Tsampi and TB: 50. – Kréta, Santorini (2016.)

Megosztotta

Tsampi

Dátum: 2016 szeptember 2.

a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

50. Mit is jelent ez a szám? 50. közös utazásunk 6 év alatt, 3 földrészen, 18 országban, megannyi helyszínen, hegyek, tenger, tavak, autóval, vonattal, repülővel. Ez az utazás méltó megünneplése az ötvenedik útnak, hiszen Görögországba megyünk, régen vágyakozunk már egy Kiklád szigetre, hogy az igazi fehér-kék Görögországot is megismerjük. Krétára és Santorinire látogatunk. 🙂

Mindenhol jó, de legjobb külföldön

Agios Nikolaos, Greece

Egy kis tudnivaló a szigetről: Kréta Görögország legnagyobb szigete, ugyanakkor (Ciprus után) a második legnagyobb a Kelet-Mediterrán térségben. 2005-ös adatok szerint 650 ezren élnek a szigeten. Kréta hosszanti alakú, 260 kilométer hosszúságban nyúlik el kelet-nyugati irányban. Legnagyobb szélessége 60 kilométer, a legkisebb 12 kilométer. Területe 8336 km², tengerpartjának hossza 1046 km. Északon a Krétai-tenger, délen a Líbiai-tenger határolja.Legmagasabb hegye: 2456m.

Éjszaka 2-kor csörgött az óra, ébresztő, TB-nek még belefért 4 angrybirds győzelem, ezek után különös örömmel indultuk útnak, ha TB boldog, mindenki boldog! A reptéren minden a szokásos, szendvics, kávé, TB-nek hajnali sör. Ez jeles alkalom volt, mert ilyen korán még sosem ivott sört, de most ez is Leg! Pontos indulás után (azaz 5.40); 8.40kor landolás Heraklionban, mely a sziget fővárosa. Az autót közvetlen a reptérrel szemben vettük fel, semmi flinc-flanc és nemzetközi autós cég, helyi görögöktől béreltük. Pár perc adminisztráció és néhány jótanács után – azaz ne száguldozzunk, mert mindenhol traffi van és ha rossz helyen parkolunk, akkor 80 EUR a kezdő bünti -(az bizony sok sör! :)), irány Agios Nikolaos, az első úti célunk.
A kocsink egy Kia Picanto, kicsi, jól vezethető, cserébe egyáltalán nem erős, de a célnak megfelel. Az „autópálya” itt másfél sáv, melyet a helyiek nagyon jól használnak 2×2 sávosnak, ha jön valaki gyorsabb, akkor lehúzódnak a fél sávba. Ezt a szokást mi is gyorsan átvettük. A max sebesség néha elérheti a 90 km/h -t, de inkább 70-es és 80-as táblák vannak, sok kanyar és emelkedő. Az út újnak tűnik, jó is, de sok helyen még épül; azt nem tudjuk mikor, mert péntek délelőtt már senki nem dolgozott. Egy jó óra alatt megérkeztünk a célhoz, Agios Nikolaos városkába, innen fogjuk bejárni a sziget keleti részét.

Agios Nikolaos arról nevezetes, hogy a közepén egy nagy, állítólag feneketlen tó van, sok helyen 20-30m mély. A tó össze van kötve a tengerrel, tehát nem is tó. 🙂
Érkezéskor azonnal ittunk egy Mythost és egy Alfát, mert már nem is emlékeztünk az ízükre, és lenyomtunk egy-egy gyrost a szomszédban Giorgosnál. Mondanom sem kell, tökéletes volt, amilyennek lennie kell, sem káposztasaláta, sem majonéz nem volt benne, helyette sok hús és tzatziki. Séta a városban, de mivel 35 fok van, így a délutánt a strandon töltöttük, megszereztük a holnapi egész napos strandoláshoz az alapszínt.

A hotelünk egy sörbolt mellett van (véletlen egybeesés), már megvettük azokat a különlegességeket, ami még nincs rajta a kupak gyűjteményükön. Mindjárt kezdődik a tesztelés. Majd vacsi valahol.

Vai

Tegnap este a tónál vacsiztunk, nekem a már-már hagyományosnak mondható első görög esti kaja volt, muszaka, TB szuflakit kért, és a ház borát ittuk. Vacsi után gondoltuk rövid sétával a szállásra érünk, de TB inkább túravezetést tartott az esti Agios Nikolaosban. A bibi csak az, hogy a város ezer meg egy hegyre épült, így minden utca iszonyú meredek, tehát fel és le…ez volt a program pár kilométeren keresztül. Comb és vádli megdolgoztatva, az tuti!

Ma Vai beachen voltunk. Ez Kréta legkeletibb pontján van, tőlünk kb. 90km-re. Ez otthon nem is lenne probléma, azaz a közel van kategóriába esik, és egy óra alatt odaér az ember….de itt más a helyzet. A 90km-ből 70 km tiszta szerpentin, azaz hegyről le, hegyre fel….mivel TB keze gipszben, így engem illet meg a vezetés tiszte….de be kell vallanom, az utóbbi 6 évben és 49 út alatt elkényelmesedtem, mivel a hegyi vezetési szakaszokat nem szeretem, így mindig TB-nek adtam a lehetőséget a vezetésre, de most nem volt sok választásunk.

A végére egész belejöttem. 🙂 Persze nem ismeretlenek a görög utak, jártam már errefelé, sőt, Krétán is…de valahogy elszoktam tőle.
Kb. 2 órás utazás és ezernyi kanyar után végre megérkeztünk a strandra, hét ágra sütött a nap, kis szél azért fújt. A strand egy több hektáros pálmafa erdő szélén fekszik. Több legenda is terjed a pálmaerdő eredetéről, elvileg 2000 évvel ezelőtt kalózok köpködték szét a datolya magokat, de a lényeg, hogy több ezer pálma található ezen a területen. Étterem, beach bar, homok, gyönyörű kék tenger, mi kell más?! Ebédre egy krétai fogást vállaltam be, krétai kuszkusz zöldségekkel, paradicsommártásban és csigával. Kicsit bizarr, merész, de finom volt.

Este elég későn értünk vissza, a teraszon sörözgettünk, majd elindultunk sétálni. A tóparton egy görög kulturális programba botlottunk, zenekar és kórus a tóba épített színpadon, előtte táncosok. Egy igazi görög kulturális est részesei lehettünk, nagyon élveztük!

Ugorjunk le néhány métert délre

Ez a dal járt a fejemben ma, Dolly Roll…ugorjunk le néhány métert délre, énekel Dolly….
Ma különleges reggeli volt, sárgadinnye, füstölt sonka, krétai sajt. Utána leugrottunk Ierapetra városába, amely Kréta déli részén fekszik, tőle délebbre már csak Afrika van. A szél szerteszét fújt, mint a bóra Horvátországban. Gondoltuk visszajövünk Agios Nikolaos felé az északi parton, valamelyik közeli szélvédett strandra, mint B terv. Gyorsan szétnéztünk a városkában, mert olyan sok látnivaló nincs, csak egy erőd a parton. Eléggé csalódás volt a szürke homok, a szél….de mi nem adtuk fel, mert Dél-Kréta is lehet szép! Kicsit odébb mentünk Myrtos falu felé, és megmártottuk lábainkat a Líbiai tengerben. Nagyon kellemes volt, eldöntöttük mivel ott nem fújt annyira már a szél, nézzük meg Myrtost, 10 km-re van az már nem oszt nem szoroz. Megérte, mert egy kis falu, nincs tömeg, és nagyon jó a part, nem volt erős a szél, tiszta a víz, és nem utolsósorban Mythost csapoltak a kocsmában.Gyorsan megkóstoltuk, sosem esett rosszul de most valami megváltás volt. A víz szuper volt nem is akartunk kijönni. Kaja előtt végigmentünk a falun, lett pár fotó, nagyon hangulatos szép kis hely.
Ebédre görög pizzát ettem, Tsampi pedig padlizsánt paradicsommal és fetával, melyet agyagedényben sütöttek meg a kemencében. Előttünk pedig a líbiai tenger mélykék hullámai…kell ennél szebb? TCTsampi: szerettük volna a partot lefotózni valahonnan fentről…itt megtörtént a hegyi vezetés oktatás 2…nekem…ugyanis két utat néztünk ki, ami a hegyre vezethet, mind a kettő 20 fokosnál meredekebb emelkedő, egy sávos kis utacska féle….kocsi 1-esbe, full gáz….alig ment ki…tiszta pánik voltam…a lényeg, hogy az út csak egy házhoz vezetett, de mivel sem gyrossal, sem mythossal nem kínáltak meg minket, így visszaforduló és már mehettem is lefelé…ami még rosszabb, mint a felfelé út…ezt kétszer gyakoroltam, de mégsem találtuk meg a hegyi utat….így hazafelé vettük az irányt. Vacsi hal, saláta, bor, ahogy azt kell. Néhány éjszakai kép kattintása után elbúcsúztunk Agios Nikolaostól, holnap irány Santorini!

A csodák városa

Santorini alapvetően egy irdatlan erejű vulkanikus robbanás maradványa, amely megsemmisítette a korabeli településeket az eredetileg egyetlen szigeten; ez alakította ki a jelenlegi, nagyrészt vízzel feltöltött kalderát.
Ez a Dél-Égei vulkáni ív vulkanikusan legaktívabb pontja. Maga a vulkáni ív kb. 500 km hosszú és 30–40 km széles. Benne a vulkanikus aktivitás kb. 3-4 millió éve kezdődött, a kaldera kialakulása volt bolygónk egyik legnagyobb vulkánkitörése. A vulkán még az 1950-es években is füstölt, erről láttunk akkori fotókat is.

Reggel 3/4 6kor volt az ébresztő, mert el kellett érni a 8.40-es gyorshajót Iraklionból Santorinire….azt gondoltam, hétfő reggel lévén egy kisebb dugó lesz a városban befelé, de semmi nem volt, a kikötőt rögtön megtaláltuk. A kocsinkat ott hagytuk a kikötő parkolójában, napi 4 EUR-ért lehet parkolni, baráti – sokkal többre számítottam.

A hajó 2 óra alatt ért ide a szigetre, két komp jött szinte egy időben, turisták ezreit hozta. Sokan csak egy napra jöttek Krétáról fakultatív kirándulásra, bár rájöttünk, az semmire sem elég. Nekünk a 3 napba is csak Oia és Fira a két legszebb város fog beleférni.
A kikötőből egy nagyon durva szerpentin vezet fel a városba, nagy buszokkal szállítják fel az embereket. Az utcák sok helyen olyan szűkek, hogy két busz nem fér el egymás mellett, ekkor megy a tolatás, a dudálás…. Rengeteg az autós, motoros és a kvados is, nehéz a közlekedés. Hiába lakunk csak kb. 20 km-re a kikötőtől, ezt egy átszállással és majd 2 órás utazással lehetett megtenni. Egyszerűen sokan vagyunk a kis szigeten.
A szállásunk Oia Pálfalván van, 15 percre gyalog Oiától egy tipikus Santorini stílusú apartmanban. Amikor a városban jártunk, kicsit irigyeltem azokat, akik ott laknak a medencés vagy jakuzzis hotelszobákban, full panorámával a kalderára, de sajnos azt nem lehet megfizetni.
A városba mi így gyalog mentünk be…mikor meglátod a hófehéren vakító házakat, mögötte a sötétkék tengert, akkor úgy érzed magad, mintha valami mesevilágba csöppentél volna bele. Nincsenek rá szavak, jöjjenek a fényképek!

Egy kis kiegészítés: a naplemente itt olyan, mintha egy szabadtéri moziban vetítenék épp az aktuális sikerfilmet, mindenki kíváncsi rá, természetesen mi is azok voltunk. Ahogy mentünk be a városba kb. másfél órával a naplemente előtt, már gyűlt a tömeg, mindenhol emberek voltak és várták az eseményt.

Nekünk még egy szűk lépcsősoron jutott hely. A naplemente itt valahogy tényleg különleges, sokan hajóról nézik, így nagyon szép arany csíkot lehet fotózni, benne vitorlásokkal. És nem hittem el, amit már többször olvastam, de a nép tényleg tapsolt és fütyült a végén, amikor lement a nap, a hajók pedig kürtöltek. 🙂
Eme jeles esemény után vacsi után néztünk. Azt már tudtuk, hogy Oiában mindent dupla áron lehet kapni, így itt Finikiában (ahol lakunk) néztünk ki egy kis hangulatos éttermet. Megérte! Ahogy beértünk TB-t mint egy rég látott kuzint üdvözölte két öreg, mint kiderült később, hogy ők az étterem zenészei…megkérdezték mi lett a kezével, sajnálkoztak, ölelgették… 🙂 Minden asztalnál ülőtől megkérdezik, hogy milyen országból jött, és kitesznek egy zászlót az asztalra, sok amerikai volt, voltak Koreából, Ciprusról, olaszok, németek és még ausztrálok is. A zenészek pedig sokszor emelték a poharukat és mindenkit ivásra szólítottak fel, hangos „yasas” – egészségetekre – felkiáltással. TB rögtön számot is kért tőlük, mert vannak már görög kedvenceink, az egyik végére becsempészték Brahms Magyar Táncokat. A hangulat a tetőfokára hágott. A kaja kiváló volt, és a végén nem is fizettünk többet, mint Krétán. A zenészeknek is adtunk borravalót, egy cd-t kaptunk érte ajándékba. Kedvesek. A hangulat családias, itt nem úgy volt, hogy csak eszel nyugodtan, hanem ki ki szóltak az asztalokhoz…hogy „hé Ausztrália, hello”.

Vagy nekem odaszólt, hogy hogy mondjuk azt, hogy „cheers” magyarul, így megtanítottam nekik az egészségedre szót, elég jól ment! A kanadaiakat is zavarba hozták, mert megkérdezték a fiút, hogy a vele lévő lány a felesége vagy sem, mire a lány felmutatta a gyűrűjét, hogy eljegyezték. TB-nek a nevét is megtanulták….szóval szuper volt, holnap is oda megyünk!
Hazatértünk, TB kért a házinéninktől tüzet, hogy az erkélyen lévő gyertyát meggyújtsa, és a néni 2 pohár bort is adott hozzá, helyi, édes, mint a Mavrodaphni. 🙂

Ahogy Oiában járunk, azt gondoltam, hogy ha majd egyszer visszatérünk, mi is a barlanghotelekben foglalunk majd szállást, hihetetlen a luxus, amit ott látunk. Minden szobához jacuzzi vagy medence, a pincérek és személyzet kizárólag fehér ruhát visel, csodás kilátás mindenhonnan….de megfizethetetlen, most néztem, hogy a szobaárak 300-500e Ft körül mozognak, nem, nem 1 hónapra, hanem egy éjre….ez nem a mi pénztárcánknak való, ennyiből egy utat kihozunk…konkrétan pl 2 hét Thaiföldet repjegyestől, szállásostól kettőnknek….de egy biztos, ilyen különleges hely máshol nincs!

Csak ámulunk….

Ma reggel nekünk is kijárt egy kis luxus, mert itt Santorinin odafigyelnek az exkluzív kiszolgálásra, akkor is ha nem a puccos jacuzzis szállodában száll meg az ember. Voila, a házinénink, isteni reggelit szolgált fel az erkélyünkön, kenyér, vaj, tojás, kalács, lekvár, croissant, kávé, juice, TB-nek a kívánságára hideg tej, és a reggeli fénypontja, a görög mézzel megcsurgatott görög joghurt. Isteni volt! Miután mindent elpusztítottunk, jó vendégek voltunk, elindultunk a helyi buszjárattal a sziget fővárosába Thirába.
A busz menetrend ugyan kint van, de a busz menetrend szerint nem érkezett meg. Itt sosem lehet tudni, hogy előbb jön, vagy éppen késik, egyszer csak lesz. Végül is 20 percenként jár, és nem késünk el sehonnan. Így is volt, állóhely volt már csak, az utak iszony kanyargók, 10-20%-os emelkedő…reggeli után, kemény volt nekem. Még keményebb TB-nek a kis béna kezével,fel sem tételezte, hogy valaki majd átadja a helyet.

(Mindenki bámulta, de úgy sem ült volna le…csak megjegyzem, hogy az egyik nagy lépcsős emelkedőn egy nő szenvedett fel a egy babakocsit, senki nem segített, bezzeg fél karú hősünk felajánlotta lovagiasságát, és megfogta még ép kezével a babakocsit és felröpítette a babáig a lépcsősoron. A kocsi gazdája nem győzte háláját kifejezni a hős félkarú „rablónak”) 🙂

Thira szép kis város a vulkáni hegy szélén, de inkább hasonlít egy szokásos görög turista városra, hiányzik belőle az Oia-i báj és csend. Sokat fotóztunk, felmentünk már az egekbe, megfáradtunk, de elénkbe botlott a Volkan bar, ami a helyi Volkan sörfőzde specialitásait kínálja. A nap ezerrel sütött, így a sör is jól esett. TB bizniszelni akart a pincérnővel a pohár megszerzésére, sokféle ajánlattal állt elő, de a pincérnő hajthatatlan maradt.
Visszabuszoztunk Oiába, ismét a kis gyöngyszem felfedezése következett. Akárhányszor megyünk be, mindig van új a nap alatt.
TB meglepett egy szép Santorini gyűrűvel, kék és görög mintás, csodás!
Vacsira a tegnapi étterembe megyünk, tuti barátként fogad majd a két zenész!

Oia

Akkor hol is hagytuk abba? A tegnapi vacsinál. Foglaltunk asztalt a már kedvenccé vált éttermünkbe, nevet sem kérdeztek, semmit, de mire odaértünk a magyar zászló már oda volt készítve a fő helyre. A két zenész széles mosollyal és hangos TB felkiáltással üdvözölt minket. Kikértük a ház borát, már megint fél literrel akartak megvesztegetni, de mi idejében kapcsoltunk és kértük a rendes mennyiséget. Előétel tzatziki és sült cukkini volt, főételnek stifado (gyöngyhagymás paradicsomos marhahús) és muszaka (krumpli, padlizsán darált hús és besamel agyagedényben sütve). Ilyen finom ételt, ilyen jól elkészítve még nem ettünk. A zene szólt, néhányan táncra is perdültek, a hangulat a tetőfokára hágott. Ebben az étteremben egyszer még Jennifer Aniston is vacsizott, le van fényképezve az öreg zenésszel, és a GreenDay zenekar is. De most már pláne híres, hogy a béna félkezű magyar kapus is ott volt! 🙂

A mai napi erkélyes reggeli után irány Oia, a várva várt fotókat készítettük el.

Kék fehérbe öltöztünk, a csodás fehér házak és kék kupolák, illetve a mélykék tenger mellett jól mutattunk. Sok sok fotó készült, persze sokan voltak a városban, de így is el tudtuk készíteni azokat, ahol más nem rondított bele. Persze ehhez kellett egy kis rámenősség, mert a legjobb helyeken mindig álltak. Miután kinéztem egy helyet, ahol profi fotós menyasszonyt is fotózott, amikor végeztek azonnal odapattantam…majd megkértünk egy fickót, hogy csináljon rólunk pár közös képet, és ha ezt megteszi, akkor átadjuk neki a szuper fotózkodós helyet. Megtette elölről, majd amikor mondtam neki,hogy most párat úgy kattintson, hogy háttal állunk, akkor már láttam, hogy égnek áll a haja. (TB-nek is). Amikor végeztünk, és már nem kértem több fotót, TB és a srác összeölelkeztek, éljeneztek és a sapkáikat az égbe dobálták! 🙂 Majd TB megkérdezte: Tsampika, csináltunk fotót elölről, hátulról, 22,5 fokban oldalról nem akartál???
Persze én rögtön rávágtam, hogy szólhatott volna előre, mert kellett volna olyan is!

A nap fénypontja az ezer meg egy fotó elkészítése után az volt, hogy amikor a fejünk már megfőtt a 40 fokban, akkor beültünk egy kávézóba, ahol meglehetősen szuper huzat volt, légkondi sem kellett. Nagy szerencsénkre nem csak kávét, hanem isteni csapolt sört, sőt még aperol spritzet is lehetett kapni. Gyorsan megittunk pár életmentő italt. A kilátás lenyűgöző volt az erkélyről! Santorinin gyakran előfordul, hogy elmegy az áram, ilyenkor aggregátorokról működnek a pucc szállodákban a jacuzzik…értjük miért kerül annyiba egy olyan szoba. Amikor a kávézóban ültünk, csak azt hallottuk, hogy csend van, a zene elhallgatott. TB épp ment le könnyíteni magán a mosdóba, ahol tök sötét volt az áramszünet miatt. Egy kislány szaladt utána egy gyertyával a kezében. 🙂 Kicsit szürreális helyzet volt.

Sajnos el kellett hagynunk ma ezt a kis földi paradicsomot, az 5 órás komppal mentünk Heraklionba, onnan kocsival Chaniaba. Már itt vagyunk egy tengerparti hotelben, holnap a pihenésé és fürdésé a fő szerep.

Strandolás, gyros, alfa – a görög nyaraló élet

A szállodánk egyszerű 2 csillagos hotel, kényelmes ággyal, kifejezetten halk légkondival, tiszta fürdővel. Nea Chora beachen lakunk, 1 km-re Chania Velencei kikötőjétől, mely gyalog kb. 10 perc. A legjobb a szállodában, hogy a strand pont 18 lépésre található, megmértem. 🙂
A görögökről közismert, hogy bár vendégszeretőek, de nagyon hanyagok. Ezt megcáfolnám a következőkkel: Santorinire egy nap több ezer turista érkezik, van aki komppal, van aki tengerjáró hajóút során köt ki itt, van aki repülővel. Az összes turistát nagyon profin elszállítják a megfelelő célpontra, hogy mindenki azt kapja amit szeretne és boldogan távozzon a szigetről, akár egy napra érkezik, akár többre. Van sima helyi járat, van privát taxi, vannak kisbuszok, illetve mindent megszerveznek percek alatt a turista kívánsága és pénztárcája szerint. A másik kellemes csalódás az az volt, hogy azt olvastam a kompokról, gyorshajókról, hogy pontatlanok, akár órákat is késnek.Tegnap nekünk a délután 5 órás kompra volt jegyünk, melynek kb. 4. megállója volt Santorini, nem is számítottam pontos érkezésre. A komp 4.52 perckor megérkezett, és kb. 10 perc alatt leszállítottak róla több száz embert és jó pár autót, majd 5.01 perckor tovább indult a fedélzetén több, mint ezer utassal. Profi munka.
Este el is foglaltuk a szállodát, minden oké volt, kivéve, hogy a hideg vizes csap a zuhanynál nem működött, elszakadt benne a menet. Reggel ezt szóvá tettem a recepción, mert akárhány csillag is van, ennek működnie kell. Délután mikor visszaérkeztünk a strandról, a recepciós mondta, hogy totál új csapot szereltek fel, és végre vízkeverős! Le a kalappal, ez gyorsan ment!
Ma a közeli kis öblöket akartuk meglátogatni, de mivel olyan jó itt előttünk a strand, így nem mentünk sehová. A homok finom, mint a liszt, a víz rendkívül kellemes, épphogy hullámzott, a nap sütött ezerrel, mi kell ennél több? Ebédre pár méterre innen kézi gyrost ettünk, tökéletes volt. TB ismét találkozott az óriás cápával, azaz egy kis sneci hal csipkedte a víz alatt a lábát, de ismét nagyon megijedt tőle 🙂 🙂 🙂 Elkezdtük ma a vízben TB karjának a rehabilitációját is. Ehhez először is meg kellett innunk nagy nehezen ketten egy doboz sört, majd az üres dobozt hozta be a tengerbe lefelé fordítva és ezen lebegtette a karját, melyet a hullám hintáztatott. De mindent megteszünk a gyógyulásért, valahogy ezt a sörivást is kibírtuk! 🙂
Este bementünk a városba, nagyon hangulatos a kikötő ezer étteremmel, kocsmával, világítótoronnyal. A Bala által javasolt helyen vacsiztunk, előételnek padlizsánsaláta volt, majd bárány kleftiko (agyagedényben, feta sajttal) és marha stifado. Ajándéknak kaptunk egy finom sütit fagyival, és jó két deci rakit (törköly pálinka). Máshol is hoztak már, de mindig csak egy egy kis pohárkával. Most is csak ennyit ittunk, durva lett volna a két decit meginni. Főleg, hogy a vacsihoz egy üveg krétai bort rendeltünk. De a görögök ilyen vendégszeretőek!

Balos

Korán keltünk ma, hisz ma Balos lagúnához mentünk, ami ugyan 40 km -re van, de tudtuk, hogy az út vége jó pár kilométer köves út és séta a dög melegben, így ez a kis kirándulás több, mint másfél óráig tart. Főleg ha útközben reggelizik az ember kávét és vaníliás jabbát.
9 éve már jártam eme környéken, azóta sok változás történt, rögtön az első meglepi, hogy a köves út elején pénzt szednek, 2 EUR-t. Először nem is értettem miért, aztán jött a döbbenet, az egysávos köves út már mindenhol 2 sávnak mondható volt, így nem volt halálfélelme az embernek vezetés közben, főleg nekem 🙂 …mivel kis béna kezére való tekintettel én vezetek. Sokkal rosszabbra számítottam, ahogy 9 évvel ezelőttre emlékeztem. Sőt, néhol még egy kis beton is jutott az útra, ott, ahol 10%-os emelkedő volt. 7 km és fél óra után megérkeztünk a parkolóba, ahol a kocsit lehet hagyni, innen még fél óra gyalog lefelé a lagúna.Eddig ezerrel tűzött a nap, már a kocsiban jól leizzadtam a vezetés közben, de ekkor sötét felhők jöttek és a lagúna szürke színbe borult. Alig voltam ideges, hiszen TB-nek évek óta meg akarom mutatni ezt a helyet, ahol a kék, a zöld csodás színei pompáznak ahogy megsüti a nap, most meg a szürke 50 árnyalatát játszotta. Ráadásul TB-t csak egy dolog érdekelte, hogy van-e lent wc, mert kezdett bajba kerülni. Szerencséjére a lenti infrastruktúra is bővült az elmúlt 9 évben, wc, büfé és néhány napágy törte meg a lagúna csendes elhagyatottságát.
TB szárnyalva jött ki a wc-ből, minden öröme megvolt, már csak én voltam szomorú a felhős idő miatt. Csendesen pihentünk egy szűk órát, a tömeg nőtt és nőtt, itt volt az idő, hogy tovább álljunk. Nagy szerencsénkre a felfelé vezető úton a nap kisütött, a lagúna már a csodás színekben pompázott, így a várva várt fotók is elkészültek. Felfelé az út a 30 fokban nem volt egyszerű, de tudtuk, hogy hamarosan megmártózhatunk a hűs tengerben.
Elafonissi felé vettük az irányt, de hamar meggondoltuk magunkat, mert nagyon szürke felhők tornyosultak Dél-Kréta felé, így egy 180 fokos fordulattal ismét egy kis nosztalgiába kezdtem, irány Platanias beach. A híres EyeQ bárt kerestük, ahol Edinával 9 éve isteni frappét és metaxa koktélt ittunk. A strandot könnyen megtaláltuk, de a bár helyén már 3 másik áll…rögtön be is mentünk egybe, mert nagyon megéheztünk.Azonnal nagyon kedves felkiáltással fogadtak minket, mert Mythos pólóban voltunk. TB-t a nap folyamán meg is interjúvolták, hogy mi történt a kezével, és ő lett TB a hős kapus Magyarországról. Ebéd, napozás és fürdés után pedig úgy köszöntek el, hogy remélik, hogy holnap is viszontlátnak minket. Meglátjuk. A víz nagyon kellemes volt, kb. 30 fok, lágyan hullámzó.
Hazafelé egy boltban újabb görög sörkincsekre bukkantunk, ezzel kupakgyűjteményünk, megint több darabbal gyarapodik.
Vacsira egy közeli étteremben, 2 személyes haltálat ettünk, rajta, kagyló, rák, tintahal és kétféle hal, saláta, krumpli, a polipot lefelejtették róla, az egy külön tálban érkezett. Nem nagyon van ilyen, de ez a kaja kifogott rajtunk, akkora adag volt. Nagyon finom volt minden! Ajándékba szőlőt és limoncellót kaptunk. Pincérünk vagány volt, mert egy kis üvegben hozta ki, és mielőtt ittunk, mondta, hogy várjunk, hozott magának is egy poharat és koccintottunk!

Sörfőzde és strand

Görögországban az utóbbi időben eléggé elterjedtek a kis sörfőzdék, Krétán is van 2, ebből az egyikbe volt szerencsénk ellátogatni. A sör neve Charma. 2 állandó sörük van, amit mindig gyártanak, és 3 szezonális, amit kifejezetten a nyárra készítettek.
Nagyon kedves fogadtatásban volt részünk, először a kis üzemről és a sörfőzésről kaptunk tájékoztatót, betekinthettünk az üzembe is. Azt gondolnánk, hogy egy ilyen száraz szigeten, mint Kréta nincs víz, de kiderült, hogy föld alatti víztározók vannak, a tavasszal a hegyekből lejövő vizet gyűjtik itt össze és szivattyúval nyerik ki. Krétán nincs sem folyó, sem tó. Az üzem próbál természetbarát módon sört készíteni, az árpamaláta és komló maradékát farmereknek adják tovább takarmánynak és föld trágyázásához, a visszamaradt élesztőt pedig a kozmetikai ipar részére. Naponta 2000 l sört gyártanak, kizárólag hordóba töltenek és saját maguk viszik ki a közeli éttermekbe, főleg Chania városába és max. a környékre, mivel a sör pasztőrözetlen, így fontos a folyamatos hűtés.Az ismertető után sörkóstoló jött, 4 féle sörből egy-egy deci. Mivel én voltam a sofőrszolgálat, azaz a balek, így én épphogy csak belekóstoltam a poharakba, de TB mindenképpen jól járt. A helyre egy kiskutya vigyáz, Birre-nek neveztük el. Az útra vettünk még két kis üveges sört, ezt egy kézi palackozóval készítik, limitált számban, kizárólag a gyárlátogatók részére. A nagyüzemi palackozás a jövőbeli terv.
Elautóztunk Falassarna strandra, ahol a naplementét is szerettük volna megvárni, de a sziget nyugati részén felhők gyülekeztek, így irány a már jól bevált Platanias beach, egy kis mókázás, hullámfürdőzés és napozás volt a program. Már nagyon barnák vagyunk!

Elérkezett a 10 napos görög nyaralás utolsó napja is, mely a pihenésről, mókázásról, strandolásról szólt. Ehhez egy közeli strandot választottunk, Iguana beachet, mely tulajdonképpen 2 strand egyben, a két öblöt egy földnyelv választja el egymástól. Az egyik rész teljesen csendes, hullámoktól mentes öböl, a másik sekély lágyan hullámzó. Mi a hullám menteset választottuk, mert az utóbbi két napban és Agios Nikolaoson is a hullámmedence mindig üzemelt, így kis nyugalomra vágytunk. Délután kipróbáltuk a másik oldalt is, ott is nagyon kellemes volt a víz, simogató hullámokkal.
Este nem is maradt más hátra, mint egy utolsó metaxával koccintani az erkélyen a naplementében, megünnepelni még egyszer az 50. utunkat, mely igen jól sikerült. A vacsi a városban volt, a már jól bevált Bala által javasolt étteremben. Előételnek Dakost rendeltünk, ami olyan, mint az olasz bruschetta, csak itt a paradicsom mellett olívabogyó és sok sok feta krém is van hozzá.A pincér elég hamar kihozott pár pirítós kockát, némi olívabogyót és egy kis paradicsommártást, kicsit csalódtunk, hogy 5 eur-ért ennyit kaptunk…de gondoltuk, hogy a szomszéd asztal is jól beválasztott, mert ők is ezt kapták. Aztán jött a meglepi, mert ez csak az ajándék elő – előétel volt, az igazit csak ezután kaptuk meg, amely már tényleg az volt, amit ígértek. Főételnek kleftikot ettünk (bárányos kaja), majd jött az ajándék desszert süti és fagyi, és a 2 dl raki, amit megint nem sikerült meginni. 🙂
A vacsi közben a Dzsámi oldalánál egy színpad volt felállítva, görög népzenei fesztivál volt épp, táncosokkal, zenekarral, ingyen görög est, mindezt az étterem első sorából néztük, szép zárása volt a hétnek és a Chaniában eltöltött pár napnak.
Reggel 6-kor indulás Heraklionba a reptérre, onnan már minden a szokásos.Mind a ketten nagyon örülünk, hogy az 50. utunkra sikerült eljutni ilyen csodás helyekre, mint Kelet-Kréta, a kis elbűvölő városkába Agios Nikolaosba, innen elautóztunk a híres Vai beachre, mely egy pálmaerdő közepén fekszik. Megismerhettük Dél-Krétát is, a kedves Myrtos beachet. Nyugat-Kréta központja Chania, mely Kréta második legnagyobb városa, a bizánciak alapították, de volt velencei és török uralom alatt is, melyek hagyatékai a mai napig láthatók, mint a velencei kikötő, vagy éppen mecsetek és dzsámik.A környék tele van jó strandokkal, az étel finom, a kiszolgálás tökéletes. A közelben található a Balos lagúna, fehér homokkal és rózsaszín kagylótöredékkel borított látványos tengerpart. Sikerült egy helyi kis sörfőzdét is megnézni, élmény volt.
Santorinit direkt hagytam a végére, mert erre nincsenek szavak….meseország! A csodák földje, ahol az idő megáll, mindennek olyan tisztaságérzete van, hiszen a fehér vagy halvány pasztellszínű házak egységét csak néhány kék kupola töri meg. Oiában a régi fehér barlanglakások mind-mind luxus szállodák lettek, ahol nagyon sokat mosnak, így a levegőben állandóan öblítőillat terjeng, szintén a tisztaság érzetét kelti. Az alkalmazottak is mind fehér ruhában. Aki szereti Görögországot, annak látni kell ezt a helyet! Helyiektől tudjuk, hogy Santorinit a gazdasági problémák sem érintik, annyira elszigetelt a többi szigettől, és ha más helyen csökkent is a turisták száma, itt nem. Mindenki luxusra és kényeztetésre vágyik, amit meg is fizetnek. Örülünk, hogy részesei lehettünk ennek a földi paradicsomnak, és mi is élvezhettünk egy kis luxust, a reggelit az erkélyen!
Visszatérünk, mert nem lehet betelni a látvánnyal!
Egy biztos, méltón ünnepeltünk!