Rendez-vous a hegyekben (2019.)

Ha bármelyik nemzeti ünnepünk péntekre esik, akkor egyértelmű, hogy mi megyünk valahová, így is volt, mivel csak 3 nap állt rendelkezésre így egy közeli úti célt választottunk, Zakopanet. Bármilyen hihetetlen is, mi még nem voltunk ott, csak átutazóban.

Csütörtökön verőfényes napsütés volt, Tibi Miskolc mellett dolgozik mostanában, én még reggel csatlakoztam hozzá és együtt mentünk fel Észak-Mo-ra, majd munka után, délután indultunk tovább Zakopanéba. Ez azért is volt helyes döntés, mert így megspóroltuk az út majdnem felét, és 3 óra múlva már el is értük az úti célunkat. Az út a Tátrán keresztül vezetett, szép erdei szakaszokon keresztül, sajnos a hegycsúcsokat már nem láttuk, mert kezdett besötétedni. Azt viszont igen, hogy még igen nagy hó van a hegyekben.

Szállásunkon a házigazdánk Jacek kellemes meglepetéssel várt minket, egy befűtött kandallóval, sőt, a többi napra is be volt készítve a gyújtós és a fa. A nappali kis asztalkáján pedig egy magyar zászlót álldogált, kedves gesztus. Jacek nagyon kedveli egyébként a magyarokat, többször is jót beszélgettünk vele és mindig felmerült a lengyel magyar barátság. Lényeg a lényeg, a kellemes kirándulásaink után a Parancsnok minden nap kellemes meleget csinált, aznap este UNO-ztunk, megittunk egy két sört és hozzá helyi sajtot majszoltunk.

Első nap

Első nap autós kirándulást terveztünk, miután a helyi Carefourban megvettük a hazára szánt sör és sajt készleteket, magunknak is és rendelésre is. Kb. 40 km-re Zakopánétól két nagyon szép várat látogattunk meg, illetve megnéztük, hogy honnan folyik a Dunajec. A kulináris élvezeteknek is hódoltunk, míg első este a már hagyományosnak mondható pierogit ettünk, káposztás-gombásat sült hagymával és tejföllel, addig a második nap, a szintén hagyományos lengyel gulyást kóstoltuk meg. Ettünk már ilyet több helyen, de ismét igen ízletes volt. Több zöldség van benne, mint a magyar változatban, zöldbab, gomba, pritamin paprika, paradicsom, sőt egy kis csipetkét is tettek bele. Aminek én kifejezetten örültem, hogy krumpli minimális volt a gulyásban.

Este kicsit sétáltunk a városban és rátaláltunk a városka sörfőzdéjére is, ami egyben egy grill étterem. Csülkök, húsok, kolbászok, saslik, fóliába csomagolt krumpli sült az óriás grillen, a salátabárban többféle káposztasaláta. Kértünk is egy kétszemélyes tálat, volt rajta minden vegyesen, nem is bírtunk el vele, másnap egy bőséges reggelire is futotta. Az egyik káposztasaláta nagy kedvencünkké vált, savanyú káposztából volt, de nem volt annyira savanyú, mint az itthoniak, répa volt bele reszelve és egy zöld fűszer, amiről nem derült ki, hogy micsoda.

Második nap

Szombaton Zakopánéban sétáltunk, fotózgattuk a fából készült házakat, felmentünk a város feletti dombra a fogaskerekűvel, szép kilátás volt a völgyre és a hegycsúcsokra is. Ebédre helyi utcakaját ettünk, grill sajtot áfonya lekvárral, egy grillezett kenyértészta félét fokhagymás vajjal és betértünk egy cukrászdába is. 12 km séta után a szokásos esti kandallós pihenés volt, majd este ismét visszatértünk a már kedvencnek mondható éttermünkbe, csülköt akartunk enni, így is lett, szerencsére csak egy adagot kértünk, mert óriási volt, de elbírtunk vele. Miniszabink hamar eltelt, vasárnap már jöttünk haza, pedig verőfényes napsütés volt és 12 fok. Mivel közel van, elhatároztuk, hogy visszatérünk még, jobb időben, amikor lehet túrázni is a hegyekben.