Biciklis kalandok a Bodensee körül (2025.)

Kemping vagy nem kemping? Ez itt a kérdés!

Ma már egyértelmű a válaszom, kemping! De menjünk vissza 2011-be:

– Tsampi, menjünk már el kempingezni!

– Dehogy megyünk, kényelmes vagyok én már ahhoz! Biztos, hogy nem!

Eszembe jutottak a gyerekkori kempingezések, nehéz vas sátorlábak, láb-pumpás matrac, ami éjjel mindig leeresztett, azt gondoltam, nem nekem való már ez. Persze a Tisza-tavi, vagy körös-parti kempingezések mindig jó emlékeket hoznak vissza, a bográcsozás, a szabadság érzése (nem pedig a sok szúnyog), talán ez volt az az ok, amiért aztán beadtam a derekam, azt mondtam, ok, próbáljuk ki, max nem megyünk többet.

Horvátország, Orebic, kis családi kemping, a kis 2 személyes sátrunkat egy pálma alá vertük fel, a tengertől csak egy keskeny sétány választott el minket. Patyolat tisztaság mindenhol. Majd épp mondtam, hogy feláldozom magam és felfújom a matracokat, amikor TB kidobott két önfelfújó matracot a sátorba, tették a dolgukat, mi meg mehettünk a strandra! Szuper! Olyan jót aludtam azon az éjszaka, mint még soha, így lettem a kempingezés abszolút fan-ja, minden évben többször is megyünk kempingezni, legyen ez horvát, görög, vagy éppen olasz tengerpart, osztrák tó, vagy szlovén hegyek.

Valljuk be a kempingek mindig jó helyen vannak, közvetlenül a parton, kellemes árnyas fás környezetben, legtöbbször saját étteremmel, bárral, kényelemmel. Azóta pedig mi is fejlődtünk, 3 személyes sátor, 4 személyes sátor (kettőnknek), most pedig már egy kemping busszal (Bullival) járjuk Európát. Így kerültünk a Bodensee-hez, egy csodás tóhoz, mely Németország, Ausztria és Svájc közé szorult be, mind a 3 ország kényelmesen látogatható hajóval és biciklivel. Felszerelésünk is bővül folyamatosan, elektromos grill, paella sütő, kényelmes kemping székek, nyári sátor, téli sátor fűtéssel, szőnyeg, hangulatvilágítás, boros poharak, hűtő, bicikli tartó, sup…szóval igazán keleti kényelemben lehet részünk, minden kéznél van, és a SZABADSÁG élménye páratlan!

Azt szeretem még a kemping életben, hogy általában aki kempingezik, sportos. Mert hegyet mászunk, tekerünk, kajakozunk, sup-ozunk, nem csak mi, hanem sokan mások is, akik ezt a nyaralási formát választják, éljen az aktív életmód. Persze este előkerülnek mindenhol a grillek, a sör és a bor, igazi kemping hangulat szokott lenni a naplementében.

Van egy hátulütője is ma már a kempingezésnek, azt hiszem egyre több ember igényli ezt a szabad életformát a lakókocsik, lakóbuszok és kempingbuszok megjelenésével, egyre kevesebb a sátorozó, egyre több a lakókocsi, így nem árt ha foglalsz, mert hétvégére a jobb kempingek telítettek, így előre kell itt is gondolkodni. Jó pár hónappal előre, ha pl. egy népszerű ausztriai tóról van szó. Sok helyen a kempingek a minimum éjszakák számát is lekorlátozzák főszezonban (bár sokszor az apartmanok és szállodák is). Amit viszont szeretek, hogy mindig egy nappal előbb szoktunk indulni, mint a tervezett időpont, most is szerda helyett keddre tettük át az indulást, mert van egy nagyszerű app, a par4night, ami az utadon lévő kempingeket, lakókocsi parkolókat mutatja, ahová éjszakára be lehet állni. Így indultunk most is egy nappal korábban és álltunk meg Innsbruckban egy rövid pihenőre, azaz biciklizésre. A város maga kicsi, az Inn partján fekszik, körben a magas hegyek, még hóval a tetejükön. A várostól 5 km-re találtam egy szuper kempinget étteremmel egy szép hegy alatt, innen tekertünk be végig az Inn partján a bicikli úton. Mivel megszomjaztunk, gyorsan kértünk két csapolt sört, és láss csodát, Zillertal volt a csapon, pont ezért jöttünk ide! A városka aranyos, színes házak, szép terek, egy kellemes délutáni séta. Mivel hajnal 3-kor indultunk, elég hamar kidőltünk ezen a napon.

Bodensee

Másnap irány tovább a Bondensee, első programunk a repülőgép múzeum volt Friedrichschaffenben. Mind a ketten imádjuk a repülést, a repülőgépeket, így nagy élmény volt! Gyors bevásárlás az elkövetkező napokra, majd irány a kemping. Szuper helyet kaptunk kb. a 3. sorban, még a tavat is láthattuk a helyünkről. Szaniterek tiszták és jó sok van belőle, a helyünk viszonylag nagy, mellettünk egy kedves német pár. Legtöbben németek jöttek ide, néhányan Svájcból és kb. ennyi, meg mi magyarok. 🙂 Sajnos a tóban a víz kicsit lejjebb van, mint szokott, olyan 1 méter hiányzik belőle, így a part nem a legszebb, de április ellenére már voltak fürdőzők.

Nagy meglepetésre a kempingben volt egy szuper BBQ étterem, amikor megérkeztünk, máris foglaltunk asztalt, kb. az utolsót aznap estére. 3 nagy BBQ sütőben készítik a menüt, marha, disznó és csirke is készül a smokerekben, alacsony hőmérsékleten, a marhahús 17 órás volt. Egy 2 személyes kóstoló tálat választottuk, ezen volt minden szem szájnak ingere, ehhez egy zöldség tálat is kértünk, isteni finom volt minden! Mivel korán volt a vacsi, így bementünk a városba, a kempingben kaptunk egy kártyát, amivel ingyen használhattuk a helyi buszjáratot és a vonatot is a tó körül. A busz gyorsan berepített minket, találtunk egy klassz naplementés bárt is, igen csodás volt a naplemente, vörösen izzott a nap a tó fölött.

Bicikli minden mennyiségben

Reggel csodás napsütésre ébredtünk, irány a biciklis program. Gyors reggeli, kedvenc kemping reggelim, valamilyen tojás, most hagymás, sonkás tojást készített nekem TB, majd irány Bregenz, ami már Ausztria. Mindenki biciklire pattant ezen a reggelen, annyian voltak a bicikli úton. A kerékpárok 90% már e-bike itt, mi még hagyományossal toljuk, hogy minél jobb legyen a sport értéke, így viszont idősek, fiatalok, mindenki ezerrel húz el mellettünk. De tényleg, nyomják neki, mint süket a csengőt, nagyon óvatosan kell közlekedni. Ami tetszik, hogy  a gyerekeket sem hagyják otthon, a kicsiket kis fedett kocsikban húzzák a bicikli után, így vezetik be őket a biciklizés és a természet szeretetébe, dícséretes! Nagyon tetszik ez az élet, teljes szabadság feeling. És ha már itt tartottunk, hogy Ausztria, kitaláltuk, hogy Svájc sincs messze, miért ne tekerhetnénk át Svájcba? 30 km után meg is érkeztünk, határ sem volt, csak csodás folyók, erdős biciutak. Svájcban megéheztünk, és a legegyszerűbbnek az tűnt, ha eszünk egy pizzát és legurítunk hozzá egy svájci sört, így is tettük.

Visszafelé már vonattal mentünk, mert gyorsabb volt, plusz tűzött a nap ezerrel. Még egy program volt mára, mégpedig felmenni a felvonóval Bregenznél a hegyre, kb Kékestető magasságú. Szuper kilátás volt a tóra és a környező házakra.

Este megint a BBQ étteremben ettünk, én hamburgert, TB pedig pulled porkot, megint nem tévedtünk. Mivel a lábunk már nem bírta a biciklizést, elfáradtunk, az estét még egy 8 km-s sétával toltuk le, az alvás gyorsan ment ezután.

Ami még itt érdekesség, az a léghajó, a repülőgép múzeumon kívül, a Bodensee partján található a Zeppelin múzeum is. Több léghajó repked a tó fölött, sétarepülés. Nekem nagyon félelmetesnek tűnik, olyan, mint egy nagy lufi az égen…és emberek ülnek rajta… félelmetes! Én felülök minden hullámvasútra, siklóernyőztünk az Andokban..de ez mégis túl veszélyesnek tűnt, de egyben lenyűgöző is volt az égen egy léghajó. Léghajó, rengeteg biciklis, strandon pihenő emberek, olyan boldog békeidőbeli volt az egész!

Hajózás

Pénteken hajóra szálltunk Lindauban, ami a tó dél-keleti részén van, és észak-nyugatra, Konstanzba tartottunk. Konstanz egyik fele Németország, másik fele Svájc, nagyon szép kis belvárosa és gyönyörű tóparti sétánya van. A hajót kicsit elcsesztük, mert egy „falujáró” hajóra sikerült felülni, ami több, mint 3 órát ment, de legalább végig láttuk a partot, a szuper kisvárosokat ahol kikötöttünk. Végre megérkeztünk Konstanzba, rögtön kaja után néztünk, ettünk is egy wurstot, azaz német fehér kolbit. Sétáltunk, fotóztunk, bár bicikli is volt nálunk, de azt a kikötőben hagytuk, mert nagyon nagy tömeg volt a városban. A nap fénypontja egy helyi sörfőzde meglátogatása volt, isteni sört főztek, nekem ez ízlett a legjobban. Visszahajóztunk, már egy rövidebb, de átszállásos útvonalon, azaz félig hajóval, félig vonattal mentünk. Jobb volt így, mindenesetre rövidebb. Este pedig a másik fénypont, rántott hús!! Nem vagyok egy nagy húsevő, főleg nem rántott hús evő, de Ausztria vagy Németországban mindig szoktam enni, jól is esett!

Lichtenstein

Utolsó nap is tartogatott meglepetéseket, egyrészt az időjárás kezdett elromlani, felhős lett az ég, néha csöppent az eső, így kocsival indultunk útnak, irány Lichtenstein. Útközben rájöttem, hogy alig tudok valamit az országról, kb csak annyit, hogy adóparadicsom, így elkezdtem kiguglizni, szóval a föld 6. legkisebb állama, igen magas a GDP, a herceg pedig sokat munkálkodik azon, hogy ne rossz hírű adóparadicsom legyen. Vaduz a főváros, mi is ide tartottunk. Szép hegyes vidéken át vezetett az út, gurultunk a Rajna mellett, majd jött a svájci határ. Busz lévén és magyar rendszámmal minket félre állítottak, megkérdezték, hogy csempészünk e cigit vagy alkoholt. Rávágtuk, hogy nem, majd arra a kb 200 üveg sörre gondoltam, ami a csomagtartóban utazott velünk, mert bevásároltunk Ausztriában és Németországban is, hiszen olcsóbb a sör, mint itthon..és hát jön a nyár, vendégek, stb. De nem kellett kinyitni a csomagtartót szerencsére, gyorsan elengedtek minket. (Visszafelé meg csak intettek, hogy menjünk tovább).

Mivel az idő nem volt a legjobb, csak sétáltunk egy nagyot, megnéztük a városházát, a központot, a templomot, és lentről a hercegi palotát. Jó kis ország, az biztos!

Visszaérve a kempingbe, már rendesen jött az eső, egy jó kis zuhé, így amíg mások bevonultak a lakókocsikba, mi téliesítettük a tetősátrat, és kint lehettünk a szabadban. Azért is szeretem a kemping életet, mert estefelé mindenki elkezd főzni, sütögetni, grillezni, iszogatni. Mi most nem főztünk, étteremben ettünk, kicsit sajnáltam is, mert mi is szeretünk sütögetni esténként. Utolsó esténken még egy elmaradhatatlan osztrák/német kaját ettünk, kase spatzle, azaz a híres sajtos nokedlit, tényleg nagyon finom volt! Naplementére visszaértünk a kempingbe, az idő is egész jó volt, mindenki kivonult a tópartra egy üveg piával, poharakkal, székekkel, plédekkel. Van aki pizzát rendelt, azt ette a naplementében, vagy éppen a bárból rendelt egy bambit. Hangulatos volt! Mi is kiültünk egy sör és egy gin tonic társaságában. Őszintén ennyi piás üveget, poharat még nem láttam sehol az emberek előtt, mint itt. Mindenki borozgatott, sörözött, jó feeling volt.

Megint egy szuper helyszín, nyugodtság, szabadság, fej kiszellőztetése pár nap alatt, azt hiszem az ilyen természetközeli utazások kapcsolnak ki minket a legjobban, energiával feltöltve érkeztünk haza vasárnap este.