Tsampi és TB – Italian Lake Tour (ILT – 2015.)

Megosztotta

Tsampi

Dátum: 2015 április 24.

a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

ILT = Italian Lake Tour, avagy 5 nap, 2 ország, 3 tó, hegyek, túrázás, kilátók, hajózás, pizza, pasta, rizotto, és minden földi jó, amit egy olasz tóvidék adhat! Becsempészünk egy csipet Svájcot is, csak a svájci csoki kedvéért! 🙂

Előzmények…

Készülődünk…útitervek, térképek, túraútvonalak….

Már már hagyománnyá vált, hogy ha tavasz, akkor Olaszország! Jártunk már Toszkánában, a Cinque Terrén, a Garda tónál, most a Maggiore, Como-i és Lugano-i tavak jönnek!

A 3 tó Észak-Olaszországban található szépen egymás mellett. A Lago Maggiore egy kicsiny része átnyúlik Svájcba, de a tó így is Olaszország legnagyobb tava. Északi oldalán magas sziklafalak veszik körbe. A Comoi -tó Európa egyik legmélyebb tava, némely helyen mélysége eléri a 400 métert.
A tavak eléggé felkapottak voltak már a régmúlt időkben is, így gazdag elődeink csodás villákat építettek mind a 3 tó körül. Több amerikai film játszódott ezeknél a tavaknál, köztük egyik kedvenc James Bond filmünk a Casino Royal.

Így hát amikor a tavaszi utunkat tervezgettük, hogy hová is kéne utazni, a helyszínt egy pillanat alatt kitaláltuk. Mivel csak 5 napunk van, letettünk arról, hogy autóval utazzunk, szerencsére a Wizz-nek van napi járata Milánóba, nekünk meg egy csomó wizz pontunk, így nem is volt kérdés a jegyfoglalás. 🙂 Ott autót bérelünk és irány a tóvidék.
A gép hajnal 6-kor indul, vissza este 10kor jön, így teljes 5 nap rendelkezésünkre fog állni. A szállásunk a Maggiore-tó partján lesz…sajnos Como oly annyira felkapott, hogy a szállás árak az egekben vannak.

Nagyon várjuk, hogy megkezdjük a speciális olasz diétánkat, sok sok pizzával és risottoval, s az olasz konyha egyéb remekeivel…nem beszélve az aperol spritzről! 🙂

Indulás …és egy kis Svájc

BOLDOG SZÜLINAPOT TB!!!

3.10-kor csörgött az ébresztő…egyáltalán nem aludtunk, talán az utazás izgalma? Vagy csak, hogy el ne aludjunk? Könnyű kijutás Ferihegyre, A Yarissal mentünk, még április elsején foglaltam parkolót 1500 Ft-ért a reptéren, mely akció nem tréfa volt, tényleg ilyen olcsó!
A szokásos ceremónia után a gép rendben fel- és leszállt.
Milánóba megérkezvén autót béreltünk. Kicsit bekavartam a felvétel helyszínével, mert nem értelmeztem jól a leírást…majd felhívtam az irodát, tisztáztuk, hogy hol is kell lennünk, és egy kis egyszerű adminisztráció után már birtokunkban is volt egy vadiúj Fiat Panda, 2500km -el, és természetesen piros!

Mivel az idő jó volt, az esős jóslatok ellenére ragyogó napsütés, így azonnal Svájc és a csúcsok felé vettük az irányt.

Persze mindenek előtt beugrottunk egy boltba „üzemanyagért” az estére (erről később TB meg fog emlékezni*), majd a tó partján egy pizzát is megettünk, mivel ebédidő körül járt az idő, majd irány Svájc!

*Mikor betérünk a Supermercato-ba üzemanyagért az mindig valamiféle örömöt okoz. Nagyon szeretem ill. szeretjük a különleges, vagy még nem próbált sört, söröket, de most ingerenciát éreztem a bor iránt is. Egyébként szeretem a bort, de a bor után mindig szomjas leszek és váltani kell sörre. A bor beszerzése az olasz vacsorához kell, mivel azt már tavalyelőtt próbáltuk. 2013-ban La Speciában szakadt az eső, és bemenekültünk a nagy piacra. Ez igazi piac volt a szemünk-szánk elállt és a nyálunk kezdett csöpögni. Mindenhol gyönyörű sonka, kolbász, bagett, hatalmas sajtok, olívabogyó mindenféle méretben, és választékban. Vettünk is mindenféle földi jót, és este az a vacsora mindenek felett állt. Visszatérve a borra csak olasz borok voltak minden színben, ízben. Minden egyes színárnyalathoz kiírva milyen eledelhez való. Vettünk is vöröset, meg habzó rozét. De a sörökből is vettünk jó pár félét az esti parti sétához.

A tó északi része már Svájchoz tartozik, persze svájci olaszok lakják. Nagyon hasonló az olasz részhez, sőt, semmi különbség, ugyanúgy gyönyörű, tiszta és pizzeriák vannak a parton, csak az árak mutatják, hogy már Svájcban vagyunk….minden nagyon drága, de mégis nagyon élhetőnek tűnik.

Miért írom ezt….tavaly Csehországban megpróbáltunk meglátogatni egy várat úgy, hogy nem volt cseh koronánk….hát elbuktunk…se kártya, se EUR elfogadás. Ma több helyen is fizettünk CHF valuta birtoklása nélkül, mindenhol elfogadták a kártyát és az eurót, sőt, pl egy egyszerű parkoló használatakor a kártya elfogadás során a terminál mindent magyarul írt ki, azaz a kártya kibocsátásának megfelelő helyszínen. Ez már tényleg Európa!

A mikroklíma nagyon érdekes, lent pálmafák és 21 fok, fent a hegyen hó!

Svájcban felmentünk két lanovkával egy hegytetőre, kb. 1600 m magasságba, a kilátás a tóra lélegzetelállító volt, a képek önmagukért beszélnek. 1300 m-en volt egy kis étterem, egy olyan füstölővel, ami TB régi vágya, a tulajok Oklahomából hozták. (Angolul mindenki beszél…) Utána egy kis városi csavargás, majd irány a Verzasca dam, azaz a híres gát. 220 méteres, óriási! Innen ugrott le James Bond a Golden Eye című filmben…soha nem utánoznám!! Sőt, volt itt Amazing race is, amikor a csapatok csak a bungee után mehettek tovább….durva! Majd jött a szállás felkeresése….ez is olyan „kóteres” de már megszoktuk. 🙂

A szállás elfoglalása után a még éppen hideg sörökkel levágtattunk a parti sétányra és a szokásos sörrel készült montázsok elkészítése után egy padon a tájba meredve összehasonlító teszteket végeztünk a Poretti család 5-ös és 6-os számú teremtményeivel.

A teszt jól sikerült, még kellett volna vinni a többi tesót is.

A szülinapi vacsi egy part közeli étteremben volt, bruschetta, gnocchi és risottto volt a menü.

A kóterbe visszaérve megkérdeztük hol a piac, az olasz vacsorára gondolva. A recepciós nagyon örült és pontosan bejelölte a térképen a piac földrajzi helyzetét. Ez szombati program lesz.

Luino esőben

Ma egész nap esett…de mi kihoztuk belőle a legjobbat 🙂

TB így látta a napot:
Gondoltam valami sportprogram van, ez így is volt. Gyerekeknek volt focikupa. Mindenki a fedett lelátóról nézte, a szerencsétlenek meg az esőben játszottak. Gyönyörű 3 db műfüves pálya van a kóter mellett, meg egy fedett műfüves pálya. Kitaláltuk menjünk el autóval a tó körül a Rocca várhoz aztán majd lesz valami. Mit csináljunk az esőben?! Elindultunk, kicsit nem olyan jó kedvvel, de ez van mit tehetünk ellene. Hozzuk ki a legjobbat belőle. Szóval elindultunk és az egyik elágazásnál nem jó irányba fordultunk, és az Orta tó felé vettük az irányt. Ez a Tóvidék egyik eldugott gyöngyszeme. Mindenki a Maggiore, Como, és a Garda tavakat ismeri, de mikor elmentünk a parton, nem csalódtunk benne.

Csodaszép, a házakkal a part a kertek a kempingek… Aztán visszafordultunk a Lago Maggiore felé a hegyeken keresztül, ez volt az ismerd meg az olasz vidéket túra. Gyönyörű volt minden pillanatában. Ez egy különleges vidék. Minden olyan annyira zöld annyira élő, ezt nem lehet a fényképeken sem visszaadni, ezt látni kell… A következő cél Angerai vár. A vár maga csodaszép ott áll vagy 500 éve a csodaszép tó keleti partján, éppen a felhős idő akadályozza azt, hogy ezt fotón is megmutassuk. Sajnos a vár belsejét egy babakiállítás foglalja el, ami éppen annyira érdekel, mint a rodoszi lepkekert. Tehát semennyire. (TB-nek közben vettem a neten a hollókői babamúzeumba egy éves korlátlan belépőt… 🙂 ) A felhők is akadályozzák szerencsétlen Napot, hogy megvilágítsa azt amit kell. Bár a felhők azért néhány nagyon jó fotó elkészítését tették lehetővé. Utána elindultunk Luino felé ami a tó keleti partjának felénél van. Az út egy része a parton vezet, a többi a parttól beljebb. A házak lenyűgözően szépek, mindenhol minden zöld, nincs szemét, rend van és tisztaság. Azért van mit még tanulnunk. Luino egy nagyon szép kisváros, az Óvárosban sétálni mintha visszamentünk volna 100-200 évet. Vigyáznak a régi idők emlékeire. De egy jót enni azt azért nehéz volt. Nem értettük a Május elsejét itt. Láttunk egy jó kis éttermet. Leves +2. fogás pizza vagy tészta kb. 10 €-ért, az nem rossz. Jött a tulaj, és elmondta hogy majd este 7-kor nyitnak.

Nem értettük, hogy minden bolt, meg cipőbolt nyitva van, a vendéglátók meg nem. Bementünk egybe, azt mondták 14 óra után, hogy zártak, de ehetünk szalámit.Ezek idióták. Nálunk minden zárva van, max az éttermek vannak nyitva, itt épp fordítva. Ide az ember eljöhet éhen halni. Minden bezárva, majd este nyitnak. Bementünk egy utcába, sehol semmi, de azért én még beljebb mentem hátha…. És csodák csodájára találtam egy pizzeriát ahol mindenféle volt. A szokásos öreg, mint Udinében. Az életünket mentette meg. Utána elindultunk visszafelé és a komphoz igyekeztünk mert a komp 15 perc Verbaniáig, a parton kb. 2 óra. A komp Lavenoból indult, az 16 km. Odaértünk, a komp benn állt, elmentem jegyet venni. Azt mondták két perc. Jegy megvan, azonnal felálltam a kompra, én voltam az utolsó. Utána megnyitottuk az estét egy friss 32%-os Limoncelloval, meg helyi sörrel. Tsampi fázott, a fűtést felvetettem, cseppet iszogattunk, aztán kimentünk a városba. Szép a belváros, a part, a sétány. Itt lehet élni. Aztán lementünk a város másik oldali tópartjára. Csapra vertünk két Peroni sört és megjelentek a helyi vagányok mellettünk. Ittak ők is, mi is. Aztán csak észre vették, hogy mi nem helyi vagányok vagyunk és elkezdtek nekünk szövegelni (olaszul, mert angolul egy szót sem beszéltek). Semmi gáz, nem volt agresszió csak kíváncsiak voltak kik is vagyunk.Elkezdődött a barkochba, kik ezek az emberek akik ily élvezettel isszák a Peronit.

Hatan voltak, de nem tudták kitalálni honnan jöttünk. Nagy nehezen sikerült az egyiknek, mert Tsampi segített egy kicsit. A sport egy-egy nemzetközi nyelv, ami segít. Elmondtuk hogy a magyar foci egy szar, de van Ferencváros és vízilabdában a magyar-olaszban egy derby. Megtudtuk, hogy két Milan, két Juve, és egy Inter drukker van köztük, de amikor megtudták hogy mi Roma drukkerek vagyunk és elénekeltük a Roma himnusz első versszakát, óriásit nőttünk a szemükben!!!! Alig értettük mit mondanak, de csodálattal tekintettek ránk, akik mintha egy másik bolygóról jöttünk volna. Egy sör még közelebb hozta volna két nemzet fiait, de fürödtünk a dicsőségben. Jó érzés volt ott lenni. Aztán elváltak útjaink és a kóter felé vettük az irányt. A parti sétány csodaszép!!! Holnap reggel piac, aztán irány a Como-i tó!!!

Como-i tó

Ma a hasznosi víztározónál voltunk, alias Lake Como. 🙂
Milyen gyönyörű hely!!De hogy is kezdődött:
Mivel tudtuk, hogy ma jó idő lesz (végre!), így az ébresztőt 7 órára állítottuk és a reggelt egy gyors piacozással kezdtük. Ma olasz vacsorát szerettünk volna, azaz sonka, kolbi, helyi sajt, szárított paradicsom, olívabogyó, stb., így a helyi piacon kezdtük a napot. (A vacsora kommentjei később TB-től….)Egy vagyont költöttünk, de kb. 3 kajálásra elég az a két kiló cucc, amit sikerült beszerezni a fent leírtak formájában. 🙂 ….majd a Como-i tó felé vettük az irányt.
Egy gyors kompozás át a szembe partra, itt a Maggiore tavon (így spóroltunk kb. 1 órát az időben) és irány a főváros, Como.

Igaz az út csak 42 km, de olyan volt, mintha ma mindenki arrafelé szeretett volna szétnézni. Dugó, dugó hátán.
Dél volt mire megérkeztünk az általunk kiválasztott városba, ahol is egy felvonóval szerettünk volna felmenni a hegy tetejére…persze zárva…ebédidő, szieszta 14 óráig.
Így kénytelenek voltunk tovább menni.A Como-i tó környéke tele van csodás villákkal, sajnos a George Clooney-ét nem láttuk, de sikerült megtalálnunk az egyik kedvenc filmünk helyszínét, mégpedig a James Bond, Casino Royal -ban, az utolsó jelentben látható villát, a Villa Galateát. Csodás! Nincs több szó erre…Reméltük, hogy olasz barátaink kipihenték az ebédet, visszamerészkedtünk a felvonóhoz….és működött! Fel is mentünk a hegyre a kis lélekvesztővel. A kilátás nagyon szép volt, bár a nap játszadozott velünk és épp a felhők mögé bújt. Következő állomás Menaggio volt, ahonnan komppal át lehetett menni az ipszilon alakú tó középpontjába, azaz az ipszilon közepére Belaggioba.
Nagyon szép kis város, szűk sikátorok, csodás épületek és megannyi villa.A parton egy aperol spritz társaságában gyönyörködtünk a látványban, majd egy jó séta után visszatértünk a kiindulási helyszínre Menaggioba. Egyébként itt kinéztünk a parton egy lerobbant villát, amit szívesen megvennénk és felújítanánk.A hazafelé utat Svájcon keresztül tettük meg, mert így volt a legrövidebb, így is este 10 körül értünk haza. Komp, mint megtudtuk fél 1-ig jár, így benne voltunk bőven az időben.Itthon pedig várt az olasz vacsora: TB holnap kommentálja, ma már fáradt…éjfél van lassan…
Addig is kárpótoljanak mindenkit a fotók!

Vella Verzasca

Ami a tegnapi blogból kimaradt: ígéretünk szerint a tegnapi vacsi (és mai ebéd):

Amint (haza)értünk, mint az őrült ki letépte láncát feltéptük a hűtő ajtaját és mint aki napok óta nem evett, rávetettük magunkat a reggel beszerzett finomságokra. (Mivel napközben úgy elment a nap, hogy nem volt időnk enni….illetve itt nem divat a szeletes pizza, tehát csak étterembe lehet beülni, azt is csak délben…vagy lecsúsztál a kajáról…hát mi lecsúsztunk.) Kárpótolt a fagyi és az aperolhoz kapott finomságok, chips, olívabogyó, szalámi….

A menü a következő volt: kenyér = ciabatta és bagett. Húsáru: chilis fűszerrel megszórt pácolt, füstölt sonka, füstölt karaj borskéreggel, olasz paprikás – fokhagymás kolbász, vörösboros vékony szalámi és egy ajándékba kapott kis páros kolbász, ami inkább szalámi, nemespenésszel a héján.

A képeken minden látszik. Sajt: mottarone (félkemény erőteljes ízű), illetve pepperocino (pepperónis sajt, nagyon enyhén csípős). Zöldségek: olívabogyó 3-féle, szárított paradicsom és articsóka olívaolajban. Innivaló: egy üveg habzó rosé bor. Desszert: eper. Kiváló vacsora!

Agyoncsapás: limoncello, nem az édes, hanem az erősebb fajta.

Ma ebédre is ezt ettük (az italok nélkül), mivel maradt még jó sok, így a mai kajánk meg volt oldva, nem kellett délre egy étterembe sietni.

De, hogy is kezdődött a mai nap:

kinéztünk reggel és szemetelt az eső. Az előzetes programokhoz ragaszkodva elindultunk ismét Svájcba. Szerencsére elég közel van itt minden, kb. egy óra alatt oda is értünk. A cél az első nap meglátogatott Verzasca gát mögött kb. 8 km -re húzódó Verzasca folyó völgye
volt. A falvak lélegzetelállítóan gyönyörűek. Minden gránitból van, néha még a tető is, a házak szürkék, mögöttük a zöld növényzet, alul pedig a zöld folyó….mindenhonnan víz folyik – ömlik. Vízesések, patakok hozzák a vizet, de mindezek felett totális nyugalom és csend.

Néhány vadvízi evezős törte meg a csendet, amikor kb. 3 méter magasról a kajakjával a vízbe puffant a szikláról. Hihetetlen volt, soha nem csinálnám utánuk.

Jó sok fotót készítettünk a mederben, sétáltunk a sziklákon a híd alatt, egyedül a napfény hiányzott, mert ezt a színvilágot így nem lehet visszaadni, bár így is csodaszép volt! Mellékelünk egy napfényes fotót a netről a színek kedvéért.

Ezután a következő úticél egy svájci város, Bellizona volt, de egy rövid megállót tettünk a gátnál, mivel gyanús mozgásokat véltünk felfedezni az ugróhelyen. (James Bond: Goldeneye). Így is volt, már az ajándékboltnál ki volt írva, hogy bungee jumping 13 órától. Már be
is volt öltözve két bátor versenyző, a tömeg lélegzet-visszafojtva figyelte a 220 méteres ugrást a mélybe.
Én már attól rosszul voltam, ahogy ott álltak a korlátnál ugrásra várva. TB is elgondolkodott, hogy ugorjon-e, de azért ez nem ilyen egyszerű…tudom, hogy fog ő még ugrani…Korintoszon tervezi 🙂 Velem együtt….tervezi…de ez a jövő zenéje.

Én nem vagyok elég bátor ehhez. Inkább a siklóernyőzés vonz Szlovéniában. 🙂

Ezek után irány Bellizona, megnéztünk egy várat, belépő nem volt, csak a múzeumba, de most nem kockáztattuk egy újabb babamúzeum csodás élményét.

Irány Itália, így a Maggiore tavat teljesen körbejártuk. Gyönyörű minden oldalról. Kár, hogy az időjárás kicsit belerondított a mai napba, de mindenben a szépet kell keresni, legalább nem esett. A kompra várva megettünk egy nagyon finom olasz fagyit. A fagyi mérete a fotókon nyomon követhető, nem igazán hasonlít a magyar adaghoz, pedig csak egy gombócot kértünk.

Este a szokásos:
a napi C vitamin adag bevitele (Limoncello) után ismét a parton vagyunk, ahol ezeket a sorokat vetjük “papírra”. Itt van velünk az öreg Moretti is. Majd vacsi következett egy olasz tengeri étteremben, nekem kagylós spagetti, TBnek pikáns penne arabbiata. Meglepően keveset fizettünk, jól esett. 🙂 Plusz az adagok is nagyok voltak!

Általánosságok:

ahogy írtam, a tavak eléggé exkluzív vidék, ez nem csak abban mutatkozik meg, hogy drága a szállás, a kaja, vagy a benzin, hanem abban is, hogy milyen autókkal találkozhatunk. A Porsche az alap, népautó. Úton, útfélen ezzel találkozunk. A Ferrari sem nagy szám, a pár nap alatt már vagy 10-et láttunk.

Ha itt valaki vagánykodni akar, akkor legalább egy Bentley szükséges. (Eddig csak egyet láttunk.) De volt már itt Aston Martin, Maserati, Lamborghini. Ami még jól mutat, és jó párral találkoztunk főleg a Como-i tónál, a régmúlt idők járgányai patentra felújítva, lehetőleg cabrio, pl régi Ford, Citroen kacsa, Alfa Romeo…
A helyiek népszerű autója a Fiat, főleg a vadiúj kis 500, vagy 500L, ami nálunk sajnos kicsit magasabb kategóriát képvisel…pedig nagyon bírnám. 🙂

Közlekedés:
rájöttünk, imádunk kompozni. A legjobb! Olcsó, az út megrövidül, gyors, 20 percenként megy éjjel fél 1-ig. Király!

Az autós közlekedés már nem ilyen képet mutat. Kedvenceink a körforgalmak: kb. olyan gyakori itt Olaszországban, mint a pizzériák…mindehol ez van. Csak az olaszok használni nem tudják. TB mindig idegrohamot kap tőlük. Az autósok 90%-a ha behajt a körforgalomba, balra indexel, (ha indexel egyáltalán), ezáltal ha te be szeretnél hajtani a körforgalomba, fogalmad nincsen, hol akar kihajtani.Ez agyrém. Nagyon kell figyelni. Van olyan autós is, aki egyáltalán nem indexel semerre, és van aki a magyar szabályoknak megfelelőt használja, de ez kb. 3%. Szóval attól még, hogy balra indexel, nem biztos, hogy jobbra kanyarodik. Észen kell lenni!

Egyéb:

megtaláltuk a minket illető lottónyeremény reményében a felújítandó házunkat is. A Como-i tó partján fekszik, Menaggio városka közelében. Egy szép régi villa (vámház lehetett talán), teljesen benőtte a növényzet (nem gaz, pálmafák, borostyán, egyéb fák), de a képzeletünkben már egy gyönyörű füves udvar van a ház előtt a tó partján egy nagy grillezővel.

Ha nem ez, akkor a tegnap bemutatott James Bond villa. 🙂

Villa Stresában, Funicular Comoban, hazautazás

Elmaradt a beszámoló az utolsó napról, íme TB „tollából”:

Utolsó nap reggel alapvetően jól ébredtünk, a tegnapi sörözés nem okozott gondot, teljesen jól voltunk. (Találtunk egy rock kocsmát, vagyis volt egy DJ és lám lám, nem tuc-tuc zene ment, hanem rock…olasz, nemzetközi).

A lehúzott redőnyön nem igazán láttam sárga fényt beszűrődni, pedig bíztunk benne, hogy fel tudunk menni lanovkával a túloldali hegyre. Sajnos nem. Így „B” tervet kellett kidolgozni, ráadásul még az eső is szemetelt. Ocsmány idő. Reggeli, majd pakolás, indulás. Úgy döntöttünk irány Como. Útközben megálltunk Stresában megnézni a Villa Palavicino-t és a kertjét. Errefelé rengeteg villa van magánkézben, de soknál zseton ellenében meg lehet nézni ezeket és a parkokat.

Nagyon szép volt, mindenhol víz, patak, tó, kis állatkert is van. Nagyon szép fotók születtek pávákról. Én is csináltam egy különlegeset – lásd a galériában. Utána irány Como. A táblázás meglehetősen furcsa, és amíg Stresába értünk, már kellőképpen felizgattak az olasz vezetők. Errefelé divat, hogy öreg papik akik már nem épp friss vezetők, kijönnek eléd szétnézés és index nélkül, kb. 5 km/h-val, és szerintük ez jól van. A másik, balra kanyarodtam egy parkolóban természetesen indexet használva, a terelővonal mellé húzódva, hogy a mögöttem közlekedő elférjen mellettem, erre az elkezd dudálni… Idegrohamot kapok ilyen esetben, ízeseket mondva bocsátottam útjára a paréjt. Azért hozzáteszem hogy az olasz közlekedési kultúrát és a szabályokat tekintve fel kell készülni az ilyenekre, de ezt a fajta bunkóságot nem tudom megszokni. Azért van új a nap alatt, vannak még újdonságok, ismét egy kis szösszenet a körforgalmakról: az egyik, hogy ha a körforgalomba behajtasz itthon, tilos indexelni balra is jobbra is, csak kihajtáskor kell. Ezt otthon se tudják sokan. Ha bent vagy és többsávos a körforgalom akkor kell, de csak a sávváltás szabályainak megfelelően. Itt teljesen más a helyzet, figyeljetek:

Ha a körforgalomhoz érsz, két sáv van: balra kanyarodó, illetve jobbra kanyarodó. Ilyet még nem láttam. Ha jobbra kanyarodóba sorolsz akkor az azt jelenti, hogy az első kijáraton kimész. Ha a balra kanyarodóba sorolsz akkor balra indexelnek vagy semerre. Balra indexelve bemennek a körforgalomba és addig indexel amíg ki nem hajt a 2. vagy a következő kijáratokon. Na most ha te be akarsz hajtani és jönnek az autók balra indexelve, fogalmad nincs, hogy akkor mi is van!!!! Ilyen hülyeséget… A másik: olyan lámpát láttunk aminek két piros volt felül, vagy két zöld alul. Nem értettük a logikát.

No tehát Como felé vettük az irányt. Az idő kezdett javulni de a nap sehol. Comóba érve leparkoltunk egy parkolóházban és lementünk a tóhoz, ott volt a lanovka végállomása. Előtte ittunk egy sört, mert meleg volt. Jókor voltunk jó helyen, 15 perc múlva 500 m-rel voltunk a tó és a város felett. A látvány mint eddig mindig, pazar. A házak olyan múlt század első feléből valók csoda szépek. Kis villák, nagy villák, vagy még nagyobbak. Visszatérve a városba egy utolsó pizza, aztán indulás a reptérre. Kb. 50 km. A nap most süt ki, mikor ha nem az utazás végén. A baj csak az, hogy amikor a bérautót felvettük a reptéren kívüli parkolóban, akkor a parkolót másik irányból hagytuk el, így nem tudtuk honnan támadjunk. A reptér felől rémlett az út, de az oszlopokon lévő táblarengetegből nem tudtuk kihámozni merre is kellene menni, ezért befordultam az 1. terminálra, mert már nem tudtam visszafordulni. Így el kellett menni az indulási oldal előtt. Természetesen mindenhol táblaerdő, behajtani tilos, sorompók. Meg egy rendőrautó géppisztolyos rendőrökkel. Kicsit félrehúzódva lassítottam, nehogy valamilyen közlekedési szabályt megsértsek, meglátta a bizonytalanságot intett hogy álljak elé. Megálltam, papírt kért, odaadtam és vártunk…elvette mindkettőnk útlevelét. 8 óra elmúlt 2 óra volt az indulásig úgy, hogy kocsit leadni, visszajönni, becsekkolni stb. Ezek meg mint aki ráér ellenőrizték a papírokat meg a rendszámot, hogy nem-e lopott.

Tsampi már pánikban volt. Felhívta a diszpécsert és megkérdezte az útirányt a parkolóba …elmondta merre menjünk. Rendőr hozta a papírokat aztán odataláltunk. Elsőre is jó irányba mentünk, csak egy kanyart nem jól vettünk. Kocsi leadva, a reptéren becsekk után a jól megérdemelt sört kortyolgattuk, majd beszállás, felszállás, leszállás, irány Zugló. Sajnos ennek is vége.

Tetszett: Elejétől a végéig

Nem tetszett:

1. Az időjárás

2. az idióta sofőrök, a hülye közlekedési szabályok

3. Nem volt profiterol sehol!!!

Összegzés (by Tsampika): Meseszép, minden faluban minden házban élnénk!

Útleírásokban olvasható, hogy az észak olasz tóvidék Olaszország gyöngyszeme.

Most, hogy már, hogy mindegyik tavat láttuk (Garda – 2012; Maggiore, Como – most…és még egyéb kisebb tavakat is) el kell, hogy mondjuk, hogy habár sok helyen jártunk már Olaszországban, igazat kell adnunk a fenti mondatnak, talán a Maggiore és Como-i tó ,ami eddig a legjobban tetszett eddig Olaszországban, nem mintha a Cinque Terre vagy akár Róma sokkal maradna le, de a magas, havas hegyek között megbúvó kék tavak látványa, partjain a csodás villákkal, parti sétányokkal és a rengeteg mediterrán növénnyel egy olyan egységet alkot, aminek mindenki a csodájára járhat. Nem véletlen vesznek a sztárok villát a tó mellett, illetve forgatnak itt filmeket. Nyugalom van és csend…csak az időjárás lehetett volna kicsit kegyesebb hozzánk.Visszatérünk! Szeretnénk!

Ismét köszönet TB-nek a sok és biztonságos vezetésért, nem lehetett könnyű!