Kappadókia a csodák földje – (2025.)

Ámulatba ejt és elvarázsol ez a csodálatos hely, a magas sziklák fehér, piros és pink színben pompáznak, majd hajnalban amikor a nap sugarai narancs színben világítják meg az eget, ezer hőlégballon száll fel, hogy a táj még mesésebb és varázslatosabb legyen. Ezzel az utazással egy nagy álmunk vált valóra.

De nézzük, hogy mit is lehet csinálni Kappadókiában, az élményeink mellett adok egy pár tippet és trükköt az utazás profi megszervezéséhez is.

Repülés

Magyarországról sajnos közvetlen járattal nem lehet eljutni Kappadókiába mi a Turkish Airlines-al utaztunk isztambuli átszállással. Arra kell figyelni, hogy az isztambuli reptér óriási, nekünk csak 1 óra 15 percünk volt átszállni a hivatalos menetrend szerint. Szerencsére a gépünk Budapestről időben indult, kicsit korábban is érkezett, majd felvettük a nyúlcipőt, futás a következő kapuhoz. Egy útlevél ellenőrzés és két vetkőzős – csomag ellenőrző pont után körülbelül 40 perc alatt értük el a kapunkat, még egy welcome sör is belefért, máris repültünk tovább a a csodák földjére.

Hotel

Kappadókia egy egész régió összefoglaló neve, több várost is magába ölel. Vannak kifejezetten turista városok, mint Göreme vagy Uchisar, talán itt van a legtöbb szikla magában bent a városban, közel vannak a látnivalók, a különböző sziklaképződményekből álló völgyek. Az épületek többsége hotel, vagy étterem, kevés a helyi lakos. Érdemes itt megszállni, mert mindent túra innen indul. Természetesen máshol is meg lehet szállni, kisebb falvakban, de a transzfer a kirándulásokra vagy a reptérre mindig feláras.

Az út foglalásakor érdemes először a hotelt kiválasztani, mivel utána a hotel segít minden programot megszervezni. Ennek az az előnye, hogy ha bármi változás van, akkor ők könnyen tudnak segíteni, akár átszervezni, vagy figyelni a transzfereket, hogy minden időben és minden fantasztikusan teljesüljön az utazás során. Ez Törökország, itt minden megvalósítható, erre a hotel személyzete abszolút törekszik is.

Mi is így tettük, hotelünk a város szélén lévő Garden Suits volt, mögöttünk már a sziklaerdő kezdődött. Nem akartunk városközponti hotelt, persze gyönyörűek azok is, érdemes lehet esetleg kipróbálni egy barlanglakásos hotelt, vagy egy sziklába vájtat, azt gondolom, hogy mindenhol maximális a kiszolgálás, mindenhol nagyon kedvesek. A mi hotelünk körülbelül 10 perc sétára volt a belvárostól, nagyon szép szobánk volt egy kis kiülős kerttel, hintával, kerti bútorral. Bőséges reggelit kaptunk a tető teraszon, illetve a negyedik emeleten lévő tetőt teraszt törökös bútorokkal rendezték be, azaz repülőszőnyegekkel és nagy párnákkal. Innen lehetett csodálni hajnalban a hőlégballonokat vagy akár este kiülni a naplementében egy sörrel, borral. Meseszép volt!

Kappadókiában egyébként az emberek 80 %- a turizmusból él,  csak Göremében több, mint 400 hotel található. Ahogy írtam, itt kevés a helyi lakos, de pl. a 10 km-re lévő Ügdürben a lakosság fele helyi, fele turista, hallottuk sok helyen, hogy olcsóbb is, mint Göreme, és nagyon finom a kaja, autentikusabb, mint Göremében, de sajnos nem volt időnk átmenni. Így sem panaszkodtunk, végig jókat ettünk és ittunk.

Transzfer

A hotel természetesen ezt is kiválóan megszervezte, kisbusz jött értünk a repülőtérre, ez 30 euróba került kettőnknek. Azt tudni kell, hogy a repülőtér viszonylag messze van, egy 40 perces autózásra kell számítani. Kicsit ideges lettem, amikor a sofőr megállt egy bolt előtt az úton, gondoltam hogy most veszi magának az uzsonnáját, ne már!!.. de, mint kiderült, nekünk vett pár üveg jéghideg ásványvizet, ami nagyon jól esett. Utána megkérdezte, hogy a Göreme kilátópontnál megálljunk -e fotózni, teljesen rá lehetett látni a városra, és még egy színes Göreme felirat is díszítette a megálló helyet. Tök jó ötlet volt, mondtuk hogy persze. Szívesen csinált rólunk pár fotót némi borravaló reményében, adtunk is neki. Egyébként hasznos tanács, hogy érdemes lírát váltani, nem túl sokat, mert azért a kártyát mindenhol elfogadják, sőt eurót és dollárt is, a lírát mindig borravalónak használtuk, nagyon örülnek neki természetesen és mindenhol ki van téve a borravalós doboz. (Borravalót érdemes adni az éttermekben, bárokban, transzferkor, idegenvezetőnek a kirándulásokon.)

Hőlégballonozás

Kappadókiában az 1960-as évektől indult a turizmus, a ballonozást 1996-ban kezdte egy francia tulajdonú cég, 2 kosárral, majd egyre nőtt az igény egyre több ballonra. Az igazi fellendülést az elmúlt 15 év hozta a social médiának köszönhetően.

Ez a fő attrakció, nagyjából mindenki ezért jön ide Kappadókiába, hogy kipróbálja a hőlégballonozást. Itt elkövettünk egy olyan hibát, hogy otthonról lefoglaltunk egy ballonos utat viszonylag drágán, mert mindenki azt hirdeti, hogy hamar elfogynak a helyek, hiszen max 180 ballon repülhet egyszerre, ez a légtér kapacitása. Amikor megérkeztünk a hotelbe, a recepciós megkérdezte, hogy van-e már ballonos foglalásunk. Mondtam hogy van és hogy mennyiért…. majd bőszen rázta a fejét, hogy hát ez igen drága, természetesen ő tud egy jóval olcsóbb opciót (hiszen ez Törökország…) a különbözetet pedig elkölthetjük egy-két vacsorára is akár a városban.  Megegyeztünk az árban, sikerült lemondanom az előzőt, mivel még 48 órán belül voltunk, ő pedig már másnapra foglalt nekünk egy olcsóbb opciót, gondolom last minute egy másik társaságnál. A szolgáltatás mindenhol ugyanaz, így felesleges többet fizetni érte. Kicsit úgy érzem, szabadáras a dolog. Azért annyit tudni kell, hogy többféle ballonozás közül választhatunk attól függően, hogy hány embert szállítanak be a kosárba. Ez lehet 16, 20 vagy 28 ember, illetve két indulás van, az egyik az még nagyon-nagyon hajnalban sötétben és a napfelkeltét akkor már a ballonból nézed vagy egy kicsit később, napfelkeltekor, ez körülbelül 20 perces differenciát jelent, viszont egy picit tovább vagy világosban a levegőben. Mi 20 fős kosárral mentünk és a második turnusban, abszolút nem bántuk meg. 4.50-re jött értünk a transzfer, a hotel recepciós szólt előtte 10 perccel, hogy nehogy elaludjunk, készüljünk el időben, majd kisbusszal vittek ki minket a helyszínre. Út közben itt is vettek nekünk reggelit, croissant, ropi, baracklé és víz.  Ami engem nagyon nagy meglepetésként ért az, hogy három felszálló pont van mind a három mellett kilátóhelyek, ezek a kilátóhelyek pedig tömve voltak emberekkel akik fotózkodtak a hőlégballonokkal. Több ezren lehettek, oké, szombat volt. Természetesen itt is a maximális élményre törekszenek, mindent biztosítanak hozzá, lehet akár lóval fotózni vagy tevével, lovaglás közben, szamárral, illetve oldtimer (megbuherált régi chevik, a tetejüket manuálisan vágták le…) autókat is visznek ki a helyszínre és hosszú piros vagy sárga ruhákat a hölgyeknek, amelyeket lebegtetnek a szélben és így fotózkodtak hőlégballonnal a háttérben. Volt esküvői fotózás is. Eszméletlen látvány volt, hogy ennyi ember felkelt hajnalban a napfelkelte és a hőlégballonozás miatt, de higgyétek el megvan a varázsa, mi is felkeltünk egyik nap, akkor is amikor nem hőlégballonoztunk, persze csak a hotel teraszról néztük a csodát.

Amikor megérkeztünk a helyszínre nem volt semmilyen biztonsági briefing, kaptunk egy-egy papírt a biztonsági leírásokról, majd ugrottunk a kosárba és már szálltunk is fel. Minden nagyon gyorsan történt, még megijedni sem volt idő. Nagyon szépen, lassan hagytuk el a földet és emelkedtünk fölfelé. Kapitányunk bevitt minket egészen a sziklák közé nagyon érdekes volt ilyen közelről látni ezeket az oszlopos képződményeket… majd egyszer csak nagyon gyorsan felszálltunk a magasba. Én igazából ezt élveztem a legeslegjobban, amikor a jó magasból láttuk a napfelkeltét, a sziklákat és az egész gyönyörű tájat, ami körbevett minket. A ballonozáshoz körülbelül egy óra, természetesen széltől függ, illetve attól, hogy hogyan tudunk leszállni. Amikor megtaláltuk a leszállóhelyünket nagyon puhán letette a földre, majd utána még egy platóra is felemelte a kosarat, hogy ők azt majd onnan profin el tudják szállítani. Leszállás és kiszállás után megterítettek egy asztalt poharakkal, virágokkal, meggylével és pezsgővel, majd koccintottunk a sikeres megérkezésre. Mindenki kapott egy oklevelet is. A ballonra fel volt rögzítve egy 360 -as kamera is, 20 EUR-ért meg lehetett venni egy megszerkesztett videót, szerintem kedvező áron. Mi nem kértük, mert mi is vittük a 360-as kamerát, így majd én készítem el a saját változatunkat.  Maga a ballonozás nagyon profi szervezés volt, a kapitány és a kapitány helyettes végig vidámak voltak, közvetlenek, tényleg nagyszerű élményt adtak a vendégeknek, miközben nagyon profin irányították a ballont!

Egyre kell még odafigyelni, hogy a ballonozást semmiképp ne az utolsó napra tegyük, hanem leginkább az elsőre, ugyanis minden hajnalban a hatóság ellenőrzi az időjárást és ha kicsit is úgy találja, hogy nem megfelelő, akár szél, akár eső miatt, akkor lefújják. Amikor eljöttünk utolsó napunkon szerettem volna még egyszer felkelni és megnézni a ballonok csodavilágát, de nem volt repülés, sőt azt láttam, hogy most amikor már hazaértünk akkor sincs repülés, tehát egymást követő két nap sem.  Ilyenkor nyilván feltorlódnak a vendégek, kérdés, hogy jut a hely a ballonban vagy ismét beüt a szabad piac, aki többet fizet, mehet.

Red Tour – azaz Piros Túra

Az a jó Kappadókiában, hogy itt mindent a vendég kedvére tesznek, így rengeteg féle túrát lehet foglalni, legyen ez akár kis buszos túra, quad-os túra, lovaglás, gyalogtúra, mindenre van lehetőség.

Az első napom mi a piros túrát választottuk, kisbusszal jöttek értünk a megbeszélt időpontban és Göremek környékét fedeztük fel. Van itt open- air múzeum, ahol a különböző szikla formátumok között lehet mászkálni, megnéztük a Rózsák Völgyét, a Vörös völgyet, a Képezelt völgyét, ez utóbbiban a sziklák tevére, kígyóra, Napóleonra, csókolózó madarakra hasonlítottak, csak a képzeletünk szab határt annak, hogy melyik sziklának milyen nevet adjunk.  Beiktattunk egy rövid túrát is az egyik helyen, sziklába vájt templom, mellette mecset, barlanglakások, itt éltek a szerzetesek és a nép is. Együtt muszlimok és katolikusok, békében. Ebéd is járt a túrához, egy óriási étteremnél álltunk meg, hatalmas svédasztal várt minket, hideg előételekkel, krémekkel, humusszal, grillezett zöldségekkel és húsos meleg ételekkel, illetve nagyon sok krémes desszert is volt. Ez nem a magyar krémesre hasonlít, hanem inkább mint egy kókusztejből főzött zselatinos szeletre, ez volt mindenféle ízben, puha, lágy, krém szerű.  Először nem is akartuk megkóstolni, de aztán úgy belelendültünk, hogy egy nagy tál krémes desszertet sikerült elpusztítanunk, persze jó sokat gyalogoltunk előtte, úgyhogy elégettük az összes kalóriát.  Egyébként a túrák úgy vannak megszervezve, hogy ha reggel ballonozol, akkor is visszaérsz mert háromnegyed tízkor indulnak, sőt még egy kényelmes reggelire is van idő előtte.

A túra végén betértünk egy fazekasműhelybe, ahol csodás kerámiákat készítettek a helyi anyagokból. Bemutatták az anyagokat, a korongozást, kaptunk alma teát, majd természetesen jöhetett a vásárlás. A vicce az volt, hogy 2 eladó is TB-re tapadt, a csoportunkban volt egy indiai család, több egyedül utazó hölgy, egy nagyon fiatal pár és mi. Valahogy TB-t nézték a gazdag európai nagy embernek, akit majd jól le lehet húzni. 🙂 Folyamatosan kérdezték tőle, hogy melyik tálat, képet, stb vegyék le neki, ajánlották az alkukat… majd megálltunk egy kb 30 cm nagy világítós ballonnál, hogy ez végül is tetszik. Kiderült, hogy 20% adókedvezmény és 20%-os alku után, már másfél millió forintért a miénk is lehet. Milyen jól mutatna a nyári konyhában a HongKongban vásárolt gumi csirke, és a tawanai chili függő között!! 🙂 Sajnos nem lett a miénk a hőn áhított ballon, helyette vettünk 800 Ft-ért egy kisebb műbőr változatot egy göremei ajándékboltban, nem is világít. 🙁

Green tour – Zöld Túra

A következő napon szintén egy kisbuszos kirándulásra mentünk, ez a Zöld túra volt, itt már kicsit kiléptünk a kappadokiai régióból és más vizekre eveztünk. Vulkáni tavat néztünk meg, láttuk a Vörös folyót, ami a hordaléka színe miatt kapta a nevét, fotózkodtunk a Galambok völgyénél és a Love valley fölött. A túra fénypontja, vagy inkább sötét foltja, a föld alatti város volt, ahol láthattuk, hogy a támadások idején hogyan éltek az emberek.  Ez tulajdonképpen egy földbe vájt hatalmas barlangrendszer, járatokkal, termekkel. Sokszor nagyon szűk járatokon kellett áthaladni leginkább guggolásban… volt egy járat ami 35 m hosszú volt, szóval aki akár egy kicsit is klausztrofóbiás semmiképpen nem ajánlom ezt a programot. Főleg, hogy egy ember be is szorult a járatba, szerintem rosszul lett a levegő hiánya miatt, és leblokkolt. Így mi is kb. 10 percig vártunk, amíg tovább mehettünk, annyi szerencsénk volt, hogy ez pont a 35 méteres alagút felénél történt, ahol volt egy kis szellőző helyiség.

Ebben a túrában is volt kézműves shopizás lehetőség, először is egy drágakő és ékszer gyárba látogattunk, legszívesebben az ember megvenne mindent, de így a legjobb, ha semmit nem veszünk, illetve egy édesség manufaktúrában voltunk, ahol fűszerek is voltak. Na mi ez utóbbiból töltöttük fel a már hiányos itthoni készleteinket.

Ebéd ebben a túrában is volt, sistergős ételek, egy vegát és egy marhásat kértünk, egész finom volt. Nem érte el az előző napi színvonalat, de nem volt rossz. A túrák egyébként 55-65 EUR/fő árban mozognak, ha azt vesszük, hogy benne van a kisbusz háztól házig, a belépők, az idegenvezető és az ebéd, nem volt drága.

Tsampi és TB tour – avagy túrázás a Rózsák és a Vörös völgyben

Utolsó napra a saját kis túránkat szerveztük meg, ugyanis azt mondtuk, hogy gyönyörű a környék miért ne menjünk el túrázni. A hotelünknek a tetőteraszáról láttunk egy tábla hegyet, nagyon-nagyon lapos tetővel és kitaláltuk, hogy menjünk fel annak a tetejére. Olyan közelinek tűnt… vagy nem is? A mapy.cz-vel TB megtervezte a túraútvonalat, 5,3 km a csúcsig, klassz.  A túra sziklás völgyön keresztül vezetett, gyalogoltunk a nagy sziklák vagy éppen hasadékokon keresztül, sokszor fölfelé, a porózus úton. Nem volt könnyű, összességében 17 km-t gyalogoltunk, de abszolút megérte. Útközben egyébként a hegyekben  kis kávézók találhatók,  mi is megálltunk egy ilyen helyen, ahol egy helyi bácsi főzött nekem egy törökös kávét. TB-nek is próbált kávét adni, majd teát, de mondta hogy ő nem szereti a forró italt, úgyhogy végül is neki egy jéghideg sörrel kedveskedett. Sokat mesélt, a föld a nagyapjáé volt, elsősorban sárgabarackot termelnek és diót, illetve üzemeltetik ezt a kávézót. Kis barlangokat is láttunk matracokkal, néha ottalvós csoportokat is fogad,  akik ott töltik az éjszakát, reggel hajnalban megnézik a ballonokat, utána pedig elviszi őket a környéken túrázni. Azt hiszem ez is kiváló program lehet, sőt helyi vacsorát is főz nekik. A túrát egyébként körtúrára szerveztünk és Göreme másik végénél lyukadtunk ki, a naplementés hegyen. Sajnos el volt borulva, és irdatlan nagy szél fújt, így a hegyről gyorsan lementünk a legközelebbi tetőterasz bárba, ahol megittuk az életmentő sört.

Ételek/italok

Amikor Németországban járunk mindig azt szoktam mondani, hogy azért jó ott a kaja, mert ott vannak a kedves török emberek, akik isteni dürümöt, vagy kebabot készítenek, török rizzsel, azaz bulgurral, isteni joghurtos padlizsánt…stb. Ezeket az ételeket most végre a hazájában ehettük!

Kedvenceink:

– reggelire sok helyi kaja volt, főleg krémek, humusz, csípős paradicsomos krém (gondolom ez is valami humusz féle), mini kerek piros paprika feta szerű krémmel, hideg tésztasali savanyított zöldségekkel, töltött szőlőlevél, hideg töltött paprika, sokféle péksüti, többféle olívabogyó, mindegyik finom volt. Érdekesség, hogy a reggelihez salátaként sóskát és petrezselymet kínálnak, ezek nagy tálakon magukban vannak felszolgálva. Egyik reggel pedig olyan hideg tésztasali volt, amiben sok petrezselyem, sóska volt, kis kukorica és darabolt főtt tojás. És végre nem majonézes öntettel. Igazából öntet semmin nem volt, viszont volt vagy 5 féle, a csípőstől a mogyorósig minden. Zöldségként nagy hosszú chili paprika is volt és savanyított pepperoni szerű is! Sajt, sajt és sajt, puha, kemény, fehér, sárga, sőt édes is, szépen kitálalva, a sósak pardicsommal, répával és petrezselyemmel, az édes  pedig szárított gyümölcsökkel. Természetesen a díszítést is megettem. 🙂

– az ebédekről már írtunk, jöjjenek a vacsik. Ettünk dönert, én pitában csirkéset, nekem kicsit  hiányzott róla a fűszer, pedig annyi jó fűszerük van, nem is értem miért sajnálták. TB egy nagyobb jabbában kérte, marhával, az finomabb volt. Az asztalokon kint volt a csípős savanyú pepperoni, korlátlan fogyasztással, be is termeltünk belőle, másnap láttam kárát.

Ebben a régióban híres az eredeti kebab, amit magas agyagedényben szabad tűzön sütnek, teteje nyers kenyérrel van lefedve, ez is pirosra sül, vagy inkább keményre. Ehhez persze jár a show is, ahogy felbontják, tűzön hozzák ki, lángol az alsó edény, tetejét pedig egy nagy kardszerű késsel levágják, majd kiöntik a tányérra. Báránnyal kértem, gyöngyhagyma volt még benne és egy paradicsomos alapú pörköltszaft szerű. Nem volt rossz, de nem lett a kedvenc, én még adnék hozzá fűszert, esetleg valamilyen zöldséget, padlizsánt, répát, és sajtot. TB a hagyományos kebabot ette, bulgurral, grillezett paprikával.

A nagy kedvenc az a Mozaik étterem volt, két este is visszatértünk, legalább egy koktélra. Isteni gin&tonic volt, TB csapolt sört ihatott végre, mert az nem volt sok helyen. Az egyik este itt is vacsiztunk, azt hiszem ez volt a fénypontja a kajáinknak. A menü nekem török húsgolyó volt padlizsán pürével (be kell valljam, isteni, fűszeres), TB-nek pedig török tortellini, ami sonkás kis töltött tészta, joghurtos és paprikás szósszal. Szintén szuperlatívuszokban tudok róla beszélni. Egy üveg helyi borral kísértük le, nagyon finom volt.

Utolsó este a sok hús után már vega kajára vágytunk, agyagedényes padlizsános és zöldséges kajákat ettünk, finom volt, nem csalódtunk, bár itt is lehetett volna kicsit több fűszer. Viszont olyan chilit kaptunk hozzá, hogy lángolt a hajunk is.

Még egy nagyon kedvenc az ingyenes előétel volt, olívaolaj, zatar (ami 5-6 féle fűszerből keverék), friss meleg bagett, ebbe mártogattuk. Isteni! Egy sajttálat is ettünk egyik nap előételnek…a bárpultnál ültünk épp a gin&tonicot szopogatva, egy fickó mellettünk kirendelt egy üveg vörösbort és egy sajttálat. Ivott egy korty bort, majd fizetett és távozott, a borosüveget a hóna alá csapta, a tálat otthagyta. Én pedig megkérdeztem a pincért ártatlanul, hogy a mellettem lévő úr már távozott? Igen, fizetett és elment. Megehetjük a tálat?  Nem szeretnénk ha kárba menne. Megkérdezte a felettesét, hoztak friss kenyeret, mi meg mivel nagyon éhesek voltunk, egy levegővel megettük. 🙂

Koktélok és sörök

A városban miden utcában szuper bárok vannak, legfőképpen a tetőteraszokon, eszméletlen kilátással a városra, a környező hegyekre és a naplementére. Több helyen élőzene, vagy éppen DJ. Abszolút hangulatosak. Kedvencünk a Konak Rooftop volt, a képek önmagukért beszélnek.

Utószóként annyit tudok írni, hogy élveztük minden percét, a földnek ez egy nagyon különleges helye, sehol máshol nincs ilyen, érdemes ellátogatni pár napra, és ne hagyjátok ki a ballonozást!

Egy érdekes story a végére… vettünk itt is hűtőmágnest, mint mindenhol, csak gondoltam, hogy ne mindig sörnyitós legyen, legyen most dugóhúzós. Nem gondoltam arra, hogy ez probléma lesz a reptéren, mivel csak kézipoggyászunk volt…de az volt. Szigorú őr kiszúrta és elvette. De nem hagytam magam. Mondtam, hogy törje le a dugóhúzó részét, legalább a ballon mágnes megmaradjon. Szinte meg sem próbálta, mondta, hogy nem lehet. Kb. 3szor visszavetettem vele, hogy akkor hagy próbáljuk meg mi, már a másik őr is mondta neki, hogy akár ő is megpróbálja letörni. Aztán végül TB kezébe került valahogy, beszorította az öv csatjába, és tadam, letörte a szúrós részt. Éljen!! Őrünk is elégedett volt!! Főleg én!!! Ajándékba magunknak még egy török lámpát hoztunk, reméljük mihamarabb össze szereljük.