Meglepetések Szlovéniában (2016.)

Megosztotta

Tsampi

Dátum: 2016 április 29.

a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

TB szülinapjára egy kis meglepi utat terveztem, mindenféle aktív és érdekes programokkal, aminek remélem örülni fog!

Meglepi és adrenalin

Kranjska Gora, Slovenia

Elérkezett a nagy nap! Sajnos ez az év nem áraszt el minket a szabad hosszú hétvégékkel, ezért nekünk kell megtoldani ezt a szűk számot.
Április 28. csütörtök délután 3, indulunk! TB nem tudja hová, bár ő vezet, de azért kitalálta, hogy az M1 – M7 elválási csomópontnál az M7 felé kell mennie. Aztán Nagykanizsa után megint kitalálta, hogy nem Horvátország felé kell menni, hanem Szlovénia felé.
Kis meglepi csomagokat készítettem minden nap, a napi programról, így a határ után át is adtam egyet, melyen egy absztrakt kép szerepelt. De hősünk rögtön tudta a célállomást, Ljubljana, Szlovénia fővárosa, és már a szokásosnak mondható hotel. A képet mellékelem, mindenki találja ki, hogy mit ábrázol, mi a mai napig nem tudjuk.
Sötétben értünk oda, így nem maradt más hátra, mint egy „hagyományos” csütörtök este, azaz felfedezni Ljubljana hangulatos kocsmáit. Kettőt is találtunk a folyóparton, mind a kettő szuper!
Este a híradóban rémisztő képek, fél méteres hó, elakadt autók, járhatatlan utak….én csak azon gondolkodtam, hogy ugye nem ott, ahová megyünk? A veteményesek, tavaszi virágok hó alatt. Aggasztó!

Reggel a szállodában bőséges a reggeli, kedves a kiszolgálás, és tovább is indultunk TB számára egy újabb meglepi helyre. Szerencsére pucsító napsütés, a havat láttuk, de csak az út mentén és a hegyekben, egy jó óra után megérkeztünk Kranjska Gora-ba, mely a Julia Alpok egyik gyöngyszeme. Márciusban a határ túloldalán Villachban fürdőztünk, most a hegy szlovén oldalán ismerjük meg a helyi vendégszeretetet, ami tényleg van! Mindenki köszön, mindenki tud angolul, és végtelenül kedves! Szállásunk egy szuper apartman, egy kompletten felszerelt kis lakás, amit otthon is el tudnánk fogadni.
De azért, hogy program is legyen ma, első utunk Planicába vezetett (mely híres a síugró versenyeiről)…mi egy Zipline pályát próbáltunk ki, azaz, felvettük a beülőt és a sisakot, lanovkával irány a hegy, 1200m, majd 566 métert csúsztunk egy drótkötélen, közel 80 km/h sebességgel, 200 méteres szintkülönbséggel. Ez a világ legmeredekebb drótkötél pályája, a síugrás élményét próbálja meg visszaadni, mivel a legmagasabb sánc fölött húzódik. Király volt! Még egyszer!!! (nyáron)
A következő meglepi program, a Száva forrásának felderítése volt a hóban.Gyönyörű tó, tele buzgárral, ami tényleg a folyó forrása, kristálytiszta vízzel, pisztrángokkal, vadkacsákkal, körben a hegyek. Meglátogattuk még Kranjska Gora tavát, a víz szintén csoda szép, a nap sütött ezerrel!
A sok érdekes programot egy helyi „pub”-ban pihentük ki, sör és aperol spritz társaságában! A helyiek az Ausztria- Szlovénia hokimeccset nézték, nagyon jó volt a hangulat, főleg a szlovén góloknál!
Visszamentünk a boltba is igazi konyakért, ami sokkal olcsóbb, mint otthon, és az alkalom megérdemli! Elvégre csak a „vénembernek” lesz születésnapja, illetve csak a legjobb ital a világon!
Vacsi grillezés! Vettünk csevapot, meg egy 4 szószos csomagot, marinált paprika, uborka, zöldséges krém, mustár, plusz, kapribogyót és pepperoni paprikát. Az estét megnyitottuk egy nagy UNO partival, rosé fröccsel és sörrel!
Holnap újabb kihívások várnak a 2 cimbire! 🙂

Hogyan lesz 0-ból 22?

Ennek a résznek nagyon sok címet lehetett volna adni, mint például a „Tsampika tervez, időjárás végez”, vagy „Hegyekből a tengerszintre”, de talán mégis a 0-22 a legtalálóbb, mert ez határozta meg a napunkat. 🙂
Nem számítottam arra, hogy az indulásunk előtti éjjel leesik 20 cm hó….így ez kicsit felborította az előre már jól megtervezett programunkat.
Reggeli után elindultunk az olasz határ felé, TB-nek szintén meglepi program…nem tudta, hogy átmegyünk Olaszországba, illetve próbáltam is ezt eltitkolni előle. 🙂 4 fok volt, a nap tűzött! Egy kis faluba igyekeztünk (Sella Nevea), kb. 1000 méteres magasságban, ahonnan egy ösvény vezetett fel az 1800 méteren lévő Corsi menedékházhoz, ahonnan csodás kilátás nyílik az olasz és a szlovén hegyekre is. Ide terveztük a túrát, meg is találtuk könnyen a 625-ös számú túrautat….melyet kb. 20 cm teljesen szűz hó borított.Itt már csak 0 fok volt, de a kedvünk ettől nem lett rosszabb. TB volt a reálisabb, és mondta, hogy nem javasolja a túrát ekkora hóban, illetve nem is tudhatjuk, hogy félúton mi vár ránk. Így visszaültünk a kocsiba és irány dél felé…na de hová is menjünk? Volt persze B terv, mint mindig, de a hó miatt azt sem mertem megkockáztatni, így 10 perces térkép böngészés után jött a nagy ötlet, irány a tengerpart! C terv!
Mivel délután mindenképpen Udinében várt ránk egy focimeccs, a legközelebbi tengerparti üdülőhely (Grado) pedig csak 45 km onnan, így mindenképpen jó választásnak tűnt.
Ahogy haladtunk délre, a hőmérséklet egyre feljebb és feljebb ment, elérte a 20 fokot, a nap ragyogott az égen. 5 éve jártunk már Gradoban egy borús októberi napon, most viszont élvezhettünk a tavaszi napsütést az Adriai tenger partján. Pihenés, aperol spritz, séta, pizza, így telt el egy tökéletes szülinap.
A visszafelé úton Udine környékén a hőmérő 22 fokot mutatott, a stadionban pont szemben ültünk a nappal, meg is pirította az arcunkat. Az Udine sajnos nagyon csúnyán kikapott a Torinótól, 1:5-re, ők nem tudták, hogy TB-nek szülinapja van. 🙂
Elég későn értünk vissza Kranjska Gora-ba, a szülinapi ünnepség a helyi kis kocsmában zárult, nagyon hangulatos hely és finom az aperol spritz ott is!

Történelem

Elérkezett a mini szabink utolsó napja, már reggel esett az eső. Szállásadóink TB szülinapjára egy üveg borral kedveskedtek, nagyon jól esett, hogy gondoltak erre.
Mivel a hó már keresztülhúzta az aznapi egyik tervet, így rögtön a 2. állomásra indultunk.
Az első állomás a Mangart hegy megmászása lett volna, de még az oda vezető autós utat is lezárták a hó miatt.
Kobarid az Isonzó folyó partján fekszik, közel az olasz határhoz. Az I. világháborúban az olasz frontszakasz egyik stratégiai pontja volt, innen indult 1917-ben a sikeres caporettoi áttörés, mely az olasz front egyik legnagyobb csatája volt. A város központjában van egy I. világháborús múzeum, melyet meglátogattunk. Egy filmvetítéssel kezdődött a program, magyar nyelven, 20 percben a világháborúról, és az olasz frontról.Majd több teremben jöttek az emlékek, a fegyverek, öltözetek. Egy katona naplójából is olvashattunk részleteket a háború megrázó eseményeiről, de láthattunk nagyon sok régi fotót is a háború hétköznapi pillanatairól, mint focimeccs a katonák között, vagy éppen a karácsonyról.
A múzeum után a Napoleon hidat kerestük meg, sajnos nem sütött a nap, így a folyó zöld színét a képek nem adják vissza. Ebéd Most Na Sociban volt egy helyi étteremben, grilltálat ettünk.
Majd irány haza.
Jó volt, csak nagyon rövid! 🙂 Örültem volna, ha a két hegymászás is belefér, de úgy látszik ezt csak nyárra érdemes tervezni, mert az időjárás még április végén és május elején is lehet nagyon szeszélyes.
Szlovéniát szeretjük, nagyon kedves emberek lakják, a színvonal az teljesen olasz és osztrák, az árak pedig barátságosabbak, mint Olaszországban.
Visszatérünk, ez nem is kérdés!