Hello Milano, Ciao Como (2018.)

Milano

Ha az ember egy könnyű kikapcsolódásra vágyik a hétvégére és mindezt külföldön képzeli el pizza és aperol társaságában, akkor akár már 2 napra is érdemes elrepülni Milánóba. A Wizz menetrend sajnos változott és a hajnali gép már nem hajnali többé, azaz nem értünk ki reggel 8-ra, cserébe kipihenten érkeztünk némi késés után 11 körül Milánóba. A városban már teljes volt a készültség az esti Radio Italia koncertre, nem csak a Dóm teret, hanem a Dóm körüli összes utcát lezárták, így nem jutottunk el egyik kedvenc pékségünkbe Luinihez, hogy isteni panzerottit együnk, de ettük helyette kiváló focaccia-t egy látvány pékségben, azaz a tészta készítését végig tudtuk követni egy üvegfalon keresztül, a pékek pedig nem bánták, hogy fotózzuk őket, mosolyogtak és csinálták tovább a dolgukat.

Mivel kellemes napos 28 fok volt, így a délutánt a Navigli negyedben töltöttük, lábunkat a csatornába lógattuk, sört kortyoltunk, majd betértünk a kedvenc kis sarki kocsmánkba egy aperolra. Este elmaradhatatlan volt a PIZ Milan, ami Milánó egyik legrégibb és talán leghíresebb pizzériája, csak 3 féle pizza van, egyiken sincs hús, de mindegyik isteni. Van egy paradicsomos, fokhagymás, bazsalikomos, van margarita, és ami talán a legjobban ízlett, az a sajtszósz alapú (parmezános), tetején mákkal és snidlinggel megszórva. A tészta, a sütés és a kiszolgálás is tökéletes.  A pizzéria 7-kor nyit, ha nem vagy ott időben, akkor nincs asztal, de amíg az ember várakozik kap egy pohár proseccot és egy kis töltött pizzakenyeret előételnek. Desszertnek pedig dinnyecellot ittunk, ami a limoncello dinnyés változata.

A koncertre sajnos nem jutottunk be a lezárások miatt, vonultunk utcákon át a tömegben, de már sehol nem engedtek be senkit a Dóm térre. Szerencsére a kedvencünket J-AX -et még éppen oldalról láthattuk, hallhattuk, a tömeg egyként énekelte a dalokat. Este még a várat, a szökőkutat és a környéket néztük meg kivilágítva.

Comoi -tó

Másnap egy kalandos útban volt részünk, elmentünk a Como-i tóhoz. Szerencsére Como-ba nagyon sok vonat megy Milánóból, minden állomásról. Mi a főpályaudvarról néztünk ki egy vonatot,  gondoltuk, hogy a csomagokat majd ott hagyjuk egy csomagmegőrzőben, de pont indult egy vonat arról az állomásról, ami mellett laktunk, így gyorsan átterveztük a napot, és vonatra pattantunk. Egy óra múlva már a csodás tóparton szívtuk magunkba a friss levegőt. Be is ültünk egy reggeliző helyre, kávé, cappuccino, panini volt a menü. Annyira rendesek voltak velünk, hogy még a csomagok megőrzését is vállalták ingyen, így már csak az maradt hátra, hogy motort béreljünk és bejárjuk vele a tó egy kis szakaszát. A fiúk ezt is megoldották, bár olasz barátaink a papírmunkával kicsit körülményesek voltak, és arany áron meg is kaptuk a két robogót…csoda nincs…ez a comoi tó. A nagy forgalom miatt 30-40-el száguldoztunk a tó parton, csodás villák és buja zöld növényzet mentén kanyargott az út. Ismét kedvenc film hősünk James nyomába eredtünk, sőt egyik kedvenc filmünk helyszínére (melyből már többet is meglátogattunk, és még mindig tervezünk további helyszíneket is megnéznni) a Casino Royal egyik csodás villáját látogattuk meg, a Villa del Balbianellot. A villa Lennoban egy romantikus félsziget végén található, ide legegyszerűbben csónakkal lehet eljutni a kikötőből. Itt lábadozott James Bond a Le Chiffre-el vívott csatája után, a villa a filmben egy luxus kórház. …és azt mondom, hogy ilyet még nem láttunk, csodás park, növények, virágok, a zöld minden árnyalata,  sok sok fotót készítettünk. Mivel a séta alatt rendesen megéheztünk, így a következő kis faluban Menaggio-ban megálltunk ebédelni, ismét a pizzára esett a választás, nem bántuk meg, talán itt volt a legtökéletesebb a tészta. Én rákkal és rukkolával ettem, TC a szokásos quattro staggioni-t, azaz 4 évszakot választotta.

Ebéd után visszamotoroztunk Como-ba, elértük a vonatot, melyhez közvetlen csatlakozás volt a Garibaldi pályaudvaron a Malpensára menő expressz vonatra. Repülőnk este 10-kor indult vissza Budapestre.