Újra a Balkánon – Albán kalandok (2017.)

Hogyan is kerültünk Albániába? Jó kérdés 🙂
Amikor a szülinapomat elkezdtük szervezni, a Wizzair éppen bejelentette, hogy új járatokat indít a Balkánra, TB pedig megkérdezte, hogy melyik remek új úti célt válasszuk. Először Montenegróra gondoltam, de az igazán nyáron lenne jó, így lett a számunkra legismeretlenebb ország – Albánia – a kiválasztott.

Eddig valahogy mindig mellőztük, mert veszélyes ország hírében állt, ahol minden 2. ember fegyvert tart, rossz az utak minősége és a közbiztonság, de az utóbbi években sok jó úti beszámolót olvastunk az albán vendégszeretetről, így nekivágunk mi is. 🙂

Érkezés

Az első gondolatom az volt, hogy zöld. Ahogy szálltunk le a repülővel azt láttam, hogy magas hegyek, sok fa és mező, szinte mint Szlovénia, tetszett! A kifutó pálya is egy völgyben ha, kinéztem a terminál ablakon, a háttér olyan  volt, mint egy csodás festmény hegyekkel.

A reptéren minden flottul ment, csomag, autóbérlés… és már utaztunk is Durres felé az autópályán…. ami 2 sáv plusz egy negyed, ami inkább kavicsos, mint aszfalt. TB kérdése: itt miért sétálnak emberek az autópályán? És miért bicikliznek szembe a leállósávon?? De! Sokkal rosszabbra számítottunk eredetileg…kétszer két sávos útra semmiképpen. Kicsit Ciprusra hasonlít 🙂

A szállodánk csodás, tengerre néző nagy félköríves erkéllyel, mi kell még! A part homokos, a víz egész jónak tűnik.

Vacsi egy parti étteremben volt…az étlap csak albán nyelven… a pincér angolul semmit nem beszélt, csak olaszul. Sosem gondoltam volna, hogy a csekély olasz nyelvtudásunkkal kell kaját rendelni. Én mondtam, hogy piccolot tudunk olaszul, de TB máris rendelte: Una birra, vino bianco, aqua minerale… már csak az étel volt hátra, amikor olasz és mutogatás keverékkel megegyeztünk, hogy halat eszünk és a pincérre bízzuk, hogy mit. Molto bene…. Jól van 🙂 Kaptunk bruschettat (pirítós paradicsom salsával), görög salátát, fűszeres sült krumplit és egy haltálat, melyen kb. 10 cm-s grillezett halak voltak, pont ahogy szeretem, ropogósra sütve. Citrommal, olívával isteni volt. Vacsinkat csak az egymillió szúnyog rontotta el, de ízletes volt minden. Mindezért 6000 Ft-ot fizettünk, baráti.

Szóval az első benyomások nagyon pozitívak, az emberek nagyon kedvesek. Holnap egy kis felfedező útra indulunk.

Albán programok:

Első nap az utunk a hegyekbe vezetett, a Kruje-i várat látogattunk meg, ahol a híres politikus, hadvezér és író Szkander Bég töltötte a mindennapjait, és 30 évig verte vissza az oszmánok támadásait, miközben könyveket írt, melyet Európa szerte publikáltak. Róla nevezték el Albánia híres „konjak” italát is. A város festői környezetben fekszik, magasra törő, komor hegyek veszik körül, melyekből sajnos csak nagyon keveset láttunk a felhős idő miatt, sőt az eső is elkezdett szemerkélni. A várhoz vezető úton egy bazársor van, mindenféle albán dolgot árulnak itt, olívabogyót, brandyt, rakit, sapkát, terítőket, albán papucsot, stb. A vár meglátogatása után mi is betértünk egy boltba, ahol a tulajdonos rögtön egy „konjak”-al fogadott minket, kedves. TB-nek vettünk helyi albán sapkát, (qeleshe vagy plis a neve), nagyon jól áll neki; nekem pedig egy trikót. Az úton hazafelé már szakadt az eső, így visszatértünk a hotelbe és vártuk a jobb időt.

Este besétáltunk Durres városba, mivel mi a „plázs”-on laktunk. Ez egy jó 5 km-es sétát jelentett. Különösebb történelmi belváros itt nincs, van egy sétány, pálmafás, sok étteremmel, a háttérben viszont vagy csúnya, vagy félig befejezett szellem épületekkel. Ezek akár nagy lakóházak, vagy irodaházak, épp csak a vasbeton váz van kész, látszik, hogy az építkezés évek óta szünetel. Kicsit szürreális. Ahogy sétáltunk a város felé láttuk, hogy a kikötő környékén a lakóházak előtt a síneken hagytak egy vonatot,  és az úgy ott van évek óta, semmi funkciója. Vagy a lakóházak előtt leraktak pár rozsdás sínt, és jól van az úgy, pont elfér ott. 🙂

Sajnos egyébként a szemét mindenhol jellemző Albániában, akár a városban, akár a tengerparton. Magát a partot nagyon takarítják, de ezenkívül sok a szemét a természetben is. Folyóparton eldobva kb. 100 sörösüveg, árokba betont öntöttek, a kukák mellett egy méteres körzetben is rengeteg a szemét. Tirana patakja is bűzös volt, színén látszódott, hogy inkább szennyvíz, mint patak. Másik „kedvenc” a járdán a hiányzó csatornafedelek. Egyszerűen csak egy lyuk van ott, általában tele szeméttel, ha valaki belelép egy ilyenbe, az tuti lábtörés. Szomorú.

Második nap csodásan kezdődött a reggel, egy cukrászdában kezdtünk, ahol TB meglepi sütivel és gyertyával készült nekem, ismét 29!! 🙂  Majd a Mat folyó völgyébe mentünk kirándulni kb. 70 km-re Durrestől. Egy egész új autópályán haladtunk egy darabig, majd az autópálya végénél a lehajtó már csak egy murvás földes félig kész út volt. 🙂 A kanyon egyedülálló szépségű, magas sziklák között halad a smaragdzöld folyó kilométereken keresztül, a gát után kiszélesedett a folyó, egy víztározó következett. Találtunk egy vietnami hidat is, át akartunk menni rajta, de annyira lyukas volt, hogy inkább visszafordultunk. Nem bíztam benne, hogy megtart. 🙂

Ha már erre jártunk, akkor elugrottunk Burrel városba is, megnéztük milyen is a belső Albánia. Péntek volt, de rengeteg ember volt az utcán…nem dolgoznak? Jellemző Albániában minden városban, hogy 100 méterenként van egy fogadóiroda, ahol lottóznak, sportfogadásokat kötnek. Körben kb. 10 tv, ott mennek a meccsek, bent asztalok, bárpult, sört csapolnak, kávét főznek, sőt a legtöbb ilyen helynek még terasza is van, ez a közösségi élet központja. Ebédre egy kis helyi bodegába tértünk be grillcsirkére. Emberünk csak albánul beszélt, így elmutogattuk neki, hogy akkor mi csirkét kérnénk, meg két vizet. Hozta is a csirkét feldarabolva, kenyeret, görög salátát, de mivel a hűtőben csak sör és raki volt, átszaladt a szomszéd boltba, vett két palack vizet és citromot is hozzá. Borravalót sem fogadott el, sőt, ő köszönte meg, hogy ott voltunk. A teraszon két öreg is grillcsirkét evett, mellé 2 decis pohárból rakit ittak (teletöltve). 🙂  Este a naplementét élveztük kicsit a parton, kezdett jó idő lenni. 🙂

Vacsira TB báránybordát evett, én pedig helyi tenger gyümölcsei specialitást paradicsomos mártással. Mindig elmaradhatatlan a görög saláta albán variációja, helyi sajttal a tetején.

Harmadik nap végre eljött az igazi „jó idő”, így tengerparti napot terveztünk. Reggel a Rodonit fokhoz tartottunk, ez egy kis félsziget, mely az Adriai tengerbe nyúlik, még a híres Szkander Bég is épített várat, ennek ma már csak a romjai láthatók. Kis hegyi falvak, zöld mező, kanyargó út, körben pedig a végtelen tenger.

Majd irány a strand, pont olyan, mint Rimini környéke, étterem, előtte 10 sorban napágyak, napernyők…maga a part több kilométer hosszú, finom homokos. A szél fújt ezerrel, de ez nem zavart minket. Főszezon még nem volt, kb. 6-an voltak a strandon a közelben. Ebédre ismét a kis halat kértük, mert nagyon ízlett, és mi más lehet ennél jobb a parton, mint a friss sült hal. Görög sali, előételnek ajándék bruschetta, desszertnek szintén ajándékba kaptunk pannacottát és gyümölcsöt.

Strandolás után irány Tirana, az estét ott töltöttük, látnivaló nem sok van, egy óratorony, templom, mecset, egy öreg kőhíd, de ezen kívül sok a kocka épület. A közlekedés káosz, mindenhová legalább két sáv vezet, de ebből 4-et csinálnak, mindenki kanyarodik mindenhova, 3 sávos körforgalomban egy biciklis szembe a forgalommal szelte át a 3 sávot….bármi megtörténhet.

Mindenhol éttermek, bárok és az elmaradhatatlan lottózók. Mint egy végtelen 7. kerület, csak teraszos bárokkal. Vacsink egy ősfás, pálmafás kertben volt, helyi specialitások, húsgombóc hagymás paradicsomos szósszal és borjú boros fahéjas szósszal és mogyoróval. Isteni volt! Este 9-10 körül a legtöbb szórakozóhely már tele volt, szólt a zene, mi egy rock kocsmába tévedtünk be, egyet sajnáltunk, csak német sör volt. 11 körül ez a hely is tele lett, hiába a terasz, mindenki cigizett, így a tömény füst hazazavart minket. Hazafelé megtaláltuk a Hunyadi Jánosról elnevezett utcát is. 🙂 (Hunyadi, Szkander Bég nagy cimbije volt.)

Tirana egyébként gyönyörű helyen van, háttérben a hegyekkel. A város hangulata kifejezetten tetszett és az, hogy itt is rengeteg a zöld, fa, parkok…ennyi fát még sosem láttunk fővárosban, nagy városban.

Eljött az utolsó nap is, mivel hét ágra sütött a nap, visszamentünk a tengerpartra, még egy utolsót napozni. Ebédre végre kebabot ettünk, bár nekem a görög változat jobban tetszik, mert azt igazi pitába teszik, itt pedig kifli félébe csomagolták a húst, salátát és öntetet. Zárás képen visszatértünk a cukrászdába egy helyi finom panna cottára és csokis sütire.

Mi az ami tetszett, és mi az ami nem?!

Kezdjük a negatívumokkal, mindkettőnknél a szemét volt az első helyen a negatívumok rövid listáján. Nagyon zavaró, nem szép látvány.

A másik a közlekedési morál és az utak minősége. Az autópályán egy helyen olyan lyuk volt, hogy 20-ra kellett lelassítani. Az autópálya egy nagy gyűjtőhely, mindenki közlekedhet rajta, a szélrózsa minden irányából kell bármire számítani, párhuzamos közlekedésben, vagy akár szemben. Sőt, gyalogosokra oldalról is, mert ők keresztbe is szelik simán a pályát, átugorva a középen lévő több, mint egy méter magas betonelemet. Nők is simán, magas sarkúban. Életveszély! De jött szembe biciklis, 3 kerekű kocsi, vagy éppen kapirgáló csirkék is voltak a pálya mentén. Volt olyan, ahol az autópálya felhajtót egy út keresztezte szembe jövő forgalommal….Útjelző táblák egész korrektül kint vannak, kivéve a mellékutakon, ott égtájak vagy megérzés szerint lehet leginkább haladni. 🙂 A mellékutak sok helyen borzalmas minőségűek, csupa kátyú, gödör. Persze van megoldás, egyrészt simán kirakják a 10, sőt az 5 km/h sebességkorlátozást is, illetve kb. 300 méterenként van egy gumis. Már értjük miért. Indexet általában nem használnak, de ha egyszer bekapcsolják, az legalább 10 percig villog. Féklámpák hébe-hóba működnek, legtöbbször csak egy, annak már örülni kell. Kedvenc kocsijuk a Merci, a kocsik 50%-a ezt a márkát képviseli, mindenféle évjáratból, akár 30 éves járművek is futnak még az utakon. Ha kanyarodsz ki valahonnan, simán melléd kanyarodnak, aztán majd a gyorsabbnak lesz elsőbbsége a kanyarodás után. Imádják a dudát, ha nem mész, máris dudálnak….nem számít, hogy éppen átengedtél egy gyalogost, vagy éppen a keresztúton közlekedő autónak kellett elsőbbséget adni. Kemény! TB hősiesen állta a kiképzést!

Ami tetszett, és ami miatt visszatérnék:

• nagyon kedves emberek, tényleg, le a kalappal, tökéletes kiszolgálást kaptunk, kedvességgel, vendégszeretettel
• csodás tájak, a képek magukért beszélnek
• finom ételek, finom sörök, finom borok, mindez megfizethető árakon