Közép-amerikai kalandozás (2025.)

Guatemala… De minek mentek oda? Mert szép és különleges.

Salvador?? Közép – Amerika legveszélyesebb országa… Nem már, nem, amióta az elnök lecsukatta a bandákat, a turizmus éppen fellendülőben van.

Panama? Na jó, ott van a csatorna, de mi van még ott?

Ezek voltak az első reakciók arra, hogy hova is tervezzük az idei nagy utunkat… És igen, itt vagyunk végre, de kezdjük az elején!

Az indulás kicsit kalandosra sikeredett…

Felvirradt a nagy nap. Illetve felvirradt volna, csak sajnos utolért minket az a rémálom, ami eddig nem volt… Hajnal 3-mas kelés, telefon check, üzenet a KLM-től, az első járatot, a 6.30-as amsterdamit törölték. Jött a korrigáló üzenet is, melyben küldtek az alternatív utazási megoldást, így a BP-Amszterdam-Costa Rica – Guatemala útvonal helyett a szorgos utazás zervezők a BP – London – Mexikó – Guatemala utazást javasoltak. Módunkban állt nem elfogadni, de kb. 2 órás keresgélés után mi sem találtunk jobbat. Így -e gondolattal megbarátkozva dőltünk vissza aludni, indulás este 3/4 6.
Mexikóban nem jártunk még soha, de most legalább a reptéren kipróbáltuk az igazi tacot, tequilát és két sört.

Sötétben indultunk, Mexikóig sötétben érkeztünk, majd Guatemalába az eredeti tervhez kepést 12 órás késessel. Így az alvás kimaradt, rögtön bele is csaptunk a városnézésbe, mert csak fél napunk maradt felfedezni Antiguat, ami egy kis városka, kb az otthoni Szentendrének felel meg, a világörökség része. Spanyol hódítók béli színes házak, köves utcák, sőt a szálláson a matracunk is ez időkből származhatott.

Azonnal az érkezést egy sörrel megünnepeltük a tetőteraszon, ahova meg este visszatértünk, mivel egy füstölő, pöfögő vulkánra nézett. Ez az Acatenango, közel 4000 méter magas. Sötétben még láthattuk a sárgán izzó láva kilövellést is, még sosem láttunk ilyet. Közel 48 órás talpon maradás után ledőltünk aludni, de az átallás és a teknős matrac miatt ez nem sikerült.

Lanquin

Kora reggel ébresztő ismét, ami nem is kellett, mert 4kor felébredtünk, és irány, Lanqúin, azaz Guatemala közepe, ez 10 órás buszozást jelentett. Sofőrünk kész Niki Lauda, de a béna fajtából, gáz és fék a tűéles kanyarokon, mert hegyi utakon jöttünk. Közben jó volt látni az országot, a csodálatos tájat, illetve a fő 3 építőanyagot zsalu követ, hullámlemezt és trapéz lemezt. Varázslatosan és kreatívan tudják felhasználni, épül belőle garázs, kerítés, tető, vagy csak úgy egy hullámlemez bódé.

A busz megállt a busz terminálban, azaz egy erre kijelölt földes placcon, jött pár platós furgon, és hotelek szerint elszállította az ide érkező népet…. A platón..állva. Kapaszkodj, vagy kizuhansz. Itt a két pontos biztonsági öv a két kezedet jelenti, kapaszkodj!! Légzsák az utasok közé bedobált hátizsákok voltak.

Amikor megérkeztünk, happy hour volt a barban, gy 2500 Ft- nak megfelelő quetzalért rögtön 2 literes sört kaptunk.
Miért is jöttünk ide? Csodaszép folyó kanyarog a hegyek között, a guatemalai dzsungel közepén. A szállásunk is ezt tükrözi, szintén a folyóparton van, a kertben pálma, banán, ezer növény, 3 páva, 30 csirke, 1 kakas, aki persze egész éjjel nyomja, nappal kussol. Ide főleg fiatal amerikai, holland és német lányok járnak nyaralni, néha kicsit idősnek érzem magunkat. TB nem. Vacsi a helyi barban, chimichurri csirke rizzsel és salival, meg egy helyi curry csirkével és zöldségekkel, igen ízletes volt!

Az alvás megint hiányos volt, hajnal 4-tol kukorékoltunk mi is a kakassal. Otthontól mínusz 7 órára vagyunk.
Reggel végre ittam guatemalai kávét, feketén, cukor és tej nélkül, nagyon finom. Így gyorsan ittam még egyet, TB meg egy reggeli sört. Reggeli után néztünk, gondoltuk ezt a citycenterben megtehetjük. Ez egy igazi koszfészek, de valamiért mégis tetszik. Egy kis putri kifőzdében anya lánya tevékenykedett, szorgosan sütöttek a friss tacot, kukorica lisztből. Odaültünk, mi is beneveztünk, benne husi, hozzá sok zöldség, korianderes sali, retek, salsa, 2 féle öntet és lime. Mivel nagyon éhesek voltunk, befaltuk egy levegővel.

Utána besétáltunk a központba, ahol szombat leven piac volt éppen. Vettünk mézédes mangót és néhány szárított chilit, amit viszünk haza magnak.

A leggazdagabb ember itt a futómű javító és a gumis, mert az utat még Kolompos Kristóf kövezhette le, azóta így maradt. Aki nem a turizmusból él, az buherál, barkácsol, vagy tuk tuk- os, esetleg kis élelmiszer boltja van, ahol a legnépszerűbb áru a chips.

Délután egy szuper program vart ránk, néhány gumibelsővel és kizárólag lányos csoporttal elindultunk egy kisteherautó platóján a tubing kezdőpontjához. Mi is a tubing. Ráteszed a vízre a fánkot, beleülsz, kezedbe nyomnak egy sört és hagy szóljon! Indulás le a folyón a sodrással. Némi villám oktatás után így is volt lány, aki beleharapott a vízbe lógó bokorba, majd sikeresen fel is borult, odaveszett a söre a habokba. Egyszer csak egy kutya, egy rottweiler csatlakozott hozzánk, kitartóan úszott mellettünk, vigyázta a fánkokat. Amikor kikötöttünk ő is jött velünk, mert igen messze tévedt mar az otthonától. Így a platón a gumik, a csajok és TB mellett még egy vizes kutya is utazott, akit a gazdája már a szállásnál várt. Úgy tűnt nem ez volt az első eset, hogy hosszabb távot leúszott a folyón. Fürdés után kiültünk a folyóparti bárba és ismét élveztük a happy hourt mojito formájában.

Vacsira a centerbe mentünk, kb 2 étterem van, az egyik üresen kongott, a kaja snassznak tűnt, így irány a másik, ahol a helyi erők bőszen falatozgattak. Leültünk, jött mamma, és elmondta, hogy van csirke, rizs, saláta és bab. Jó lesz?? Rávágtuk, hogy jó. Étlap nyomtatásra nem sokat költöttek. Mamma rögtön meg is érkezett a friss és meleg tortillával, majd jött a kaja, szószos sült csirke rizzsel és fekete bab szósszal, nemi salátával. De az elmaradhatatlan chili szósz meg finomabbá tette.

Semuc Champey

Amiért 10 órát buszoztunk ide erre az isten háta mögötti helyre, az egy nemzeti park volt, magas, függőleges mészkőfalak között elterülő lépcsős vízesés, kis medencékkel, amelyekben fürdeni is lehet. Mai nap ezt látogattuk meg, de nem fizettük be a nagy túrát, hanem egyénileg oldottuk meg.

Reggeli útnak indultunk a hotelből, hogy úgy is jön egy utasra vadászó tuk tuk- os, aki elvisz minket a 10 km- re lévő parkba. Így is lett, egy kanyar után emberünk felajánlotta a szolgálatait, igaz, hogy 35/fő – ben egyeztünk meg, a szokásos 25 helyett, de legyen. A parknál kiszállunk, Tibi adja neki a 70 quetzalt, erre kinyögi, hogy 35 dollár…azaz 14e ft egy tuktukos út. Az agyam dobtam el. Mondtuk neki no dollár, és TB rögtön odavágta neki, hogy egy szóval nem mondta, hogy dollár. Emberünk kiszorozta, hogy adjunk akkor neki majd 300 quetzalt. Ennyi nem is volt nálunk, én eleve 50 -et tettem be az oda fuvarra, 50-et a visszára, 100 a belepőre, meg egy kis pénz vízre. Mondtam neki, hogy nem fogom kifizetni az összes pénzünket, mert akkor nem marad belepőre… Azt mondja oké, adjunk 200at. Eszünk ágában sem volt! A végén kapott egy 100-ast,ez is pont a dupla ár. Aztán azt mondta sorry és Tibivel kezet fogott, rájött, hogy nem dőltünk be a hülyeségének.

A kilátó ponthoz kezdtük el a túrát, ami 500 méter távolság ugyan csak, de a közel 100%os páratartalomban, 30 fokban, a sziklás, teljesen meredek ösvényen igen megerőltető volt. Fent egy őr szabályozta a fotózkodást…volt egy helyi család, előtte fél órát sminkeltek, a női tagok tökéletesre igazították a rúzsukat a pittyen, és közel 10 percbe került, amíg a tökéletes fotók megszülettek… Persze jó távolról, így a rúzs nem is látszott. A látnivalóra egyikük még rá sem pillantott. Ezért kár volt ennyit mászni, photoshop megoldotta volna.
Visszaereszkedtünk a mészkő medencékhez, megmártóztunk, és visszafelé érdekes módon a normál ár, 50 quetzalert, a platón kapaszkodva élvezhettük a kellemesen hűsítő menetszelet. Mert itt így utazunk, a platón.
Érkezes után gyorsan megittunk két koronát és toltunk egy nachost, délután pedig a teraszon a függőágyakban csendes olvasással telt a szilencium.

Atitlán-tó – érkezés

Ugyan csak 300 km- t kellett utazni, hogy elérjük a következő úticélunkat, de mivel folyamatosan hegy fel, hegy le, így 10 óra lett az út. A vonalvezetés végig a Mátraháza – Kékes szakasz. Nekem két dedalonos volt a sok kanyar miatt, de egy helyi kislány kidobta a taccsot elég rendesen rögtön az elején. Amikor megálltunk, adtam az appjának egy dedalont, jobban is lett a gyerek. Persze az okádások között chipset evett… No comment. Mert itt mindig mindenki chipset eszik.
Délben ebéd, a szokásos rizs, csirke, bab combo… Rajtunk meg a helyi családon kívül senki nem vállalkozott arra, hogy bármit is egyen.
6kor volt az érkezés, szállásunk az Atitlán-tó központi városkájában Panajachelben volt, mert a többi kisvároshoz még hajókázni is kellett volna, így is elég hosszú volt a nap. Egy magánházat béreltünk ki, nagyon extra volt egy szép növényekkel teli egzotikus kertben, zárt kapuval, portással. Gyorsan vacsorát kerestünk, semmi mást nem akartunk enni, csak levest. Volt is két helyi csirkés leves, az egyik a húslevesre hasonlított, zöldségekkel, paradicsom darabkákkal. A másikban is egy csirkecomb úszott, de annak a leve inkább olyan sűrűbb gulyás szerű volt. Adtak hozzájuk rizst, avokádót és tortillát. Finom volt mind a kettő.
A sétáló utcában mindenfele közeli ország konyhája és étterme megtalálható, ezek felfedezése a következő napok feladata.

San Juan La Laguna

Mai nap az Atitlán -tó körüli kis falvakat térképeztük fel. Reggel megkerestük a publico hajó kikötőt, az én fejemben a tavon közlekedő komp a Wolfgangsee- hez hasonló, azaz szép nagy hajó, utazás közben a fedélzeten kávézgatsz, sörözgetsz… Itt is kávézgathatsz, sörözgethetsz, ha hozol magadnak kulacsban, fedélzet az nincs, ezek a kompok igazából kétszer kétsoros szűk kis lélekvesztők. Nem a fedélzeten ülsz, hanem a hajótestben, a kapitány egy csövet lógat a benzines kannába, aztán hagy szóljon, húzza a motornak ezerrel. Az első út után, azt gondoltam, hogy basszus meg vissza is kell menni, sajna a közúton több, mint 2 óra a visszajutás, valahogy majd kibírjuk ezt a fel órát. Több helyen kikötöttünk, csodás villák tárultak elénk a csendes partokon.
Első megállónk San Pedro La Laguna volt, megérkezés után gyorsan ittunk a nagy ijedtségre, egy tóra néző bárban. Innen tuk tukkal mentünk át a szomszéd faluba, San Juanba, ami a színes házak Mekkája. Sok helyen az úttest is ki van festve, csodaszép aszfalt és házfal festmények. Élvezet a séta! Ebédre TB egy nagy tacos tálat evett, én chilis rákot, isteni volt. Délutáni programként Tibi nagy örömére egy kávé farmot látogattunk meg, a Tata kávézót.  A tulaj nagy örömmel vezetett körbe és mutatta meg, hogy hogyan lesz a kávécserjéből a kávé és a kávétermesztés csínját- bínját. Kóstolhattunk friss kávébabot, szárítottat és pörköltet is, majd jött a nagy kávé teszt, hogy a szárított, vagy a még mézes kávé a jobb. Maradjunk a hagyományoknál, a szárított jobban bejött. TB is élvezte a programot, mert volt egy cica a helyen, akit meg is lehetett simogatni. Amúgy a kóstoló kivételével a program neki is nagyon tetszett, mert még sosem láttunk ilyet.
Naplemente előtt mentünk vissza a mi városkánkba, ott megvártuk a naplementét a parton, tiszta Balaton!!
Vacsi időben nem voltunk éhesek, így csak egy kis utca kaját vittünk haza, sült yuccat egy kis husival és a híres pupusat. Előbbi nagyon bejött, a pupusa viszont csalódás volt, sokkal többet vártunk tőle. Ez egy töltött kukorica vagy rizs lepény, de valahogy hiányzott a töltelek mennyisége.

Még egy nap Atitlán

Strandolós napot terveztünk, de az ide úton kicsit meghűltünk a légkondiban, így a hideg tóban való fürdést most kihagytuk, helyette a kis lélekvesztővel visszamentünk San Juanba, és ellátogattunk egy csoki gyárba. Itt egy 10 perces rövid előadást kaptunk arról, hogy hogyan készül a csoki, majd lehetett vásárolni, meg is tettük, vettünk egy pár félét és egy levegővel bekaptuk, mind isteni volt!!
Mivel már energiával el voltunk látva, a 30 fokban délben, irány a kilátó, ami kb fél óra meredek lépcsőzést jelentett. Szép kilátás és ismét hangulatos festés fogadott minket odafent. A jutalmunk két jéghideg sör volt!
Vacsira egy asados, azaz grilles étterembe tértünk be, TB egy nagy húsos tálat, én halat kértem. Körete grill kukorica, sali, krumpli Tibinek egy sör, nekem pedig egy chilei bor járt a vacsihoz. Guatemalai bort nem találtunk sehol, a boltban sem. Sajnos egész Guatemalaban nem volt csapolt sör sem nagy bánatunkra. Utolsó guatemalai esténken azért egy elmenő Zacapa rumot is ittunk a hazájában.

El Salvador – érkezés

Reggel 4kor szólt az ébresztő, hogy ideje összeszedni magunkat, mert 5-kor jön a fuvar és repít minket egy új országba, Salvadorba. Az eleje jól is ment, Antiguaban volt egy átszállás, ott viszont a csatlakozó busz járat nem akart megérkezni. Nagy nehezen, majdnem 2 órás késessel felvett minket egy DJ sofőr, buszban mélynyomó és a nyomta hard house és egyéb techno mixeket. Borzalom volt. TB megkérte vegye halkabbra, legalább a mélynyomót kikapcsolta, de a helyzet nem lett sokkal jobb. A határon gyorsan végeztünk. A legtöbb országból érkezőknek 12 dollárért turista kártyát kell venni, de mi ezt megúsztuk. Valamiért nekünk nem kell. Persze a határőr amikor meglátta az útleveleinket, amire  rá van írva, hogy ÚTLEVÉL, és szép nagy betűkkel, hogy MAGYARORSZÁG, gyorsan kiguglizta, hogy ez tényleg egy létező ország a földön, tehát nem olyan nagy a baj. Ezek után gyorsan benyomta a pecséteket és utunkra engedett minket. Elég későn értünk a szállásra, ami Santa Ana kisváros belvárosában van, kb 8. kerületi gangos ház földszinti megfelelője. Van szobánk, fürdőnk és meleg vizünk, közös konyha, sör a hűtőben, mi kell még. A szállás 30 dollár egy éjszakára, baráti, sőt igen jutányos áron készítenek reggelit, mosnak ránk és motort is bérelhettünk.
Gondoltuk még egy esélyt adunk a pupusának, bar sok reményt nem fűztünk hozzá, bár a tulaj mondta, hogy a salvadori az igazi.
Az étteremben a helyi asszonyok szorgalmasan gyúrtak a pupusát, középen már púpot is láttunk, azaz tölteléket. Beültünk, kezünkbe nyomtak egy spanyol nyelvű étlapot, amin X-elessél kellett jelölni, hogy melyikből, milyen töltelékkel és mennyit akarsz enni. Mivel balfaszok voltunk, és szemüveget nem vittünk, ezen kívül spanyollal is hadilábon állunk, a szomszéd asztal idősebb hölgy tagja nagyon kedvesen a segítségünkre sietett. Mindent kedvesen elmagyarázott, lefordított, bejelölt… Így kipróbálhattuk a kolbászos pupusat, a csirkés koriandereset.. stb. Mellé korlátlanul lehet enni káposzta sali jalapenoval, savanyított hagymát jalapenoval, csípős szószt uborkával. Meg kell mondani, hogy nagyon finom volt, 2-2 -t rendeltünk először, de rögtön repetáztunk is. Mellé frissen facsart dinnyelevet ittunk. Nekem nagyon bejött, Tibinek jobb lett volna a sör.

Santa Ana Vulkán

Felvirradt a motorozás napja. A tegnap esti érkezés forgalmat látva voltak némi kétségeink a másnapi motorozásról. Elindultunk, és vitt a flow, minden beállt a szokásos rend szerint. Azért a nagy amerikai kamionok látványa a szokásosnál is nagyobb óvatosságra intett. Egyszer csak a navigációt követve a pán-amerikai autópálya egy szakaszán találtuk magunkat, ez a világ leghosszabb útja, Észak – közép és Dél – Amerikát köti össze, 30e km. Nagy örömködésünk közepette egy rendőr gyorsan le is intett minket és szigorú fejjel mondta, documentos por favor. Adtuk is a sima és a nemzetközi jogsit, közben odajött egy rendőrnő is, és kérdezgette, hogy honnan jöttünk és minek, nagyon megörült, hogy ilyen messziről az országukba látogattunk, megkérdezte milyen helyeket keresünk fel, hol szálltunk meg, meddig maradunk, félig angol, félig spanyol vegyes nyelven nyomtuk. A vége az lett, hogy nagyon örültek nekünk, és mosolygósan szép napot kívánva utunkra engedtek. Egy megjegyzést azért tett a rendőrcsaj: „..és tanuljatok meg spanyolul!” 🙂 Igenis értettük!! 🙂
Ahogy rátértünk a hegyi útra, a forgalom megszűnt, kellemes tempóban haladtunk a vulkán felé. A Santa Ana vulkán kb 2300 méter, tetején egy kráterrel és kráter tóval, ezt másztuk meg. A túra kb 1800 méterről indult. Fent egész hűvös volt, alapvetően nem volt nehéz túra, a vége felé meredek sziklás részeken haladtunk, de mindenképpen megérte ez a 9 km gyaloglás. Jól esett! A vulkán alatt fekszik a Coatepeque tó, oda igyekeztünk le, tényleg egy igazi nyaraló paradicsom. Hajókáznak a tavon, jetskiznek, rengeteg étterem varja az éhes utazókat. Mi egy cevichet faltunk be, ami marinált rák, hagyma, paradicsom és szószból állt.
Visszamotoroztunk Santa Anaba, a kis nyóckeri szállásunkra, kis pihi, majd vacsi jött egy közeli grill étteremben. Na jó, étteremnek hívni túlzás, egy kis lepukkant hely előtt néhány asztalka és egy fickó aki grillezget. Kértünk is egy tálat, húsok, kolbi, jalapeno, tészta sali, tortilla, mellé korlátlan jalapenos savanyú hagyma és egy 7 és fél decis nagy sör. 10 dollárt fizettünk a fejedelmi kajáért. Ugyanis itt Salvadorban dollár van. Amerikai.

Juayua

Ezen a napon Juayua felé vettük az irányt, ami a Ruta del Flores része, azaz a virágok útján fekszik. Ez itt Salvadorban egy híres út, több kis falvat köt össze, sok a virág az út mentén, hibiszkuszok, pálma és sok egyéb virágos fa. Nagy szerencsénkre épp szombat volt és kipattant a helyi búcsú, ami az egész város legfőképpen kaja piaccá válását eredményezte. Sütöttek ezerrel a pupusat, maxi gázon égtek a grillek, bömbölt a zene, tiszta püspöki liba fesztivál, csak liba nem volt. De volt ananászban rumos koktél, tésztával húsos rákos balhé, sétáltunk, ettünk ittunk.
A délutáni program egy szuper vízesés volt, melyben meg is lehet mártózni, vize 36 fokos. Salvadorban nagyon sok a meleg vizű forrás, köszönhetően a vulkáni tevékenységnek. El is ültük a hátsónkat a motoron, egy órát motoroztunk érte, az utolsó 5 km lett volna hátra, de összes utazásunkat tekintve a legkatasztrofálisabb út minőségbe motoroztunk bele. Ilyen utakat kb a középkor végén építettek, mindenféle szem nagyságú és alakú kő volt az útra ráborítva. Éles és gömbölyű kövek, nem haladtunk sehova. Pár száz méter megtétele után úgy ítéltük meg, hogy nem vágjuk tönkre emberünk motorját, illetve bármilyen műszaki probléma, pl egy defekt esetén ott alszunk. A józan ész döntött. Mivel ettől a ponttól bármilyen más alternatív helyszín messze volt, így visszafelé vettük az utunkat Santa Anaba….egy mezőgazdasági boltba, mert chili magot vettünk. A hely tiszta nyòcker, vagy rosszabb, turistamentes hely, ennek ellenére teljesen biztonságosnak tűnt. Mondjuk volt rendőri jelenlét, flintákkal és machetével.
Visszamentünk a szállásra és nemzetközi szomszéd országbeli sörkincs kóstolót tartottunk a közeli kis parkban. Ahol laktunk az tiszta Zugló, zöld övezet. Két helyit is megkóstoltunk, TB egy lerácsozott boltból szerezte.. Majd az eladónak megmutatta hogyan kell sört bontani bontó nélkül, a mamma rendkívül happy volt.
Vacsira ide jöttünk vissza Zugló központba, mexikói grillre. Mixto grill tál, kolbi, husi, babos rizs, öntetek, sajtos héjában sült krumpli, hagyma sali, ismét finom volt. Én egy frissen préselt maracuya limonádét kóstoltam, az is nagyon fincsi volt!

 

Naplemente a Csendes-Óceánnál

Holnap útra kelünk Panamába, így ma a reptérhez közel akartuk tölteni az estét, meg nagyon szerettem volna látni egy igazi Csendes – óceáni naplementét.
Szállásadónk Santa Anában volt olyan kedves, hogy igaz fizetség ellenben, de elhozott minket. Ismét megtapasztalhattuk a világ leghosszabb útja a pan-amerikai autópályán való autózás élményét. Könnyes búcsút vettünk Luistól, majd átadtuk magunkat az igazi nyaralásnak. Bazi nagy víz, bazi nagy hullámok, belegondoltunk, ha nyugat felé elindulunk, 2 hét múlva is csak vizet látsz. Ahogy a 2 méteres hullámokat vizslattuk, ez magában is tekintélyt parancsoló. Robajlik, fehér habokkal. A naplemente látványa lenyűgözött, ahogy a nap belebukott a messzi távolban a vízbe.
Szállásunk egy kis hotel, bárral, medencével, étteremmel és extra figyelmes kedves személyzettel. Hoztak a hideg söröket, kávét, vacsira pedig isteni fokhagymás halat rittyentettek a planchán, rizzsel, grill jalapenoval, zöldség körettel, tortillával.
Ma korai takarodó van, 2kor irány a reptér és egy másik ország.
Sörbusztok!

A tegnapi nap margójára

A Costa del Solon leginkább helyiek nyaralnak, ritka a gringo, mint a fehér holló és mint mi, így annyira örültek nekünk, bár nem értettük egymás szavát és a google fordító mindkét részről segítségünkre sietett… Este a pincérünk külön megköszönte, hogy itt voltunk, rendkívül örült, hogy ízlett az étel amit készítettek, nagyon hálás volt, hogy felszolgálhatott nekünk. Ezt mind beírta a fordítóba, nagyon meghatódtunk. Cserébe megtanítottuk arra, hogy mi az a radler. Tetszett neki.
Az is kihívás volt, hogy a kizárólag spanyolul beszélő recepcióssal tuti megértessük, hogy a taxit tuti hajnal 2-re kérjük és nem máskorra, illetve a nagy kapu zárva van hat lakattal éjszakára, azt is ki kellett, hogy nyissa valaki. Mondta, hogy majd ott lesz vki, aki kinyitja. Nem töltött el az egész szitu nyugalommal, csak akkor, amikor reggel láttam, hogy a recis csaj kelt fel kaput nyitni, mert tudtuk, ha mégsem jön a taxi, ő tud intézkedni. És hajnal 2 -kor is mosolygott, kedves volt, a taxis is jött pontban 2-re. Siker!! Sajnálom, hogy nem maradtunk itt több napot.

Panama – érkezés

Fél óra alatt kirepített a reptérre a taxi. Szokásos sorban állás, emberek mustrálgatása kellemes időtöltés volt. Egy kézi csomag átvilágítás, majd kb 100 méter múlva ugyanez. Fő a biztonság. Reggeli a sturbucksban, mert csak az volt nyitva, borzalmas kávé, finom szendvics. Panama cityben volt előrendelt taxink, de valahogy nem találtuk, gyors közreműködés után lett taxis, átvitt a másik, belföldi reptérre, mert innen indult a gépünk Bocas del Toroba, ami következő 4 nap célpontja. Kis egzotikus szigetcsoport Panama mellett. Bocasban landolás, betereltek minket egy kis váróba, se bőrönd szalag, se vám és útlevél kezelés, helyette egy vidám reptéri alkalmazott üdvözölt minket, szó szerint a paradicsomban, majd felszólította a jó népet, hogy unalmas várakozás helyett inkább énekeljünk valamit, aki nem énekel, nem kapja meg a csomagját. Fogott egy gitárt és nótázni kezdett, vele együtt a gép utasai is. Vidám és szürreális érkezés egyben, főleg, hogy a Gonna be alright számot játszotta, miközben leszakadt az ég.
3 dal után, megkaptuk a csomagokat, persze közben láttuk, hogy egy nagy farkas kutya végigszagolta az összeset, remélhetőleg egyet sem „jelölt” meg. Taxis repített a szállásra Bocason, a szállás rendelte nekünk. Megkértük, hogy álljon meg egy szupermarketben, sör, rum, gyors ellátmány.
Szállásunk a dzsungel és az óceán között, Tarzan háza, nagyon menő. Olasz tulajok, akik itt laknak és mini éttermet üzemeltetnek 6 asztallal a parton. 3 cica, 1 lajhár eddig ez a felhozatal.
Mi is itt vacsiztunk, a sok babosrizs és grill után jól esett végre egy kis igazi olasz tészta. Sok alapanyagot Olaszországból hoznak, még bort is.

Bocas del Toro – csak esik és esik, éljen a száraz évszak!

A nap remekül indult fel 1-ig szakadt az eső. Nem győztük kivárni a végét, úgy gondoltuk 11 felé bemegyünk a városba, szerzünk egy motort, harapunk vmi reggelit, meg megvesszük az esti rákot  a vajas chilis ráknak.
Térképen találtunk egy pékséget, ami természetesen zárva volt, így a közeli kávézóba tértünk be. A közeli boltban megkezdtük készleteink feltöltését, helyi sör, kerestem helyi bort, de az nincs, van viszont chilei és argentin mendozai. Ananász, yuca chips, estére pedig friss tonhalat, zöldségeket vettünk és bazi erős chilit. Felvettük a motorunkat, a nap is kisütött, gyorsan kihasználtuk a nap sugarait és elmentünk egy közeli strandra. 3-3 méteres hullámok nyaldostak a homokot és a mi lábainkat, mert beljebb nem merészkedtünk, észen kell lenni a fürdéssel, ha ilyen hullám lever, akár agyon is üthet. Látványnak kiváló volt!
Az estét és a főzést a helyi abuelo azaz nagypapa rummal kezdtük, ezzel megalapoztuk a hangulatot, a menü vajas fokhagymás chilis tonhal, sült banánnal és sült yuca- val. A félreértéseket félretéve, a sült banán egyenlő főző banán, ami zöld, és keményebb a normálnál, illetve a yuca egyenlő manióka vagy tapióka. Egészséges, finom, íze hasonlít a krumplira, de mi jobban szeretjük, mint a krumplit. Mellé a mendozai bort iszogattuk, isteni volt!

It’s gonna be alright

…mondta a reptéren a gitáros fickó, és így is lett, 10 körül 2 zápor után kisütött a nap. Aztán vamos a la playa gyorsan, motorral kb 20 km, majd gyalog is még 20 perces séta a pálmafás erdőben. Ami fogad, a Playa Estrella, igazi karibi hangulatú beach, pálmasor, beach bárok, éttermek, nem hullámzó nyugodt víz, koktélok és álmok. Nem beszélve az óriás csillagokról a part közelében. Mivel dél körül járt az idő, gyomrunk korgott, gyorsan kertünk egy szép homárt, amit lassan hoztak ki. Cserébe nagyon finom volt, bármikor megennénk.
Fürdés, pina colada, napozás, hangos latin amerikai zene (ami nem hiányzott), jó kis strandos napunk volt.
Hazafelé megálltunk egy helyen kajálni, chili con carne, töltött jalapeno, burrito volt a menü. Este mar csak pihi és olvasás a teraszon.
Esőt jósoltak egyébként 5-től,de ez most érdeklődés hiányában elmaradt.

Száraz évszak

Nekem ez azt jelenti, hogy legnagyobb esély van arra, hogy nem fog esni az eső. Ha Bocas-on ilyen a száraz évszak, milyen lehet az esős? Reggel megint arra ébredtünk, hogy szakad, így sok mindent nem tudtunk csinálni, csak vártuk, hátha eláll. Végül elállt, de felhős maradt az ég, kimentünk azért motorral a közeli Bluff beach-re, de sajnos napozni nem tudtunk. Helyette kóbor kutyával játszottunk, megépítettük a mini Panama-csatornát, beültünk egy nagyon jó beach bar-ba, múlattuk az időt. Este a szállásunkon lévő olasz étterembe volt asztal foglalásunk, mert igen, néha olyan sokan vannak, hogy érdemes asztalt foglalni, ott ettünk kitűnő gnocchit, pestos ricottás rákosat és friss tonhalas paradicsomosat. Hozzá egy üveg chilei bor, szépen zártuk a bocasi pár napot, akkor is, ha az időjárás nem volt velünk.

Másnap irány Panama City, természetesen reggel is szakadt.

Panama City – érkezés

Egy Vladimir nevű taxis várt a reptéren, előre rendeltem, azt hittem valami orosz bevándorló lesz, de latino volt, úgy látszik a mamájának tetszettek az orosz nevek. Habár nem vagyunk oda a szállodákért, itt most mégis ezt a típusú szállást választottuk, mivel kora reggel érkeztünk, vagy csomagmegőrzőt szerettünk volna, vagy rögtön elfoglalni a szobát, ez sikerült is. 23. emelet, a folyosóról épp a városközpont egyik részére van szép kilátás. Van medence, meg reggeli, de ezek sem hatottak meg minket annyira, mivel másnap kora reggel Panama-csatorna túrára indultunk. Így első nap a cityben egy hosszú sétát tettünk meg a híres causeway -en, ami a parti sétány, rengeteg pálmával, egyéb nagy bokrokkal, papagájvirág itt szabadon nő. A sétányon árusok, de kizárólag cukros üdítőre, hot dogra és cukros jégdarára szakosodtak, nem éltünk vele. A sétány elvezet az óvárosig, mert az is van itt a city-ben, szép színes, hangulatos házakkal és rengeteg gadgetet áruló ajándékbolttal. Guatemalában azt éreztem, hogy tényleg vannak helyi, kézzel készített termékek, mint táskák, ingek, stb, itt inkább a kínai kézművesek áruját véltem felfedezni. Viszont végre voltak hangulatos éttermek, kiülős résszel, rögtön kértünk is két üdítőt, a kép is nagyon szép lett róla. Visszafelé egy idő után hívtunk egy übert, mert már igen csak 10 km volt a lábunkban, a nap meg végre tűzött, nem panaszkodtunk, de melegünk volt.

Vacsira nem mentünk messzire, egy japán panamai fúziós konyhát választottunk, na jó, ezt nem tudtuk előre, csak ahogy az esti sétánkat tettük meg némi kaját keresve, ez az egy volt kiülős hely. Viszont az egyik legjobb kaját ettük itt, volt rákos sushi, meg egy parmezános szószos rák, körbevéve rengeteg friss, puha érett avokádóval. Imádtuk.

Panama Citynek egyébként jól áll a távolság, az épületek nem feltétlenül ilyen szépek közelről, mint a képeken. A várost keresztül szeli egy kis patak féle, igen csak büdös és tele van szeméttel nem értem miért kell így elhanyagolni.

Panama -csatorna

Az utazásunk megkoronázása volt ez az utolsó egész napunk, amikor is meglátogattuk a Panama -csatornát. Ez a 82 km hosszú csatorna köti össze a Csendes- és az Atlanti-Óceánt, 1904-ben kezdték el építeni, 1914-ben adták át, de az építkezés, a felújítások a mai napig tartanak.

Több lehetőség is van, hogy hogyan látogatnád meg, van látogatóközpont, ahol sok technikai dolgot bemutatnak és egy nagy állványról lehet nézni, ahogy a hajókat átzsilipelik. Mi egy sokkal jobb módját választottuk a látogatásnak, hajózzunk rajta!! és zsilipeljenek át minket! A reggeli túrát választottuk (már csak arra volt jegy, de nagyon nem bántuk meg). Igaz, így ismét kelhettünk 5 után, 6.15-re már egy überrel a kikötőben voltunk. Írtam, hogy a guatemalai dzsungelben nagyon öregnek éreztem magunkat, itt a főleg amerikai turisták között, pedig nagyon fiatalnak, kb csak idősebbek voltak nálunk a hajón. A korán kelésért cserébe kaptunk egy csodás napfelkeltét, reggelit a hajón, láttunk egy hatalmas konténer hajót és a kedvencemet, a kishajókat, akik a nagy konténerhajót irányítják, beterelik a dokkba. Majd jött a zsilipelés, 2-szer, a Miraflores-tó, még egy zsilipelés, és dél körül elértük a végállomást, Gamboát. Ebédet is kaptunk, innen pedig kisbuszokkal szállítottak vissza minket a citybe. A kirándulás egy kis szigetről indult, ami híddal van összekötve a várossal, nagyon hangulatos rész, kikötővel, party sétánnyal, be is ültünk egy kis kolumbiai kocsmába, ahol sangriát ittam. TB kolumbiai sört szeretett volna, de az sajna nem volt. Szuper kirándulás volt, nagyon élveztük minden percét.

Délután medencézni akartunk egyet, de a medencés bárban olyan hangosan szólt a latin ritmus, hogy nem tudtunk pihenni, így inkább elkészültünk az estére, és egy skybar- ba mentünk ki, megünnepelni az utazást. Este egy halétteremben vacsoráztunk, friss cevichét és sült halakat.

Hazautazás

Eljött az utolsó nap, a hazautazásunk napja, reggeli, pakolás, még egy utolsó séta a városban, majd ebéd egy japán étteremben, ahol sikerült koreait enni, isteni volt. A hazaút flottul ment, pontos indulásokkal, járat törlés nélkül

Összefoglaló:

nehéz ezt megírni, mert annyi különleges, érdekes dolgot láttunk, nagyon sok helyszínen voltunk, nehéz megemészteni, feldolgozni, ez még mindig tart. Egy biztos, Guatemala a színek és a buhera országa. Buherál = hosszasan szerel, szakértelem nélkül bütyköl, javít. Erre a videóban lesznek majd példák. Imádják a hullámtetőt, ha kiszakad, akkor nem cserélik ki, rádobnak egy másik darabkát és egy rossz autógumit, ami lefogja. Ha nincs elég hosszú deszka, hogy megtartsa egy étterem terasz tetejét, megtoldják egy kis darabbal, szögekkel. És még ezer meg ezer ilyen megoldás volt. De a sok szín miatt szerintem az emberek is sokkal vidámabbak, mint itthon. A természet gyönyörű, a rengeteg hegy, a vulkánok, az Atitlán-tó is maga volt a csoda.

Salvadorban imádtuk az emberek kedvességét, nem sok turista van még egyenlőre, de a rendőrök, a szállásadók, a pincérek, és az utca embere is kedves a turistával. Őszintén szólva, azt hittük olcsóbb lesz egy kicsit az ország, de bevezették a dollárt, illetve nagyon népszerű a bitcoin is. A keresetek ugyan nem tudjuk milyenek, de az árak viszonylag magasak voltak. Amit még láttunk, főleg az óceán parton, hogy nagyon sok család töltötte ott a hétvégét, a szállás sem olcsó. Lehet a helyieknek olcsóbban adják, nem tudom, de talán legdrágább szállásunk ott volt, több, mint 100 dollár egy éjszaka. (Cserébe Santa Anában egy nagyon egyszerűt vettünk ki, ahol 100 dollár volt a 3 éjszaka, de mégis jól éreztük magunkat.

Panama: sajnos Bocason az időjárás közbeszólt, pedig csodás sziget, hajós kirándulást terveztem delfinekkel, korallzátonnyal, túrázást a Red Frog beachre, ahol útközben piros békákkal lehet találkozni, de sajna ez nem jött össze. Ettől még szerettük az ottlétet, a vége felé mondjuk engem nagyon idegesített, hogy minden ruhánk nedves. Nem tudnék ott élni… gondolok itt az olaszokra, akiké az apartman szálló volt.

Panama City klassz, de mivel nem rajongunk a nagy városokért, ennyi pont elég volt belőle. A csatorna túra miatt viszont feltétlen megérte odamenni, egyik legjobb programunk volt. Ha még van pár napunk, itt is lehetett volna hegyet mászni, vízesést nézni, de majd máskor.

A kaják: nem panaszkodom, nagyon finomakat ettünk, sokkal változatosabban, mint pl tettük ezt tavaly Argentínában. Fura, hogy nincs helyi bor egyik országban sem, de kárpótolt a chilei és argentin.

Ami idegesített: én szeretem a latin zenét, TB kevésbé, de mivel mindenhol ez szól, nem is szól, zeng, ordít… így én is megutáltam. Bementünk egy étterembe, ordít a tv- ben a mai latin zene, ami maga a borzalom. Beszélgetni nem lehet. Sokan ajánlották Panama Cityben, hogy együnk a kikötőben, mert nyilván ott van a legfrissebb hal…és szoktunk is ilyet tenni. Itt rengeteg étterem van bezsúfolva egy tető alá szemben a halász kikötővel, nyilván büdös is volt, de a 10 étteremben 10 féle zene ordított. Miért? Ugyanez volt a karibi parton is Bocason… 5 étterem, 5 féle zene, majd jött a banános hajó, arról ordított a 6. zene. Te meg szeretnél nyugodtan fürdeni, relaxálni, olvasni.

Ami nagyon pozitív: mind a 3 országban ugyanaz a törvény élt, nem lehet kb sehol dohányozni, még az apartmanházak teraszán sem, éttermi teraszokon sem, strandon sem, sehol. Mindenhol ki volt téve a törvényi hivatkozás. Nem is nagyon láttunk senkit cigizni, néha egy két turistát, de ennyi. Leszálltunk Ferihegyen, a terminál előtt azonnal megcsapott a cigifüst. Szóval ezt (is) imádtuk, hogy nem volt cigiszag.

Ahogy írom, még mindig dolgozzuk fel az élményeket, mit láttunk, mit csináltunk, sok leg volt, pl a tubing, vagy az Atitlán-tó falvai, a Santa Ana vulkán megmászása, a kaja piac, motorozni a pán-amerikai autópályán, Bocason a karibi beach, lajhárt látni, a finom kávék, pina coládák és sörök, a finom kaják, a helyiek kedvessége, és a Panama-csatorna és a Csendes-óceáni naplemente. Különleges, egyedi, soklépcsős, sokat utazós, sok látnivalós! Megint sokat tanultunk, megint többek vagyunk. Kivétel spanyolból, az nem megy.

Videókért pedig kövesd a @tsampitravels insta vagy facebook oldalát!

https://www.instagram.com/p/DFpZAv_I3sv/