ArgUChi avagy utazgatás Dél-Amerikában (2024.)

115, 13 és fél, 2, 6.

Mit rejtenek a számok? 115. közös utazásunk, 13 és fél év alatt. 2 éve vágyunk már erre az útra, de a covid eddig közbeszólt, de most belevágtunk, megterveztük, megszerveztük, ez 6 hónapot vett igénybe. De most végre itt vagyunk, éppen a Buenos Aires felé tartó gépen, Párizsból 13 órás út. Már mindenünket elültük, de már Dél – Amerika fölött járunk.
Ahogy elteltek az ünnepek, egyre nagyobb lett rajtunk az izgalom, új helyszín, annyira új, hogy egy egészen más földrészt fogunk felfedezni, mint ahol eddig jártunk. Ismeretlen a nyelv, a kultúra, az emberek, az ételek.

Érkezés

Érkezés után, tiszta pontos taxival elég gyorsan eljutottunk a szállásra, bár villám látogatást tettünk az első elérhető boltban. 4 hideg helyi sörrel megkoronáztuk a megérkezést, majd szélsebes zuhany után igyekeztük az alvás hiányt orvosolni.
Másnap BA felfedezése volt a cél. Nagyon tiszta szép város, teljesen európainak tűnik, a legbelebb belváros a nagy sugárutakkal (volt, hogy 16 sav volt), klasszicista stílusú magas házak Párizst idézik, kicsit eltávolodva tiszta Thessaloniki, de néha olyan érzésünk volt, mintha Budapesten autóznánk, sétálnánk. A La Boca negyed tiszta nyócker, lepukkant házak, környék, mégis a turisták kedvence – nekünk is – a La Boca Juniors stadion és a szinte hihetetlen élénk színes házak miatt. Hop on hop offal jártuk be a várost, La Bocanal mi is leszálltunk, élveztük a hangulatot. Van itt japán kert is, szóval egy kis kelet is képviselteti magát. Hazafelé a taxiban meg szinte a kiskorúton éreztük magunkat, pont ugyanolyan.  Az egész városban nagyon könnyed faszén füst terjeng, mert szinte mindenhol grilleznek, vagy szabad tűzön sütnek, húst, kolbászt egyebet. Ez a hús hazája.

Este mi is kipróbáltuk az élményt, egy híres speciális vacsora show keretében. A Fogon Asado helyre mentünk, mivel nagyon népszerű, már egy hónapja le kellett foglalni. Kb 25 ember fér el, körbe ülve a hatalmas grillezőt, a szakácsok sürögnek forognak mindenhol, és hozzák a különböző fogasokat… Összesen 9 fogás volt, zöldségek, sajtok a grillen, különböző szószokkal, 4 húsos fogás és egy desszert, mindez helyi borkóstolóval egybekötve. Akármilyen hihetetlen a steak jött be legkevésbé, pedig annak kellett volna a nap fénypontjának lenni. A többi étel egyszerűen fantasztikus volt es az egész grillshow is! Elkészíthettük a saját chimichurri fűszer keverékünket, amiből ajándékba is kaptunk egy üveggel. Azt gondoljuk, hogy soha többé nem leszünk éhesek… Na jó, legalább egy hétig. 
A negyed ahol lakunk tiszta Thessaloniki szintén, kis utcák, terek, mindenhol kocsmák, kajládák, nagyon hangulatos. De minek utaztunk 13 órát, ha egy óra alatt is elérhető??

Most pedig irány Uruguay!

Meg kell hagyni a mai nap minden percét élveztük, kivéve a kompon az odautat, mivel a nagy hullámok miatt a kompnak olyan kilengése volt, hogy mindenki részeg emberként közlekedett, kapaszkodott amibe tudott, ez ránk is vonatkozott.

Ahová megérkeztünk kis városka neve Colonia, színes régi házak, világítótorony 60 éves Opel Olimpia, kb Kolompos Kristóf megérkezésének idejéből. Az utazásunk nem titkolt célja az uruguayi nemzet sörfőzési és gasztro kultúrájának felderítése. Az első boltban mindjárt vettünk két helyi sört, majd a nap folyamán többet is kóstoltunk, a legnagyobb meglepetés a helyi főzésű Zillertal sör volt, ami eredetileg osztrák tiroli.
A tenger színéről nem az Adria csodaszép kék színe ugrott be, hanem inkább a sárga tenger, ami itt barna, a La Plata folyó idehordott hordalékától. Először nagyon furcsa volt és kicsit csalódás, de ahogy hozzászokott a szem, barna tenger, vakító kék ég, perzselő napsütés és pálmafák, tulajdonképpen nagyon tetszett! Sőt, szívesen nyaralnánk itt egy hetet, lehet a nyáron Njivice helyett ide jövünk! A víz hőfoka is kellemes csalódás volt, kb 26-27 fok. Voltak akik meg is mártóztak. Mi 15ezer lépést tettünk, de a lusták golfkocsival jártak be a környéket. Itt is, mint Argentínában, mindenhol kellemes grill illat terjeng, fő uruguayi étel itt is a hús hússal a grillen. Itt még a desszert is hús. Az a probléma ezzel a konyhával, hogy nagyon a húsra van kihegyezve, a kajához két kis levélke zöld salátát kaptunk. Mellettünk egy kb 40 kilós brazil turista betolt egy  40 dekás steak- et, meg se kottyant neki.
Visszatérve Argentínába, már csak a környékünkön kolbászoltunk, a helyi kocsma negyedben. Palermo Soho ahol laktunk, ennek a központja tőlünk fél óra gyalog, mert BA- ben minden távolság óriási, amit a térképen pár perces gyaloglásnak gondolsz. Cserébe a taxi negyed órás útért kb 400 Ft- ot kóstált. Rengeteg van, mindenfele cirkálnak, csak le kell inteni egyet. A kocsik persze eléggé lepattantak, legalább is a nagy részük.
Szóval a kocsma negyed, kocsmák, éttermek tömkelege, az élet igazán 9-kor kezdődik és hajnalig tart hétköznap is. Mi nem voltunk soká, mert indulunk tovább hajnalban Barolilochebe.
Sokat nem aludtunk a pár napban, de nem aludni jöttünk! 

San Carlos di Bariloche

Meg a neve is gyönyörű, ugye? Ez a hely a világ vége és Buenos Aires között van félúton. A 7 tó vidéke, ez már Patagónia, azaz Los Andes, magyarul az Andok. Látni a hófödte csúcsokat, a völgyben pedig kéklik a Nahuel Huapi tó.
Jó két óra repcsiút BA- ból, hajnal 7kor indultunk, 2.52 es kelessel, mert a BA reptér zsúfolt lehet, akár 2 óra is a bejutas.
Kómás reggel után felvettük a kocsit Bariloche reptéren és elindultunk a szállásra, ami a várostól 4 km, csodás kilátással a tóra. Ez egy tipikus helyi cabañas, kedves háziak – persze megvesztegettük őket egy unicum szilvával – minden megvan ami a következő pár napra szükséges, grillező, szép kert és cicák.
Mivel az elmúlt napokban átlag 5 órát sikerült aludni, vagy annyit se, a délutánt henyéléssel töltöttük… Es a lényeg érik a cseresznye, itt van az apartman mellett, tulaj mondta, ehetünk nyugodtan… Na de ő még nem ismer engem… Legszívesebben lelegelném az egészet, holnap lekvár befőzés, cukrot és üvegeket már megvettük.
Délután elsétáltunk a strandra, a víz kb olyan 20 fokos… Kipróbáljuk.. Most nagy a szám, de kipróbáljuk!! Itt a környéken rengeteg a sörfőzde, gyorsan be is tértünk egybe. Rendeltünk egy málnásat és egy mexikói lagert, azt gondoltuk finom kukorica sör, de inkább IPA -ra hajazott. Először gáz volt, hogy médium méretet rendeltem, de PK- nak pont elég volt legyűrni a 3 dl t.
Vacsira mi más lenne, mint grill, ha már van grillezőnk, chorizo kolbi, meg sok sok sok zöldség, mert itt inkább húst esznek krumplival, sok húst sok krumplival.. Ez nekünk nem a kedvenc.
Igy ma lesz grillezett gömb cukkini és nagy adag saláta sok korianderrel.
Mendoza a híres borvidék itt Argentínában, tökéletes az éghajlat a tökéletes borhoz. A szőlő főleg Chardonnay ha fehér borról beszélünk, én is vettem két fajtát, be kell vallani nagyon finom. A tulaj megkínált egy vörös borral, itt lehet megszeretnénk a vöröset is, nem egy kaberne savanyú!

Bariloche 2. nap

Reggel ahogy kel a nap, mi is keltünk, hiszen be kellett főzni a cseresznyét. Nagy üstökben főtt a lekvár, közben a szállásadónk elkészítette a címkéket is hozzá. Kanadai német barátunk is segített, így a lekvár neve Turista lett, mellékelek egy képet. Holnap megyünk a piacra eladni.

Lekvár főzés után kocsiba ültünk és elindultunk a Circuit Chico- ra, azaz kis körútra, ami kb 50 km, tele van kilátóhelyekkel és sörfőzdékkel. Tudjátok, hogy imádjuk az Amazing race-t, több évad is eljött Barilochebe, igazából innen kaptuk az ötletet mi is, mert Mo -on azért nem hallani sokat, hogy turisták tömkelege érkezik ide. Meglátogattuk a helyszíneket, mint Bahia Lopez kis szigetet, Patagónia sörfőzdét és a Cerro Cathedralt. 2 felvonó visz 1955 méterig, lent a városban 23 fok, fent 13 és hó. Csoda helyszín, megkoronázta a napunkat, de a képek magukért beszélnek.
Itt Argentínában nagyon tudnak bort készíteni, sört főzni és a csokoládé is világhírű, a városban számos csoki gyár van. Amit hiányolunk az a gasztronómiai élmény, hogy valami is megmozdítsa a fantáziánkat, hogy a bendőnk elégedett legyen. Ahogy írtam, hús és krumpli, ezen túl nincs élet. Ha ebedre valami gyorsat szeretnél bedobni, csak hamburger van vagy sült krumpli sajt szósszal, esetleg ha szerencsés vagy, akkor pizza, persze vastag tésztás. Mi is igy jártuk, legyűrtünk egy hambit, de egész délután rosszul voltam amig emésztettem. Estere egy elit étterembe foglaltam asztalt, a helyi vitorlás kikötőben, mert rengeteg jó ajánlást olvastam, hogy itt a legjobb a tengeri étel. A hely maga klassz, hangulatos, közvetlenül a tó partján, de már ott gyanús volt, hogy 5 fele whiskeyt kínáltak az étlapon, kértük a single maltot, de csak egy féle volt, a legegyszerűbb Johnny… Egy minőségi elit étterem azért ad az ilyenre. Más rövid nem is volt… Alapvetően nem szoktunk rövidet inni, csak gondoltam a hamburger sokk után jól esne.
Az étlapon azért nem tornyosultak a tengeri kajak, volt pisztráng, ami nem is tengeri, risotto tenger gyümölcsével, hal krumplival és brokkolival, meg mexikoi ceviche ami nyers hal. Gondoltam a risotto jo lesz, mert a többi mind krumplival volt, TB ennek a gombás változatát kérte, ami sokféle gombát ígért. Kísérőkent egy mendozai chardonnay jött, igen finom bor volt. A risottok a mézes sör esete, az első falat finom, aztán egyre jobban nem esik jól, mind a kettőnknek nagy csalódás volt, mert sokkal jobbra számítottunk. Olyan otthoni Tajfun színvonal volt, ami ehető, de ennyi, nem világbajnok. Az adag jókora volt, nem is tudtam mindet megenni, de nem is esett volna jól. Egyszer már megkaptam, hogy nekünk túl magasan van a léc… Igen, ez igy van, de nekünk az utazás gasztro kalandokat is jelent… Kaland itt is van, csak nem pozitív értelemben. A lényeg egyébként a fűszerezésen van, nem igazán használnak sok fűszert, a botban is alig van pár fajta. Illetve nálunk a lidl vagy aldi zöldséges pultja egy kész vega piac az itteni választékhoz képest. El is döntöttük ezek után, hogy holnap mi grillezünk ismét, csak zöldeket.
Vacsi után besétáltunk a varosba, ami jó 40 perc, jól esett, a vacsit letoltuk egy hideg fagyival… Az egyik csoki gyárba mentünk, TB egy gombócot kért, ami két nagy púpos kanál volt, be kell vallani isteni finom volt. Szóval ami itt nagyon jó, az a bor, sör és a csoki.
Amikor hazaértünk egy vörös cica látogatott meg minket, örültünk neki, gyorsan elláttuk jutifalattal.

A 7 tó vidéke

A tegnapi fiaskó után reggelizni sem tudtunk, semmiféle kajára nem tudtunk gondolni, így a maradék cseresznyéből szedtünk egy kis dobozzal. Útnak indultunk a 7 tó vidékére a híres 40-es úton, ezt pont olyan, mint az USA -ban a 66-os út. A táj úgy indult, mint az igazi vadnyugat, fenyvesek, a préri, kopasz sziklák, gyönyörű tavak és folyók. Rio Limay folyó forrása maga a tó, egy jó darabig ezt követtük, többször meg megállva, egyszerűen csodálatos! Jéghideg, kristálytiszta, nagy sodrású, sok helyen horgásztak, valószínű tele van pisztránggal. Elkezdtük a tó túrát, egyszer csak az útról elfogyott az aszfalt burkolat. Itt ez teljesen normale. Maga az út nem rossz, zúzott kő a teteje, max 50-el lehet menni normál autóval, mert nem szerettük volna, ha a gumit széthasítja egy kő. Ha már több autó megy egymás után, iszonyú port kavar, mintha füstben közlekednél. Ahogy haladtunk befelé a szó szerinti vadonba, előfordult, hogy percekig nem jött szembe senki. Ez már tényleg a vadon. Ettől független mindig találkozik az ember mindenféle turistával, gyalogos, biciklis, hátizsákos, lakókocsis, mivel a tó partján rengeteg kemping található. Sokan sátoroztak, kicsit is irigyeltük is őket, már már azon gondolkoztunk hogyan lehetne megoldani itt egy jó kis kempingezést.
Délben azért a kis cseresznyés reggelitől megéheztünk, egy kis faluban találtunk egy kis pékséget. Ott kis péksütiket vettünk, gyümölcsöset, túrosat.
A kavicsos úton felújítással is találkoztunk, TBnek ez kész szakmai élmény volt, épp a földmunka folyt… De úgy, hogy közben ment rajta a forgalom… Gréder terítette szét a földet, az autós forgalom meg tömörítette, ez ám a hatékonyság!
További tavak, folyók, kék és zöld mindenféle árnyalata!
Este pedig ahogy terveztük, grilleztünk, mivel szegényes a zöldség választék, így volt répa, cukkini a grillen, sali, paradicsom és zöldhagyma a salátában, avokádó és grillsajt. Sokkal jobban esett, mint a tegnapi vacsi!

Bariloche – utolsó két nap

Barilocheben az utolsó két napot a környék további felfedezésével töltöttük, elmentünk kocsival El Bolsonba, ott ugyan tó nincs, de vannak folyók és a nagyon magas hegyek között nagyon széles völgyek vannak. Csodás volt az Andok lejtői között autókázni.

Egy szuper programon is részt vettünk Ernesto segítségével (@parapenteenbariloche, azaz siklóernyőzés az Andok felett. Ezért is mentünk El bolsonba, mert Barilocheben nem voltak jók a szél viszonyok. Felvittek minket egy magas hegyre, rácsatlakoztunk Ernesto ernyőjére és repültünk…. I believe I can fly dal járt a fejemben. Nyugalom, csend, csak a hegyek, a csodás táj, leírhatatlan élmény volt! Köszönjük!!

A nap meglepetése, hogy végre nem marhas-steakes-sült krumplis kajával találkoztunk, ez volt az Arapas, egy venezuelai utcakaja. Olyan, mint nálunk a pita, csak kukoricalisztből készül, vékonyabb és ropogós, a tölteléke TBnek tépett hús és lila káposzta, nekem pedig végre végre vega! Sőt 3 fele vegából lehetett választani, gombás, humuszos vagy padlizsános. Én ez utóbbit kertem, kék sajttal, rukkolával, és dióval. Isteni jó volt. Ezen felbuzdulva, hogy más nemzet konyhája jó lehet még Argentínában is, este mexikóiba mentünk! Csípős ugyan nem volt, de elég jót kajáltunk, bar szinte minden húsos volt. Az argentinok gyakran reggelire, ebédre és vacsorára is marhát esznek, az 50 dkg -s steak a kicsi, a normál az egy kilós. Van 10 cm vastag steak is. Zöldség nuku. Katasztrófa.
Az utolsó napot túrázással töltöttük, felmentünk az Otto csúcsra, mely Bariloche fölé magasodik, 1400 méter. Na jó, felvonóval mentünk fel, de gyalog jöttünk le… Mely igen meredek, poros, köves ösvényen történő ereszkedés volt, ma izomlázam is van. Időben rövidebb, mint anno a hasonló szlovén túránk, de a terep sokkal gazosabb volt. Leértünk, rögtön egy közeli strandra indultunk, a hős PK meg is mártózott a Száva közeli (14.7 C) hőmérsékletű vízben. Sokan azért nem úsztak, bár pucsított a nap ezerrel.

Este grilleztünk, a híres argentin utcakaját a Choripant. Ez csupán chorizo kolbász a grillen egy, kiflibe betéve, de mi adtunk hozzá sajtot, salsát, chimichurri szószt és vettünk hozza helyi vegyes savanyút, mert mar teljesen zöldség hiányunk volt. Ha más nincs, jöhet a jó öreg savanyúság.

Chile

Ma elhagytuk Argentínát a marhahús es steak hazáját… Hiába gyönyörű és finomak a sörök, borok, a jó kaja hiánya elkedvetleníti az embert. Mert napközben egy tízes skálán abszolút 10/10 érzed magad, ha eljön a vacsora ideje ez lemegy 4re.
Na de, ma elindultunk Chilébe, reggel volt egy kis taxi izgalom, hogy jön értünk vagy nem, de jött és átbuszoztunk az Andokon. Az Andok ezen a részen már nem olyan magas, mint Argentína északi részén, itt csak 2500-3000 méter magas csúcsok vannak, de ezek is lenyűgözőek. Az út önmagában nem hosszú, 4 es fel óra, de a határátlépések procedúrája majdnem duplájára nyújtja az utazási időt. Az érkezés azért meglepetéssel zárult, a busz az előző nagyvarosban bement a terminálba, ki es beszállás, gondoltuk Puerto Varasban mi is hasonlóképpen érkezünk. Aztán egyszer csak elhagytuk a PV csomópontot, majd az autópályán a Shell kútnál nagy fékkel megállt, a pilóta kiabált, hogy megérkeztünk PVba, mire lerohantunk a buszból, a csomagjaink már ki voltak dobálva a kutyaszaros fűbe, a Shell totem alá. Nem csak mi lepődtünk meg, hanem a többi hátizsákos turista is, hogy akkor most mi lesz, hogy jutunk be a városba. Mindenki csak kamillázott, mert a város még 15 perc kocsival. De a Tsampitravels remek szervezésének hála, a bérautót kihoztak a Shell totemhez, némi whatsappozás után, igy a mi problémánk megoldásra került, innentől kezdve TB kezében a kormány es irány a szállás. Szállásunk a Llanquihue tó partján található, várostól messze, közvetlenül a vízparton, saját kis magán stranddal, stéggel, kis bungaló jellegű faház varázslatos kilátással, grillezővel. Minden szálláson van valami kellemetlen meglepetés. Argentínában a traktor hangot kiadó hűtő, itt pedig az otthoni bögöly chilei változata, termetes méretben, agresszívek, harapnak és sokan vannak, amig le nem megy a nap. De kellemes meglepetés is ért, fűtés is van a házban… Kint 25 fok volt, hatalmas 3 napos oldalra néző ablak szívta a meleget és ment a gázkonvektor… Volt bent olyan 35 fok. Persze ezt gyorsan kikapcsolásra került.
A második meglepetés, hogy gyorsan elszaladtunk a boltba bor sör és reggeliért, meg szétnézni, és kicsordult a könnyem, hogy a zöldséges pult tele friss áruval, 8 fele saláta, 3 féle paradicsom, paprikák, cukkini, karfiol, brokkoli, korianderlevél, ananasz, málna, áfonya, almák, barack, dinnye, szőlő, minden szép, friss VÉGRE!! Csak úgy dobaltam be a gyümiket es a zöldeket a kosárba, tényleg meghatódtam…végre tudok enni valami értelmeset. Van friss hal, tengeri cuccok is, minden ami egy jó vacsihoz kellhet. Visszafelé bevágtunk egy adag gyümit, megpucolva volt eper, szőlő, mangó. Egy levegővel leszívtuk.
A 2. világháború után rengeteg német vándorolt ki ide, főleg ezen a környéken sok német él, német éttermek, klubok, kaják, német sörök, nemet termékek, vagy olyan minőségű termékek kaphatok. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy a mai grillezest lespórolva egy közeli étterembe mentünk, ahol spanyolul es németül beszelnek. Az összes német és spanyol tudásunkkal elmutogattuk, hogy mit szeretnénk. Levest kívantunk, mert kellett valami könnyű a belünkbe, természetesen a leves marhahús leves, de tele mindenfele zöldséggel, némi hússal, másodiknak pedig kuchent ettünk, ami egy német süti, olyasmi, mint nálunk a gyümölcs torta, csak vékonyabb a tészta, megsuhintva gyümölcsös vanília krémmel. Nem volt túl édes, nagyon jól esett valami más étel.

Chile – Cochamo

Amit a tegnapi blogból kihagytam, nem csak zöldség és gyümölcs volt a boltban, hanem növényi tejek is. Ahogy TB mondaná, széna és szalma tej, szóval tudtam venni rizstejet a kávémba, juhéjj!!
A PK tollából: „A mai nap Tsampika napja volt. Ez a világ egyik végéhez közeli kisváros, Cochamo, nem fűztem hozzá sok reményt, de az odaút már megváltoztatta a véleményemet. Minden zöld, az út odafelé tiszta Szlovéniaként hatott. A városba való megérkezés előtt átkeltünk egy folyón, ami kb 100 méter széles volt, ez ömlött be a Csendes Óceánba, de nem úgy kell elképzelni, hogy a nyílt óceánba ömlik, hanem ez egy fjord. Ezt a helyet Tsampika találta meg a térképen, amit meg akart nézni. Az első látnivaló egy kilátó a hegytetőn, a kocsit lent hagytuk a hegy közepén, majd gyalog jó meredek emelkedőn, magán telkeken keresztül – egy a lényeg, csukd be a kaput, hogy a marhák, birkák ki ne menjenek.  A cél előtt egy néni integet az ablakból, hogy gyertek, gyertek aranyos báránykáink, gyertek ide a kemencébe, mint a vasorrú bába meséjében…. Mivel a kilátóhoz a telken keresztül vezetett az út, 5 dollárt le kellett perkálni, majd tovább a fehér zászlós úton. Fel is jutottunk, tényleg lenyűgöző a kilátás, vannak függőágyak, sőt, folyóvíz is. Kicsit megpihentünk, gyönyörködtünk, majd indultunk tovább Tsampi hintája felé, hozzáteszem, csak ezért jöttünk ide Békéscsabáról. Megint jó pár magán telek, még az is ki volt írva, hogy hinta recepció. Azon a telken nem tudtunk átmenni, igy kerültünk egyet, azt gondoltuk, hogy feljutunk, de egy fekete kutya nyomatékosította, hogy itt át nem juttok, ha nem fizettek. Jött is a két fogú öreg, hogy ez az ő telke és perkáljunk. Kevés spanyol tudásunkkal értettük meg magunkat, majd 5000 peso kifizetése után a kutya is barátságos lett, farkcsóválva jóváhagyta a tovább utunkat. Tsampi kiélvezte a hinta adta lehetőségeket, és a kilátást, de én sem éreztem magam rosszul. Visszatértünk a kis ultra fapados Suzuki SPressonkhoz és leautóztunk a városba. Itt felfedeztünk két újfajta sört, majd felderítettük a környék gasztronómiai lehetőségeit.
Ma hal nap volt, ez mégis a Csendes Óceán! Ebedre hallevest ettünk kagylóval és hallal, illetve rák pitét. Be kell vallani, az elmúlt másfél hét két legfinomabb kajája volt, végre egy új gasztronómiai felfedezés, ami az ízlelőbimbóinkat is meglepte, tényleg nagyon finom volt.
Meg egy kicsit az úton tovább menve egy csodaszép, de heghideg folyóba botlottunk, fotók önmagukért beszélnek. Ha nem 5 napra jönnénk ide, akkor szívesen kempingeznek a folyó parton pár éjszakát. A folyót megkóstoltuk, kb 10 fokos. Tsampi előtt egy kihívás is állt, egy vietnami hídon való átkelés oda-vissza, ami mindenkinek szinte mindennapi dolog… De ő is hősiesen átkelt, viszonylag jó sebességgel.
Este a nap itt 10-kor megy le, igy minden eltolódik, de este 8 után megkezdtük a grillezest, a tóparti teraszunkon, szerencsére a böglyök nem akartak részt venni a grillezésben, sőt a szúnyogok sem éltek a meghívással. A menü: sör a begyújtáshoz nekem, halfilé borssal és olíva olajjal, grillezett erős paprika, brokkoli fokhagymával sütve, paradicsom és újhagyma salsa saláta ágyon korianderrel és lime -al, némi balzsamecettel meglocsolva, friss mangó kockák chilivel. Azt hisszük, hogy kiváló szakácsok vagyunk, menü fenséges volt. Zsófia és Bede Róbert sehol nincsenek.”

Chile – Osorno

Megint szuper napunk volt itt Chilében a tóvidéken. A reggelt technikai elintéznivalókkal kezdtük, pl pénzváltás, igy bementünk Puerto Varasba, sétáltunk is egyet ha már ott jártunk, de annyira nem nyűgözött le, igy a természeti csodák felé vettük az irányt. Potrohúé vízesések volt az első állomás, kellemes 4 km körséta a zubogó folyó partján, hatalmas erővel jön le a víz a vizesénél, és ami még különlegesebbe teszi az az, hogy a háttérben kimagaslik az Osorno vulkán havas hegycsúcsa, mely 2600 méter. Képeslap fotók születtek.
Következő megállónk a Petrohueben levő kikötő és folyópart, nekünk ez fontos helyszín, mert itt volt az Amazing Race egyik befutója. Mi is befutottunk, majd felfutottunk egy hajóra, hogy egy fél órás kört tegyünk a folyón ismét az Osornot csodálva.
Visszafelé gondoltuk ideje megmártózni, igy megálltunk a folyó egy szakaszánál fotózni, a vulkáni köveken haladtunk a víz felé, de arra már nem került sor, hogy átvegyük a bikinit, mert a rajokban támadó böglyök miatt igen csak bele kellett húzni még a fotózásba is. Én nyomtam a videót, Tibi meg hajkurászta a dögöket. Kicsit kiborultam ezen. De jöjjön a B terv, ha már láttuk a vulkánt lentről, nézzük meg hogy van a feljutás, mekkora sorok vannak és másnap már rutinosan mehetünk fel. Kb 1000 méterig kocsival mentünk fel az igen kacskaringós úton, ekkor már az az ötlet, ha nincsenek sokan, csak menjünk fel most, mert még egyszer nem lenne jó kacskaringózni, illetve gyönyörű tiszta idő volt. Sor nincs, a nap sütött ezerrel, igy pár percen belül fel is pattantunk a lanovkára. 1200 méterig ment az első, majd 1600ig a második, ez már a jelenlegi hóhatár. Kijelölt ösvény vezetett a vulkáni hamuban a hóig, csodás kilátással a környező hegyekre és a tóra. Nagyon élveztük, nagyon tetszett.
Hazafelé megálltunk egy népszerű strandnál, fél 7 volt, de úgy tűzött a nap, mint otthon délután 2-kor nyáron. Elvileg 20 fok volt, de 30nak tűnt. A tiszta levegőben a nap szinte éget. Gyorsan beültünk egy teraszra, ahol a helyi főzésű sör volt a csapon, gyorsan legurítottunk egy korsóval, mert a vulkán túrán igen csak kifáradtunk, megszomjaztunk, és a vizünk is elfogyott. Nem minden nap iszik az ember ilyen kilátással sört!
Este vacsira grilleztunk, nagyon vékonyra szeletelt marhahúst kaptunk, na nem sokat vettünk belőle, csak egy kis kóstolót, karfiol pürével, amibe tettem egy kis helyi mozzarella jellegű sajtot, 2 gerezd paradicsomot, sót, borsot, chilit. Volt még chilis almapüré és joghurtos zöldhagymás zöld saláta és az elmaradhatatlan grillezett erőspaprika!

Chile – Puerto Montt

Utolsó Puerto Varasi napunkra egy nagy túrát terveztünk végig egy folyóparton, ami beletorkollik a Rio Petrohuebe, kb 10 km oda vissza, szuper lesz! Ki is néztünk egy nemzeti parkot, ahol rengeteg túra ösvény vezet mindenfelé, viszonylag közel is volt kocsival. De már az úton rosszat sejtettünk, amikor láttuk, hogy a futkározó sportoló emberek csapdossak magukat mindenféle pólóval, vagy épp ami a kezükbe akad. Lepároltuk, de ahogy kiszálltunk, szembesültünk a szörnyű valósággal, bögöly felhők gyűltek körénk, jöttek a friss húsra. Újratervezés, mert ezt nem bírjuk ki 5 percig sem, nemhogy egész nap. Kinéztem egy közeli vízesest, vagy egész nap autókázhatunk a tó körül…. De aztán rájöttünk, hogy a helyzet ugyanaz lesz mindenhol. Így elmentünk a közeli nagyvárosba, Puerto Monttba, ami már nem a tóparton, hanem a Csendes Óceán partján fekszik. Gondoltuk bögöly barátaink nem szeretik a sós levegőt. Bár nem vagyunk város rajongók, de ez egy tényleg dél -amerikai nagyváros, az igazi Chile, nem turista kirakat. Ettünk egy baromi finom tengeri hallevest, már megérte ide jönni! Sétáltunk fel alá a városban, sok látnivaló nem volt, csak a helyiek hétköznapi élete, a régi városrészben egy lezárt utcában kb kínai piac szerű vásár, de a másik oldalon ott csillogott az új pláza is. Igy viszonylag rövid volt a nap a többihez képest, de maradt idő arra, hogy megmártózzunk a tóban, ha már saját strandunk van. A víz izmos, azaz nagggyon hideg, de hős PK elmerült benne, míg én csak a lábamat mártottam bele.
Este ismét grill, helyi kolbi, provoleta grillsajt, kukorica, erőspaprika, paradicsomsaláta, hagyma és fokhagyma is a grillen. Ismét isteni volt!

 

Chile – Vina del Mar

A mai napra nem sok érdekesség ígérkezett, elhagytuk Puerto Varast és elutaztunk az utolsó helyszínére ennek a túrának, Vina del Mar- ba, a végre megérdemelt óceán parti pihenésre. Kicsit kellett is már ez a hangulat, igazi nyaralóhely a Csendes Óceán partján.
Bevallon ez az utolsó pár nap valahogy nem került igazán megszervezésre, gondoltam majd befizetünk egy két túrát, de nem találtam otthon sem a neten, mind Santiagobol indult, majd itt is írtam egy két utazási irodának, de semmi. Közben meg egyre jöttek az ötletek, hogy még ezt meg azt kellene csinálni. Mikor leszálltunk, megfogalmazódott bennem egy kósza gondolat, mi lenne, ha nem busszal jönnénk Vina del Mar -ba, ami 120km Santiagotól… Mi lenne, ha nem 4 éjszaka lenne itt és 1 Santiagoban, hanem 5 itt, és bérelnénk azonnal egy kocsit….ahogy földet értünk és fékezett a gép, az ötlet egyre erősebb volt bennem, gyorsan el is mondtam Tibinek, aki ennyit szólt, oké legyen így. Amíg a csomagokat vártuk, írtam a Vina szállásnak, hogy mi lenne, ha még egy éjszakára meghosszabbítanánk a szállást… Mire kijöttek a csomagok, le is volt rendezve, kifizetve, Santiago szállás lemondva. Na már csak kocsi kellett…. Kint sorakoztak a kölcsönzők, persze foglalásunk az nem volt… Mondták, hogy no carro…. Max egy pick up. Na az túl nagy, meg drága…. Így felhívtam az egyik kölcsönző központját, aki visszaigazolta, hogy van egy kocsi… De nem nála, hanem egy másik telephelyen… Sebaj, gyorsan felvette az adatokat, lefoglaltam. Irány a taxi foglalás, aki 3 dollárért elvitt a reptérről kb a XI. kerületbe, itt volt a kölcsönző. Csupa kedves ember. Mondták, hogy 24 óra alatt szoktak kölcsönzést elfogadni.. Most 2 óra, 5re van beírva az autó. Mondtam oké, de a telefonban azt mondták, ha kész van vihetjük, amúgy szívesen varunk is rá. Csodák csodájára 10 perc adminisztráció és mar a mienk volt a zsír új Peugeot 2008as jármű. Pont ilyenünk volt Argentínában is, szuper, már ismerjük. Tehát a leszállás óta egy óra telt el, és minden program átszervezve, a kocsi is készen áll, mehetünk!
Vina del Mar- ban egy óceánra néző kéglit foglaltam, 6. emelet, terasszal, garázzsal… Innen indult, hogy béreljünk kocsit, hisz van garázs
A tulaj itt várt minket, átadta a kulcsokat, és ennyi volt. A hely nagyom hangulatos, igaz, viszonylag nagy város, de igazi tengerparti hangulat, kocsmákkal, éttermekkel… És itt a mi kis oázisunk a 6. emeleten.

Chile – Casablanca

Itt az a jó, hogy minden nap más és más. Egyik nap a hegyekben van, majd tavaknál, folyónál, óceánparton…így a mai napra megint jutott valami új.
Az időjárásról írnék pár szót. Azt már megtapasztaltuk a tavaknál is, hogy reggel elég megtévesztő idő tud lenni, hűvös, felhős, 11 korul viszont egy csapásra minden megváltozik és jön a jó idő. Itt sincs ez másként az óceánparton. 11-ig felhős, sőt, párás, olyan, mintha esne valami, majd jön a napsütés, este 9 körül van naplemente. Az is fura, hogy itt napközben olyan 22-23 fok van, ez persze nem zavarja a helyieket abban, hogy fürödjenek az óceánban, kis nyári ruhákban járnak, papucsban, amíg a turisták estefelé inkább kis dzsekiben, de legalább pulóverben. Az is érdekes még, hogy kb 30-40 km re a parttól 35 fok van, itt akkor is marad a 22.
Útnak indultunk, a fentieket figyelembe véve 10korul,még felhős volt az ég, de kb 40 perc es 40 km múlva napos, 28 fok volt. A chilei Casablanca borvidék borászatait kerestük fel, kész Badacsony túra, azzal a különbséggel, hogy itt nincs tó, illetve nagyok a távolságok, kocsival kellett menni. Szegény TB így nem kóstolt, de vettünk is 2 üveg bort, a szálláson ő is élvezhette a kitűnő chilei borokat. Fehér borból főleg sauvignon blanc és chardonnay van, találtunk nagyon finom rieslinget is. A borászátok extrák, jól néznek ki, az egyik helyen sajt kóstolót is kértünk, nagyon jól illett a borhoz. Mivel viszonylag hamar végeztünk, délután tettünk az óceán parton egy sétát, sajna pont felhős volt az idő, de legalább gyűltek a kilométerek a lábunkban az esti vacsi előtt.
Nem bírtuk ki, itt is grilleztünk, mert találtunk a szekrényben egy elektromos grillt. Még egyszer kipróbáltuk a hajszálvékonyra szeletelt marha húst, padlizsánt grilleztünk, amire a helyi mozzarella sajtból tettem, chilis gomba volt snidlinggel, salsa salátával és korianderrel, na meg grillezett erős paprika. Viszont ebből sikerült olyan erőset kifogni, hogy amikor sült csak úgy köhögtünk tőle. Minden isteni finom lett! Hozzá pedig az egyik frissen szerzett bort ittuk.

Chile – Ruta 60

Tényleg minden nap tartogat valami újat… De a mai nap volt az egyik fő oka, hogy kocsit béreltünk. Argentínában és Chilében is láttuk az Andok patagóniai részének egy kis darabkáját, felvonóztunk többször is, túráztunk, vulkánon voltunk, de eddig elmaradt az, hogy igazán magasan legyünk, mert igenis ha már itt vagyunk, akkor látnunk kell a 4-5 ezer méteres csúcsokat, ezért korán reggel kocsiba vágtuk magunkat és elindultunk Chilében a tengerpartról a hegyekbe, azaz pont keresztbe. Chile igen hosszú ország, kb 6e km, de szerencsére keresztben csak 200 km széles. Jó darabig autópálya volt, majd elértünk az utolsó szakaszhoz, kb 20 km hosszú, majd 2000 métert emelkedik egy őrületes szerpentinen. A vonalvezetés a csatolt térkép foton látszik eszméletlen, amikor egymás után hosszú konvojban mennek felfelé az autók, kamionok. A forgalom azért óriási, mert ez Argentína és Chile egyik igen fontos határ átkelője. Voltak itt brazil, paraguayi, uruguayi kamionok is. Nem kezdő sofőröknek való, az tény. Felértünk a szerpentinen és az Inka tó felé akartuk venni az irányt, de elvétettük a kihajtást, mert inkább valami útépítő területre hasonlított a környék… Így tovább mentünk, de szinte azonnal az argentin határon találtuk magunkat. Nem akartunk átmenni, az utolsó utáni pillanatban visszafordultunk, nehogy steak -el tömjenek meg minket.
De hiába fordultunk vissza, a határ itt nem egy vonal, hanem bonyolult keszekusza utak, mivel a viszlát Chile tábla után fordultunk vissza, máris a chilei beléptető oldalon találtuk magunkat. A nem létező spanyol tudásunkkal, és a határőrök nem létező angol tudásával és a Google fordító segítségével elmondtuk, hogy mi a szitu, nem voltunk Argentínában, csak itt megfordultunk, meg is értették, még útlevelet sem kértek, de biztos ami biztos kinyitottak az autót és a drog kereső kutyát beeresztettek. Buksi alapvetően gyorsan végzett, de kiszagolta az útra vett hideg összevágott gyümölcs mixet is, amit a határőrök megkívántak és elvettek. Itt ők az urak. Buksi pedig inkább az úti szendvicsre gerjedt rá, de azt meghagytak nekünk. Ha mar ilyen szépen összejöttünk, megkérdeztük hol a wc, használhattuk is, még sosem voltunk wc n 3000 méteren.
Elbúcsúztunk a határőröktől es Buksitól, majd az Inka tó felé vettük az irányt. Gyönyörű azúrkék színű tó a 4-5ezer méteres csúcsok tövében, ez egyébként egy sí központ, de ahogy láttuk a pályák inkább profiknak valók. Leültünk, megettük a Buksi által összenyalt szendvicseket és csak elmélkedtünk, lestünk ki a nagy hombár fejünkből, hogy hol is vagyunk, hova is vetett minket a sors, egyszerűen lenyűgöző volt, utazásunk egyik csúcspontja és egyben legfélelmetesebb napja is (nekem… A kanyaros út miatt)
A magasságot séta közben is igencsak lehetett érezni. Nem mellesleg fent 26 sok volt, vakító napsütés, visszafele a völgyben 37 fok is volt. Persze az időjárás előrejelzés szerint 13 fokra készültünk…
Vacsizni egy perui étterembe mentünk, előételnek chillis rák krémes izé volt, szerintem édes krumpli volt alul, nagyon jóízű volt. TB egy inka csirkés chilis kaját kért, én pedig lazacot sok zöldséggel, szója szósszal, barackkal. Mind a kettő nagyon finom volt.
Utána tettünk egy nagy sétát, kimentünk a mólóra naplementét nézni. Két érdekesség van a mólon, az egyik egy 80 éves ipari műemlék, egy daru. A másik, hogy kijelölt zóna van a horgászoknak, egymás mellett szorosan állnak és dobaljak be a mű csalit. Ez nem az a nyugis horgászat amire asszociálunk, zsúfolt, hangos…. De épp láttuk, amikor az egyik fickó kifogott egy szép barracudát.

Chile – empenada

Ismét egy nap ami teljesen más, mint az előző, sőt eredeti terveinkhez képest is totál másképp alakult. A terv az volt, mivel itt egy közeli szigeten él egy speciális pingvin faj, hajókirándulással közel lehet menni a szigethez és megnézni a pingvineket. Ehhez egy tőlünk kb 80 km re lévő strandra kellett eljutni. Annyit nem értettem, hogy a Cachagua sziget szemben van a Cachagua stranddal, akkor miért az egy órára lévő helyről indul ide a hajó, mi megnéztük, hátha van valami áthidaló, rövidebb megoldás. Ahogy kiértünk a strandra, az időjárás nem volt velünk, 19 fok, szeles és nagy hullámok. Ekkor már tudtam, hogy tuti nem fogunk egy órát hajókázni egy lélekvesztőn. Azt viszont, hogy a sziklakon egész jó kis túra út vezet az óceán partvonalát követve, elindultunk rajta. Klassz kis öblök, szikla képződmények, szorosok, hullámtörő sziklák, és hatalmas villák, ez volt itt a luxi negyed. Gondoltuk, hogy akkor már átmegyünk a közeli Zapallarba, ahol híres az empanada, majd onnan visszabuszozunk a strandra, ahol hagytuk az autót. A terv jó volt, csak egyszer elfogyott a félig kiépített út, majd pók, rák módjára ereszkedtünk le a sziklakon, majd fel. Egy idő után ezt megelégeltük, főleg én, mert nem haladtunk, és még 2 km volt hatra. Egy helyen sikerült végül is felmenni az útra egy üres telek mellett, kisebb mászói tehetséggel. Még PK is büszke volt rám! Jött még egy kis gyaloglás, majd megtaláltuk a híres empenadas éttermet. Spanyolországban is ettünk mar finomat, meg Buenos Airesben is, itt annyi volt a különbség, hogy fatüzelésű kemencében sült, és nem kis pierogi méretű, hanem jó tenyérnyi. TB sonkás sajtosat tolt, én 3 féle zöldségest sajttal, a zöldségek pedig gomba, articsóka és pálma szív. Eddig ez utóbbival nem találkoztam, leginkább a fehér spárgához hasonló, íze pedig az articsókához. Utána olvastunk magas a fehérje tartalma, sok ásványi anyagot, és antioxidánst tartalmaz, nagyon egészséges. Azt hiszem ezt otthon is be kell szerezni!
Az empenadahoz megérdemeltünk két jófajta csapolt sört, a híres chilei Kunstman sörgyárból, olyan negyed barna volt, de a 7 km extrém gyaloglás után, vérré vált az ereinkben. A buszt visszafelé nem találtuk meg, de nem is nagyon kerestük, a láb mindig kéznél van, így gyalog indultunk visszafelé már a rendes úton, igy 6 km könnyű séta volt az út visszafelé. Ismét jó napot zártunk!

Chile – sivatag

Utolsó nap: két dolog maradt ki a chilei programokból, sivatagi élmények és megmártózni a Csendes Óceánban. Az időjárás nem tett a kedvünkre, 19 fok, pára és ködszitálás. A sivatag közvetlen az óceán mellett van, egy óriás homokdomb, dűnék, fel lehet rá mászni, érdekes volt, bar a rossz fény viszonyok miatt, azaz no nap, nem sok mindent láttunk. Rövid séta után inkább a strandra mentünk, még 19 fokban. Egy kis halászfalunál álltunk meg, tettünk valamit a bendőbe. Tengeri halleves volt a menü és ceviche, ami a dél amerikai ruszli, egy halléből és citromból készült mártásban, ezt úgy hívják, hogy tigris tej. A ceviche friss lazacból volt, halból és rákból, isteni volt!
Majd irány a strand! A strand pont ugyanúgy néz ki, mint barmely a mediterrán térségben, homok föveny, víz, sziklák, csak a meleg és a napsütés hiányzik. A helyieket nem érdekli, ettől függetlenül nagyon élvezik. „Napoznak”, fürdőznek, sznorkelznek, de azért elkerül a neoprén ruha is. Mivel utolsó nap volt, szó nem lehetett róla, hogy a Csendes Óceánban való fürdés program elmaradjon. Nem érdemes várakozni, hogy majd később, be kell menni és kész! Mint kiderítettük a víz 15,4 fokos volt, PK azonnal elvegyült a helyiek között a vízben, élvezte a Csendes Óceán habjait. Belemenni nem olyan óriási érzés, de ha mar belementél, nem olyan rossz, az tuti, hogy mi nem ehhez vagyunk szokva. Én is megmártóztam, kb 3 másodpercig, mert nyápic vagyok. A barilochei tótól azért melegebb volt 2-3 fokkal, abba én csak a lábamat tettem bele. Összehasonlítás képpen, otthon nyáron a kútvíz 13 fokos, tehát fürdésre alkalmas.
Utolsó este kicsit kiélveztük a várost, épp sör fesztivál volt a Kunstman (az egyik leghíresebb chilei sörgyár) kocsmájában, csak 14 fele sör volt a csapon. Megittunk egyet, de sajna jött a DJ aki remek muzsikájával (hallgathatatlan sz@rral) elüldözött minket. A vacsi volt az est fénypontja, egyik legfinomabb kaja, amit Dél – Amerikában ettünk, tökéletes kiszolgálással. Előételnek ismét ceviche, de az volt a különlegessége, hogy pánkó morzsában sütött erős paprikába volt beletöltve. Főételnek én lazac steak -et kértem, TB pedig adott még egy esélyt a marha steaknek, ami itt isteni volt, de nem egy fel kilós hús hegyre kell gondolni, két kis tallér volt, gomba szósszal leöntve, krumplipürével. Egy palack chilei chardonnay megkoronázta a napot.
A helyi rövid ital neve itt Pisco, ami tulajdonképpen törköly pálinka, ebből csinálnak egy Pisco sour nevű koktélt, tört jégre öntenek friss citromlevet, illetve egy kis Piscot, a pohár száját pedig cukorba martjak. Egész finom volt, egyik nap kaptunk ilyet ajándékba ebéd után.
Időközben már Párizsban ülünk a reptéren, lassan hazaérünk a majd 3 hetes túráról. Sok izgalmas dolog történt még velünk, amit egy összefoglalóban hamarosan megosztunk! Emberekről, eseményekről, kalandokról, maradjatok velünk!

A 3 hetes program zárásaként olyan dolog történt velünk, ami soha. Reggel 9-re terveztük az indulást, a reptér kényelmesen 1 óra kocsival, este azért nagyjából összepakoltunk, időben elaludtunk…majd hajnal fél 3-kor éktelen robajra ébredtünk. A szívem majd kiugrott a helyéről, hogy mi ez. Földrengés. Mit csináljunk most? A sirályok repültek az óceán felől, TB kinézett, hogy tegyük amit a többiek, gondoltuk mindenki kirohan az utcára, de még csak fel sem ébredtek, lámpát sem kapcsolat. Mi halálra rémült arccal hoztuk meg a gyors döntést, húzzunk a reptérre. Persze mi jut ilyenkor eszébe az embernek…a kocsi a mélygarázsban áll, tehát ha leomlik az épület és még mi túl is éljük, nincs mivel kimenni a reptérre, pedig jó lenne hazajutni…és tuti jön a cunami, hiszen az óceánparton vagyunk. Szerencsére egyik sem következett be, a helyieket olyannyira nem érdekelte, hogy még a kutyák sem ébredtek fel, pedig jó néhány lakott a házban és folyton ugattak. Most teljes csend. Gyorsan magunkra húztunk pár ruhát, bepakoltuk a maradékot turbóban, mind eközben remegett minden porcikám, a liftet sem mertük használni, így lépcsőn le, kocsival ki, és irány a reptér. Főleg azért paráztam, mert az eredeti terv szerint nem is itt kellett volna már éjszakázni… de szerencsére túléltük, mi remegtünk, a helyiek fel sem ébredtek. A földrengés egyébként 4,6 -os volt, viszont az epicentruma 2 km-re volt onnan, ahol mi voltunk, szóval közel volt, ezért is éreztük ennyire.

Persze ez nem szegte kedvünket attól, hogy tervezzünk még közép- vagy dél-amerikai utakat, de most már erre is fel vagyunk készülve, nem fog ilyen váratlanul érni.

Összességében pedig életünk egyik legjobb utazása, élménye volt!