Vonatkaland – Varsó (2018.)

TB nagy feladatot adott kb. 2 hónapja, találjunk olyan várost, ahová vonattal lehet menni, a vonat nappal megy, és repülővel haza lehet jönni. Hosszas keresgélés után rájöttünk, hogy a legtöbb vonat délután vagy éjszaka megy, ahová nappal, onnan meg nem jön haza repülő, így egy választásunk maradt: Varsó. Jártunk már itt, amikor TB Lengyelországban dolgozott, több délutánt is eltöltöttünk itt. Kérdés, hogy tartogat e még 2-3 nap programot nekünk Varsó, vagy nem?

A vonat reggel 8.40-kor gurult aki a nyugatiból, a jegyet az első osztályra vettük meg, hiszen mégis kényelmesebb. 9e Ft volt fejenként, ebben már benne van az első osztály különbözete is, ami 10 EUR. A vonat belülről szép, modern, kényelmesek az ülések, olyan helyet választottunk, hogy két fotel volt egymással szembe fordítva, közötte egy kis asztalka. Az első osztály előnye, hogy kevesen utaznak, így csendes, lehet pihenni, ha nem tetszik a helyjegyen lévő hely, lehet másikat választani. Az út nagyjából eseménytelen volt, pár szép folyót szeltünk át, más érdekesség nem volt. A vonaton van büfékocsi is, a régi idők hangulatában lehet ebédelni, kávézni, vagy inni egy sört, üdítőt. Mi is így tettünk, megismerkedtünk a magyar pincérrel, aki elmondta, hogy szereti ezt a munkát, habár csak ketten vannak a szakáccsal, és mindent nekik kell elvégezni, de a fizu jó. Végre nem csak panaszkodást lehetett hallani, hanem elégedett munkaerőt!

Este fél 7 körül érkeztünk a varsói központi állomásra, pont szemerkélt az eső. Szerencsére a szállásunk nem volt messze, gyalog olyan 10 perc alatt oda is értünk. Varsónak két központi része van, egyik az óváros, másik a bulinegyedféle, ami ugyan csak két kereszt utca, de sok étterem és bár található ott. A szállás a bulinegyed utca szélén volt, forgalmas helyen, szerencsére a lakás hátra nézett az udvarra, így csendes volt, kis szoba, konyha, mindennel felszerelt, kiváló választás.

Megittunk egy welcome sört, amit előtte a Carrefourban vettünk, és irány a város, éhesek és szomjasak voltunk. Szombat este volt, így tele volt a város, mi rögtön a már itthon kinézett Piw Paw kocsmába mentünk… a neten azt írták, hogy 54 sörcsap van, a valóságban 79! Nem csalódtunk. A hely is nagyon jól nézett ki, a falat söröskupakok borították. Persze a 79 csapból sok volt az APA, IPA, kézművesféle, de volt azért Pils, Lager típusú sör is, meg búza, sőt Hoegaarden is volt. Hangulatos, szuper hely. Vacsizni egy kaukázusi étterembe mentünk, különleges volt!

Másnap a varsói kolléganőm javaslata alapján a Varsó melletti Wilanowba mentünk, ami egy szép kastély, kicsi Versailles. A kastély körül szép kert, hátul tó, nyáron még szebb lehet a virágokkal. A nap is kisütött, szép fotók készültek. Útközben láttuk, hogy egy katonai múzeum van az út mentén, megálltunk és bementünk. Tankok, rakéták, lokátorok, repülők, helikopterek, rengeteg katonai ereklye volt összehordva, érdekes volt. A múzeum után Varsó egyik legnagyobb parkjában sétáltunk, a Lazienki parkban, mely 76 hektáros területen fekszik Varsó közepén. Kastély, tavak, rengeteg fa és mező van itt, minden az ősz színeiben pompázott, kellemes volt itt sétálni. Elértük a folyót, tűzött a nap, kerestünk egy kis kiülős kocsmát egy kellemes sörre.

Este pedig a kedvenc éttermünkbe mentünk, ahol már jártunk előtte, a neve Zapiecek. Itt pierogit lehet enni, ami egy lengyel nemzeti étel, töltött kis tészta táskák, a töltelék lehet húsos, gombás, káposztás, brokkolis, és még ezerféle. Édes is létezik, áfonyával töltve, vanília szósszal. Az étterem előtt (hétvégeken) sor áll szinte mindig, olyan népszerű, de nagy a pörgés, így gyorsan bejutottunk. A tészta lehet párolt vagy serpenyőben sütött. Mi legjobban a sültet szeretjük, így ebből kértünk 3 félét. Egy egy adag 9 darab, összesen 27-et. A pincér kislány csak pislogott, hogy 3 adagot is kérünk, de mondtam neki, hogy egyszer megettünk 54-et…tehát nem fog megmaradni. 🙂

Harmadik napon nem turistáskodtunk, hanem egyszerűen csak bevásároltunk. Lengyelországban olcsóbb a ruha, cipő, mint nálunk, és a választék is nagy. Itthon már kinéztünk egy outletet, oda mentünk el a helyi HÉV-el és belevetettük magunkat a boltokba….és siker! Cipők, nadrágok, felsők, mindent sikerült megvenni, amit szerettünk volna. Estére így nem maradt más hátra, mint ismét a Zapiecek, bár most nem pierogit ettünk, hanem egy nagyon finom párolt savanyú káposztát oldalassal, illetve egy másik nemzeti ételt, ami olyasmi palacsinta volt, mint egy tócsni, ez megtöltve erdei gombával és leöntve tejszínes sajtos mártással. Búcsú sört ittunk még a Piw Pawban, majd nagyjából hamar visszaértünk a szállásra, mert reggel fél 7kor indult a repülőnk haza.

Nagyon jó kis út volt, sok mindent nem csináltunk, de mégis jól éreztük magunkat! El is terveztük, hogy minden évben visszatérünk, vásárolni és enni, inni egy jót, olcsón!