Szilveszter – na de Belgrádban??!! (2017.)

Jó ötletnek tűnt, és az is volt!! De miért is? Egyrészt közel van, 3 és fél óra alatt meg is lehet tenni az utat, hiszen végig autópálya, a szállás 3 éjszakára annyiba került, mint a Garda-tónál kb. egy éjszaka, kaja és ital is olcsóbb, mint itthon. Pont tökéletes egy pár napos kikapcsolódásra!

Első nap:

Ha utazunk, általában hajnal 4-kor, max. 5-kor szoktunk indulni, de ahogy írtam, mivel Belgrád rendkívül közel van, így kényelmesen csak reggel 8-kor pattantunk autóba. Egy kis kitérőt tettünk Újvidék után, megnéztük, ahogyan a Tisza a Dunába folyik. Ahogy elhagytuk az autópályát, egy kis falun keresztül vezetett az út a torkolatig, mintha Borsod megyébe csöppentünk volna a 80-as évekbe. A torkolatnál lévő falun már látszott, hogy néha turisták célpontja is lehet, volt 2 étterem és valamivel rendezettebb volt a környék. Sajnos a fotók a szürke, felhős időnek köszönhetően nem lettek igazán jók.

Utunkat tovább folytattuk Belgrádba. Alaposan megdolgoztattuk a Wazze-t az útiránnyal, mert a szállásunk a belvárosban volt. Mindezzel együtt Tibi is megdolgozott az esti sörért, mert Belgrád tényleg a balkán közepe. Mi sem mutatja ezt jobban, mint a közlekedés. Azt felejtse el mindenki, hogy Budapesten dugó van. Nincs. Ez nem dugó. 🙂 (Majd erre a mondatomra emlékeznem kell, amikor reggelente a pesti dugóban ülök egy órát, hogy a 11 km-re lévő munkahelyemre eljussak és mérgelődök). A dugó az Belgrádban van, mindig és mindenhol. Sok sávos utak, körutak, körforgalmak legalább 3 sávval, lámpák… persze nálunk is van ilyen, de ott sokkal nagyobb a káosz. Ami jó és segíthetne, hogy a zöld lámpa mielőtt sárgára váltana elkezd villogni, tehát elvilg figyelmezetet, hogy te „paréj” állj meg. De ott inkább rányomnak a gázra, és az a biztos, ha a sárgán sem áll meg senki és a pirosba is belefér még 2-3 kocsi. Majd ha te megállsz, mert nem mennél át negyediknek a piroson, akkor dudálnak…. Ha a piros után a sárga első bevillanására nem indulsz el, akkor dudálnak. Ha ne adj isten, még zöld a lámpa, de már villog, te pedig látod, hogy tuti bent ragadnál az útkereszteződés kellős közepén és vagy olyan bátor, hogy nem is mész be, akkor aztán anyázva dudálnak. Tirana és Albánia közlekedése sem volt gyenge, de ez megelőzte. Ilyeneket már meg sem említek, hogy az index csak dísznek van, ködlámpa persze világosban is jól működik, előzékenység, besorolás segítése – felejtsd el. 🙂

Persze a parkolás is káosz, szerencsére a ház mélygarázsában volt helyünk. A szilveszteri hétvége kellékeit, mint helyi bor, sör, csevap megvettük a Roda szupermarketben. Itt két meglepetés ért, a pénztáros hölgy jól beszélt angolul, elmagyarázta, hogy hogyan kell majd visszaváltanunk az üvegeket. (Ezt egyébként elmondhatom, hogy bárhová is mentünk, nem csak az éttermekben, de mindenhol beszéltek angolul, vidéken is….a tv-ben a filmek nem szinkronosak, hanem feliratosak, így mindenki kedvére tanulhat.) A másik meglepetés, amit nem tudtam, hogy Magyarország és Szerbia élénk kereskedelmi kapcsolatban áll. A boltban sok magyar termék volt, tejtermékek, pezsgő szinte csak Törley volt, magyar borok is nagy választékban szerepeltek a kínálatban.

Este Belgrád Bohém negyedének nevezett Skadarlijában sétáltunk, itt régen írók és művészek múlatták az időt, most a macskaköves utcákon sok étterem és kocsma sorakozik, némelyek terasza most is nyitva volt.

2. nap:

A napsütés mellettünk állt, csodás időben indultunk el a Duna mentén, hogy felkeressük a Galambóci várat és az onnan nyíló híres Vaskapu szorost. Az út egy része csak autópálya, majd kis falvak jönnek. A kis falvakban pedig óriás több generációs családi házak, nagyjából új építésűek, de nem a megszokott kb. kocka formában, hanem mindenhol beugró, kiugró, rengeteg ablak és ízlésficam. Némelyek Beverly Hills-i stílusban nagy üvegfelületekkel rendelkeztek, volt amelyik a mediterrán stílust szerette volna leutánozni, de vegyes stílus is volt. De ami még érdekesebb, azok a kerítések! Mind egy vagyonba kerülhetett, bődületes nagy kovácsoltvasak, vagy akár kő és sövény keveréke, de nagy kedvencünk az inox csövekből épített kerítés monstrum volt.

Félúton a Wazze jelezte, hogy talált egy rövidebb útvonalat, gondoltuk miért ne, mehetünk. Azt hittem a 2011-es görög „büdös út” után nem érhet meglepetés, amikor is a térkép szerinti másodrendű főút hídján tehenek ültek, majd mikor sikerült őket kikerülni, a „főút” hirtelen egy szűk egy sávos föld és kavicsos útba váltott. De mégis meglepetés ért, amikor is a következő hídon kellett átkelni:

Én kiszálltam, teszteltem a hidat, hogy engem elbír el, elbírt. Jöhetett a Toyota. 🙂 (Láttunk egy Audi A6-ot is a hídról lejönni, így azért az volt a biztosabb teszt) 🙂 Jó hír, hogy építik az új hidat, Tibi mérnöki szemmel is átnézte a szerkezetet.

Galambóc előtt a Duna csodás, széles, mint egy hatalmas tó. A vár is nagyon szép volt, csak épp renoválják, nem tudtunk bemenni.

Galambóc után a Duna összeszűkül a Szerb Érchegység és Déli Kárpátok közé, határfolyó Szerbia és Románia között. Sok helyen megálltunk, sokat fotóztunk. Végig nem mentünk, mert ez egy 134 km-es szurdokvölgy, mi a Galambóci szurdok kb. 50 kilométeres szakaszát néztük meg.

Donji Milanovacig mentünk, ami egy üdülőváros féle a Duna parton, szép sétánnyal, parkokkal, igazi bícs (beach), azaz strand is van.

Visszafelé megálltunk a szendrői várnál, óriás területen fekszik, egyik oldalról a Duna határolja, más oldalain semmi, nem csoda hát, hogy a törökök mindig elfoglalták. 1454-ben Hunyadi János mentette fel a török ostrom alól, de 1690-ben ismét török uralom alá került. Az első világháborúban Szendrőt az Osztrák–Magyar Monarchia csapatai elfoglalták, a középkori várban 1918-ig hadifogolytábort működtettek. A második világháborúban a város német megszállás alá került, a várban lőszerraktárat rendeztek be.

Kiállítás nincs a várban, de fel lehet menni a bástyákba, a Dunára szép a kilátás, épp a lenyugvó nap sárga fényét sikerült elkapnunk.

Csodás napunk volt, szép napsütéses bár hideg idővel. Este nem is maradt hátra, mint hogy átverekedjük magunkat a belgrádi csúcsdugón, és grillezzünk egy jót az erkélyen. Szerencsére az apartman a 6. emeleten volt, azaz a tetőn, így senkit nem zavart a grillezés illata. 🙂 Nem hívták ki a tűzoltókat és nem is kopogtattak a szomszédok, hogy kérnek a vacsinkból.

3. nap, Szilveszter:

Mivel eddig Belgrádból csak a nagy forgalmat láttuk, így reggelről gyalogosan vettük nyakunkba a várost, és kb. 6 órát sétáltunk. Belgrádot nem a szép épületek, a rendezett városkép, sokkal inkább a lakói teszik érdekessé és az, ahogy ők megélik ezt a várost. Sétáltak a parkokban, a szilvesztert már méltón délelőtt sligovicával és sörrel ünnepelték….. 🙂
Megtaláltuk a város „Váci utcáját”, ahol tömegek hömpölyögtek, ettek, ittak, zenét hallgattak, a városi utcafestők pedig Putyin megfestett arcképét árulták. Az orosz-szerb barátságot a két ország zászlója hirdette több helyen.

Első uticélunk a Nándorfehérvári vár volt, a várból, amelyet a belgrádiak Kalemegdán-erődnek hívnak, mára jóformán csak a várfalak maradtak, közötte hangulatos parkokkal. A Felső-vár falairól gyönyörű a panoráma az előttünk szélesen hömpölygő Dunára, és a Száva is itt ömlik a Dunába.

A várban hadtörténeti kiállítás van, bel- és kültéri egyaránt, egészen a kezdetektől a napjainkig, a délszláv háborúval bezárólag. A korabeli tárgyakon és fegyvereken túl rengeteg térkép és makett mutatta be a volt jugoszláv államok történelmét, csatáit, várait, a kültéri részen pedig tankok, rakéták, bombák, sőt, még gulyáságyú is látható.

Utunkat tovább folytattuk a városban, egészen a Száva partig sétáltunk. Ahogy Belgrádban kihasználják a folyók adta lehetőségeket azt tanítani kellene, sajnos Budapesten nagyon el vagyunk ebben maradva. A parton éttermek és kocsmák sorakoznak egymás után, mi egy tapas bárt választottunk, ahol többféle apró falatkát ettünk egy aperol és egy sör kíséretében, csodás kilátással a folyóra és a lemenő napra.

Az esti buli előtt kicsit pihentünk, majd 10 óra felé sétáltunk ki a Városháza térre, ahol a helyi Bikini együttes koncertezett, sokan voltak, igen jó volt a hangulat. Éjfélkor egy Asti Martini pezsgőt pukkantottunk és megnéztük a tűzijátékot. Hosszú nme volt ugyan ellenben nagyon intenzív, lőttek ahogy a csövön kifért, ilyet még nem láttunk, tetszett! A koncert folytatódott, a nép maradt még és ünnepelte az új évet.

Mini szabink sajnos véget ért, másnap indultunk haza, még a Tiszához mentünk el hazafelé, megnéztük a vízállást Titelnél, de sajnos ismét felhős időnk volt. A második képen a híres löszfal található.

Belgrád rejteget még lehetőségeket, de inkább nyári időszakban, akkor a parkok, étterem és kocsma teraszok életre kelnek. A Száva partján homokos strand található a város közepén, megnyitnak a Szávára települt kocsma és diszkó hajók. Sosem fogja elnyerni Európa legszebb fővárosa címet, de a balkán egy érdekes színfoltja.