Benne a Balkánban – Bosznia (2025.)

Ez lett a jelmondata a mini szabinknak, Boszniában voltunk az Una folyó partján, természetesen kempingben, a mi csodás kis kempingbuszunkkal.

TB találta ezt a helyet, kékes-zöld folyó, vízesések, várak, sok sok kemping a folyóparton. Választásunk a Camp Colony-ra esett, mely Bosanska Otoka közelében található, saját kis mini vízeséssel, stranddal, grillezési lehetőséggel. Csütörtök délután indultunk útnak, a határon is gyorsan átmentünk, csak személyit kértek, már sötét volt, mikor megérkeztünk a kempingbe. A beállással volt némi gond, mert egy mezőgazdasági földúton vezet át az út egészen a kempingig, és a föld tulajdonosa egy lánccal lezárta a fél utat, a kis buszunk alig fért be a megmaradt helyen. Lakókocsi, lakóbusz esélytelen. A tulaj rohant ki elénk, mert gondolom látta, hogy bénázunk, vagyis bizonytalanok vagyunk, hogy tényleg ez e a bejárat. Mondjuk nagy felirat nem hirdette, hogy hogyan kell megközelíteni a kempinget. Egy másik fickó is jött vele, aki beszélt angolul és elmagyarázta a szitut, a lényeg, hogy bejutottunk. A kemping teraszos, a felső részen van kb 20 kemping hely árnyas fák alatt, mosdó, zuhanyzó, lejjebb egy ház, ami weekend cottage, azaz szobát is lehet kivenni, illetve itt lakik a tulaj, aki egy igazi hobó, még lejjebb van a beach, grillezőkkel, konyha résszel, melyet mindenki használhat, röpi pálya, nagy asztalok, padokkal, még lejjebb pedig az apró kavicsos strand rész, esténként tábortűzzel. Igazán hangulatos, jól felszerelt, karban tartott. Persze minden kicsit olyan balkáni módon, látszik, hogy két kézzel lett összerakva a hely, ami persze nem baj. Mindez 25 EUR/éjszaka.

Mondták, hogy mindjárt lesz tábortűz, menjünk le, de mivel nagyon fáradtak voltunk, egy gyors grillezés maradt, egy welcome drink és zuhanás az ágyba.

Meglepetések napja, a bosnyák vendégszeretet

Többször jártunk már a balkánon,  Boszniában is,  soha nem csalódtunk a vendégszeretetben, de a mai nap feltette az i-re a pontot, és az a gondolat is megerősödött, hogy ide vissza kell jönni. Jó sokszor.

Reggeli után lenéztünk a partra, hogy világosban is lássuk, hogy hová jöttünk, tényleg maga a csoda, a kis vízesés, kacsák és egyéb vizi madarak vadásznak, egy horgász kis fa csónakban ücsörög és várja a kapást, két fickó pedig már 10-kor feltette főni a grillre a mai kaját, levest egy nagy bográcsban, épp az 1 kiló hagymát sütögette alá (kiderült, hogy a helyi csorba leves), a másik bőszen krumplit pucolt és készítette elő a másik grill edényt tele husival, krumpli, répa, hagyma, majd alul faszén, rá az edény és a tető, illetve a tetejére is faszenet halmozott. Helyi főzőedény. Természetesen nagyon kedvesen fogadtak, rögtön egy snapszot akartak önteni, de mondtuk, hogy még vezetünk, megyünk kocsival, majd délután.

Beszaladtunk a közeli boltba megvenni a pár napra való grillt, némi sör, gin és tonic ellátmányt. Meglepőek az árak, a sör 0,5-0,7 EUR között mozog, vettünk is pár fóliával, jó lesz itthonra a nyárra (itthon a Borsodi is 350 Ft, + az 50 Ft-os doboz, amit aztán gyűjtögethetsz…). A pénztárban megkérdeztem, hogy lehet -e sim kártyát venni a telefonba, vagy hol lehet kapni, mivel hiába vettem itthon e-simet, valahogy nem akart működni. (Kempingben nincs wifi, beszélgessetek!) A pénztáros nem tudott angolul, hívott egy másik nőt, aki szintén nem tudta elmagyarázni, de kerített egy 3. kislányt, aki otthagyva a sort kiugrott a kasszájából és segíteni akart, de valahogy ő sem tudta elmondani a szükséges infót. Jó pár perce feltartottam az üzlet dolgozóit, mikor jött a pénzváltó bódés srác, aki végre elmondta, hogy náluk nincs, de itt van a szomszédban a benzinkút, ott vegyek, kártyával is tudok fizetni. Azért váltottam nála 50 EUR-t, hátha kell valamire. Becsültem ismét a segíteni akarást, a kedvességet, a mosolyt. A benzinkúton meg is lett a kártya, segítettek aktiválni is.

Amikor visszatértünk a kempingbe, gondoltuk nem árt kis pihi, majd menjünk le a partra, közben jött a hobo tulaj, akinek vittünk itthonról egy üveg vörösbort, nagyon örült neki, majd két pohár hazai cherry-vel tért vissza és invitált minket le a partra közösségi életet élni. Így is lett, lementünk, iszogattuk a két cherryt, kaptunk hozzá csokis kekszet is, fürödtünk, TB felment két radlerért, gondoltuk utána harapunk is valamit, mert éhesek voltunk, de mire visszatért két nagy adag csorba leves várt minket az asztalunknál. A szakács ugyanis megkérdezte, hogy „essen”? ..gondoltam ez a kaját jelentheti, rávágtam, hogy oké. Egyébként valami csapatépítő féle lehetett a parton, olyan 30-an voltak, röpiztek, fürödtek, dumáltak, ittak is rendesen, jó hangulat volt. A leves tényleg isteni finom volt, nagyon jól esett! Hogy ledolgozzuk a kalóriákat visszamentünk a vízbe, de már a vízeséses sodrásos részbe, egy gumimatraccal, melyre rápattansz a sodrás tetején és viccesen 20-30 métert sodor le az ár. Jó játék…. 🙂 Levittük a kényelmes székeinket is, épp élveztük a délutáni napsütést, amikor egy fickó odajött hozzánk és angolul kérdezte, hogy akarunk -e még más helyi ételt is megkóstolni, mert akkor menjünk. Naná, hogy akarunk! A grilles-faszenes kajából is várt minket két nagy adag, kenyérrel, savanyúsággal. Tiszta all inclusive kemping. (…és ahogy írtam, 25 EUR egy éj)… persze megkérdeztük, hogy mivel tartozunk a kajáért, nem fogadtak el semmit, így TB hozott le a szakácsoknak némi sört. Ezen a napon több kaja nem fért belénk, este még ittunk egy gin tonicot a tábortűznél.

Várak, vízesések és hal

Ezen a napon motorra pattantunk és felfedeztük a környéket, Bosanska Krupában kezdtünk a várnál. Ez igazából csak egy rom, de érdemes felmenni, mert gyönyörű a kilátás a környékre, főleg a folyóra épült nyaraló faházakra. Klassz. A második vár elég érdekes volt, Ostrozac vára. Viszonylag magasra kellett felmásznunk a motorral, visszafordítós kanyaros szerpentinen, majd irány a vár, ami szintén nem volt kitáblázva. A belépő 1000 Ft körül volt. Maga a várfalak elég jó állapotban voltak és a régi vár épülete is, viszont amikor  bementél a szobák felénél leszakadt a plafon, vagy épp a talaj szakad be félig, vagy egészen…volt lépcső is, ami a semmibe vezetett, és csak a szentlélek tartotta. Máshol azt hiszem egy ilyen vár az abszolút nem látogatható kategória, hiszen életveszélyes, itt pedig simán idegenvezető nélkül is. A vár udvarán kőszobor kiállítás volt, érdekes volt az is. Összességében egyébként nagyon tetszett, kísértet járta vár és kastély, csoda, hogy nem forgattak még itt semmilyen horror filmet.

A nagy vár látogatásban megéheztünk, láttam lent a szerpentin végén egy táblát, amire fel volt festve egy hal, meg kés és villa, gondoltam étterem. Így is volt, a folyó partján, csodás helyszínen kiülős terasz, szinte a folyó felett ültél. Kedves pincérhölgy ajánlotta kitűnő angolsággal a helyi halat, amit az Una folyóban fogtak ki frissen. Nagy fatálon érkezett a pirosra sült hal, mellette krumpli sali, fokhagymás olívaolaj, kenyér, sopszka saláta, 1 sör és 1 kóla, hiszen TB vezetett. A végén a számlán is meglepődtünk (csak azért, mert én azt  gondoltam az étlapon EUR-ban vannak az árak, és egy sör, vagy kóla 4 EUR, az elég olcsónak számít)…de nem, márkában voltak az árak, tehát feleztünk, a végén 21 EUR-t fizettünk eme fenséges lakomáért ebben a csodás környezetben.

Ebéd után még két vízesés volt a program, az egyikhez sajnos nem tudtunk lemenni, csak felülről a bokrokon keresztül láttuk, a másikat megnéztük, nagyon szép volt. Jó sok vízesés van még a környéken, illetve még egy Una nemzeti park is, de ezek már motorral messze lettek volna, így majd legközelebb.  Az út maga is egyébként nagyon szép volt, magas sziklafalak között vezetett, ez az Una kanyon. Az út jó minőségű, ezért is sok a motoros errefelé. A kempingbe is betévedett pár estére, szoba már nem volt kiadó, a tulaj felállított nekik 3 sátrat, aztán hajrá, alhatnak.

Este most már mi is a parton grilleztünk, amikor lementünk, az egyik motoros fickó épp a tűzgyújtással bajlódott, TB segített neki, adtunk egy kis faszenet is, cserébe kaptunk egy sült pisztrángot. Nagy volt az örömöm! Imádom a halat! Mi is megkínáltuk a pácolt grillezett pipinkből. Este tábortűz, gin&tonic, ahogy lennie kellett.

Kajakozás

Utolsó napra maradt az evezés, kicsit melegedett az idő is, a víz nem annyira, még mindig 20-21 fokos. 3-4 plusz fok még jól esett volna. Amíg vártuk a felmelegedést, a kemping macskája „Una” csatlakozott hozzánk a délelőtti sziesztához, fogott egy egeret, hangos nyávogással odahozta nekünk, majd mint aki jól végezte dolgát, letelepedett a busz előtti kis szőnyegre.

Dél körül vízre tettük a felfújható ladikunkat, és sodródtunk lefelé, a következő mini vízesésig. Le tudtunk volna rajta menni, de visszafelé macera lett volna, így ott visszafordultunk és kőkemény evezés felfelé a folyón. Tényleg kemény volt, nyomni kellett rendesen. Tavaly a Kolpa folyón eveztünk már így, de mostanra kijöttünk a gyakorlatból. (Nem baj, előedzés volt a Tiszára). Természetesen a kemény munkát egy jéghideg sörrel jutalmaztuk, majd ismét beilleszkedtünk a piknikezők közé, fehér kolbit sütöttünk a grillen, kukorica kiflibe tettük ajvárral megkenve. Balkán hotdog.

Vasárnap lévén rengeteg család érkezett ide a beach-re, ugyanis családi nap volt. A kisebb gyerekek fürödtek vagy fociztak, a nagyobbak röpiztek, a még nagyobbak ittak és grilleztek. A 3 grillező folyamatosan üzemelt. Hobo tulaj odaküldött hozzánk egy kedves csajt, aki elmagyarázta a családi nap lényegét, mert biztos furcsáljuk, hogy a nyugodt kemping egyszerre csak a hangos családoké lett. De mondtuk, hogy nyugi, nagyon klassz és nagyon tetszik, hogy az emberek így töltik a vasárnapot és nem  otthon bepunnyadva. Tényleg mindenkinél volt egy kis grilleznivaló husi, kolbi, paprika, stb. Délután sziesztáztunk, majd naplementére ismét a gumimatracos folyó áramlatban lecsúszkálós program jött, este pedig már a kemping csendjében és magányában az utsó grillezés, plejskavica volt a menü. Szívesen grilleznénk minden nap.

Hétfőn már csak a hazaút volt, határon kb egy órát szöttyögtünk, M6-on jöttünk, mely szinte üres volt. Minden nagyon tetszett, az emberek kedvessége, összetartása, a csodás természet és nem beszélve arról, hogy nagyon költséghatékonyan nyaraltunk és kapcsolódtunk ki pár napot.