Portoi kalandozások by Tsampika and TB (2017.)

2017. április 29-május 2.

Új ország, új tenger, sőt, maga az Óceán! Nem ismerjük a portugál szokásokat, konyhát, ez az első utunk Portugáliába!

Porto felfedezése

Amikor TB szülinapi útját tervezgettem, mindenképpen olyan helyre szerettem volna menni, ami újdonság, ahol még nem voltunk. Kinyitottam a Wizzair honlapját, és a portugáliai Portora esett a választás. Le is foglaltam a jegyeket, meglepetésnek tartogattam, de annyira örültem, hogy egy új országba utazunk, ráadásul az Óceán partjára, hogy elmondtam TB-nek is, hogy a várakozás alatt együtt örülhessünk, együtt szervezgessünk.
Szombat délután indult a repülő, az út elég hosszú, több, mint 3 órát szorongtunk a gépen, de végre megérkeztünk a napsütésbe! Landoláskor lehetett látni az Óceánt, a hatalmas víztömeget a repülőgép picinyke ablakából. Arra gondoltam, hogy ez itt Európa széle, innen nincs tovább, innen a következő szárazföld már csak Amerika, ami több, mint 5000 km-re van. Jártunk már a keleti szélén,Isztambulban, sőt akkor Ázsiában landoltunk, onnan hajóztunk át Európába, jártunk a déli „szélén” Krétán, amikor is a lábunkát már a Líbiai tenger mosta…de eddig Európának ez a nyugati része teljesen kimaradt.

A Duoro folyó gyönyörű! 1000 km-en át kanyarog Spanyolországban és Portugáliában. Portoban 6 híd szeli át, a naplementében el is mentünk egy hajókirándulásra, ami végigvitt a hidak alatt. Kedvencünk a Ponte Luiz 1, azaz I. Lajos hídja, amely egy két fedélzetű, vasból készült ívhíd, Eiffel tervezte 1879-ben. A képeken a dombra épült város Porto, a híd másik oldalán Vila Nova Gaia, mely a pincéiről híres. A Duoro folyó partján található borvidékről szállítják ide a szőlőt, erjesztik, majd amikor a must 3-4  napja már forr egy magasabb (77%) alkoholtartalmú borpárlatot adnak hozzá. A bor édes marad, alkoholtartalma 20% körüli. Ez a híres portoi bor, de a borvidéken emellett a likőrbor mellett sokféle bort készítenek, így fehér igen gyümölcsös ízű száraz bort is. Halételekhez kitűnő választás.

Az időjárásról: szeszélyes 🙂 Első nap nagyon szeles idő volt, bár esőt jósoltak, de azt letudtuk 3-szor 10 percben. Amikor rákezdett, akkor nagyon hevesen esett ugyan, de utána ismét sütött a nap, így szép fotókat tudtunk készíteni. A következő két napban egyre jobb idő volt, egyre kevesebb széllel, és magasabb hőfokkal, így utolsó nap már rövidnadrágban és trikóban pózolhattunk az óceánparton. 🙂

Ocean’s 17

Ezt a napot az óceán parton töltöttük, megérte!

Itt az a szokás, hogy az emberek reggelizőhelyekre járnak reggelizni, kávézni, későbbiekben írok még erről. Mi reggeli nélkül a villamoshoz siettünk, mert előző nap láttuk, hogy a partra igyekvő villamos nosztalgia járat, egy kocsival, TB mozgó kutyaólnak hívta. A várakozó tömeg nagy, így úgy gondoltuk ha nem férünk fel, gyalog vágunk neki a kb. 4-5 km-es távnak a Duoro folyó partján egészen a torkolatig.
Így is lett, dupla sorban álltak az emberek, mi meg gondoltuk, hogy nem várunk, gyalogoljunk. De mivel a gyomrunk még korgott, hisz nem reggeliztünk, belebotlottunk a Tram 1 nevű helybe, ami megterített reggelizőasztalokkal várt minket. Amikor beléptünk, TB erőteljesen ránézett a sörcsapra, mert kb. 6 féle sört csapoltak, így a pincér már magától hozta a sörlap menüt, és ajánlotta a 4 féle sörből készült kóstolót.

TB ezt szerényen el is fogadta. Kértünk még sonkás sajtos pirítóst, nata sütit, és én egy kávét. Közben láttuk, hogy a tömeg kint már a háromszorosára nőtt, és meg is jött a villamos, két külön kocsival. Komótosan elfogyasztottuk a reggelit, TB a söröket, én a vizes kakaó ízű kávét, mert hiába állnak közel Dél-Amerikához, kávét főzni nem tudnak, fizettünk, kisétáltunk a helyről, amikor is láttuk, hogy ott a kis kutyaól, minden ember felszállt, már igen csak tele, de már csak ketten vannak lent, gondoltuk próba cseresznye, álljunk oda. A vezető fel is vett minket utolsó utáni utolsóként. 🙂
Még félig kint álltam az ajtóban, már indultunk is..az ajtót továbbra sem csukta be, jól van az úgy. Két kézzel kapaszkodtam, a harmadikkal fotózni próbáltam. Néhány autó ráállt a villamos sínekre, akkor kicsit lassítottunk, volt, hogy 3 centi sem volt a vili és az autó tükre között. Mivel más ember már úgy sem fért fel, így meg sem álltunk egészen a partig.
Majd ott volt előttünk a Duoro folyó torkolata, sokan horgásztak, sétáltak, bicikliztek, vagy csak bámészkodtak. Az óceánig a sétányt pálmafa sor szegélyezi, csodás.
Fotóztuk a  világítótornyot, a hullámokat, magunkat, jól szórakoztunk a vicces új szemüvegünkben. Beolvadtunk a tömegbe, ebédre tapasokat ettünk, írok róla később.

Kb. 5 km a part hossza, a végén a kikötővel, ezt mi szépen lesétáltuk, metróval mentünk vissza a városba. Csodás nap volt!

A közlekedésről: Portoban 6 metró vonal van, ami inkább villamos, hol a felszínen, hol a föld alatt megy, kényelmesen lehet vele közlekedni mindenfelé. Ezen kívül 3 nosztalgia villamos járat van, 2 az óvárosban köröz, 1 a tengerparti. Mindenhová könnyen eljutottunk, az ára sem vészes. Egy kártyát kell venni az elején és ezt kell töltögetni, mindig annyival, ahová mész. Minden állomáson van automata, mindig ki van írva milyen zónás jegyet kell venni.
Gyalogolásról már írtam, fel és le….autóval iszony dugók voltak minden nap. Viszont az autósok türelmesek, nem sok dudát hallottunk. A zebránál általában van gomb, amit meg kell nyomni, ha át akarsz kelni, hogy zöldre váltson a lámpa, de nem vált. 🙂 Az autósok viszont megállnak és elengednek. 🙂

Portoi ételek

Utolsó nap elsétáltunk a Bolhao piacra, amely egy zöldségpiac, de úgy olvastuk, hogy remek halas kajákat is készítenek ott. Sajnos kaja árust nem találtunk, így csalódottan ballagtunk visszafelé, lehet hétvégente van csak nagy piac. Sétáltunk még egyet a parton, reggelire natat vettünk, lefotóztuk még egyszer a színes házakat, majd sajnos pakolni kellett.
Úgy döntöttünk, hogy az utolsó nap délutánját az óceán parton töltjük, nagyon csodás idő volt, tűzött a nap ezerrel, meg is kapott minket, szép pirosra sültünk. Búcsú vacsi egy szép nagy haltál volt, egy nagyon könnyű fehérborral.

A portugál konyháról:
Amikor megérkeztünk, akkor épp vacsoraidő volt, arra lettem figyelmes, hogy minden éteremben borozgatnak az emberek.

Gondoltam ez a nekem való hely, mert mostanában előnyben részesítem a bort a sörrel szemben, vacsorához pedig kifejezetten jobban esik, hiszen segíti az emésztést, illetve nem telik meg buborékkal tőle az ember gyomra. Különösen örültem, amikor láttam, hogy nem csak a nehéz, testes vörösborok a nyerők, hanem van könnyű fehér is. TB sem maradt persze szomjan, hiszen sört is főznek a portugálok, a Superbock, Sagres és a Bohemia a legfőbb márkák, ezeknek van világos, barna, némelynek búza vagy vörös változata is.
A portugál konyha nem nagyon változatos, nagyon extra ételt vagy fűszert nem találtunk. Sok halat esznek, de folyó és tengerparton mi sem természetesebb. Nemzeti ételük a tükörtojás és a Francesinha. A tükörtojás azért, mert ezt képesek mindenre ráütni, sült húsra, hamburgerre, szendvicsre, virslire…. Voltunk egy olyan étteremben, ahol nyitott volt a konyha, egy kukta folyamatosan tükörtojást sütött egy serpenyőben, melybe vagy 8 belefért egyszerre.
A Francesinha nevű ételt Portoban találta fel egy Daniel Da Silva nevű bevándorló, aki a francia konyhát akarta összeházasítani portugál ízekkel. A végeredmény egy fura szószos melegszendvics, amit főételnek esznek. Két pirítós között van sonka, kolbi, virsli, sült hús vagy steak, tetején az elmaradhatatlan tükörtojás és ráolvasztva sajt. Ez a szendvics úszik egy sörös paradicsomszószban. TB megkóstolta, hanyatt azért nem esett tőle. Lehet kérni L, XL, XXL méretben, az L-es az egy toast kenyérszeletnek megfelelő méret. Egy fickó az egyik étteremben XL méretet kért, óriás adag volt, nem is birkózott meg vele.

Említettem a halat…a portugálok a tőkehalat ezerféleképpen készítik el, bundázva, sütve, főve, grillezve, szószosan tetején sajttal (ilyet ettem, ez finom volt, csak tömény), esznek hozzá salátát, és sült krumplit.

Ami nekünk kifejezetten ízlett, az a tőkehal pogácsa volt, darált halhús, tojással összedolgozva, lisztben megforgatva és olajban kisütve. Mivel zsömle nem volt benne, mint nálunk a fasírtban, így nem szívta magába az olajat, finom volt. Ezt mindig kértük előételnek…mivel itt mindenki Tapast (azaz előételt eszik). A tapasról régebben azt hittük, hogy egy spanyol kajaféle, de ez magában foglal mindenféle falatkákat. Az étkezést sokszor kezdik (így mi is csatlakoztunk) egy tál olívabogyóval, csak úgy magában. Jöhet a halpogácsa, majd a főétel. A halas étteremben kérni sem kellett, a pincér a tányérokkal együtt hozta a frissen sült halpogácsát. A hal étteremben grillezett válogatást kértünk, 3 féle hal + tintahal volt a tálon, nagyon finom, szuper friss volt!
A tengerparton egyik nap csak tapasokat ettünk, szintén egy tál olívabogyót, egy másik helyen sajt és sonka volt ízlésesen egy tálra rakva. Jó volt falatozgatni a napsütésben.
Az első nap délben egy kis pince szerű étterembe tértünk be, csak pár falatot akartunk enni, természetesen az elmaradhatatlan halpogácsát kértük, és sült Chorizo kolbászt. A kolbászt egy fura tálon hozták ki, maga a kolbász egy rácson volt, alatta víz szerű folyadék. A fickó meggyújtotta, azt hittem csak flambírozza és majd a láng idővel eltűnik, de nem tűnt el. TB épp a mosdóban volt, amikor az eset történt, én meg csak csodálkozva fotózgattam a kolbászt és a lángot, amikor a fickó szólt, hogy forgatni kéne, így TB gyors grillezésbe kezdett. 🙂 Vicces volt ez a módja a sütésnek. A kolbi finom volt, kicsit más fűszerezésű, mint itthon. Köretnek teljes kiőrlésű pirított kenyérkockákat kaptunk, de ez olyan igazi teljes kiőrlés volt, szinte nyers volt a kenyér, és édeskés ízű.

Egyik este egy grill étteremben ettünk, látványkonyha volt, de mivel elég későn értünk oda, amit kinéztünk magunknak nyársak már elfogytak, ott is vegyesen kértünk kóstolót a húsokból. Ennél bevallom ettem már jobbat, bár ez volt az egyetlen hely, ahol csípős szószt is sikerült kérni, igen csípős volt, csak az íze volt fura, TB szerint kevesebb Domestos kellett volna bele 🙂 🙂 🙂

Az abszolút kedvencünk pedig a NATA nevű süti volt, ami leveles kosárka, benne finom lágy főzött tojáskrémmel, ez picit megsütve. A tészta ropogott, a krém szinte folyós volt, mennyei. Nem vagyok édesszájú, de ennek nem lehetett ellenállni! TB imádja a krémes édességeket, ez neki maga volt a falat mennyország!!
A tojáskrémből többféle édességet is készítenek, van, hogy csak magában megsütik. Ezt én grillezett sárgabaracknak néztem, de nem az volt. 🙂

A vendéglátásról: nem tudtuk milyen emberek a portugálok, egy biztos, hogy arra törekszenek, hogy minden vendég jól érezze magát és kiváló szolgáltatást kapjon. Nem olyan bratyizósak, mint az olaszok vagy a görögök, de nagyon értékeltem amikor a bérelt lakásba be volt készítve egy üveg bor, vagy amikor a pincér megkérdezte, hogy hogy ízlik az étel, minden rendben van. Figyelmesek voltak, amikor a haltálat ettük, látta a pincér, hogy nem fér már a szálka, rögtön hozott egy külön tányért. TB-t a sportbárban a kedvenc focicsapatáról kérdezték, nem tolakodóan, udvariasan. A pincérek mindenhol pörögtek, rengeteg volt a turista, de mindenkivel igyekeztek foglalkozni. Tetszett!

Összességében nagyon-nagyon jól éreztük magunkat, itt is megfogadtuk a szokásosat: VISSZATÉRÜNK! Hiszen még csak Portot sikerült megismerni, de Portugáliában még sok felfedezni való vár ránk és amit eddig láttunk, tapasztaltunk az nagyon megtetszett!

Ha pedig valaki meg akar minket örvendeztetni, íme a Nata receptje:

Portugál pudingos kosárka (Pastéis de Nata)
Hozzávalók (12 darabhoz)

30dkg leveles tészta
4dltej
4 tojássárgája, szobahőmérsékleten
12dkg cukor
3dkg liszt
diónyi vaj+ a forma kikenéséhez
csipet só

A sütőt előmelegítjük a legmagasabb fokozatra (általában 250C)