Újra a Garda-tónál (2015.)

Megosztotta

Tsampi

Dátum: 2015 október 16.

a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

2012-ben egy észak olasz túra során pár éjszakát eltöltöttünk a Garda-tónál, már akkor elterveztük, hogy visszamegyünk. Egyrészt mert kevés volt az a pár nap, amit ott töltöttünk, illetve március lévén fura ködös, párás időjárás volt, így egy pár program kimaradt akkor, amit most szeretnénk bepótolni, mint pl. felmenni a Monte Baldo tetejére, túrázni, vagy épp hullámvasutazni a Gardalandben!

Miért is a Garda-tó?

Ebben az évben már volt egy észak olasz tavas túránk, az ILT, ahol a Maggiore és Como-i tavakat látogattuk meg, kiegészítve néhány kisebb tóval, így hát a Garda-tó sem maradhat ki a sorból, igaz itt már jártunk.
Még akkor elterveztük, hogy visszatérünk, mert kimaradt egy pár program az időjárás miatt, amit most reméljük sikerül bepótolni.

Olaszország legnagyobb tavát északról az Alpok déli csúcsai határolják, míg a déli része a Pó-síkságba nyúlik bele. A tó észak-dél irányban kb. 52 km hosszú, és a legszélesebb része 18 km. A magas hegyek között megbújó, kristálytiszta vizű tó partján olajfaültetvények, pálmafák és leanderek burjánzanak. Az ide látogató turisták nem kizárólag a fürdőzés, hanem a különleges atmoszféra, a parton található ezernyi természeti szépség és igényes szórakozási lehetőség miatt keresik fel a tavat. A közepén akár száz méter mélységet is elérő tó vize sohasem lesz 20-22 foknál melegebb, de az itt nyaralóknak nincs is túl sok idejük a víz partján lebzselni, annyi a látni és felfedezni való. A 150 km kerületű tó teljesen körbejárható, a nyugati oldalon sziklákba vájt, közvetlenül a víz mellett haladó alagút vezet végig a parton. Az északi, fjordszerűen összeszűkülő csücsök természeti látnivalókkal vonzza a látogatókat, a keleti és déli oldalon viszont szinte egymásba érnek a mesebeli középkori városkák.

Mi is beleszerettünk az egyik ilyen középkori városkába, aminek a neve Sirmione. Most itt fogunk lakni, mert ez volt a feltételünk, ha újra a Garda-tónál nyaralnánk. A városkát egy városfal veszi körül, középkori várral és toronnyal az elején, a városfalon belül pedig megannyi hangulatos étterem, fagyizó, utcácska vár minket. Maga Sirmione egy földnyelv is egyben, benyúlik a tóba, lásd térkép. Az utazást az is elősegítette, hogy TB talált egy nagyon jó szállást, a városfalon kívül, helyes kis családias hotel. Közelben pizzériák, cukrászdák és még egy biciklikölcsönző is van, reméljük lesz olyan jó idő, hogy tekerhetünk is a tó körül.

Útvonalunk a már már szokásosnak mondható, Wizzair -el repülünk Milánóba, ott autó bérlés, és irány a tó. Ismét kihasználjuk a kedvező járatot, csütörtök 6-kor indulás, vasárnap pedig csak este jön vissza a gép. Kell ennél ideálisabb?

A várva várt nap – Il giorno tanto atteso

Előzmények: október 21 este…
Tsampika (Orsi) névnap, TB azt mondta, hogy meglepetéssel készül, de nem értem hogyan, mivel ő Bükkszentkereszten van…..annyit elárult, hogy 9-re foglalt asztalt egy étteremben. 3/4 7-re beesett, villámgyors aperitif, köszöntés és rohanás a belváros felé. Mivel én tényleg 9 órás vacsorára számítottam, ennek ellenére 2 perc múlva leszálltunk a buszról és a nehéz hét következményeit egy csapolt Dreher Hideg komlós legurítása mellett osztottuk meg egymással.
A sör után gyalog indultunk a belváros felé, mert a 9 óra rohamosan közeledett. A legnagyobb meglepetésként a belváros irányába az első sarkon balra fordultunk…ekkor már sejtettem, hogy a cél Wang mester kitűnői kínai mesterszakács étterme felé vesszük az irányt.
A vacsora tényleg kitűnő és szavakkal el nem mondható volt! Majd séta hazafelé….
A csomag utolsó ellenőrzése este 11kor megtörtént.Szokás szerint megint nem aludtunk semmit, ébresztő 2.50-kor. Fél 4-kor indulás a reptérre, a szokásos reggeli és hagyományos sör után, a „kerti terminálból” indultunk Milano felé. (Kerti terminál = fapados bádogkalyiba 🙂 )Megérkezés után, a bérelt autót felvettük, ami nem ment olyan simán, mint először, mert a foglaláskor TB-t írtam be első pilótaként, ami megkavarta a foglaló rendszert, na meg én is, mert sikerült az előző (áprilisi) foglalásunkat kinyomtatni….15 perc anomália után a kölcsönzős kislány jó olasz szokás szerint „tojt” az egészre, és odaadta az autót. 🙂
És végre…az igazi olasz feeling, egy FIAT 500-assal szánthattuk az olasz autópályákat egészen Bresciáig, ahol a helyi supermarketet fosztottuk ki habzó bor és eddig nem ismert sörkészleteiből készülve az elkövetkezendő estékre.Első állomásunk a Garda-tó partján a Monte-Baldo (hegy) megmászása volt…na jó…funicular (=lanovka) vitt fel.Reméljük emlékeztek az áprilisi Maggiore tavas fotókra, a Garda-tó felülről hasonlóan lenyűgöző volt!!! 1800 méter magasan egy pár kilométeres túrát tettünk, a levegő érezhetően ritkább, mint lent. Az időjárás végre mellettünk volt, végig verőfényes napsütés, az előre előkészített nagykabát, sapka és kesztyű fölösleges tárgyak voltak.
A hegyről visszatérve a cél a vár volt Malcesinében, ami szokás szerint megint bezárt, tehát ez megint egy következő túra célpontja lesz. Szeretünk morzsákat hagyni magunk után, hogy mindenképpen visszatérjünk ilyen csodás helyszínre.Ezek után irány a szállás, Sirmione, a tó déli csücske. Odaúton megálltunk egy naplemente fotózásra Garda városkában, mely emlékeket is idézett fel 2012-ből, mert ez volt az első megállónk akkor a tónál.A szállást hamar megtaláltuk, a főnök mint egy jól képzett idegenvezető elsorolta a környék látnivalóit, minek és két csapolt Birra Moretti hatására (welcome drink) a végleges program villámgyorsan összeállt. Szállásadónk szájából ömlött a szebbnél szebb látnivalók listája.
A szálloda 2 csillagos, ennek ellenére a régebben tapasztalt 3 csillagos szállodák után igazán kitűnő választásnak mondható, ezért TB-t egy nagy sörrel jutalmazom. 🙂

Vacsi a közeli Pizzeriában, amit a „főnök ajánlott”, a blog is itt íródik, az előétel fantastico! 🙂

Holnap pihis nap, helyi piac, közeli folyó és óvárosi séta és pihenő.

Jamaica nem csak a jamaikaiaké 🙂

A reggeli TB-nek kedvezett, 3 nagy édes croissant, az egyik csokis, tele töltelékkel, mindet megette – szerencsére volt kifli meg vaj, és csodás cappuccino is!
Reggeli után, kikérdeztük Paolot (a nevét igazából nem tudjuk, de hívjuk Paolonak…), hogy hol a helyi piac, mondta, hogy a közeli Luganoban, 2 km innét. Meg is kerestük, kicsi, helyes piac, megtaláltuk, minden volt ami kell. Mit is vettünk? Először is egy bazi jó asztalterítőt, TB „csirkés-parasztosat” akart (ami kurva jó volt, de inkább csak vicces), én ragaszkodtam a bordó olíváshoz. A méret utáni vita után, nagy nehezen sikerült megvenni. Ezen kívül az esti olasz vacsi beszerzése következett sikeresen, szalámik, sajt, kolbi, olíva, és kóstoltunk valami ismeretlen gyümölcsöt, amiről fogalmunk nincs, hogy mi az, mert még életünkben sem láttunk, pedig európai volt. Az ízétől nem voltunk elájulva, kicsi, fanyar-édes ízű valami volt, ha valaki tudja, mondja meg mi az. :)Piac után irány Borghetto, amit Paolo ajánlott, ezért tettük be az útitervbe, nem csalódtunk.
Átutaztunk az olasz szőlőtermelő vidéken, jó utak, hosszú ágaskodó izék (by Edina, azaz tuják), rengetek szőlő, szép vidék, le a kalappal. Itt lennénk szőlős gazdák szívesen! csodás házak, gazdaságok és sok sok zöld!. :)Borghetto (jelentése szerint falucska) egy csodás kis falu a folyó partján, ami a Garda-tóból ered. Régi kis házak, vízkerekek, teraszok, várrom, reméljük a képek visszaadják a lenyűgöző hangulatot.Következő állomásunk maga a történelem volt, követtük a solferinoi csata nyomait, III. Napoleon harcolt a Monarchia ellen itt e szép vidéken, ahelyett, hogy ittak volna egy jó helyi készítésű bort, aki hamarabb az asztal alá került, az veszített…..de nem így volt, a véres csata emlékére készült egy 74 méter magas torony, aminek a tetejéről az egész vidék látható, csoda szép a kilátás a tóra is. Mi ezt természetesen megmásztuk…fura volt, mert nem csigalépcső, hanem csigarámpa vezetett felfelé, így nem a combizom lett megterhelve felfelé, hanem a vádli. Lihegtünk is azért rendesen mire felértünk, de a kilátás megérte.
Miután visszatértünk Sirmioneba, a kötelező programok után belevágtunk a félszigetet (gyalog) megkerülő túrába. (Első térképen a benyúló rész.) Móló, napsütés, sör, pihenés,
fotózás……csodás napsütés, mi kell ennél jobb?! Beérkezvén az óvárosba kaja után néztünk, pizza szelet és sütik volt a menü, kiültünk egy mólóra, nem csak mi, hanem a kacsák is jól laktak.Kaja után felkerestük a Jamaica strandot (Gamaica spiagga), fehér sziklák. Nem értettük, hogy mit keresnek az emberek térdig vagy derékig a hideg vízben. Mivel előtte éreztük az otthon ismert kénes termálvíz illatát, kapcsoltunk, hogy itt hőforrás lehet a környéken. Így is volt, Paolo is említette, hogy “Terme”, de mi nem tudtuk mit jelent. Ekkor minden megvilágosodott, a vízbe sem lehet bemenni, hétköznapi módon…olyan forró. Odébb 10 méterrel viszont egész jó langyos volt, kár, hogy nem hoztunk fürdőruhát, de azért térdig kipróbáltuk.Kipróbáltuk a helyi buszt vissza a szállodába, majd kisétáltunk a benyúló félsziget másik partjára naplementézni. A naplementét ugyan lekéstük, de kárpótolt egy igazi olasz aperol spritz. :)Vacsi a teraszon, a piacon vett dolgokból, isteni finom volt! Itt nagy divat a habzó bor és abból is a rozé. Vacsihoz ilyet ittunk, nagyon finom volt, kicsit talán muskotályos. Vacsi után séta a városban…. Mai nap 26 ezer lépésnél tartunk, ami kb. 13 km gyaloglásnak felel meg, és ez hegyről le, hegyre fel elemeket tartalmaz bőven.
Holnap a tó körül kirándulunk, a program mindig változik, meglátjuk mi fog beleférni.

James Bond nyomában a Garda-tó körül

Reggeli után Paolo kérdezte, hogy merre vesszük az irányt, mondtuk, hogy a nyugati part a cél, Limoneval bezárólag. Rögtön javasolt két helyet, egy emlékművet, és egy hegyi kis falut a hegytetőn. Tanácsát megfogadtuk, kocsiba ültünk és irány Gardone Riviera.
Itt rögtön megkerestük az emlékművet, ami tulajdonképpen egy villa volt nagy parkkal, kerttel és első világháborús emlékekkel.A kertben tavak, pálmák, virágok, és egy első világháborús hadihajó fedélzetének felépített mása. Először nem értettük, azt hittük, hogy egy hadihajót cipeltek fel a hegyoldalba, aztán megvilágosodtunk, hogy csak makett, de ettől függetlenül nagyon élethűen sikerült.
Megérte a látogatás, megint egy jó pont Paolonak!Következő úti célunk Tremosine volt, ez egy kis falu a nyugati part tetején (sziklán). A feljutás csak személy autóval lehetséges, a teherautók ki is vannak tiltva, mert egyszerűen nem férnek el, a szűk kanyarokban, mely sziklákból van kivájva. Az első szűk szakasz után van egy még szűkebb, melyben a közlekedés a két végén lévő rendőrlámpával van szabályozva. Mindezektől függetlenül az út lenyűgöző volt. Fent csend és nyugalom, csodás kilátás a tóra és a szemben lévő hegyekre. Pont szemben a Monte Baldo, ahová első nap a lanovkával mentünk fel. Megérte a félelmetes út, a gyönyörű fotókért és érzésért, hogy ott lehetünk a világ tetején kilátással a tóra!Mint tudjátok, imádjuk a James Bond filmeket, így ma is felkerestük egynek a helyszínét.
Tremosine előtt és után Limonéig jó pár hosszú és szűk alagúton vezet az út, itt forgatták a James Bond Quantum csendje című film autós jeleneteit, ahol Daniel Craig egy Alfa 159-es sportkocsival száguldott végig. Mi nem tudtunk száguldozni a forgalom miatt, de maga az út gyönyörű!
A quantum jelentése az anyag legkisebb mértékegysége, melyet TB így magyarázott: a sör legkisebb mértékegysége a piccolo, a pálinkáé a kabóca. 🙂 Így már teljesen érthető a fogalom, azaz, hogy mi is az a kvantum. :)Következő úti cél Limone volt, itt már jártunk egyszer, de akkor nagyon párás volt a tó környéke, nem lehetett látni a szembe oldalon a hegyeket.Gyors ebéd után irány a strand, és megkerestük a 3 évvel ezelőtt meglátogatott fákat, a hasonló képek elkészítése reményében. Most a színek élénkebbek a jobb időjárásnak köszönhetően.Hazafelé megálltunk Salo-ban, séta a parton, és megnéztük a hatalmas dómot is.Este lefotóztuk itt a szálloda melletti szökőkutakat, nagyon hangulatos. Vacsi egy sportos étteremben, kagylós tészta….közben a Palermo – Inter meccs…eddig 1-1….

Utolsó nap

Vártuk ezt a napot…de nem azért, mert az utolsó, hiszen az utolsó is lehet szuper! Ma jött el a Gardaland (vidámpark) látogatás napja. Egyszer már megadatott, hogy jártunk egy hasonlóban, Hamburg mellett a Heideparkban, ahol 7 hullámvasútra ültünk fel. Azokból az élményekből táplálkozva itt is hasonlóra számítottunk.

Reggeli után elköszöntünk Paolotól, megköszöntük az idegenvezetést, a szuper programajánlatokat. Ezek a helyek ahol jártunk az ő javaslatára, nem feltétlen vannak benne az úti ajánlások kötelező programjai között, de mindenképpen érdemes volt megnézni! A szálloda a két csillag ellenére tényleg perfekt volt, a tisztaság alap, a kiszolgálás kitűnő, a segítőkészség magas fokú. Eddigi olasz útjaink során szerintem ez volt a legjobb szállás.

A vidámpark 10-kor nyitott, gondoltuk nyitásra odaérünk és már mehetünk is be, hisz elővételes jegyünk volt.

Már a parkolóban gyanús volt az autó áradat, mivel ősszel a park csak minden hétvégén van nyitva, ráadásul Halloween hétvége is volt.
Szóval azt gondoltuk, hogy az elővételes jeggyel hamar bejutunk, pont így gondolta a másik minimum 5000 ember is. Ennek ellenére hihetetlen, de 10 perc alatt bent voltunk. Előtte még volt egy Halloween nyitási ünnepség, elmaszkírozott gólyalábakon álló dobosok verték az ütemet, a park bejáratának tetején egy kis zenés előadás, olasz himnusz és nyíltak a kapuk.
Mindenhol Halloween maszkos emberek voltak, ijesztgették a jó népet, tökdíszlet, és maguk a látogatók is sokan beöltöztek valamilyen Halloween jelmezbe, nagyon jó volt a hangulat!

A térképen 7 hullámvasutat találtunk, a többi is jó, de ezekre éri meg leginkább felülni. Legnagyobb szerencsénkre találtunk expressz jegyvételi lehetőséget, ami azt jelenti, hogy a legnagyobb adrenalin fokozó dolgokra nem kellett órákat sorban állni, hanem egy hátsó bejáraton a tömeg elé lehet kerülni. Érdemes volt megvenni, mert az átlagos várakozási idő egy óra volt (egy egy perces menetért). Nem tudtuk, melyik legyen bemelegítésnek az első, ezért az éppen útba eső Obliviont választottuk, ami egy körrel volt jelölve…azt gondoltuk ez a vagy kilő, vagy leejt mutatvány lesz….hát m az volt. Mikor oda kerültünk az Oblivionhoz, akkor szembesültünk, hogy ez nem egészen az, aminek látszik, így visszagondolva a 2. legdurvább volt, 45 méter magasról függőlegesen való ejtéssel kezdődik, majd pörget, forgat….élveztük! Ez egyébként egy új hullámvasút, 2015-ös.

Az első legdurvább az úgynevezett Blue Tornado volt, ez viszonylag rövid, de rendesen összekócolja az ember agyát és gyomrát. A sorban állva jó pár falfehér és sápadt embert láttunk. De mi bátrak voltunk, és nem futamodtunk meg, klassz volt!!!

A hullámvasutaknak volt méretbeli határa, általában 130-140 cm fölött lehetett felülni 190 cm-ig. Amikor vártunk a bejutásra, az őr intett, hogy mérés jön…én nagy bátran odaálltam, nem is tudom mit gondoltam. 🙂 Persze azt akarta mérni, hogy TB befér -e a felső korlát alá, szerencsére igen. 🙂

Összesen 6 játékra ültünk fel, egész időben végeztünk, a végén még TB egy dobós játékban dobott nekem egy plüss szerencsemalacot, hogy nem jöjjünk haza ajándék nélkül. Fél 3 után indultunk Milánóba a reptérre, mivel csütörtökön nagyon nagy volt a dugó, nem akartuk lekésni a járatot, így inkább hamarabb elindultunk, biztos ami tuti.
Az úton még megnéztük a Ticino folyót a naplementében, a reptéren ettünk egy jó búcsúpizzát.

Összegzés:
Olaszország nagyon szerencsés, mivel a gyönyörű városokon kívül (mint Róma, Firenze vagy éppen Velence) csodás természeti adottságokkal is rendelkezik, hiszen vannak magas hegyek (Dolomitok), szép tengerpart, mely a keleti részen hosszú homokos, a nyugati részen sziklás, kristálytiszta sötétkék vízzel, illetve a tóvidék báját is megtapasztalhatja az ide utazó. Sokat gondolkodtam, hogy az eddig meglátogatott tavak közül melyik is tetszik a legjobban, a Garda, a Como, a Maggiore, vagy bármelyik kisebb tó, de ezt nem lehet eldönteni. Talán a különbség az, hogy míg a Como és Maggiore nagyon felkapott a híres színészek világában, telis-tele klasszicista stílusú villákkal, addig a Garda-tó habár szintén nagyon népszerű, de az építészeti stílus inkább a mediterrán, egyszerű utazóknak, mint mi vagyunk, kicsit élhetőbb. Programokban is nagyon gazdag, sok sok látnivalóval. Amikor megérkeztünk, kibéreltük az autót és a tipikus olasz Fiat 500-ast kaptuk, akkor egész úton a Dolly Roll Vakáció című dala járt a fejemben, a felszabadultság, nyár, pihenés érzése fogott el, egyszerűen a boldogság!
Sokat gondolkodunk azon, hogy egyszer majd hol éljünk…és bár sok helyen jártunk már a világban (és még sok helyen nem), de nem könnyen mondjuk rá egy-egy helyre, hogy „itt szívesen laknánk”. Az egyik ilyen hely számunkra Rovinj, beleszerettünk….a másik ilyen hely pedig a Garda-tó és Colombare városka (azaz Sirmione külső). Hangulatos, de mégis nyugodt kis városrész, el tudnánk ott képzelni egy kis tóparti házat. 🙂

4 nap, 9 fő látnivaló, 79.500 lépés fejenként….és végre a nap is végig sütött, visszatérünk!!!