyárson sült rákot, saslikot és oldalast ettünk. Plusz egy nagyon érdekes dolgot, kis agyag edénykékben sütött egy néni, rizstej szerű izébe tett egy kis tojást, ezt sütötte meg, rá tett hagyma és fokhagyma keverékét, egy húsgolyót és mangót. Érdekes volt.
Holnap megyünk tovább!

Utazás a VÁV-al

VÀV, azaz Vietnámi Állami Vasutak. A vároban lakattal bezártak minket, ahonnan csak 20 perccel a vonat indulása előtt engedtek ki. Ki hinné, hogy a VÀV-nál e- ticket is van…. Pedig volt! Reggel a pityókás állomasfőnök néni köszöntötte az utasokat meglehetősen jó kedvvel és vonat is pontosan érkezett, bár 10 perccel később indult, azért ez nem a svájci vasutak. Majdnem japán,hiszen a vonat kb 80al ment, csak a 200 hiányzott előtte. 🙂 Végig rizsföldek mellett mentünk, volt itt nagykunsági B, meg szlovák mancsos hurka „rizsa”. 🙂 A vonat alapvetően nem rossz,légkondis vagonok, bőr vagy inkább műbőr ülések, fel és alá rohangáló büfés nénik. Volt meleg sör és meleg kaja is, de azért mi nem mertünk enni. 1kor befutott a szerelvény Muong mang állomásra, nekünk a prérin kellett leszállni, kb, mint Pásztón a bakterház előtt, mert a vonat olyan hosszú volt, hogy nem fért be az állomásra. Onnan taxival jöttünk be a szállásra, Mui Nebe, a taxin két holland gyerekkel osztoztunk, költséghatékonyság!
Szállásunk a tengerparton van közvetlenül, az előtérben hangulatos bár minden este elő zene. A tenger hullámzik ezerrel ,sok itt a kite surfos. Hangulatos nyaralóhely, orosz barátaink itt is jelen vannak, habár kevesebb számban,mint Nha Trangban,de itt eleve kevesebb a turista. Itt leszünk most 4 napot, felfedezzük a környéket, bár holnapra nagyon egyszerű programot terveztünk,fekvést a parton, mert színünk még nincs, úgy nézünk ki,mint két „hülye” 🙂

солнечный свет (Sunshine), море (Sea), ветер (Wind)

Na mi van, ki mit ért? Ma az utcán egy orosz nő megkérdezte TB-t, hogy gavarity paruszki, vagyis beszélsz oroszul? Tibi gyorsan rávágta angolul, hogy NO, pedig DA! Azóta lelkiismeret furdalás gyötör minket, hiszen: Minyá za vút TB Parancsnok (командир), ja zsivú vgoragye Paszto, na ulica XXX…. Megy ez nekünk, neki is kezdtünk azonnal oroszul tanulni, segítségünkre van egy kis rizspálinka, meg pár sör. Koccintottunk, azt mondtam Tibinek, egészség, erre ő csúnyán rám nézett, hisz NAZDAROVJE! Egyre több szó jut eszünkbe, egyre jobb a kedv, mindjárt jön a barna medv 🙂 Я люблю пиво. (Ja ljublju pivo). A számokat és a napokat már átvettük, a ragozás…na az nehezen jön vissza. Itt most Subbota van, holnap meg voszkreszénye lesz, és kirándulás. тур, azaz excursion.

Na de nézzük mit is csináltunk ma. Tegnapi ígéretünket megtartottuk, napoztunk, fürödtünk, lefektettük a barna bőr alapjait. De kezdjük mindjárt a reggelivel. Nincs svédasztal itt Joe-éknál, de van menükártya, kb 20 féle kajával amit gyorsan elkészítenek. TB quesadillas-t választott, ami töltött lepénykenyér gombával és sonkával, én pedig Joe egészséges reggelijét. (Joe’s cafe a szállásunk neve). Aztán elkezdték kihordani a kaját nekem…egy tál rizs, egy szelet sült csirkemell, 2 tojásból rántotta sajttal, egy bagett, joghurt, és egy nagy tál gyümölcs… banán, körte, alma, sárkány gyümölcs, dinnye és passió gyümölcs. Végül is egészséges, de 3 embernek is elég. Sajnos nem volt nálam fotózásra alkalmas eszköz, de egyszer még kérek ilyet…már csak azért is! Reggeli után a testvér hotel kertjébe mentünk napozni, fürdőzni, mert ott nagyobb a kert és azt is használhatjuk.

Ebéd: minden nap új levesezőt próbálunk ki, így tettük ma is. A hely egy benzinkút, ami több, mint egy kút, nagymami őrzi kint a kutat, és most ne egy európai kútra gondoljatok… a bolt soron van, egy széken ül a mami, mellette faládába literes palackok benzinnel töltve. Balra bolt, jobbra a padlón néhány párna és alacsony asztalok. A szakács kislány és egy fickó, meg egy kutya aludtak a padlón, amikor felriasztottuk őket, hogy ennénk egy levest. A kiscsaj felpattant, a fickót és a kutyát csak simán átléptük és lehuppantunk két párnára. Mivel a csaj álmából ébredt, elég lassan csinálta meg, idő kellett a felpörgéshez. A leves elég jó volt, de nem tudjuk, hogy a tegnapelőttit lehet e még überelni, az itt az etalon.

A kajáról pár szót, hisz még nagyon nem is írtunk róla: reggelire általában van helyi kaja is, ami sült tészta, sült rizs, sőt, tegnap levest ettem már reggelire is. És azt kell mondanom, hogy nagyon jól vagyunk ettől a kajától, már ha egy blogban lehet ilyet írni, nem puffaszt és minden nap elvégezzük amit el kell, nincs szenvedés. Minden gyomor és bélproblémával küszködőnek ajánlom az ázsiai étrendet. TB most épp egy nagyon finom moszatból készült chipset adott a számba, isteni, és kevés kalória! Van még tintahal meg rák chips is, az is király!

Az élet nem mindig habostorta

Szóval…mivel Nha Trangban a túl orosz felirat és hangulat, na meg az időjárás nem nyerte el a tetszésünket (bár a mostani felfejlesztett orosz tudásunkkal már magabiztosabbak lennénk) így egy nappal hamarabb jöttünk ide Mui Né-be. A vonat állomáson beszédbe elegyedtünk egy német nyugdíjas párral, akik 18 éve voltak először Vietnámban, azóta is szeretettel visszajárnak, a kedvencük Mui Né, ahol most is vagyunk, a 2. kedvencük Phu Quoc sziget, oda meg majd még megyünk. 🙂 Na de…mivel az egy napi szállást gyorsan kellett itt intézni, egy emeleti szobát kaptunk egy éjszakára, ma már hála az égnek, átköltöztünk a megérdemelt tengerparti bungalónkba, egy szuper terasszal. Hallgatjuk ahogy a tenger hullámai, kb. 5 méterre csapnak ide. Az emeleti szoba zárja nem volt a legjobb, este jöttünk haza a strandról, próbáltunk bemenni, hogy gyors ruha csere, pénz a zsebbe és megyünk kajálni…. de a kulcs beletört a zárba. Ajjjaj…most mi legyen…a reci már nincs itt, de a bár üzemelt, szóltunk két vietnámi vékonyka technikusnak, akik jöttek egy késsel meg egy szemöldökcsipesszel, hogy ők majd kinyitják, tyintyentyum -mondták- …de nem ment. Előkerült egy csavarhúzó, de semmi. A két kicsike elment és segítséget kért, míg hős Parancsnokunk nyers erejével felvágta az ajtót. (Amerikai gomb kilincsről beszélünk). Gyorsan lefutottam a bárba, hogy az ajtó nyitva, ők meg szereztek egy harmadik 30 kilós gyereket, aki kicserélte a zárat. Mi közben majdnem éhen haltunk, de a probléma megoldódott. Ma már csak nevetünk rajta. 🙂

Egy nap két sivatag

Még tegnap este betértünk egy helyi utazási irodának nevezett bódéba, ahol egy elég zsiványnak tűnő fickó ült, Kim Dong. Éreztük, hogy ő lesz az emberünk 3 problémánk megoldására is. Pikk pakk elintéztük vele az új SIM kártyát, sőt intézi a vonatjegyünket is Saigonba és a transzfert, majd feltettük a nagy kérdést, hogy tudunk e motort bérelni. Persze, hisz Kim Dong a megoldások embere! Nem kért se jogsit, se letétet, se útlevelet, „aszonta”, hogy minket már ismer, jó van az így. Pár ezer forintért vihettük a motort megtankolva. Thaiföldön a robogók mindig újak, csilli-villik, itt egy lepattant kis Suzukit kaptunk egy tükörrel (jobb oldalra a tükör felesleges), de a célnak megfelelt. Irány a fehér sivatag! Az utazás második szabálya, hogy mindig nézz utána az adott országnak, ahová mész, tudtuk, hogy ide kell nemzetközi jogsi, ezért TB csináltatott is még otthon. A rend derék őrei bőszen integettek az egyik kanyar után, hogy jó lenne megállni egy jó kis büntire, mutassuk mink van. Emberünk álla leesett a felkészültségünkön, nagyon nem is akart semmit, jó utat kívánt és még útbaigazítást is adott. Nem jártak ilyen szerencsével a minket követő angol gyerekek, őket mindjárt lemeszelték, mivel nem volt nemzetközi papírjuk, jött a bünti.

A fehér sivatag nem fehér, hanem halvány vajszínű, quad-ot lehetett bérelni, rögtön fel is pattantunk egyre és irány a dűne teteje. Fent nagyon fújt a szél, fájt a homok, ahogy a lábunkhoz ért. Fotóztunk, ezerrel sütött a nap, 56 fok legalább. TB- nek nem volt melege, én agylágyulást kaptam volna, ha nem lett volna kendőm. Fél óra quad és séta után meguntuk a banánt, maradtunk volna még, de a meleg miatt inkább a vízbe indultunk volna… de a part csupa szállodákból áll, vagy ahol nem, ott ocsmány, ellepi a szemét. Ahol meg szép és le lehet menni, az meg tök üres, se egy kocsma vagy egy jó levesező, vagy egyáltalán árnyék. Így visszajöttünk Mui Né-be és kimentünk a kite-os partra. Jó volt nézni az ügyeskedő embereket a vízen. Naplementére pedig a vörös sivatagba mentünk, ami közelebb van, a homok valóban vörös, a dűnék nagyon jól látszanak. Fotóztunk, járkáltunk a homokban, és röhögtünk az idiótán pózoló turistákon, persze mi is elkészítettük a magunk pózolós képeit. A motort ezután leadtuk Kim Dongnak, aki meg se nézte, hogy egyben van e.

Ebéd persze a szokásos Pho Bo, azaz leves, most ettük a 2. legjobbat Vietnámban! Mivel ma motoroztunk nem ittunk csak vizet meg kókuszvizet, így most kinyílt a varázshűtő, ami tartalmaz Chang, Tiger és Saigon söröket!

Ha végre itt a tél, és hideg az idő,Az ember Vietnámba megy, mer’ ragyog az idő.
Míg Tsampi öltözik, Tibi sört iszik, De olyan lassan készül, hogy a sör felmelegszik.

Jaj, úgy élvezem Vietnámot,
Itten annyira szép és jó,
Annyi vicceset látok, hallok,
És még Saigon is kapható.

A tegnapi sivatagi kiképzés után az alegység ezen része eltávon vett részt, sok munkát nem végeztünk, csak a helyi kiskereskedelmi egységek bevételét növeltük. Végre csendesült a szél egészen délig, ezt onnan lehet tudni, hogy a kite-osok közül szél híján senki sem merészkedett ki, a strandot végre elfoglalták a fürdőzők. Így tettünk mi is, míg meg nem szólalt a vészcsengő. Kivételesen a parancsnok ment sör ellátmányért, de a hadtápfőnök vagy zsugori volt, vagy a számokat nem ismeri, 100.000 dingdong helyett csak 10.000-el engedte el. A Parancsnok némi idő múlva a dühtől piros fejjel és üres hűtőtáskával tért vissza, mint a váltófutásnál, gyors bankó csere és már megtöltött zsebbel indult a szállítmányért a boltba. Így minden a helyére került, szomjan nem maradtunk, de éhen sem. Ebédre pho bo, és a parancsnok már helyi nyelven kérte, így nem csak az orosz tudásunkat csiszoljuk itt, de kezdjük a vietnámit, már teljesen be tudunk illeszkedni, csak a bőr színünk és a szemünk buktat le, nem kellő ferdesége, de a bőr színen dolgozunk! A szem ferdeségén még a copf feszessége tud segíteni, a parancsnok is növeszti már a haját. Estére végre valahára valami normális rock zenekar fog játszani itt a szállodai kocsmában, legalábbis reméljük, mert az elmúlt 3 napi cincogással az életkedvünk is elszállóban volt. De ma egy hosszú fekete hajú rockernek kinéző fazon hordta be az ‘angszert, Parancsnok oda is szólt neki, hogy rock and roll! Mondta a srác, hogy vár minket a koncerten! Így lesz!

Azok az orosz 70-es évek!

Egy egyszerű halvacsorára indultunk, mert itt Vietnámban olcsó a hal és a tenger gyümölcse, éttermek kínálják frissen, kiválaszthatod amit szeretnél elfogyasztani, megsütik Neked olajban, vagy meggrillezik fokhagymával, chilivel. Már tegnap kinéztük a helyet, mert pénzt váltottunk, a kislány nagyon rendes volt velünk, invitált enni is, de már vacsi után voltunk. Gondoltuk ma visszatérünk, de hogy mibe csöppentünk, azt álmunkban sem gondoltuk volna! Tudtuk, hogy van zene, mert tegnap is vernyákolt valami fickó. Felmentünk az emeletre, a zene még nem szólt. A felszerelés egyébként tipikus 80-as évek beli lagzis szerkó, egy két hangfal, egy kis erősítő, ami bármivel összedugható, mikrofon, laptop. Körbenéztünk, 90% orosz, ez a fejekről tisztán látszik, illetve arról, hogy mit isznak és mennyit. Mellettünk egy 30-as pár, két kóla és egy 4 decis rum (ami a végére elfogyott…) Megrendeltük az előételt, BBQ osztrigát és fésű kagylót chilivel és fokhagyma meg gyömbérrel, kaptunk hozzá két tál rizst, majd a főételt vártuk és megkezdődött a zene. A csaj klasszikusokkal kezdett, angolul, mint Ed Shereen Perfect, majd eközben beesett egy 7 fős orosz 50-es csapat és leültek. A csaj látta, hogy az angol nyelvű nyelvű slágerekkel nem arat sikert, így rákezdett a Titanic dalra, de OROSZUL!!! Itt már sejtettük, hogy nem mindennapi élményben lesz részünk, de a következő szám rögtön a lambada volt oroszul! Ezt el tudjátok képzelni, hogy ez milyen lehetett! Szása és Mása felpattantak az üveg rum mellől és azonnal táncra perdültek! Az énekes erre begyújtotta a rakétákat, és több angol nyelvű slágert is oroszul énekelt! A mellettünk lévő asztaltól felpattantak az 50-esek, kaját, piát otthagyva és a csíkos trikó, rövid nadrág szandál ruházatú férfiak, a vitorlás hajós orosz otthonkába öltözött hölgyekkel táncra perdültek. Parádé! Az orosz társaságok minden egyes szám végén tapsviharban törtek ki, innentől nem volt megállás. A hangulat minket is magával ragadt, bár nem tudtuk, hogy sírjunk vagy röhögjünk. Inkább ez utóbbi mellett döntöttünk! A vietnámi énekes csaj hangos szpaszíba kiáltással köszönte meg a táncot és a tapsot! Majd rácsendített az igazi orosz dalra, kalin kakalin, kakalinkamaja…… Hihetetlen volt! Az este csúcsa, (bár még nem ért véget) a mindenki által ismert Millió rózsaszál című sláger volt, persze az orosz eredeti. (Utánanéztünk, azért tudjuk, hogy orosz). Ez egy igazi internacionalista sláger volt…mi sokkolva ültünk és videóztunk, az oroszok egységesen a táncparketten. Ha ezt nem látjuk, nem hisszük el. Mint egy igazi orosz 70-es évekbeli lagzi. Mint a 80-as évek magyar lagzijai orosz verzióban. Őszintén, imádtuk minden percét, így kell mulatni, jól érezni magad egy nyaralóhelyen, és kedves vietnámi vendéglátóink tökéletesen ráéreztek ennek a sikerére és hangulatára!

A vacsi isteni volt, homárt ettünk életünkben először, megérdemeltük! Hozzá sült tésztát zöldségekkel és vízi spenótot párolva, fokhagymával és szójaszósszal. Isteni volt! A homár 1,5 kg volt, de meg kellett venni egy egészet. Bement azért. 🙂 A végén az éttermes kiscsaj mindkettőnket megölelt, és jó utat kívánt, hiszen holnap Saigonba megyünk tovább! Utolsó esténk volt itt a szép Mui Né-ben, ami nagyon jól sikeredett!

Ma még nem is írtul mit fedeztünk itt fel. Pezsgő…Törley és BB. Ki hitte volna? 🙂

Saigon

Először is leszögeznénk, hogy Budapesten, vagy Európában bárhol, nincs nagy forgalom. A közlekedés egyértelmű, szabályozott, szabályt követő, nincs dugó, mindenki udvarias, előzékeny. Na jó, talán egyszer Rómában láttunk valami kis jelentéktelen dugó félét, pár darab motorossal, de azt egy rendőrlány pár karlendítéssel megoldotta. Itt nincs rendőr, legalábbis nem a forgalmat irányítja, hanem csak úgy leskelődik. Motorosok méhraja cikázik fel alá az utcákon, Nha Trang csak egy kis tanuló kreszpálya volt ehhez képest. Mui Né-ben élveztük, hogy amikor átkelünk az úton, nem küzdünk az életünkért. Itt újra ez van, sőt, még keményebb. Hogy érzékeltessük a motorosok számát, majd lesz egy két fotó vasúti átjáróról, hogy mennyien várakoztak a sorompó előtt. Sajnos az a fotó pont hiányzik, ahol a legtöbben voltak, de úgy sac per kb 1500 motoros.

Mui Né-ből vonattal érkeztünk ide, Kim Dong cimboránk vitt ki az állomásra, a vonatig kísért minket. A vonat kellemes meglepetést okozott ismét, a vagon légkondícionált, dönthető bőr ülések, vizet, tisztasági kendőt mindjárt kaptunk, a wc is egész tiszta volt, szappan, mosdó, csapon víz szintén volt. Összehasonlítva az otthoni hagyományos vonatokkal, azt kell mondani, hogy üti azt a színvonalat.

Mivel 5 után érkeztünk, és az óriás dugóban a taxival 20 perc alatt értük el a 2 km-re lévő szállást, a taxiból nem láttuk az úttestet a sok motorostól…. Bangkok nagyobb város, mint Saigon, nem kevés motorossal, de az lófütty ehhez képest. Amikor zöldnél megindulnak, mintha a dongókat hallanád, és ez így megy 0-24-ben. Sok teendő nem maradt mára, mint lefoglalni az elkövetkezendő két nap kirándulásait, hiszen ezért jöttünk Saigonba. Ezt a szállodában nagyon gyorsan megoldották nekünk, kisbuszos túrákkal. Vacsorára sült marhahúst, zöldséges tésztát, tenger gyümölcse rizstésztát és sült szójaszószos, fokhagymás zöldségeket ettünk.

Holnap a vietnámi háborúról fogunk írni.

A vietnámi háború (1953-1975)

Amit mi Vietnámi Háborúként ismerünk, az a 2. indokínai háború, amikor Vietnám már észak és déli részre szakadt. Az északi rész kommunista, orosz és kínai támogatást élvezett, míg a déli rész köztársaság volt, francia és amerikai befolyás alatt. Az északiak azt szerették volna, hogy az egész ország kommunista legyen, az amerikaiak pedig úgy gondolták, hogy ezt nem kéne hagyni, mert ez elindít egy dominó effektust, azaz a környező ázsiai országok is kommunista befolyás alá kerülnek. Ezért először katonai tanácsadókat és szakértőket küldtek a térségbe és fegyvert, majd konkrét katonai segítséget is. A legtöbb amerikai katona fiatal, 18 év körüli önkéntes volt, eljöttek egy másik világba, teljesen más éghajlatra, dzsungelharcra. Egy olyan háborúba, ahol jóformán nem látták az ellenséget, mert ez nem reguláris háború volt, nem csapatok harcoltak csapatok ellen, hanem csapatok harcoltak egy láthatlan vietnámi ellensgé ellen. Gerillaháború volt, az északvietnámiak beszivárogtak délre, megtalálták a déli kommunista érzelmű embereket, sőt a parasztságot is könnyű volt meggyőzni az ideológiáról, így sokszor az amerikaiak azt sem tudták, ki az ellenség és ki nem. Bombázták Észak-Vietnámot, de kevés sikerrel az orosz és kínai háttér miatt. Bombázták Dél-Vietnámban a feltételezett gerilla fészkeket, de nagyon sok civil esett áldozatul. A vietnamiak alagútrendszereket alakítottak ki a föld alatt, akár 3 szinten is, itt éltek, innen harcoltak, kerültek az ellenség mögé, ide tértek vissza. Rengeteg csapdát állítottak az amerikaiaknak, kihasználták a dzsungel előnyeit, amit csak ők ismertek. Az amerikai technológia és technika ezek ellen vajmi keveset ért. Mivel semmivel nem jutottak előbbre, így dioxin tartalmú vegyszerrel permetezték a dzsungelt, ezáltal a fák elhullajtoták a lombjukat, az egész erdő úgy nézett ki, mintha le lenne égve. Sajnos az senkit nem érdekelt, hogy a dioxin a születéskre nézve iszonyatos hatással lesz, mai napig születési rendellenességekkel renelkező gyerekek születnek, akár kar és láb nélkül, stb. Észak-Vietnám és Amerika 1972-ben kötöttek békét, 1973-ban minden amerikai kivonult Vietnámból. 1975-ben Észak-Vietnám megszegte a béke szerződést, megtámadta a már védtelen Dél-Vietnámot, legyőzték őket, így 1975-ben az ország újra egyesült, Vietnámi Szocialista Köztársaságként. A háborúban 3 millió vietnámi halt meg, 2millió civil áldozat, és 60.000 amerikai katona.

Mai nap a gerilla harcok helyszínére látogattunk el, ahol láttuk hogyan élték mindennapjaikat a vietnámi harcosok, nagyon sokat tanulhattunk a háborúról, sőt még egy bunkerbe is le lehetett mászni, és végigmenni a nagyon szűk alagútban, meggörnyedve, guggolva. Ha akartunk volna, lőhettünk volna a vietnámi háború fegyvereivel (AK47, M16, M60). A dzsungel után a Háborús Múzeumba mentünk, ahol rengeteg fotót, tárgyat, fegyvert, leírást láttunk a szörnyű háborúról. Azt gondoljuk, hogy voltunk már pár ilyen helyszínen (Auschwitz, Kobarid…) , de ez volt a legszörnyűbb. Clinton volt az első elnök, aki bocsánatot kért a pusztításért, feloldotta az embargót és ellátogatott Vietnámba.

Na most félre a borzalmakat, de ez a történelem része. Nagy sétát tettünk a múzeum után, megnéztük a Függetlenségi Palotát, a Notre Dam katedrálist, kisétáltunk a folyópartra, majd belevetettük magunkat az estébe. Megtaláltuk a kocsma utcát, nagyon hangulatos, sok bárral és étteremmel. Tibinek egy különleges sört is találtunk, literes és alumínium palackos, jó néhány perces tárgyalás után a palackot is sikerült megszerezni, nem csak a kupakot! Holnap a Mekong folyó felé vesszük az irányt!

Mekong Delta

Ma egy újabb túrán vettünk részt, a Mekong Deltához kirándultunk. Mai túravezetőnk neve szintén Hai volt, nem nehéz megjegyezni. Elmondta, hogy Saigonban 10millió ember él, és 8 millió motor van, így nem csoda, ha a 8 millió motorból, kb 5 millió folyamatosan közlekedik. Ez adja a méhkas hangot. A vietnámi nyelv is nagyon érdekes, 7 féle hanglejtés van, tehát ha van egy szó, mint a PHO, attól függően, hogy milyen hangsúllyal mondjuk, jeletheti a levest, a miniszterelnököt, vagy káromkodást, és még másik 4 jelentése is van.

Első megállónk egy kínai buddha pagoda volt, jó pár óriás Buddha szoborral, és szép bonsai szerű növényekkel. Ezután hajóra szálltunk és átszeltük a Mekong fő ágát és kikötüttünk egy szigeten. Itt méz készítést tanulmányoztunk, érdekes, hogy az emberek itt kisebbek, mint az európaiak és a méhek is. 🙂 Utána gyümölcs kóstoló volt, ananász, longán, rambután és pomelot ettünk. Közben macskazenészek cincogtak, ez elég borzasztó volt! Majd a Mekong egy mellékágán kis csónakokba ültünk és két néni izmos karokkal evezett és vízisi tempóban repítettek a vizi kókuszfák között a következő megállóig. Itt a kókuszcukorka „gyár” volt, kókuszreszelékből készítettek ízesített cukrokat, ami beleragadt a fogunkba, de finom volt. Volt csokis, duriános, gyömbéres, mogyorós. Láttunk igazi kakaóbabot is, és kóstoltunk igazi kakaót. Aztán jött a bor kóstoló, ami kiderült, hogy nem bor, hanem inkább pálinka, csak gyengébb, mint felénk, 30-as kb. Kóstoltunk kókusz pálinkát, egész jó volt, banán pálinkát és egy nagyon különlegeset, kígyópálinkát, ami kókuszpálinkába áztatott döglött kígyó…..azért nem lesz a kedvencünk, de nem volt rossz. 🙂 Különben is a fertőtlenítés már napok óta elmaradt, majd Phu Quocon veszünk valamit.

Jött az ebédidő, lovas szekérrel kordéval vittek minket a helyszínre, a lovak is kicsik voltak. Itt minden és mindenki kicsi. 🙂 Az ebéd egy nagyon szép pálmafás területen volt, a túrán 8-an voltunk, leültettek egy asztalhoz és elkezdték hordani a kaját. Leves, sült hal, tavaszi tekercs, még egy valami halas/rákos izé ami meg volt sütve és mártogatni kellett, grillezett rákok, sült rizs, sült vizispenót, meg ragacsos rizsből készített nagy rizslabda. Ehhez mártások, és a végén dinnye. Ebéd után volt egy óra pihenőnk, egy részét a krokodilokkal töltöttük, ők is napoztak, pihentek, majd letelepedtünk egy pálma alá, és bekortyoltunk 2 sört. Kis csónakkal kivittek a nagy hajóhoz, nagy hajóval a főágon át a buszhoz. Király túra volt!

Holnap újabb helyszínről jelentkezünk, egy vietnámi szigetről.

Van egy új kedvenc kajank, a Bún Cha Hanoi, ami egy leves féle, külön hoznak rizstésztát, egy csomó salátát (csana, sóska, és különféle gyomokat), szójaszószt, chilit, rizsecetet, fokhagymát. A levest az teszi különlegessé, hogy fűszeres darált húsgombóc fő bele. Ebbe a kis leveskébe kell mártogatni a tésztát es a gyomokat. Nagyon finom! Ma amikor a pincér kislány meglátta, hogy mennyi chilit teszünk bele, mondta, hogy vigyázzunk,mert nagyon erős. Mi mondtuk, hogy nem lesz baj, kemény chilievők vagyunk. Nagyon büszke volt ránk,mert még sosem látott olyan külföldit, aki bírja az erőset!! Jelenleg zajlik az ázsiai foci EB, Vietnám a negyeddöntőben. Óriási a hangulat, minden sarkon zászló árus és persze minden kocsmában tv, tisztára,mint otthon! Egyenlore 0:0, az ellenfél Japán

Phu Quoc sziget

Repülővel egy órán belül itt voltunk Saigonból, taxival pár perc volt a szállás. A szálloda eléggé jó helyen van, a tengerpart a házunktól 20 méter, a 20 méteren homok, pálmák, napágyak. Nincs az az állat nagy szél, mint Mui Nében, tényleg azt kell mondani, ez bazijó! Természetesen a leves most sem maradt el, majd átadtuk magunkat a nagy semmittevésnek. A hűtőt berendeztük az elkövetkező pár napra. Vacsira egy elég különleges helyen voltunk, kis faszenes grillt hoztak az asztalunkra, husit, zöldségeket, néhány gazt, kértünk még sült tésztát, aztán elkezdtünk sütni. A kislány odajött először segíteni, elkezdte forgatni a husit, de mivel TC -nek óriási grilles gyakorlata van, így elég csúnyán nézett rá, amikor belekotnyeleskedett. TC átvette a hús fölötti parancsnokságot, természetesen a kaja tökéletes lett!

Napozás felsőfokon

Reggeli természetesen lent a parton van, csodás kilátással a tengerre. Mai nap csak arról szólt, hogy napoztunk, fürödünk, levest ettünk, este meg meglátogattuk a helyi kaja piacot. Volt ott polip, tavaszi tekercs, valami rizslapba csavart hús és zöldség, BBQ-s csirke buciban, kb ezeket kóstoltuk meg. Nem meglepő, de az oroszok még a kaja piacra is estélyiben jönnek. Kirúzsozva, teljes smink…végül is meg kell adni a módját! Sok itt egyébként a francia, ma az étlapon végre a nyelvek nem angol – orosz, hanem angol-francia volt. Hazafelé a piacról azt számoltuk, hogy hány kivilágítatlan motoros közlekedik a vaksötétben. Kb 1 km-en 13-at számoltunk….. de azért itt sokkal kisebb a forgalom, mint Saigonban, és van járda is!

Ma voltam masszázson is, mert a hotelszobához jár egy ingyenes fél órás talp masszázs. 40 perc volt, nem csak talp, hanem lábszár, fej és kis váll is volt benne, nagyon szuper volt. Szerintem az előző masszázson a gyerek megkínzott direkt. Ez most jól eső volt nagyon!

Motorra pattantunk

Gondoltuk itt az idő felfedezni a kis szigetet, motorra ültünk, és irány a déli part. Itt nagyon könnyű motort bérelni adsz kb. 1500 Ft-ot egy napra és már viheted is. Nincsenek fölösleges papírok, kitöltés semmi, mehetsz. Az első uticél a reptér közeli strand volt, bár nehéz volt megközelíteni, mert csak egy puccos éttermen keresztül lehetett lemenni. Itt megvártunk pár repülőt, fotóztunk, napoztunk. A víz nagyon szép kék volt, itt a szállodánál inkább zöldes. 2. megállónk a híres Sao Beach volt, ami kicsit csalódás volt, mert egyes részein szemét halmok vannak… kellene kb. 10 ember és vagy 5 konténer, össze lehetne takarítani. Persze mindenért pénzt kérnek, így ma én lettem az egyik balek….ráültem egy pálmán lógó hintára egy fotó kedvéért. Rögtön jött az ember, hogy 20.000 dong…azaz 240 Ft. Most nem azért, nem sok, de csupán mert ráülsz egy hintára…..

A víz egyébként kellemesen hullámzott, a homok fehér és olyan, mint a liszt. Hazafelé megálltunk, mert láttuk, hogy az út szélén egy bodegában épp elkezdtek grillezni finom kis husikat….de ránk se bagóztak. Kénytelnek voltunk tovább állni. A motort elkértük holnapra is, észak felé megyünk tovább. Pont visszaértünk a szállásra a naplementére, még fürödtünk egy jót.

A bors titkai

Mielőtt belekezdünk a bors titkaiba, térjünk vissza kicsit a tegnapi napra, pár gondolat, ami kimaradt. Amikor a gépeket néztük, az egyik épp Novoszibirszkből jött, természetesen nem kínaiakkal, hozta az újabb orosz utánpótlást, hozzátesszük, nem kevesen vannak. Sokszor ki kell hangsúlyoznunk, hogy mi nem vagyunk oroszok, pl ma a gyümölcs árus folyamatosan azt mondta nekem, hogy dvaccaty petty -be kerül a mangosztin, csak mondtam neki, hogy nem érteni, nem érteni. 🙂 Míg végül elmondta, hogy tventifájv (25), amit hajlandó voltam megérteni. Novoszibirszkben egyébként kőkemény tél van, nappal -20, éjszaka -35. Nem csoda, ha ide jönnek. 🙂

Este betértünk egy kis étterembe, hogy harapjunk valamit, rögtön kaptunk egy orosz étlapot. Nem értettük, hiába volt ott vietnamiul is, de nem igazán akartuk kibarkóbázni, hogy mi lehet az, míg végül szereztünk egy angolt. Majd jött egy másik pincér, aki el akarta venni az angol nyelvűt és oroszra cserélni, de mi foggal körömmel ragaszkodtunk hozzá, és mondtuk, csak a testünkön keresztül, mert már nagyon éhesek voltunk. Majd jött a pincér, aki csak vietnamiul karattyolt, és nem értette, hogy mit akarunk rendelni. A kaját még csak csak elmutogattuk, de az ananász juice cukor nélkül már meghaladta a képességeket. Mert itt azt is kevernek hozzá. Végül a harmadik pincér nagy nehezen felfogta. (Amikor most a blogot írjuk, kint ülünk az apartman teraszán, és megérkeztek kis társaink is, a gekkók. Ma ketten vannak, tegnap hárman voltak, és még bunyó is volt a plafonon, sőt, egy be is szökött, és ott aludt a falon egy festmény mögött.)

A tegnapi motorozás dél felé a sziget külső részén történt, ma viszont északnak vettük az irányt, ehhez át kellett vágni a városon, ami kisebbfajta idegi erőpróbának ígérkezett, főleg, hogy piac is volt reggel. Miről is beszélünk: nem az a gond, hogy iszony sok a motoros, hanem az, hogy bármilyen úton mész, bármilyen irányba, mindegy, hogy mit szabad és mit tilos, ők a szélrózsa bármely irányából felbukkanhatnak és fel is bukkannak. A kétszer két sávos úton vígan jönnek a belső sávban veled szembe, dudál egyet és kész. Aki hangosabban dudál és többet annak van elsőbbsége. Itt antikresz van. Nincs piros, nincs egyirányú utca, teljesen mindegy a tábla, jelzőfény, mindenki megy amerre lát, fék nélkül. Ennek legékesebb példája, tegnap amikor mentünk motort bérelni, pont a bérlő hely előtt egyik belement a másikba. Nagy baj nem történt, de összekoccoltak. Utána a bérbeadó kislány is elmondta, hogy itt mennek, mint a vaklégy. Nem bonyolult itt a motorozás, de nagyon oda kell figyelni.

Először elmentünk egy vízeséshez, ami nagyon szép volt majdnem, ugyanis kifogyott belőle a víz, mivel éppen száraz évszak van. Következő megállónk egy bors és egyéb fűszer és növénykert volt, most láttuk először, hogy hogyan termesztik a borsot. Mielőtt mindenféle színes borsokra gondolnátok, gyorsan eloszlatjuk a kételyeket, (mi sem tudtuk), de egyféle bors van: zöld. Ebből lesz az összes többi: fekete – a friss zöldet szárítják a napon, piros – mikor megérik a zöld bors, piros lesz, a fehér – lehántják a piros héjat. Ennyi, most már mindent tudunk a borsról. Láttunk még citromfüvet, mangót, papayat, banánt, ananászt, gyömbért…stb. Sőt, helyben főztek sört, meg is kóstoltuk, meglehetősen finom volt.

Tovább vettük az irányt az északi strandok felé, de mivel éhesek voltunk betértünk egy faluba egy jó Bun Cha-ra. Kiderült, hogy maga Obama elnök is itt és ilyet evett egy sörrel, ezt fotó is bizonyítja. Valóban nagyon finom volt és olcsó, kb 1000 Ft ból sikerült megebédelni.

Mivel kicsit felhős volt az ég, és az északi strandok annyira nem tetszettek, így visszajöttünk helybe és itt napfütdőztünk tovább, ettünk igazi édes mangót, ami sárga, lédús és nagyon édes.

Egy régi ismerős

Kezdenénk a tegnapi vacsorával, amikor megunjuk a helyi ízeket, mindig jó választás az indiai. El is mentünk tegnap egybe, láttuk jó sokan vannak, tehát a kaja biztos finom. Rendeltünk bárányt, rákot szósszal, jó csípősen, naan kenyeret, rizst, joghurtos raitát, és egy üveg vietnámi fehérbort. A kaja kitűnő volt, csak úgy, mint a kiszolgálás, ez eléggé egy elit étterem itt Phu Quoc-on. A bor eléggé vízízű volt, de iható, megjegyezzük, hogy az otthoni finomabb! Jól bekajáltunk, utána itt a parton sétáltunk fel alá, hogy tudjunk aludni. Szerencsére mai napra csak strandolást terveztünk itt az apartman előtti strandon, így is volt, sütött a nap ezerrel.

Délután felbukkant egy régi ismerősünk, a fehér bálna! Nem volt veszélyes, senki nem ijedt meg, végtelenül szelíd és nyugost volt! Bárki megsimogathatta volna! 🙂

A szállodánkban itt a parton esténként kihozzák a grillt, jégre dobnak pár halat, rákot, lehet választani…szinte mint otthon, olyan a készülődés. 5 -től koktélokat kevernek, sőt happy hour van, mi is ittunk egy igazán finom gin tonicot és cuba librét. A naplementében végig fürödtünk, kicsit maradtunk sötétre is a vízben, majd elkészültünk a hal vacsorára. Választottunk egy szép piros halat, néhány rákot, és néztük a grilles fiút, hogy hogyan készíti. Mindezt romantikusan, a tengerparton, gyertyafénynél, főleg, hogy az áram is elment párszor. A parton meggyújtottak egy nagy máglyát is, nagyon romantikus volt!

A hal kicsit kevésnek bizonyult vacsora gyanánt (mivel ebédre csak a szokásos levest ettük), így bementünk az éjszakai piacra a városba. A halat letoltuk egy osztrigás fürjtojásos izével, aztán ettünk kókuszos tápiókás sült valamit, aztán valami japán polipos zöldséges gombócot (tekayaki), öntettel és zöldségekkel, majd egy kókusz és egy mangó eper fagyit. Így lett teljes a vacsi és tele a bendő. A tegnapi indiaihoz azért szerencsére nem ér fel ez a teltségérzet. 🙂

Holnap búcsúzunk a szigettől és a túránk utolsó, de egyben nagyon várt helyszíne következik, a mindig izgalmas Bangkok!

Bangkok

Reggel a tengerparton a szokásos reggeli, 3 méterre a lágyan hullámzó tengertől, vakító napsütés. Kicsit nehéz volt így otthagyni a csodás szigetet. Csináltunk még pár búcsú fotót, és irány a reptér. Egy kávédaráló másfél óra alatt elrepített minket Bangkokba, az országba való belépés, csomagfelvétel elég flottul ment az eddigi bangkoki tapasztalatokhoz képest. Mindenféle metróval eljutottunk a szállásra, ami egy csendesebb környéken található, modern hotel, a fürdő a szobától csak egy üvegablakkal van elválasztva, így minden látható, ki mit csinál. Az ágy óriási, a párna is egészen jónak tűnik, így a jó alvás reméljük biztosított lesz. Ma csak egy kis csavargás fért bele Siam negyedben, ami leginkább pláza negyednek mondható. A plázák sorra követik egymást, mind 5 West End méretű, némelyeket folyosó köt össze. Az egyik pláza olyan mint egy piactér, a másik normális üzletekből áll, a harmadik pedig a puccos boltoké…. majd kezdődik előlről. A plázák mellett halad a skytrain, azaz a magas vasút, alatta egy szinttel pedig végig egy skywalk van, ami egy gyalogos járda több kilométeren keresztül. Az alsó szint az autóké, van is belőlük rengeteg. Motoros itt nincs sok, látszik, hogy gazdagabb ország, itt megengedhetik maguknak az autót. A piros jelzőlámpa azért itt sem vonatkozik mindenkire, a taxis és a tuktukos, simán átmennek a piroson, nem kímélve a zöldön áthaladó gyalogosokat. Vacsira japánt ettünk, leves szerű dolgokat, finom volt!

Bangkok ezer arca

A mai blognak sok címet lehetne adni, Pad thai napja, azaz thai tészta 3szor, vagy a bátorság napja, de mégis maradt Bangkok ezet arca! Mindig is imádtuk Bangkokot, már az első pillanattól, 2014-ben jártam itt először és nagyon tetszett. Nyüzsgő metropolisz, fülledt meleg, utcakaják, ahol mindig történik valami! De mit is csináltunk ma?

Reggel végre volt a hotelben reggelire thai tészta, így azzal kezdtük a napot és némi ananásszal. Na jó, itt gondoltak a japán vendégekre is, így szushi is volt reggelire, abból is bepusziltunk párat. Majd béreltünk egy autót egy sofőrrel és elhúztunk észak-nyugatra, az Erawan vízeséshez. A vízesés a Kwai folyó mentén terül el, már régóta bakancslistás, csak eddig a folyó másik ágát fedeztük fel. 3 órás út, de megéri! A vízesés 7 szintes, 2 km kb, felfelé az út, és igencsak felfelé. Aki már volt a Rám szakadéknál, az el tudja képzelni az út nehézségi fokát, de azért még egy kicsit tegyünk hozzá. Az első 3 szinthez néhány lépcső vezetett és egy kis emelkedő, szép, szép, hidak, vízfolyások, sokat fotóztunk. A 4. szint különlegessége, hogy a sziklákon, ahol folyik a víz mélyedések vannak, és szinte szánkózni lehet rajtuk a vízbe, sokan csinálták, mi nem próbáltuk most ki, mert haladtunk tovább felfelé. Az 5. szint az én kedvencem, kis medencés vízesések, nagyon szép. Majd jött a fekete leves, aki tovább haladt a 6. szint felé, fa gyökerekből kialakított lépcsőn és sziklákon kellett átmásznia, de a látvány megérte. A 7. szintet már csak néhányan vállalták be, két út volt, vagy a vízen keresztül, vagy szikla hasadékon átpréselve. Mi a vizet választottuk, fatörzsön mentünk át, sziklákon vonultunk, de eljutottunk a felső szintig. Sofőrünk, Wili is feljött, szerintünk még sosem járt itt. Angolul nem beszélt, de csináltunk róla pár képet. Érdekesen kommunikált amúgy, volt egy app-ja, amibe bemondta amit akart, azt leforditotta angolra és kiirta nekünk, mi pedig válaszoltunk, hogy yes or no. 🙂

A vízesésekben lehet fürödni is, mi sz 5. szintet választottuk, bementünk, kiültünk a szikla szélére, én még a vízesés alá is bementem fürdeni, ami tőlem nem megszokott különös bátorságra utal. 🙂 Egyik legjobb élmény volt!!!

A sofőrünknek mondtuk, hogy ne a hotelnél tegyen ki, hanem a Kaosan úton, ami Bangkok turista közponjta. Mi még sosem jártunk itt, itt volt az ideje. Ez végül is egy kaja és buli utca rengeteg emberrel. Mi is ettünk, thai tészát persze, (megjegyzem, hogy az ebéd is az volt a vízesés előtt), tavaszi tekercset és kis husi nyársakat, aminek a neve satay. …és kipróbáltuk a várva várt sült skorpiót. Épp egy bárban ültünk, amikor a skorpió árus kislány jött…és miért is ne!? A parancsnok rögtön elkezdte falatozni, igazából, mint egy sós chips, semmi extra. A bár vendégei tapsoltak, és hősként tekintettek ránk! Egy idő után a tömeg túl nagy volt, így meguntuk a helyet, és egy sörbolt felé vettük az irányt, ami TC kérése volt, hogy keressük fel. Mivel a Kaoshan környékén se metro, se skytrain, így ismét igénybe vettük a Grab-et, ami a helyi Über. Nagyon jól működik és olcsó, így hamarosan a Sukumvhit úton voltunk a sörboltban. A kínálat nagy volt, de főleg kézműves sörök, amit mi annyira nem szeretünk, TC választott kettőt a kupak gyűjteménybe, majd tovább indultunk. Láttuk, hogy a környék nagyon hangulatos, így be is tértünk egy kis utcába, ahol a Hangover nevű bárban kértünk két italt. A hely német tulajdonú, sok német és holland múlatta itt az estét, többekkel beszélgettünk, voltak utazók, akik már karácsony óta utaznak, Laoszban, Vietnamban, Kambodzsában és Thaiföldön, volt olyan holland, aki imádja Bangkokot és ide költözött már 5 éve. Egy kareoke bár jellegű hely volt, ahol a helyi Aradszki László énekelt kedvelt, ismert számokat. A hangulat szuper volt, jót mulattunk a német kollégákkal.

2015-ben voltunk Bangkokban utoljára és azóta kellemes meglepiben van részünk. Valahogy Bangkokban minden rendezettebnek tűnik és tisztábbnak. Nincs igazán szemét, még a villamos kábel kötegek sem tűnnek olyan kuszának. Mi történt itt??? 🙂

Csavargás a városban

Az a jó itt Thaiföldön, hogy a szállodában minden reggel van thai tészta. 🙂

A tegnapi történetből kimaradt, hogy TC pk megtalálta az álmai állását, a vízesés 4. szintjén. Meglátta, hogy egy parkőr csúzlival lövöldözi a majmokat. Ez a munkaköri feladata, mert a szemtelen majmok ellopnák a gyanutlanul fürdőző turista cuccait. Nagy beleéléssel lőtte a majmokat, egy-kettőt el is talált. TC elhatározta, hogy ő lesz a csúzlival felfegyverzett parkőrök parancsnoka, és amikor kedve tartja jó példával is szolgálna a majomlövöldözésben!

Mai nap (eddig) 10 km sétával telt, pláza, kínai negyed, palota negyed, csupa új kajákkal, mint zöldséggel töltött lapos rizstésztás izé, meg zöldbabos golyó chilis öntettel, rántott rizstésztás édes cucc szezámmal, és az elmaradhatatlan custard bun, azaz édes tojáskrémes gőzgombóc. Plusz egy friss ananász, ez bőven elég volt ebédre. Mire végére értünk a kínai negyednek, jól is laktunk. BKV (bangkoki közlekedési vállallat) hajóval mentünk el a skytrainig, felért egy kirándulással a Chao Praya folyón. Erzsébet hídtól a Borárosig hajókáztunk. Délután maradék részét a szálloda tetőtéri medencéjében töltöttük, ez a 20. emeleten van. Nem ez a legmagasabb épület itt a környéken, de szép a kilátás fentről. Még a vacsi hátra van, reméljük újabb újdonságokat találunk.

Holnap egy kis vásárlás, az egyik nevezetes hétvégi piacon, ami híres nem csak a helyiek, de a turisták körében is. 3 hetes kirándulásunk ezzel ér véget, este már a reptérre kell igyekeznünk.

Utolsó Bangkoki este

Este ellátogattunk az Asiatique Riverfront nevű piacra, aminek a nevében is benne van, hogy a folyó parton helyezkedik el. Kinéztük az útirányt, skytrain-el két megálló, onnan komp. De jött a meglepetés, mert volt ingyen hajójárat. Sok turista látogtja meg ezt a helyet, hangulatos, van óriáskerék, sok kifőzde jellegű étterem, éjszakai kaja piac. Van ahol élő zene is van, sőt valami koncertre is készültek. A szokásos tavaszi tekercs és thai tészta volt a menü, amit lenyomtunk egy mangós ragacsos rizzsel. Gyalog indultunk haza, hogy lejárjuk a kaját, az utca betonrengete fűtött rendesen. A skytrain-ig gyalogoltunk, ott már feladtuk a meleg miatt. A napi teljestímény 15 km volt.

Utolsó nap

Nem maradt más hátra, mint reggel gyorsan összepakolni, enni reggelire egy thai tésztát és némi suhit, majd kimentünk a Chatuchak hétvégi piacra. Ez is egy turista nevezetesség, a piac 14 hektár területen fekszik, több mint 15 000 üzletnek és standnak ad otthont. Mindenféle áru található itt a műkutyától kezdve a kézműves szappanokig, gyertyákig. Az áruk nagy része gagyi termék, de van egy két szép darab is. Olcsóbb, mint a plázák, viszont összességében el kell mondanunk, hogy Thaiföld egyáltalán nem olcsó. Az orosz és kínai turisták áradata felverte az árakat, így már sem a kaja, sem a ruhák nem olyan áron vannak, mint amit évekkel ezelőtt megszoktunk, és az is elmondható, hogy ki lehet tenni a megtelt táblát. A piacon itt is volt természetesen kajás szekció, mondanom sem kell mit ettünk. 🙂 De leves most sem maradt el, csak épp a thai változat volt, tom yum leves rákkal. 2 körül meguntuk a tömeget, visszamentünk a szállásra a hátizsákokért és indultunk ki a reptérre.

Újra itthon

Ennyi élményt préseltünk bele a 3 hétbe, ami itt a blogban olvasható, azt hiszem nem unatkoztunk, kell még pár nap és hét, hogy az élmények ülepedjenek, egyáltalán felfogjuk ezt a sok mindent, ami annyira más, mint itt Európában. Teljesen más a közlekedési morál, mint ahogy azt több bejegyzésbe is leírtuk, nekünk ezt nagyon nehéz megszokni, teljesen más a kaja, viszont le kell írni, hogy nem csak ízük miatt imádjuk, hanem azért mert teljesen rendbe tartja a gyomrot, az emésztést. Mivel muszáj volt fertőtleníteni és valljuk be jól is esik a hideg sör a nagy melegben, így ittunk jó párat, viszont egy darab rennie-t sem kellett bevenni gyomorsavra, ami szinte hihetetlen. Sokat gondolkodtunk, hogy mi lehet ennek a titka? Egyrészt egyáltalán nem ettünk cukrot, csokit, kávét, tejterméket és feldolgozott termékeket, mint felvágott, szalámi. A sok zöldség, rizs, rizstészta és tengeri herkentyűk, chili megtették a rendkívüli hatásukat. Kérdés, hogy tudjuk ezt itthon folytatni? Nehéz lesz. Ma lementem az aldiba, hogy vegyek valami kajának valót, a következőket pakoltam a kosárba: vegyes saláta, retek, tojás, kis husi, kókusztej és egy nagy ananász. Meglátjuk mire jutok ezekből. 🙂

Minden utazás végén megírjuk a legeket, most is nagyon nehéz…így nézzük először azt, hogy mi nem tetszett:

Talán két dolgot tudnék itt felsorolni csak, az egyik a sok sok szemét Vietnámban, sokszor a tengerparton teljes partszakaszt lep el a vegyes szemét, pet palackok, mindenféle más műanyag, zacskók. Nem is csoda, mert a boltokban még a zacskót is zacskóba csomagolják. Az egyik parton ki volt írva a turistáknak, hogy miért ne szemeteljenek. Azt gondoljuk, hogy ezt első körben saját magukra kéne vonatkoztatni és megőrizni a természet szépségét, akkor még több turista menne Vietnámba – mert ezt nagyon szeretnék – és nem csak oroszok. Meg is érkeztünk a második problémához, a sok orosz turistához. Érdekes például, hogy Saigonban egyel sem találkoztunk, mert Saigonba csak az megy, akit kicsit is érdekel a történelem, vagy olyan látnivalók, mint a Mekong delta. Őket csak a strand, kaják és töménytelen mennyiségű italozás vonzza, ezért is voltak sokan Nha Trangban, Mui Nében, és valamennyivel kevesebben Phu Quoc szigeten. Phu Quoc sziget iszonyatos módon fejlődik, óriás szállodák épülnek szinte minden beépítetlen területen, Sheraton, Hilton, mindenki megveti itt a lábát. Sőt, egészen új üdülőfaluk is épülnek, nagy szállodák a parton, a falu pedig a régi francia idők hangulatát idézi színes 3 emeletes házaival. Ezt úgy láttuk meg, hogy egy strandot kerestünk, ami most teljes egészében le volt zárva az építkezés miatt. Sajnos ha ez a rengeteg koplexum kész lesz, akkor Phu Quoc sziget is elveszíti a báját és helyette a tömegturizmus veti fel a fejét, főleg oroszokkal. A bors kertben mondta az idegenvezetőnk, hogy 2 éve Phu Quocon még nem volt semmi, pl. az ő telepükön még áram sem volt. Akkor kezdték el a befektetők felkapni a helyet és mindenki ész nélkül földet vásárolt. Annyit tennénk ehhez hozzá, hogy örülünk neki, hogy még így, a maga kis egyszerűségében láthattuk a szigetet, de nem biztos, hogy pár év múlva megérné visszamenni. (Sajnos.)

Na de nézzük a legeket!

Legfinomabb kaja: Kuala Lumpur agyagedényben sült rizses csirke, és a sok sok pho leves

Legfinomabb pho: az út mentén Nha Trang környékén a vízesés után

Legjobb programok: fürdeni az Erawan vízesésben, motorozni Phu Quocon, Tiger Brewery, Szingapúr óriás fák fényjáték, Mui né sivatagok és még sorolhatnánk

Legszebb part: Phu Quoc long beach (a szálloda előtt), viszont nagyon tetszett a kite-os part is Mui Né-ben, mert jó volt nézni a sok sok ernyőt a levegőben, és hogy hogyan ügyeskednek a kite-osok

Legjobb szállás: Bangkok Furama, nagyon kényelmes óriás ágy és párnák, istenien aludtunk végre minden este (de a legszebb kilátás Phu Quocon volt, a tengerparti szállodában)

…… nem is lehet minden legjobbat felsorolni, annyi sok jó dolog történt velünk, de egy valamit kiemelnék, az pedig Szingapúr. 10 pontos hely, a tisztasáságval, a rendezettségével, szuper tömegközlekedéssel. Minden program, amit csak az utazó csinálhat, de akár a helyiek is, tökéletesen meg van szervezve. A sokszínűséget is szintén a javára írom fel, mert van kínai negyed, indiai negyed, thai negyed, csodás belváros, és még gyönyörű tengerparti rész is, a kis szigeten. Drága, igen, ez igaz, de megérte minden percét!

Hogyan tovább? Sokat gondolkodtunk az előttünk álló éven, egy két program fixen le van már szervezve, de kezd összeállni a jövő évi nagy út terve is. Úgy gondoljuk, megint Ázsiába utazunk, mert „Ázsia, az Ázsia”!

Jöjjön egy két érdekes kép:

Szingapúri panoráma: