Szilveszter a Garda-tónál (2019.)

Rovinj vagy Garda-tó? Két klasszikus hely szilveszterre, mind a kettőt imádjuk, tavaly Rovinj volt, így most a Garda-tó jött soron. Persze mehettünk volna a „Kultúrba” is batyus bálra, vagy puccos étterembe nagy tányérból enni a kis semmit, de a koktélruhák és drága koktélok vásárlása helyett mi pizzára, vidámparkra és aperol spritzre költöttük a pénzünket. 🙂

Dec 28. szombat, reggel 5.58. Jani telefonál, megérkeztek Budapest City Aldi parkolóba a találka helyünkre, hiszen 6-ra terveztük az indulást. PK rögtön adott is egy jó pontot a tábori írnoknak, aki ekkor még nem tudta az úti feladatait, de jó kezdéssel vághatott neki a TsampiTravel által szervezett tökéletes szilveszteri útnak. Az út vidám hangulatban telt, a PK vicceket mesélt, hogy ne unatkozzon a jó nép, a Hadtápfőnök mindenkinek személyre szabott szendvicseket készített, így bár tele bendővel nem, de szerencsésen megérkeztünk 8 óra utazás után az elkövetkezendő napok főhadiszállására Desenzano del Gardába. A nép örvendezett amikor meglátta a szállást, csodás 2 hálós teljesen felszerelt apartman nagy erkélyekkel, melyből az egyik a hegyekre nézett. Én legjobban a mosogatógépnek és a nagy hűtőnek örültem, befértek a sörök, borok, aperol és prosecco, sajtok, szalámik, olívabogyó és minden olasz finomság. Első este csupán a városban sétáltunk és végre betérhettünk először is egy jó helyi levesre (sör és aperol spritz), majd egy jó pizzára egy szép étterembe. Mindenki várva várta az elkövetkezendő napok programjait, nem pihenni mentünk!

Viva Riva!

Két autós napot terveztünk, egy nyugati és egy keleti oldali kirándulást. Programokat tekintve a TsampiTravel szereti felépíteni az utat, azaz kezdjük a light-osabbakkal, majd egyre jobban belelendülünk, a végén pedig levezetésképpen aktívan pihenünk. Így sikerült ez valahogy most is, ezért a nyugati oldallal kezdtünk. Követtük James Bond útját a Quantum csendje című filmből, kanyar, alagút, csodás kilátás a tóra, majd felmentünk egy izgalmas szerpentinen Tremosine városkájába, ahonnan csodás kilátás nyílik a tóra és a Monte Baldo hegycsúcsra. A szerpentinen sokszor csak egy autó fér el, így ha szembe jött valaki, akkor tolatás és centizés, a PK mestere ennek, ha én vezetek akkor szükség lett volna pót gatyára, mert tuti tele lett volna…. 🙂

Limone sul Garda arról híres, hogy még télen is érik itt a citrom meg a narancs, megálltunk a kedvenc strandunkon, elkészítettük a már szokásos fotónkat, a drón is repülhetett egyet, jól mutat a fentről videózott kristálytiszta víz a tóról készített kisfilmben. Alig vártam a következő állomásunkat, Riva del Gardát, ez a tó legészakibb pontja és hiába voltunk itt már 3-szor, Rivában még sosem jártunk. Csodás mediterrán épületek, szép strand, nyárra is nagyon jó választás egy szuper nyaraláshoz. Az éhség itt ért minket, nem ez volt életünk étterme ahol ettünk, de egy jó olasz tésztával megtöltöttük a pocakunkat és úgy indultunk vissza a szállásra, este lett, mire visszaértünk.

Keleti oldal kalandjai

Majdnem láttuk kifogni a garda tavi cápát még reggel a ködben Garda városkában, de szákolás előtt a MobiDick leakadt a horogról. Korán indultunk, mert sok program várt ránk, rögtön az első az, hogy felmenjünk a Monte Baldora, 1760 méterre. Na nem gyalogtúráztunk, hanem felvonóztunk, fent viszont annál többet sétáltunk, fotóztunk, néztük a síelőket, reptettük a drónt, és ami a lényeg, hogy a vakító napsütésben, fehér havas háttérrel megittunk egy aperolt. Narancs, kék, fehér, varázslatos színkombináció. (A sárga kabátom sem mutat rosszul) 🙂

Szilveszter napja

Ha szilveszter és Garda-tó, akkor kötelező program a Gardaland vidámpark. Kedves szomszédaink fenntartásokkal vásárolták meg a jegyüket, mi tudtuk, hogy adrenalin löket vár ránk és ha elkap a hév, akkor nem tudsz leállni, hullámvasút után hullámvasút, első sor, félelem és izgalom! Kezdésnek egy kis gyerek hullámvasútra ültünk fel, csak hogy bemelegítsünk…majd jött a Raptor. Pörög, forog, morog, csak annyit tudtunk a menet után mondani, hogy még egyszer akarjuk!! Így is volt, felültünk még egyszer, majd jöhetett a legvadabb hullámvasút az Oblivion. Szinte 90 fokos szögben ejt le, miután fent várakoztat egy kicsit és fogalmad sincs, hogy mikor lesz az ejtés. Imádom! 4 -szer ültünk mind a két hullámvasúton, el is ment a nap vele, már naplementében indultunk vissza a szállásra, teljesen feltöltődve. Ez volt a kiruccanásunk tetőpontja. Legalábbis nekem tuti! 🙂

Kis pihenő után megindultunk az éjszakába, a téren video disco, az elején még elég jó számokkal, a mai zenék mellett volt Boney M, Depeche Mode, rock zenék, pezsgőt bontottunk, táncoltunk, éjfélkor jött a tűzijáték, még egy pezsgő, azaz prosecco, olyan 3 körül sikerült haza keveredni, az utcán azért még elharsogtuk a Tankcsapda Rock’n’roll rugója című számot, éneknek nem nevezném, de akkor ott a fejünkben jól szólt. 🙂

Éljen január elseje, énekszó és tánc köszöntse!

Aki rendszeres blog olvasó valószínű már találkozott ezzel a mondattal itt a blogon, ugyanis az olaszok január elsején Sirmioneba vándorolnak, sétálnak, felvonulnak. Most is így volt, csatlakoztunk mi is, mivel a szomszéd faluban laktunk, így busz helyett (amit hiába vártunk, január 1-én nem közlekedik), taxival mentünk át Sirminonéba. Gondoltuk, hogy egy parti étterem/bárban iszunk egy év eleji welcome sört, de a dresskódunk nem volt megfelelő. PK ugyanis a Róma pólóját vette fel, a pincéren pedig Lazios óra volt, nagy büszkeséggel mutatta is a PK-nak, majd mondta, hogy ha nem zabáltok (vagy mivel Róma rajongók vagytok), itt sört nem kaptok! Csalódottan, orrlógatva gyalogoltunk tovább, míg nem egy kisbolt megmentette Sirmione és a Moretti becsületét, meg a minket is a kiszáradástól.

Sirmione egy kis városka, várfal veszi körül, a falon belül hangulatos kis épületek, éttermek, kávézók, beljebb szép kis strandok, meleg vizű fürdő, tökéletes hely volt az ismét 13 km-es sétára, pizzára, fotózkodásra.

Amikor haza indultunk volna épp taxit próbáltunk szerezni, amikor a PK meghallotta, hogy pont most megy majd egy hajó Desenzánóba, így még a hajóról elkaptuk a nap lemenő sugarait a tó fölött. Tökéletes befejezése volt a pár napos Garda-tavi programunknak.

Búcsúzásként Desenzánóban ettünk egy risottot, a kis étteremben végig régi olasz slágerek szóltak, nem is kívánhattunk volna jobbat!

Egy biztos, visszatérünk!!