60 km Rómában a G20 csúcson (2021.)

avagy Bakancslistás helyek Rómában, avagy Tsampi, TB és a G20-ak Rómában 🙂

Bármelyik cím helytálló lenne, nem is tudnék közöttük választani, mert mind igaz volt eme remek őszi római utazásunkra. Egy biztos, szeretjük a hagyományokat, mint a húsvéti locsolkodást, a vasárnapi rántott húst…. ja, pont ezeket nem. 🙂 Inkább a hagyományos dátumokat egy egy desztinációra, azaz ha július, akkor KRK Horvátország, ha szilveszter, akkor Garda vagy Rovinj, ha október vége, akkor Róma.
3. utunk volt ez Rómába közösen, TB már nagyon sokszor járt itt, így megadatott az a lehetőség, hogy kihagyjuk a kötelező látnivalókat, élvezzük a dolcevitát és Róma egyéb bakancslistás helyeit és programjait.

De mik is ezek a bakancslistás helyek? Nézzük őket sorra:

0. Megszállni egy óvóhelyen

Na jó, ez nem volt éppen tervben, bookingon foglaltam egy kis lakást, közel a Terminihez (a római Központi pályaudvar), ide érkezik a vonat a reptérről, nem rossz közel lenni. Egy metrómegállóra voltunk, könnyen megtaláltuk a helyet, széles utca, tele éjjel-nappali boltokkal, ajándékbolt, éttermek, kocsmák, klassz. Emberünk várt minket a kulccsal, este 10 is elvolt már, sebaj, fizettünk érte eleget. Bementünk egy nagy ajtón, majd meglepetésünkre elhaladtunk a lépcsőház és a lift mellett… Hová megyünk, a pincébe? Majdnem! A lift mögött egy kis rejtett boltív, mögötte egy zöld vasajtó, ez volt a bejáratunk, csak alacsony és sovány embereknek, lehajtott fejjel és behúzott pocakkal mentünk be a légópincébe. Pici lakás, inkább szoba egy ággyal rögtön a bejárat mellett, szemben tv, fotel, kis étkező asztal, konyharész, és egy mini fürdő. Mielőtt bármit is mondhattunk volna, emberünk elhúzott. Na jó, bekészített egy üveg bort, némi rágcsát és hagyta hagy élvezzük a kilátást… egy belső udvarra, azaz egy belső udvari szűk folyosóra. Kicsit le voltunk sújtva, első ötletem az volt, hogy hagyjuk a fenébe, költözzünk át egy hotelbe, de végül is a 4 nap alatt megszoktuk a mi kis pincénket. Alapvetően semmi baj nem volt vele, az ágy kényelmes volt, a konyhát nem használtuk, a fürdőben pedig megtanultunk jobban egyensúlyozni amikor a talpunk megmosására került sor. Ami leginkább zavaró volt és nyomasztó érzést keltett az az alacsony, ferde plafon, sötét gerendákkal. A bónusz, hogy a metró is alattunk ment, így szinte kívülről megtanultuk az éjszakai menetrendet.

A mini szabi felénél rájöttünk, hogy mekkora szerencsénk van ezzel az óvóhellyel, itt teljesen biztonságban vagyunk, és ha jól belegondolunk Joe Biden is itt van a városban, tuti neki akarták ezt a szállást, de mi elhappoltuk előle! Éljen! Maradjon is a veszélyes szállodai lakosztályában! 😉

Első este, miután kihevertük a szállás adta sokkot, kimerészkedtünk, hogy felfedezzük a környéket és hátha adnak valahol egy kis harapnivalót. Az utcánk mögött egy helyes kis utca, éttermek, bárok, és szerencsére egy kis török-olasz vegyes konyhát még nyitva is találtunk, elkértük a maradék pizzát, jót falatoztunk, majd vettünk két sört és kiültünk a közeli térre, közepén szökőkút, körülötte jó pár fiatal, ettek, ittak, beszélgettek. Sima csütörtök volt, éjfél, de a hangulat szuper. Hideg sem volt, így mi is maradtunk egy kicsit, beszélgettünk, bámészkodtunk… az utca végén kivilágítva, az épületek takarásában egy boltíves építmény, jót nevettünk, hogy na, itt mindenhol a Colosseumra hajazó épületek vannak, ez lehet a kis Colosseum. De csak ott motoszkált a fejünkben, hogy nézzük már meg, mert itt Rómában mindenhol híres romok és épületek vannak. Ahogy egyre közelebb mentünk  és az épület kikerült a takarásból, akkor jöttünk rá, ez az igazi Colosseum! Itt a szemünk előtt, este, kivilágítva, csodás, lenyűgöző! És milyen jó is ez az óvóhely, a Colosseo egy köpésre van tőlünk, na jó… kettőre! 🙂

1. Pápa nyári rezidenciája – Castel Gandolfo

Vonatozzunk, mert Olaszországban vonatozni jó! 2 éve Tivoliba mentünk, megnéztük a Villa d’Este csodás szökőkútjait, most pedig a Pápa nyári rezidenciájára esett a választás. Egy óra vonattal, a jegy kb 3 EUR. Reggelit vettünk a pályaudvaron, isteni szendvics szárított paradicsommal, mozarellával. Az állomás a város alatt van, ergó jöhet a hegymászás, szerpentines út vezet fel egy erdős részen, a nap sütött ezerrel, melegünk is lett rögtön. Felértünk, csodás kilátás várt, a lenti kis tó hegyek ölelésében, fent egy kis város, tele szűk utcákkal, romantikus éttermekkel, kávézóval és egy térrel. A téren a pápai palota. Sétáltunk egy nagyot, a téren leültünk egy kávéra, nyugalom, csend, nem túl sok turista, megértem a Pápát, hogy ide jön kikapcsolódni. A program itt nem hosszú, max 1-2 óra, így indultunk is visszafelé a városba.

2. Aperol spritz a Colosseumnál

Mivel viszonylag hamar visszaértünk Róma citybe, így megkértem TB-t, hogy legyen ma az idegenvezető és vezessen körbe a város nevezetességein! Természetesen már láttuk mindet, de mivel az idő csodás, vacsizni úgyis a belvárosban szeretnénk, így előtte tegyünk egy nagy kört, hogy megérdemeljük a vacsit.

Sétánk folytatódott, Forum Romanum, Piazza Venezzia, Angyalvár, Tevere folyó, még a Vatikánhoz is elmentünk. Gondoltuk bemegyünk, mert nincsenek sokan, de rossz sort néztünk, sajnos kígyózva várták az emberek a bejutást. Így mi mentünk tovább a vacsoránk helyszíne felé a Piazza Navonára.

Sok-sok képet láttam instán, hogy a Colosseum előtti bárokban fotóznak, így nekem is nagy vágyam volt meginni ott egy aperolt. Nem a kép kedvéért, nem is csináltam igazán képeket itt, csak a feeling kedvéért. Találtunk is gyorsan asztalt, csodás aperolt hoztak, igazán nagyon jó volt meginni itt a történelem közepén, előttünk a Colosseum, mögötte a korán lemenő nap. Igazán örülök, hogy ezt az élményt megszerezhettük!

3. Vacsora a Piazza Navonán

Ez a tér a kedvencem Rómában, 3 barokk szökőkút díszíti a teret, a legnagyobb 4 kontinens négy folyóját jelképezi, Nílus, Gangesz, Duna és Rio de la Plata. Itt mindig sokan vannak, körben éttermek, bárok. Mi is beültünk az egyikbe, isteni tésztákat ettünk és egy üveg finom fehér borral kísértük le. Mivel még fiatal volt az este – bár már jó sok kilométer volt a lábunkban – tovább mentünk a híres Trevi-kút felé, hogy kedvenc fagyizónkba benézzünk. A téren rengeteg ember természetesen, mi nem mentünk le a kúthoz, megálltunk fent a szélén kicsit gyönyörködni a fényekben és a lezúduló víz erejében. Egyszer csak nagy taps jön lentről, majd hirtelen nagy csend, mindenki egyfelé bámult, egy fiatal srác éppen letérdelt egy lány elé a szökőkút előtt és megkérte a kezét. Bár nem hallottuk, de a lány biztos igent mondott, mert csók jött és nagy ováció, a téren lévő kb. 300 ember vastapssal köszöntötte az ifjú párt! Romantikus pillanat. Mindeközben TB is romantikusan nézett… a szomszéd gyerekek kezében lévő tekert pizzára, valahol a környéken vették, mert még friss és forró volt. De mi maradtunk a fagyinál.

4. Kiválasztani a kedvenc divattervezőnket

Éjszakai sétánk még nem ért véget, még egy nevezetesség volt hátra, a Spanyol lépcső. Ez egy nagy lépcsősor, tetején egy szép templom, alul pedig mi más, mint egy szökőkút, hiszen Róma a vizek birodalma. A turistáktól forgalmas térig egy széles sétálóutca vezet, ez a Via della Corso, vagyis a bevásárlóutca. Itt van minden híres tervező boltja, kezdődik az órákkal, Rolex, Tag Heuer, jönnek a táskák, ruhák, Prada, Gucci, „Loisz Vottyon” (ahogy a Másnaposok c. filmből megtanulhattuk a helyes kiejtést), Christian Dior. Ez utóbbinál meg is akadt a szemünk egy szetten, a baba fején egy régi német stílusú haube sapka, vastag szürke posztó nadrág, blúz, kabát, táska, két gyűrű és a téli szetthez egy teljesen ocsmány szandál szerű lábbeli. Hiszen a láb sosem fázik, a haube majd melegít. Árak is a kirakatban, gyorsan számoltunk, összeadtunk, szoroztunk, négymillió-hatszázezer forint. Muszáj így kiírnom, hogy ízlelgessük… drággább, mint az autóm. Igaz, ez 2021-es szett, az autóm meg 2018-as… de abban azért van motor, meg különböző műszaki megoldások, ezek meg igazából mégiscsak rongyok. Hazafelé azon nevettünk, hogy ki az aki ezt megveszi? Mert egyik kritériumot sem teljesíti, amit az ember egy ruhától elvárna.
1. melegítsen. 2. legyen jó anyaga. 3. legyen kényelmes. 4. legalább jól nézzen ki. De ez maga volt a borzalom!
Higgyétek el, van aki megveszi… ugyanis kinéztünk egy színes férfi cipőt posztó anyagból, 2 nap múlva visszamentünk lefényképezni… és már nem volt meg! Sőt, amikor visszamentünk a Spanyol lépcsőhöz (igazából emlékeztünk itt egy jó pizzériára, és utolsó reggel ott akartunk reggelizni), akkor láttuk, hogy a Prada és Luis Vuitton előtt sor áll (csak korlátozott számú vevőt engedtek be), sőt a hazafelé tartó gépen a reptéren is találkoztunk magyarokkal is, akik megpakolt Vuitton szatyrokkal várták a WizzAirt. Utazz fapadosan, vásárolj milliókért. Így kell spórolni! Pradanal egy táska 1,6 és 2,6 m Ft között mozgott. A hülyének is megéri. 🙂 Nekünk is habzsi dőzsi volt, Tibi az este folyamán kétszer is evett kókusz fagyit, sőt a Roma store-ban vett egy új nyakmelegítőt! Nem is kell mondanom, jó anyaga van, melegít és jól néz ki!

5. Hajókázni a Teverén

Bakancslistán volt, láttam is a neten, hogy van ilyen program, na de ne haladjunk ennyire előre, hiszen ez egy új nap, új élmények az Óvóhelyen is! Ahogy írtam az ágy kényelmes volt, végre stresszmentesen aludtam egy jót, nem így Tibi, már 7 után kavarogtak a súlyos gondolatok a fejében, és így ébresztett. „Te Tsampi, mennyi pénz van nálunk?” Félálomban válaszoltam „Még pár szár euro, hiszen a nyaralás elején vagyunk”. Cammog, hümmög, töpreng. „És mennyi van a hitelkártyánkon?” Mi a fenét akar így reggel? El nem tudtam képzelni! „Jó nagy keretünk van, másfél milla”. Pörögnek a kerekek a fejében.. „A CIB-ről mennyit tudsz kivenni?” Na erre már kinyitottam a szemem, csak nem egy Fiat 500 oldtimert látott eladót? De még mindig sopánkodva mondja…’Tsampi ez nem elég.. nem hiszem el, hogy nem tudjuk megvenni a Dior szettet!” 😀 😀 😀 Derült, nevetéssel teli, kellemes reggel volt!

Előző este találkoztunk egy fickóval a hajóállomáson, Nelsonnal, aki megmutatta a hajótúrát a folyón, megígértük, hogy másnap reggel visszamegyünk, így gyors reggeli után ez volt a napi első programunk. Kis hajó vitt a folyón, csodás napsütésben, itt-ott ki is kötött, klassz volt, bár túl rövid. Maga a folyó nem szép mert tele van szeméttel, de sok kacsa és vidra vagy hód él benne, és szép a kilátás a hajóról a környező épületekre. Mi is kiszálltunk a legdélebbi állomáson, mert következő programunk ehhez a kikötőhöz volt a legközelebb. Jöhetett a reggeli capuccino, illetve a nap fénypontja a Via Appia!

6. Biciklizni a Via Appián

A Via Appia az ókori Róma legjelentősebb kereskedelmi útja, mely Róma belvárosától a tengerig vezetett. A mi utunk is majdnem ilyen hosszú volt, míg elértük a Via Appiát, álltunk ugyanis a buszmegállóban, vártuk a buszt, de az csak nem jött. Google maps csak írja, hogy jön, már 3 járatnak is el kellett volna menni, mire rájöttünk, hogy ez a busz más útvonalon közlekedik minden hónap utolsó hétvégéjén. Na pont ez volt most is. Na de honnan megy? Az nem volt kiiírva. Gyorsan hívtuk a szokásos megmentőnket az Übert, 9 EUR-ért el is vitt az uticélhoz. A Via Appia bejáratánál egy hangulatos kert, kávézó, enni is lehet, mi aperol spritzet és kávét fogyasztottunk, majd nekiindultunk az útnak. De ha már itt egy bicikli kölcsönző, miért ne biciklizzünk? Gyorsan béreltünk is két bicit és nekivágtunk az útnak. Sok helyen megmaradt a régi nagy köves út, itt persze szinten lehetetlen bicizni, de szerencsére van mellette egy földes már biciklik által kijárt ösvény. Az utat magas ciprusok szegélyezik, szűk macskaköves vagy a régi köves hangulatos útszakasz, néhol romok, emlékek, ismét maga a történelem! Hogy még inkább megéljük a pillanatot vittünk két sört, ezt a napsütésben meg is ittuk. Voltak akik gyalog jöttek, vagy épp lóháton, sokan bicikliztek, ez egy igazán különleges római program volt, csodálatos időjárással! Azt hiszem nekem ez volt az abszolút kedvenc most Rómában!

Nem úgy a visszaút! Köszönhetően a G20-aknak teljes Róma belváros le volt zárva, így a busz egyszer csak megállt és bemondta, hogy végállomás. Mindenki leszállt, kezében mindenkinek a telefon, és érdekes módon mindenki a google maps et nézte, hogy akkor most hogyan tovább. Jött egy másik busz, mondta a sofőr, hogy ő pont egy metro megálló felé megy, halleluja! Kb. fél órás vánszorgás után csak úgy kitett minket, mert sehová nem haladtunk, láttuk is a metrót, szuper, menjünk. Innen 3 megálló és a Cavouron vagyunk. Aha, persze… a metró átsuhant minden állomáson, mert minden le volt zárva. Pont elkezdtem nyöszörögni, hogy nem akarok a Spanyol lépcsőtől hazagyalogolni, mert az jó 2 km, de a metró még ott sem állt meg, elvitt minket Róma másik felébe. Köszi G20-ak! Raboljátok az időnket… Amikor végre megállt a metró, az emberek még mindig a gmaps-et böngészték, mindenki csalódott volt. Sokan rollerre pattantak, mert itt Rómában ez nagyon népszerű, mi megvártunk egy buszt, végre haladtunk, de a busz egyszer csak megállt, Piazza Venezzia, végállomás. Gyors check, 1,7 km az óvóhely gyalog. Remek. Azt nem értettük, hogy elvileg a G20-aknak meeting van, de folyamatosan halljuk az utcán a szirénát, látjuk az autókat, utazgatnak fel alá, blokkolják a forgalmat. Értem, hogy meg akarják nézni a várost, de miért nem ülnek be egy kis Fiatba, senkinek fel sem tűnnének!

7. Vacsizni a Trasteverén, kipróbálni valami új kaját

Így este amikor vacsizni indultunk a tőlünk legalább 2-3 km-re lévő Trastevere városrészbe, már meg sem próbáltuk a buszt, a láb mindig kéznél van, menjünk gyalog! Trastevere Róma éléskamrája, egymás hegyén-hátán az éttermek és a kocsmák, meglepően mindenhol tömeg, sőt, sorokban várják az éttermekbe a bejutást. Mivel az idő jó, sok helyen megvan még a terasz, mert bentre csak Green passal lehet menni, amit mindenhol QR kód alapján ellenőriznek. Volt olyan is, hogy szinte a nyitott ablakban ültünk, de mivel ez az ajtón belül volt, green pass check! Szívesen ettem volna tésztát vagy risottot, de minden tömve volt, volt ahol kb. 50 méteres sor állt folyamatosan. Viszont megláttunk egy különleges helyet, kis kör alakú vaslapokon sütötték a pizzát nagy fatüzelésű kemencében. Épp kész lett egy nagy adag amikor megérkeztünk, abból választottunk, életünk egyik legjobb pizzája volt. Kellemes kis hely, a tulajok beszédesek, sőt megismerkedtünk a szomszéd asztalnál ülő fiatalokkal is, akiknek egy zöld krémes pizzát hoztak. Pisztáciás. Kértek? Naná! Édes pizza, pisztáciakrémmel, ropogós tésztával. Isteni!

Ittunk még egy jót egy hangulatos kis kocsmában, jó zene szólt, a plafonról pedig különböző országok bankjegyei lógtak. Sikerült megtalálni a forintot is, volt 500-as , 1000-es, sőt 5000-es is!

8. Teeeengeeeer!

Tanakodtunk, hogy hová meneküljünk a G20-ak és az őrült lezárások elől, egyértelmű volt, menjünk a tengerhez! 1 óra vonattal, ismét 3 eur a jegy, Antium a hely neve, kellemes kis tengerparti város, hosszú, széles, homokos stranddal. A vonatút sem telt eseménytelenül. Tibi ismét gondolkodó fejet vágott. „Te Tsampi, azon gondolkodtam, hogy ha eladom a házat, még akkor sem tudok felöltözni Diornál! Mert azt nem tudjuk, hogy egy alsógatya vagy zokni mennyibe kerül…. meg ugye ezekből kell legalább 7”
Tibit annyira megfogta a haube, meg a Christian Dior tervezte kollekció, hogy még a házat is eladná, csak legyen egy ilyen szettje!
„Aztán ott ülök hajléktalanul a Dior szettemben, majd jön a nyár…, mehetek Diorhoz, hogy te Christian, nyár van, pénzem nincs, a ház árát ráköltöttem a téli szettre, most ebben rohadjak meg nyáron???” Annyira nevettem, hogy majd leestem a székről!

A reggeli vigalmak után délelőtt még a nap is sütött, rögtön kezdtünk is egy aperollal, kávéval, ahogy kell. Sétáltunk a parton, néztük a sirályokat, hallgattuk a tenger morajlását. Itt is volt ám rom, egy régi római fürdő magaslott a város szélén a tenger fölött, nagyon klassz lehetett régen! Egy jó nagy séta után gondoltuk együnk egyet a parton, van itt egy csomó étterem. Meglepetésünkre mindenhol azt kérdezték, hogy foglaltunk? Sajnos nem… Azt hittük a városiak otthon sütik a rántott húst, de nem, mindenki étteremben akart enni. Szinte már végigértünk a parton, amikor az utolsó lehetőség volt, hogy mégis romantikus helyszínen együnk, mondták, hogy van hely, de csak a parton. Elég szeles volt az idő, nem tudtam milyen lesz, de szerencsére szélvédett helyen, konkrétan a homokban voltak az asztalok, hangulatos világítás, ott a tenger pár méterre, szuper hely volt! Haltál, sali, krumpli, és egy üveg bor, remek ebéd volt!

9. Róma meccs

Időben visszatértünk a városba, mert estére meccs jegyünk volt, Róma – Milan, nagy csapatok. El is indultunk jóval a meccs kezdete előtt, hogy tuti odaérjünk, persze a G20-ak miatt a buszok nem jártak normálisan, a megállóban tömegek várták, hogy kijussanak a meccsre. Megint über, hibátlan. Nagy hangulat a meccs előtt, buszokból árulják a malacos szendvicset, a sört, Róma zászlókat, vettünk mi is egyet. Jó lesz a nyári konyhába! A meccsre csak green passal lehetett menni, ezt kb 3-szor ellenőrizték, ez elég nagy motiváció az olasz lakosságnak, hogy be legyen oltva! A stadion tele volt, mindenki biztatta a csapatot egy darabig… olyan rosszul játszott a Róma, hogy nézni is rossz volt, ki is kaptak. De nem azért mert a Milannak annyira jól ment, csak a Rómának még rosszabbul. Kicsit csalódottak voltunk, de ez van.

10. Átnézni egy kulcslyukon – Máltai lovagok tere

Utolsó napra egy jó séta volt a terv, csomagot leadtuk egy megőrzőben, majd irány a Máltai Lovagok tere. Ez arról híres, hogy itt van egy nagy vaskapu, rajta egy kulcslyuk, amibe ha belenézel pont a Vatikánt lehet látni. Érdekesség, nézzük meg. A környék nagyon szép, Circus Maximus, régi utcák vezetnek fel a térhez. Előtte a narancsliget, ahonnan csodás a kilátás a városra,mert ez egy kis dombon van. Sajnáltam, hogy nem naplementében jöttünk ide fel, gyönyörű képeket lehet készíteni rózsaszín és narancssárga égbolttal. A teret is könnyen megtaláltuk, de a kulcslyuknál akkora sor állt, hogy nem álltunk be. Majd legközelebb. Helyette még sétálunk egy jót, gyönyörű villák környezetében, buja növényzet, tényleg igazán szép hely. 2 Fiat 500 oldtimert is láttunk, ez sem maradt ki Rómából!

11. Oldtimer Fiat 500ast vezetni Rómában

Köszi G20, de ez elmaradt miattatok. Valahogy éreztem, mert az utolsó pillanatig halogattam a foglalást. Van egy olyan program Rómában, hogy bérelhetsz egy old timer Fiat 500-ast, 3 órás vezetés a színes konvolyban, megállók több olyan nevezetességnél is ami nincs benne a Róma top 10-ben, de mindenképpen „érdemes megnézni” helyek. Nagyon-nagyon szerettem volna ezt, de mivel elég drága program, gondoltam majd meglátjuk milyen az idő, mi a szitu…. Jól tettem, hogy nem foglaltam, mert Róma járhatatlan volt, a belváros lezárva, külváros pedig dugó, csak lépésben haladhatsz. Teljesen pénz és idő pocsékolás lett volna. Szóval köszi Joe, Angie, majd talán legközelebb egy nyugisabb időszakban. Tehát még mindig érdemes Rómába visszatérni emiatt a program miatt.

Hogyan változtak meg az utazási szokásaink a pár évvel ezelőttihez képest?

Most kivételesen nem a covidra utalok, írtam már róla párszor, inkább a technikára, amit a modern kor adott a kezünkbe. Régen amikor elutaztunk egy nagyvárosba, kezünkben volt egy útikönyv, előre bejelölve a fontosabb nevezetességek oldalai, térképen bekarikázva a fontosabb megállók, útvonaltervek. Ha tájékozódni kellett, elővettük a térképet, először is megkerestük, hogy hol vagyunk, majd azt, hogy merre kell menni. Használtuk a metrót, a buszokat és sokat gyalogoltunk. Na ez utóbbi azért még mindig megvan, de maga az utazásszervezés utazás előtt és közben is abszolút más, felgyorsult, változó. Mit értek ez alatt.

Az ember ma már a neten nézi meg mit szeretne látni, van egy csomó olyan oldal, ami összefoglalja a legjobb programokat, ha esetleg előre be is fizetünk valamit, akkor is a neten tesszük meg, amiről jön az e-mail, hogy hol találkozol a csapattal, idegenvezetővel, stb. Meccsjegyet is a neten vettük meg, telefonon mutattuk a meccs előtt, telefonon pittyentettük le a stadion bejáratánál, a reptéren, az éttermekben a green passal. Ha nem jön a busz, metró, akármi, akkor egy appon keresztül hívuk egy übert, ami megmondja, hogy mikor jön az autó, ki a sofőr, milyen autó és a célállomásra mennyi lesz a fuvardíj. Kell, nem kell? Eldöntöd. Mert lehet 10 perc múlva más lesz a felállás, találsz másik autót, olcsóbban, drágábban…. változó, a mindenkori körülményekhez szinte percről percre alkalmazkodik a kínálat és az ár. Érdekes, de szeretem. A fuvart levonják a kártyádról, semmit nem kell csinálnod, csak utaznod. A fiatalok előszeretettel használják az elektromos rollert és biciklit is Rómában. Szintén van egy app, amiben regisztrálsz (sőt az über appból is működik), lepittyented a roller QR kódját és indul a mandula! Nyomod a kilométert a rollerbe és annyit fizetsz, amennyit használtad. Ha nem kell, leparkolod. Ha nem látsz rollert magad körül, az app azt is megmutatja, hogy hol van feltöltött roller. Pl. a meccsről tömegközlekedéssel lehetetlen volt hazajutni az óriási autós forgalom miatt. Sokan rollerre pattantak és a villamos síneken siklottak vele, sokszor 2-3 ember is egy rolleren. Tényleg veszélyes. Mi gyalogoltunk. Nem csoda, ha 60 km lett a római gyaloglás eredménye!

Ha nem sikerül egy tervezett program, mert rossz az időjárás, vagy épp a közlekedés, akkor a telefonod segítségével 10 perc alatt szervezel egy újat, mint mi a tengerpartot, mivel egyszerűen nem akartuk egész nap a diplomáciai autók szirénáját hallgatni. Megnéztük hová megy vonat, milyen a part, tetszett, már indultunk is. Jegyet akár a honlapon is foglalhatsz, felülsz a vonatra és kész. Élvezd!

Amikor nem jött a busz, hogy jöttünk rá, hogy nem is fog jönni? Volt egy olasz szöveg a busz menetrend táblán. Lefotóztam, a google fordító beolvasta a fotón lévő szöveget és máris ott volt angolul, hogy hülye, ne várj, ma tuti nem jön ez a busz. 🙂

3 évvel ezelőtt voltunk egy jó pizzériában a Spanyol lépcső környékén, ahogy írtam. Hogy találtunk vissza? Volt egy fotó a pizzákról, google fotókban megtaláltam, természetesen minden infó ott volt a fotóról, az is, hogy hol készült. És tadaaam, meglett a hely.

Jó ez így? Nem tudom. Mindenesetre sok időt spórolunk, ki tudjuk hozni a maximumot az utazásból, talán már máshogy nem is tudnám elképzelni az életet, az utazást. De a jó öreg térkép néha hiányzik. 🙂